Magyar Nemzet, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
Magyar Nemzet é A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Tizenöt év a béke útján Tizenöt évvel ezelőtt, 1950. november 22-én, a varsói II. béke-világkongresszus életre hívta és megválasztotta a Béke-világtanácsot. Az új békeintézmény befolyása a világpolitikáral elvitathatatlan. Elvitathatatlan ugyanis azoknak a különböző haladó társadalmi mozgalmaknak és erőknek, közelebbről azoknak a háborúellenes és békeerőknek a befolyása, amelyek a Béke-világtanácsban találkoztak, teremtettek maguknak közös fórumot és ugyanitt találták meg a széles körű egyetértés közös alapjait, háborúellenes együttműködésük alkalmait is. A Béke-világtanács volt az elmúlt tizenöt év alatt a nemzetközi közvélemény egyik formálója. Azóta más békemozgalmak is alakultak és tevékennyé szerveződtek különböző országokban. De ezeknek is a Béke-világtanács léte és működése volt az inspirálója, vagy talán kiváltója, s ma is a Béke-világtanács a különböző békeerők közös akcióinak és fellépéseinek legjelentékenyebb szervezője. A legfontosabb azonban, hogy a Béke-viilágtanács már alakulásakor helyesen és napjainkig ható érvénnyel ragadta meg a békéért folyó küzdelem leglényegesebb tennivalóit. Jelszavai bejárták a világot, hatottak és továbbfejlődtek. Az előzmények ismeretesek. 1948-ban a wroclawi értelmiségi világgyűlés felhívta a világ figyelmét a harmadik világháború lehetőségére, s rávilágított a hidegháború tényeire, az új fegyverkezésre, amely nukleáris háborúba taszíthatja az emberiséget. A béke-világkongresszus már állást foglalt a béke védelmének legfőbb tennivalóiban s rámutatott, hogy a béke híveinek világméretű mozgalomra van szükségük Majd kibocsátották a híres stockholmi felhívást, amelyre több mint hatszázmillió ember adta aláírását , követelve, hogy a nukleáris fegyverek kísérletezését, gyártását, felhalmozását, elterjesztését és háborús alkalmazását nemzetközi egyezménnyel örökre tiltsák meg. A stockholmi felhívás nagy nemzetközi sikere abban is megmutatkozott, hogy éppen az aláírásgyűjtési kampány során teremtődött meg a szervezett béke-világmozgalom bázisa. A II. magyar békekongreszszus népünk széles egyetértésével vitatta meg a háború elhárításának tennivalóit és harminctagú delegációt küldött Varsóba. De így történt ez a szocialista országok mindegyikében, az akkor már felsorakozóban volt semleges és el nem kötelezett országokban, a gyarmati sorból kiszabadult fiatal országokban, sőt a legfontosabb imperialista országok népeinek körében is. A varsói II. béke-világkongresszust nemcsak az emberiség nyilvánvaló békevágya alapozta meg, hanem már mozgósított és szervezett tömegekre támaszkodhatott. A párizsi és a varsói békekongresszus külső körülményei is igazolták a wroclawi feltevést, hogy a világban új feszültség alakult ki. Annak ellenére, hogy az antifasiszta háborús szövetség győzelme után a népek még a pusztító háború utáni újjáépítéssel voltak elfoglalva, az imperializmus már egy új háború hálóját szőtte. A hidegháborús uszítás (az antikommunizmus jelszavával), féktelen imperialista fegyverkezéssel párosult. Az Amerikai Egyesült Államok nyílt agressziót folytatott Koreában, és az atomfegyverek monopóliumának látszatával világhatalomra tört. A varsói kongresszusról el kell még mondani, -hogy külsőségeivel is felejthetetlen benyomást gyakorolt a küldöttekre. Varsó még romokban hevert, az egész lakosság téglát hordott és romot takarított. A ma már teljesen felépített városrész, az egykori gettó még beláthatatlan téglatörmelék volt, az emberek a pincékben laktak. A szállodánk még festékszagú volt és a lépcsőházban nem volt korlát, a kongresszusi épületet napok alatt fából ácsolták a város közepén. Varsó lakossága azonban egész héten át reggeltől estig tüntetett a kongresszus körül. A város és a lakossága fogalmazta meg, a kongresszus alaphatározatát: »Soha többé háborút!« A kongresszus részvevői meglátogatták Auschwitzot, ahol akkor még minden »eredeti formájában” volt — láttuk a szalmát a nyomorúságos priccseken, ahonnan az emberek a halálba mentek. A négymillió auschwitzi áldozat fogalmazta a kongresszus másik jelszavát, hogy fel kell venni a küzdelmet az elnyomás és a háború előidézői, a nácizmus, a rasszizmus, a militarizmus, az imperializmus, mindenféle embertelen ideológiák ellen. A kongresszus a világközvéleményre támaszkodva követelte a nukleáris fegyverek eltiltását, a koreai háború azonnali beszüntetését, a tárgyalások politikáját a nemzetközi kérdések békés rendezése érdekében, felhívta a figyelmet a nyugatnémet és a japán militarizmus feltámasztásának kísérleteire és életre hívta a Béke-világtanácsot. A Béke-vitágtanácsot a részvevő delegációk ajánlásai alapján már a nemzeti békemozgalmak képviselőiből, másfelől pedig világszerte ismert politikusokból, értelmiségiekből, tekintélyes személyiségekből állították össze. A Békevilágtanács elnökévé a felejthetetlen Frederic Joliot-Curie-t, a modern béke-világmozgalom lánglelkű kezdeményezőjét választották. A Békevilágtanács már akkor élvezte a legfontosabb társadalmi világszervezetek és mozgalmak támogatását, a szakszervezetektől az egyházakig eddig nem látott szélességű társadalmi bázisra támaszkodhatott. A Béke-világtanács helyesen ragadta meg a tennivalóját abban is, hogy a háborúellenes közvélemény kialakítását tartotta legfontosabbnak, s hogy azt ajánlotta: a világ valamennyi békeerői közös akciókban fogjanak össze a háború elfojtásáért, a fegyverkezés ellen, a béke megvédéséért, az elnyomott népek felszabadulásáért. Az akkor tomboló koreai háború a békemozgalomnak már ezt az aspektusát is előtérbe hozta: a békemozgalom haladó, antiimperialista mozgalommá vált. A Béke-világtanács ajánlása alapján alakultak azután a nemzeti béketanácsok, mint a Béke-világtanáccsal együttműködő nemzeti szervezetek és mozgalmak. Magyarországon elsők között alakult meg az Országos Béketanács, amely azóta szoros együttműködésben dolgozik a Béke-világtanáccsal, s a világ békeerőivel. Köztudomású, hogy a béke ügye nálunk is az egész nép egységes támogatását élvezte és élvezi, s hogy abban helyet és szerepet kaptak mindazok, akik egyetértettek abban, hogy a békét meg kell védeni. A magyar békemozgalom a különböző világnézetű, felekezetű, műveltségű és társadalmi helyzetű emberek legszélesebb tömegmozgalmává vált. A Béke-világtanács helyes jelszavakat adott, máig is érvényes célokat jelölt meg a békéért küzdő embermillióknak Dezséry László Gomulka és Cyrankiewicz budapesti találkozása Kádár Jánossal és Kállai Gyulával A lengyel párt- és kormányküldöttség átutazott hazánkon A külpolitikai helyzet AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS HATÁROZATA, amely a genfi leszerelési értekezlet részvevőitől megállapodást sürget az atomfegyverek terjedésének megakadályozására, fontos tényező lehetne a feszültség enyhítésének folyamatában. Lényegében ezt emelte ki U Thant főtitkár is a szavazás után elmondott beszédében, amikor kedvező előjelként minősítette, hogy sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem szavazott a határozati javaslat ellen. Kétségtelen, hogy a közgyűlési szavazás eredményében vannak pozitívumok, de a túlságos derűlátást a tények sajnos, semmiképpen sem támasztják alá. Teljesen valószínűtlennek látszik ugyanis, hogy a genfi leszerelési értekezlet ebben a fontos kérdésben közelebb jusson a megállapodáshoz, hiszen a NATO vezető hatalmai változatlanul napirenden tartják a sokoldalú atomerő terveit. Az elmúlt napokban erről tárgyalt Londonban Schröder bonni külügyminiszter angol kollégájával, Stewarttal. Igaz, közös nevezőre jutni nem tudtak, mert Erhardék továbbra is az MLF-változatot részesítik előnyben, Wilson kormánya viszont az ANF-változat mellett kardoskodik. Azt azonban az angolok egyáltalán nem vonták kétségbe, hogy a szövetségi köztársaságnak valamilyen közvetett formában joga van a nukleáris fegyverek birtoklására. A jövő héten Párizsban összeül az Atlanti Szövetség hadügyminisztereinek rendkívüli értekezlete. Ezen — az előzetes jelek szerint — megvitatják az ügyet. Éppen ez készteti arra az egyes jelentősebb nyugati lapokat, hogy aggódva tegyék fel a kérdést: Washington a mostani helyzetben milyen megoldást részesít előnyben. Az angol Economist szerint Johnsonnak arról kell döntenie: vajon az amerikai külpolitika legközvetlenebb célja egy atomhaderő felállítása legyen-e — amit a nyugatnémetek kérnek —, vagy pedig megállapodás a Szovjetunióval •a nukleáris fegyverek elterjedésének megállítására. Vagyis — teszi hozzá a brit hetilap — Johnsonnak arról kell döntenie, hogy 1966-ban a nyugatnémetekkel, vagy az oroszokkal akar-e megállapodást kötni. Ez az amerikai döntés jó vagy rossz irányban fordulópont lehet a keleti—nyugati kapcsolatok háború utáni történetében. — Megítélésünk szerint — írta az Economist — a legjobb és legmerészebb döntés az lenne, ha Johnson a jövő esztendőben a Szovjetunióval próbálna megértésre jutni. Ennek kedvező hatása nem korlátozódnék Európára, hanem kiterjedne az egész világra. Ugyanez megfordítva, kedvezőtlen értelemben is érvényes, hiszen a békés együttélés oszthatatlan. Az angolszász magatartás ebben az igen fontos kérdésben a közeljövőben határozottabb körvonalakat kaphat, hiszen Stewart november 29-én Moszkvában Gromikóval találkozik, s itt kiderülhet, hogy a NATO vezető hatalmainak egyáltalán smn-e valami mondanivalójuk a leszerelés ügyében. Ezt követően december 3-án Erhard utazik Washingtonba, ott pedig a nyugatnémet atomigények kerülhetnek szóba. Senki sem vár látványos döntéseket és bejelentéseket, de tény, hogy a leszerelés kimozdulása a holtpontról kedvező hatással lehetne a világpolitikai viszonylatokra. Ez a remény fejeződött ki a már fentebb idézett ENSZ-határozatban. A lengyel államférfiak budapesti tartózkodása A Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely W. Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és J. Cyrankiewicznek, a Minisztertanács elnökének vezetésével hivatalos látogatást tett Jugoszláviában, november 19-én este, útban hazafelé, néhány órát Budapesten töltött A vendégeket Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Péter János külügyminiszter, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes és Martin Ferenc, hazánk varsói nagykövete üdvözölte. Jelen volt J. Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság és D. Csalics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. A lengyel államférfiak budapesti tartózkodása idején baráti, szívélyes légkörű eszmecserét tartottak a két testvérpártot és a két szocialista országot kölcsönösen érdeklő, időszerű kérdésekről. A véleménycserén részt vettek magyar részről: Kádár János, Kállai Gyula, Péter János, Erdélyi Károly és Martin Ferenc; lengyel részről: W. Gomulka, J. Cyrankiewicz, Z. Klisziko, a LEMP PB tagja, a KB titkára, P. Jaroszewicz, a LEMP PB póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, M. Naszkowski, a LEMP KB tagja, külügyminiszter-helyettes, K. Olszewski, a Külföldi Gazdasági Együttműködési Bizottság elnökhelyettese és J. Kiljanczik, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Lengyel vendégeink pénteken a késő esti órákban továbbutaztak Budapestről. A Wladyslaw Gomulka és Józef Cyrankiewicz vezetésével Jugoszláviában járt lengyel párt- és kormányküldöttség szombaton hazaérkezett Varsóba. A küldöttséget a varsói fő pályaudvaron Edward Ochab, a lengyel államtanács elnöke, valamint az államtanács, a LEMP Politikai Bizottsága, titkársága és a lengyel kormány tagjai fogadták. Jugofílk—Sungfil közös közlemény Egyesíteni kell a nemzetközi munkásmozgalom erőfeszítéseit Belgrádból jelenti az MTI. Belgrádban szombaton közös közleményt hoztak nyilvánosságra a Wladyslaw Gomulka és Józef Cyrankiewicz vezette lengyel párt- és kormányküldöttség ötnapos jugoszláviai látogatásáról, a hivatalos Lengyel—jugoszláv tanácskozásokról. A két fél hangsúlyozta: az európai biztonság növelése, az európai országok kapcsolatainak javítása megköveteli az Odera—Neisse határ sérthetetlenségének biztosítását, a két német állam létének elismerését. Jugoszlávia ezzel összefüggően támogatásáról biztosította az európai biztonság fokozását célzó lengyel kezdeményezéseket, közöttük a Rapacsci-tervet. A jugoszláv és a lengyel fél véleménycserét folytatott a nemzetközi munkásmozgs helyzetéről is. A két fél kifejezi azt a véleményét, hogy veszélyektől terhes világunkban a háborús katasztrófa megakadályozása, az agresszív imperialista erők megfékezése, a békés egymás mellett élés alkalmazása, a tartós béke biztosítása a nemzetközi munkásmozgalom, valamint az összes békeszerető erő történelmi fő feladata. Az e célok megvalósításáért vívott sikeres harc viszont szükségessé teszi a nemzetközi munkásmozgalom, az összes haladó erő tevékenységének fokozását, az erőfeszítések egyesítését. Az ENSZ-közgyűlés szorgalmazza az atomfegyverek terjedésének megakadályozását A Thant a határozat jelentőségéről New Yorkból jelenti az AFP, a Reuter és a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés pénteken 93 szavazattal, öt tartózkodás mellett (Pakisztán, Guinea, Franciaország, Románia, Kuba) elfogadta az 1-es számú politikai bizottság határozati javaslatát az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról. Tizenkilenc ország, köztük Albánia nem vett részt a szavazásban. A határozat értelmében a közgyűlés felhívja az összes kormányokat, tegyenek meg mindent az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását célzó szerződés megkötésére és felhívja a genfi tizennyolc hatalmi leszerelési bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül vizsgálja meg ezt a kérdést. A határozat leszögezi a létrehozandó szerződés alapelveit is. Ezek szerint a szerződésnek semmiféle kibúvót nem szabad hagynia az atomfegyverek elterjedésének bárminő formájára; biztosítania kell a nukleáris és nem nukleáris hatalmak kölcsönös felelősségében és kötelezettségeiben az elfogadható egyensúlyt; lépést kell jelentenie az általános és teljes leszerelés, különösen pedig a nukleáris leszerelés irányában; elfogadható és hatékony intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek szavatolják eredményességét; biztosítania kell bármely államcsoport jogát arra, hogy szerződést kössön atomfegyvermentes övezetek létrehozására. A szavazás után V Thant ENSZ-főtitkár emelkedett szólásra. Kedvező előjelnek mondotta, hogy mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok a határozat mellett szavazott. Szavazott a Biztonsági Tanács Gazdasági szankciókkal sújtják Rhodesiát New Yorkból jelenti a Reuter, az AP és az AFP. A Biztonsági Tanács pénteki rhodesiai vitáját az egyes küldöttségek hosszú időn át tartó, alapos véleménycseréje előzte meg. A péntek esti ülésen Bolívia és Uruguay új határozati javaslatot terjesztett elő és kérte, hogy a Biztonsági Tanács tagjai először erről döntsenek. Az uruguayi küldött azzal érvelt, hogy határozati javaslata áthidalja az afrikai országok és Anglia ellentéteit Az áthidaló határozati javaslat lényege, hogy teljes körű kereskedelmi szankciókkal sújtják Rhodesiát — beleértve az olajembargót is. A határozati javaslat felhívja az ENSZ tagállamait, minden gazdasági kapcsolatukat szakítsák meg a Smith-rezsimmel. A Biztonsági Tanács szombati rendkívüli ülésén szavazott a beterjesztett határozati javaslatról. Tíz szavazattal ellenszavazat nélkül felhívták az ENSZ tagállamait, hogy a minimálisra csökkentsék Rhodesiával fenntartott gazdasági kapcsolataikat, szüntessék be az olaj- és benzinszállításokat Nagy-Britannia igennel szavazott, Franciaország tartózkodott a szavazástól.