Magyar Nemzet, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

Magyar Nemzet é­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Tizenöt év a béke útján Tizenöt évvel ezelőtt, 1950. november 22-én, a varsói II. béke-világkongresszus életre hívta és megválasztotta a Bé­­ke-világtanácsot. Az új béke­­intézmény befolyása a világ­politikára­l elvitathatatlan. Elvitathatatlan ugyanis azok­nak a különböző haladó tár­sadalmi mozgalmaknak és erőknek, közelebbről azoknak a háborúellenes és békeerők­nek a befolyása, amelyek a Béke-világtanácsban találkoz­tak, teremtettek maguknak közös fórumot és ugyanitt ta­lálták meg a széles körű egyetértés közös alapjait, há­­borúellenes együttműködésük alkalmait is. A Béke-világta­­nács volt az elmúlt tizenöt év alatt a nemzetközi közvéle­mény egyik formálója. Azóta más békemozgalmak is alakultak és tevékennyé szerveződtek különböző orszá­gokban. De ezeknek is a Bé­ke-világ­tan­ács léte és műkö­dése volt az inspirálója, vagy talán kiváltója, s ma is a Bé­ke-világtanács a különböző békeerők közös akcióinak és fellépéseinek­ legjelentéke­nyebb szervezője. A legfontosabb azonban, hogy a Béke-viilágtanács már alakulásakor helyesen és nap­jainkig ható érvénnyel ragad­ta meg a békéért folyó küz­delem leglényegesebb tenni­valóit. Jelszavai bejárták a vi­lágot, hatottak és továbbfej­lődtek. Az előzmények ismeretesek. 1948-ban a wroclawi értelmi­ségi világgyűlés felhívta a vi­lág figyelmét a harmadik vi­lágháború lehetőségére, s rá­világított a hidegháború té­­nyeire, az új fegyverkezésre, amely nukleáris háborúba ta­szíthatja az emberiséget. A béke-világkongresszus má­r ál­lást foglalt a béke védelmé­nek legfőbb tennivalóiban s rámutatott, hogy a béke hívei­nek világméretű mozgalomra van szükségük Majd kibocsá­tották a híres stockholmi fel­hívást, amelyre több mint hatszázmillió ember adta alá­írását , követelve, hogy a nukleáris fegyverek kísérlete­zését, gyártását, felhalmozá­sát, elterjesztését és háborús alkalmazását nemzetközi egyezménnyel örökre tiltsák meg. A stockholmi felhívás nagy nemzetközi sikere abban is megmutatkozott, hogy ép­pen az aláírásgyűjtési kam­pány során teremtődött meg a szervezett béke-világmozga­­lom bázisa. A II. magyar békekongresz­­szus népünk széles egyetérté­sével vitatta meg a háború elhárításának tennivalóit és harminctagú delegációt kül­dött Varsóba. De így történt ez a szocialista országok mindegyikében, az akkor már felsorakozóban volt semleges és el nem kötelezett országok­ban, a gyarmati sorból kisza­badult fiatal országokban, sőt a legfontosabb imperialista országok népeinek körében is. A varsói II. béke-világkong­resszust nemcsak az emberi­ség nyilvánvaló békevágya alapozta meg, hanem már mozgósított és szervezett tö­megekre támaszkodhatott. A párizsi és a varsói béke­kongresszus külső körülmé­nyei is igazolták a wroclawi feltevést, hogy a világban új feszültség alakult ki. Annak ellenére, hogy az antifasiszta háborús szövetség győzelme után a népek még a pusztító háború utáni újjáépítéssel voltak elfoglalva, az imperia­lizmus már egy új háború há­lóját szőtte. A hidegháborús uszítás (az antikommunizmus jelszavával), féktelen imperia­lista fegyverkezéssel párosult. Az Amerikai Egyesült Álla­mok nyílt agressziót folyta­tott Koreában, és az atomfegy­verek monopóliumának látsza­tával világhatalomra tört. A varsói kongresszusról el kell még mondani, -­hogy kül­sőségeivel is felejthetetlen be­nyomást gyakorolt a küldöt­tekre. Varsó még romokban hevert, az egész lakosság tég­lát hordott és romot takarított. A ma már teljesen felépített városrész, az egykori gettó még beláthatatlan téglatör­melék volt, az emberek a pincékben laktak. A szállo­dánk még festékszagú volt és a lépcsőházban nem volt kor­lát, a kongresszusi épületet napok alatt fából ácsolták a város közepén. Varsó lakos­sága azonban egész héten át reggeltől estig tüntetett a kongresszus körül. A város és a lakossága fogalmazta meg, a kongresszus alaphatározatát: »Soha többé háborút!« A kongresszus részvevői meglátogatták Auschwitzot, ahol akkor még minden »ere­­deti formájában” volt — lát­tuk a szalmát a nyomorúsá­gos priccseken, ahonnan az emberek a halálba mentek. A négymillió auschwitzi áldozat fogalmazta a kongresszus má­sik jelszavát, hogy fel kell venni a küzdelmet az elnyo­más és a háború előidézői, a nácizmus, a rasszizmus, a mil­itarizmus, az imperializm­us, mindenféle embertelen ideoló­giák ellen. A kongresszus a világközvé­leményre támaszkodva köve­telte a nukleáris fegyverek el­tiltását, a koreai háború azon­nali beszüntetését, a tárgyalá­sok politikáját a nemzetközi kérdések békés rendezése ér­dekében, felhívta a figyelmet a nyugatnémet és a japán mi­­litarizmus feltámasztásának kísérleteire és életre hívta a Béke-világ­tanácsot. A Béke-vitágtanácsot a rész­vevő delegációk ajánlásai alapján már a nemzeti béke­­mozgal­mak képviselőiből, más­felől pedig világszerte ismert politikusokból, értelmiségiek­ből, tekintélyes személyiségek­ből állították össze. A Béke­világtanács elnökévé a felejt­hetetlen Frederic Joliot-Cu­­rie-t, a modern béke-világ­­mozgalom lánglelkű kezdemé­nyezőjét választották. A Béke­világtanács már akkor élvez­te a legfontosabb társadalmi világszervezetek és mozgal­mak támogatását, a szakszer­vezetektől az egyházakig ed­dig nem látott szélességű tár­sadalmi bázisra támaszkodha­tott. A Béke-világtaná­cs helye­sen ragadta meg a tennivaló­ját abban is, hogy a háború­ellenes közvélemény kialakí­tását tartotta legfontosabbnak, s hogy azt ajánlotta: a világ valamennyi békeerői közös ak­ciókban fogjanak össze a há­ború elfojtásáért, a fegyver­kezés ellen, a béke megvé­déséért, az elnyomott népek felszabadulásáért. Az akkor tomboló koreai háború a bé­kemozgalomnak már ezt az as­pektusát is előtérbe hozta: a békemozgalom haladó, anti­­im­perialista mozgalommá vált. A Béke-világtanács aján­lása alapján alakultak azután a nemzeti béketanácsok, mint a Béke-világtanáccsal együtt­működő nemzeti szervezetek és mozgalmak. Magyarorszá­gon elsők között alakult meg az Országos Béketanács, amely azóta szoros együttmű­ködésben dolgozik a Béke-vi­lágtanáccsal, s a világ béke­erőivel. Köztudomású, hogy a béke ügye nálunk is az egész nép egységes támogatását él­vezte és élvezi, s hogy abban helyet és szerepet kaptak mindazok, akik egyetértettek abban, hogy a békét meg kell védeni. A magyar békemoz­galom a különböző világnéze­tű, felekezetű, műveltségű és társadalmi helyzetű emberek legszélesebb tömegmozgalmá­vá vált. A Béke-világtanács helyes jelszavakat adott, máig is ér­vényes célokat jelölt meg a békéért küzdő em­bermilliók­­nak Dezséry László Gomulka és Cyrankiewicz budapesti találkozása Kádár Jánossal és Kállai Gyulával A lengyel párt- és kormányküldöttség átutazott hazánkon A külpolitikai helyzet AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS HATÁROZATA, amely a genfi leszerelési értekezlet részvevőitől megállapodást sürget az atomfegyverek terjedésének megakadályozására, fontos tényező lehetne a feszültség enyhítésének folyamatában. Lényegében ezt emelte ki U Thant főtitkár is a szavazás után elmondott beszédében, amikor kedvező előjelként minősítette, hogy sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem szavazott a hatá­rozati javaslat ellen. Kétségtelen, hogy a közgyűlési szavazás eredményében vannak pozitívumok, de a túlságos derűlátást a tények sajnos, semmiképpen sem támasztják alá. Teljesen valószínűtlennek látszik ugyanis, hogy a genfi leszerelési értekezlet ebben a fon­tos kérdésben közelebb jusson a megállapodáshoz, hiszen a NATO vezető hatalmai változatlanul napirenden tartják a sok­oldalú atomerő terveit. Az elmúlt napokban erről tárgyalt Londonban Schröder bonni külügyminiszter angol kollégájával, Stewarttal. Igaz, közös nevezőre jutni nem tudtak, mert Erhardék továbbra is az MLF-változatot részesítik előnyben, Wilson kormánya vi­szont az ANF-változat mellett kardoskodik. Azt azonban az angolok egyáltalán nem vonták kétségbe, hogy a szövetségi köztársaságnak valamilyen közvetett formában joga van a nuk­leáris fegyverek birtoklására. A jövő héten Párizsban összeül az Atlanti Szövetség had­ügyminisztereinek rendkívüli értekezlete. Ezen — az előzetes jelek szerint — megvitatják az ügyet. Éppen ez készteti arra az egyes jelentősebb nyugati lapokat, hogy aggódva tegyék fel a kérdést: Washington a mostani helyzetben milyen megoldást részesít előnyben. Az angol Economist szerint Johnsonnak arról kell döntenie: vajon az amerikai külpolitika legközvetlenebb célja egy atomhaderő felállítása legyen-e — amit a nyugat­németek kérnek —, vagy pedig megállapodás a Szovjetunióval •a nukleáris fegyverek elterjedésének megállítására. Vagyis — teszi hozzá a brit hetilap — Johnsonnak arról kell döntenie, hogy 1966-ban a nyugatnémetekkel, vagy az oroszokkal akar-e megállapodást kötni. Ez az amerikai döntés jó vagy rossz irány­ban fordulópont lehet a keleti—nyugati kapcsolatok háború utáni történetében. — Megítélésünk szerint — írta az Economist — a legjobb és legmerészebb döntés az lenne, ha Johnson a jövő esztendő­ben a Szovjetunióval próbálna megértésre jutni. Ennek kedvező hatása nem korlátozódnék Európára, hanem kiterjedne az egész világra. Ugyanez megfordítva, kedvezőtlen értelemben is érvé­nyes, hiszen a békés együttélés oszthatatlan. Az angolszász magatartás ebben az igen fontos kérdésben a közeljövőben határozottabb körvonalakat kaphat, hiszen Stewart november 29-én Moszkvában Gromikóval találkozik, s itt kiderülhet, hogy a NATO vezető hatalmainak egyáltalán s­mn-e valami mondanivalójuk a leszerelés ügyében. Ezt köve­tően december 3-án Erhard utazik Washingtonba, ott pedig a nyugatnémet atomigények kerülhetnek szóba. Senki sem vár látványos döntéseket és bejelentéseket, de tény, hogy a leszere­lés kimozdulása a holtpontról kedvező hatással lehetne a világ­­politikai viszonylatokra. Ez a remény fejeződött ki a már fen­tebb idézett ENSZ-határozatban. A lengyel államférfiak budapesti tartózkodása A Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely W. Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titká­rának és J. Cyrankiewicznek, a Minisztertanács elnökének vezetésével hivatalos látoga­tást tett Jugoszláviában, no­vember 19-én este, útban ha­zafelé, néhány órát Budapes­ten töltött A vendégeket Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Péter János külügyminiszter, Erdélyi Károly külügyminiszter-he­lyettes és Martin Ferenc, ha­zánk varsói nagykövete üdvö­zölte. Jelen volt J. Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság­ és D. Csalics, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. A lengyel államférfiak bu­dapesti tartózkodása idején baráti, szívélyes légkörű esz­mecserét tartottak a két test­vérpártot és a két szocia­lista országot kölcsönösen ér­deklő, időszerű kérdésekről. A véleménycserén részt vet­tek magyar részről: Kádár Já­nos, Kállai Gyula, Péter János, Erdélyi Károly és Martin Fe­renc; lengyel részről: W. Go­mulka, J. Cyrankiewicz, Z. Klisziko, a LEMP PB tagja, a KB titkára, P. Jaroszewicz, a LEMP PB póttagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, M. Naszkowski, a LEMP KB tagja, külügyminiszter-helyet­tes, K. Olszewski, a Külföldi Gazdasági Együttműködési Bizottság elnökhelyettese és J. Kiljanczik, a Lengyel Népköz­­társaság budapesti nagyköve­te. Lengyel vendégeink pénte­ken a késő esti órákban to­vábbutaztak Budapestről. A Wladyslaw Gomulka és Józef Cyrankiewicz vezetésé­vel Jugoszláviában járt len­gyel párt- és kormányküldött­ség szombaton hazaérkezett Varsóba. A küldöttséget a varsói fő­ pályaudvaron Edward Ochab, a lengyel államtanács elnöke, valamint az államtanács, a LEMP Politikai Bizottsága, titkársága és a lengyel kor­mány tagjai fogadták. Jugofílk­—Sungfil közös közlemény Egyesíteni kell a nemzetközi munkásmozgalom erőfesz­í­tései­t Belgrádból jelenti az MTI. Belgrádban szombaton közös közleményt hoztak nyilvános­ságra a Wladyslaw Gomulka és Józef Cyrankiewicz vezette lengyel párt- és kormánykül­döttség ötnapos jugoszláviai látogatásáról, a hivatalos Len­gyel—jugoszláv tanácskozá­sokról. A két fél hangsúlyozta: az európai biztonság növelése, az európai országok kapcsolatai­nak javítása megköveteli az Odera—Neisse határ sérthetet­lenségének biztosítását, a két német állam létének elisme­rését. Jugoszlávia ezzel össze­függően támogatásáról biztosí­totta az európai biztonság fo­kozását célzó lengyel kezde­ményezéseket, közöttük a Ra­­pacsci-tervet. A jugoszláv és a lengyel fél véleménycserét folytatott a nemzetközi munkásmozg­­­s helyzetéről is. A két fél kifejezi azt a vé­leményét, hogy veszélyektől terhes világunkban a háborús katasztrófa megakadályozása, az agresszív imperialista erők megfékezése, a békés egymás mellett élés alkalmazása, a tartós béke biztosítása a nem­zetközi munkásmozgalom, va­lamint az összes békeszerető erő történelmi fő feladata. Az e célok megvalósításáért ví­vott sikeres harc viszont szükségessé teszi a nemzetközi munkásmozgalom, az összes haladó erő tevékenységének fokozását, az erőfeszítések egyesítését. Az ENSZ-közgyűlés szorgalmazza az atomfegyverek terjedésének megakadályozását A Thant a határozat jelentőségéről New Yorkból jelenti az AFP, a Reuter és a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés pénteken 93 szavazattal, öt tartózkodás mellett (Pakisztán, Guinea, Franciaország, Románia, Ku­ba) elfogadta az 1-es számú politikai bizottság határozati javaslatát az atomfegyverek elterjedésének megakadályozá­sáról. Tizenkilenc ország, köz­tük Albánia nem vett részt a szavazásban. A határozat értelmében a közgyűlés felhívja az összes kormányokat, tegyenek meg mindent az atomfegyverek el­terjedésének megakadályozá­sát célzó szerződés megkötésé­re és felhívja a genfi tizen­nyolc hatalmi leszerelési bizott­ságot, hogy a lehető legrövi­debb időn belül vizsgálja meg ezt a kérdést.­­ A határozat leszögezi a lét­rehozandó szerződés alapelveit is. Ezek szerint a szerződés­nek semmiféle kibúvót nem szabad hagynia az atomfegy­verek elterjedésének bárminő formájára; biztosítania kell a nukleáris és nem nukleáris ha­talmak kölcsönös felelősségé­ben és kötelezettségeiben az elfogadható egyensúlyt; lépést kell jelentenie az általános és teljes leszerelés, különösen pedig a nukleáris leszerelés irányában; elfogadható és ha­tékony intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek szava­tolják eredményességét; bizto­sítania kell bármely államcso­port jogát arra, hogy szerző­dést kössön atomfegyvermen­tes övezetek létrehozására. A szavazás után V Thant ENSZ-főtitkár emelkedett szó­lásra. Kedvező előjelnek mon­dotta, hogy mind a Szovjet­unió, mind pedig az Egyesült Államok a határozat mellett szavazott. Szavazott a Biztonsági Tanács Gazdasági szankciókkal sújtják Rhodesiát New Yorkból jelenti a Reu­ter, az AP és az AFP. A Biz­tonsági Tanács pénteki rho­­desiai vitáját az egyes kül­döttségek hosszú időn át tar­tó, alapos véleménycseréje előzte meg. A péntek esti ülésen Bolí­via és Uruguay új határozati javaslatot terjesztett elő és kérte, hogy a Biztonsági Ta­nács tagjai először erről döntsenek. Az uruguayi kül­dött azzal érvelt, hogy hatá­rozati javaslata áthidalja az afrikai országok és Anglia ellentéteit Az áthidaló határozati ja­vaslat lényege, hogy teljes körű kereskedelmi szankciók­kal sújtják Rhodesiát — bele­értve az olajembargót is. A határozati javaslat felhívja az ENSZ tagállamait, minden gazdasági kapcsolatukat sza­kítsák meg a Smith-rezsim­­mel. A Biztonsági Tanács szom­bati rendkívüli ülésén szava­zott a beterjesztett határozati javaslatról. Tíz szavazattal el­lenszavazat nélkül felhívták az ENSZ tagállamait, hogy a minimálisra csökkentsék Rho­desiával fenntartott gazdasági kapcsolataikat, szüntessék be az olaj- és benzinszállításo­kat Nagy-Britannia igennel szavazott, Franciaország tar­tózkodott a szavazástól.

Next