Magyar Nemzet, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
,... HliSi/íh* Vaui iái es—.. ",,,ur íuainawewíiC i j[f kMMt\] ___________________________________________________________________________________'''-:***,*? ■ '___________________________________________ . ________________________________A HAZAFI A S jihtM RONT L A P J A____________________________ l -irrí üt iWTMffllMBBWliMWBMMniM' I II IM»°rff-iíWBnrf 11T"l|,fl1 ' iiMaM^wMMaaaauMgaauaM** Szenvedélyesen egy szenvedély ellen A vendéglátóipar nem lehet az antialkoholizmus zászlóvivője. Ezt a mondatot nem én fogalmaztam, őszintén szólva eszembe sem jutott volna. Vita közben hallottam vendéglátóipari szakemberektől, amikor érdeklődtem tőlük vendéglátásunk törekvéseiről, az alkoholfogyasztás alakulásáról. A kérdés ilyen felvetése már csak azért sem lenne helyes, mert a kereskedelemnek, s azon belül a vendéglátóüzleteknek egyik funkciója, hogy egyéb élvezeti cikkek mellett az italt is eljuttassák a lakossághoz. Emellett társadalmunknak van egy másik, bizonyos mértékig ezzel ellentétes törekvése: harcol a túlzott, mértéktelen alkoholfogyasztás, az alkoholizmus ellen. A fentebb idézett — nem minden ingerültség nélkül kimondott — mondat jelzi, hogy elég bonyolult kérdésről van szó, s az ellentétes erők nyomása alatt az illetékesek nem Trendig találják meg a legmegfelelőbb eszközöket. Nem mintha vészharangot kellene megkongatni. Az egy főre eső alkoholfogyasztásban Magyarország az európai országok között valahol középütt helyezkedik e. A közelmúltban viszont a következő adat került a nyilvánosság elé: hazánkban annyit költenek szeszes italra, mint ruházkodásra. Ez arra figyelmeztet, hogy a keresettekhez, az egyéb szükségletek kielégítéséhez képest túl magas a szeszek, italok fogyasztása. Legalábbis egyes rétegek, egyes személyek túlzásba viszik az italozást. Ezt bizonyítják más jelek is. Mostanában sok részeg embert látni az esti utcáikon. A rendőrségi, bírósági adatok szerint gyakoribbá vált a garázdaság, s ebben jelentős szerepe van a mértéktelen alkoholfogyasztásnak. Lapokban is olvashattuk, hogy különböző üzemek kénytelenek intézkedéseket hozni a részegen munkába állók ellen, az üzemi balesetek csökkentése és a munka megjavítása érdekében. A problémát különösen aktuálissá teszi most a magyar nők közelgő kongresszusa. Elsősorban az asszonyok érzik az alkoholizmus terheit, ők sínylik meg a szétzilált családi életet, a kocsmába vándorló s otthon hiányzó keresetet. A nőkongresszust megelőző tanácskozásokon igen szenvedélyes hangú követelések hangzottak el az alkoholfogyasztás csökkentéséért. Egyik oldalon tehát társadalmi szervezetek harcolnak az alkoholizmus ellen, üzemek igyekeznek sokszor költséges eszközökkel gátat vetni a szeszes ital fogyasztásának, elvonókúrát alkalmaznak, orvosi intézkedésekre kerül sor — megannyi drága módszer. Másrészt vendéglátó üzleteink — teljesítendő bevételi tervüket — az alkoholfogyasztásra csábítanak. Talán valamilyen hipokrita világban élünk, amelyben az államnak érdeke, hogy minél több alkoholt fogyasszanak, s az antialkoholista intézkedések ennek csupán szemérmes leplezését szolgálják? Így nyersen kimondva persze ez nem igaz. De bizonyos ellentmondás ebben a kérdésben kétségtelenül létezik. Kereskedelmünk, vendéglátásunk a ténylegesen meglevő igények kielégítése közben fel is támaszt, tovább is fejleszt bizonyos nem kívánatos igényeket. Ugyanakkor híven a szocialista kereskedelem szerepéhez, különböző intézkedésekkel igyekszik az igényeket helyes irányba terelni. Csak néhányat említsünk meg ezek közül. A vendéglátásnak — igen nagy költséggel — kulturáltabb kereteket teremtenek. 1960-tól az országban 600 italboltot alakítottak át bisztrószerű üzletté. S ebben kifejezésre jut az a törekvés is, hogy az ital mellé ételt juttassanak, ami legalábbis csökkenti a szeszes ital káros hatását A fejlődés tendenciáját jelzi, hogy míg 1952-ben a vendéglátóhálózat 47,2 százaléka volt italbolt, ez az arány 1964-re már 23,1 százalékra csökkent. Akárhogy nézzük, ezek eredmények. S az ételfogyasztás növelésére törekvő egyéb intézkedéseket is tapasztalunk a kereskedelem irányító szervei részéről. A vállalatoknak az az érdekük, hogy az ételek eladását szorgalmazzák, mert azokon az árrések alakításával jóval nagyobb a hasznuk, mint az italon. A felszolgálókat azzal igyekeznek befolyásolni, hogy az étel után járó jutalék az ital után járónak százalékban kifejezve étteremben kétszerese, kisvendéglőben pedig 15- szorosa. Szigorú — mondjuk, drákóian szigorú a büntetés, ha valakit rajtacsípnek, hogy ittas embert szolgál ki. Ezek szerint indokolatlan a társadalmi szervek követelése, amely több és határozottabb cselekvést sürget vendéglátószerveinktől az alkoholizmus visszaszorítására? Korántsem. Az eddigi intézkedések sem egészen hatástalanok. Vendéglátásunkban egészséges tendencia kezd érvényesülni. Erre mutat, hogy 1960-tól az ételfogyasztás 25 százalékkal emelkedett, az italfogyasztás 17 százalékos növekedésével szemben. De éppen a két szám közti kis különbség figyelmeztet: nincs ok elégedettségre. Vegyük csak sorba az intézkedéseket. Az italboltok átalakítása jó dolog, s rendeletet hoztak arra, hogy az év végére át kell alakítani az öszszes italboltot Budapest főútvonalain. S épp itt a bökkenő, örül ugyan az ember, hogy eltüntetik a város legfeltűnőbb helyeit elcsúfító talponállókat, de nem lenne ugyanilyen fontos az üzemek közeléből eltávolítani az italboltokat? Közhely már, annyit hangoztatták, hogy nagyüzemeink egyik-másikát valósággal körülhálózzák az italboltok, vendéglők. Az utóbbi hónapokban több figyelmeztetés hangzott el, hogy ezeket az üzemek tájékára telepített talponállókat, kocsmákat már kora hajnalban kinyitják, s a munkába igyekvők közül sokan ittasan, vagy legalábbis nem szintózanon érkeznek az üzembe. Tekinthetjük-e teljesen őszintének a vendéglátók fentebb vázolt törekvéseit, ha arra gondolunk hogy ezeket a figyelmeztetéseket elengedték a fülük mellett. Hiszen itt nagyon súlyos dologról van szó, az emberek testi épségének védelméről, s a termelő munka, a munkafegyelem egyik jelentős akadályáról. És árrés ide, vállalati ösztönzés oda, a sok éves, kialakult szemlélet és gyakorlat, a mindennapi élet mechanizmusa a legtöbb helyen még elnyomja a jó szándékú törekvéseket. Laikus is könnyen átlátja, hogy az italfélék magasabb ára miatt egy-két üveg bor, néhány féldeci felszolgálása megközelítően akkora jutalékhoz, s főleg borravalóhoz juttatja a felszolgálókat, mint egy sokkal több munkával, fáradtsággal járó ebéd vagy vacsora tálalása. Felmerül az emberben a kérdés: nem lenne-e serkentő, ha csak az ételfogyasztás után fizetnének, akár magasabb jutalékot. Lehet hogy drákói szigorral büntetik az ittas vendégek kiszolgálóit. De mégsem kellő eredménnyel. Különben nem látnánk annyi embert részegen tántorogni, nem hallanánk annyi, az alkoholfogyasztás megfékezését követelő, szevedélyes , kitörést üzemi vezetőktől, asszonyoktól. Szigorúbb és rendszeresebb ellenőrzésre van szükség. Az ittas emberek kiszolgálásának megakadályozása legyen szúrópróbák helyett a vendéglátóipar feladatainak szerves része. Úgy érzem, itt van az a pont, amelyen a vendéglátás mai gyakorlatának ellentmondásait fel lehet oldani. A vendéglátóipar valóban nem lehet az antialkoholizmus zászlóvivője. De az alkoholizmus ellen neki is vannak tennivalói. Aszocialista kereskedemnek ki kell szolgálnia a természetes igényeket, de ezek az igények, és kielégítésük nem lehetnek sem az egyén, sem a közösség, sem az egészség, sem a szocialista termelőmunka kárára. Somorjai József Megkezdődtek a szovjet és az angol külügyminiszter tanácskozásai Moszkvában | A külpolitikai helyge* | | STEWART MOSZKVAI LÁTOGATÁSA nyilván hozzája-*-•rult ahhoz, hogy a szombaton lezajlott párizsi NATO-tanácskozás — legalábbis, ami a nukleáris fegyverrendszer kérdését illeti — jóformán eredménytelenül zárult. Különösen a nyugatnémet sajtó ír az elégedetlenség hangján, a kommentátorok keveslik, hogy az NSZK csak egy albizottságban kapott helyet és általában azt a gyanújukat hangoztatják, hogy a mostaniatombizottságosdi csak hátráltatni fogja a bonni atomigények realizálását. A bizottsági helyek elosztásánál világossá vált — panaszkodik például a hamburgi Die Welt —, hogy az NSZK nem számíthat kisebb európai szövetségeseinek támogatására, akik a kulisszák mögött aktív diplomáciai tevékenységet folytatnak és meg akarják akadályozni, hogy az NSZK nagyobb befolyásra tehessen szert az Atlanti Szövetség vezetésében. A Süddeutsche Zeitung szerint a párizsi tanácskozás eredményét úgy kell értékelni, hogy Washington és London jelenleg nem gondol új nukleáris fegyverrendszer létrehozására, hanem a nukleáris problémáról folyó vitát az atombizottságra akarja korlátozni. A Stuttgarter Zeitung kommentárjában azt hangoztatja, hogy ismét bizonytalan időre elhalasztották a nyugatnémet atomkövetelések napirendre tűzését, legalábbis addig, amíg az albizottságok jövő márciusban jelentést tesznek majd munkájukról. Bonn-nak azt a tanulságot kell levonnia ebből a konferenciából — hangsúlyozza a lap —, hogy nukleáris becsvágyával szemben Európa nyugati részén is erős fenntartásokat táplálnak és pillanatnyilag valamennyi szövetségese a Moszkvával való tárgyalásokat részesíti elsőbbségben a nukleáris »egyenjogúságra« irányuló bonni követeléssel szemben. AZ ANGOL ALSÓHÁZ ülésterme és sajtókarzata kedden délután zsúfolásig megtelt: mindenki arra számított, hogy Wilson miniszterelnök nyilatkozik Kaunda zambiai elnöknek arról a kéréséről, hogy a brit kormány küldjön csapatokat a rhodesiai területen levő, de Zambiát is villamos energiával ellátó karibai vízierőmű védelmére. A várt időpontban azonban nem került sor a miniszterelnök nyilatkozatára, mert még nem érkezett meg a beleegyező válasz Kauada elnöktől azokra a feltételekre, amelyekhez Wilson kötötte a Zambiába küldendő »,jelképes« brit egységek útnak indítását. Megbízható források szerint a feltételek lényege az, hogy a brit csapatok csakis Zambiabelső biztonságának védelmét szolgálhatják, de semmiképpen sem vehetők igénybe a Smith-rezsim ellen. Az alsóház összeülése előtt a Wilso-kabinet újabb rendkívüli ülést tartott, amelyről rövid időre eltávozott, hogy Heath-t, a konzervatív ellenzék vezérét tájékoztassa a kormány tervezett lépéseiről. Úgy tudják, hogy a tory -árnyékkormány támogatni fogja a munkáspárti kormány inkább politikai, mint katonai jellegű gesztusát, miután Heath biztosítékokat kapott, hogy a brit katonák részéről semmiféle veszély sem fenyegeti a rhodesiai fehértelepes rezsimet. Gromiko és Stewart tanácskozása Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet külügyminisztérium tanácstermében kedd reggel megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Andrej Gromiko szovjet és Michael Stewart brit külügyminiszter között. A megbeszéléseken szovjet részről jelen van Vaszilij Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese. Stewart mellett foglal helyet lord Charfont leszerelésügyi miniszter. A program szerint a déli órákban Gromiko ebéden látta vendégül angol kollégáját. Sterwart délután látogatást tett Anasztasz Mikojannál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökénél Az ENSZ-közgyűlés megszavazta a leszerelési világértekezlet megtartását New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés hétfő esti plenáris ülésén 112 szavazattal, ellenszavazat nélkül, egy tartózkodás mellett (Franciaország) elfogadták az első számú politikai bizottságnak azt a határozatát, hogy legkésőbb 1967-ig tartsanak leszerelési értekezletet az öszszes államok részvételével, beleértve a Kínai Népköztársaságot is. Nem vett részt a szavazásban a csangkajsekista klikk megbízottja. Kambodzsa, Gambia és Paraguay delegátusa távol maradt az ülésről. Franciaország küldötte azzal indokolta meg tartózkodását, hogy kormányának véleménye szerint a leszerelési világértekezlet megtartása hiábavaló igyekezet, a kérdés eldöntése csak a nukleáris nagyhatalmakra tartozik. A határozat jóváhagyta az el nem kötelezett országok 1964-ben Kairóban megtartott értekezletének azt a döntését, hogy hívjanak össze leszerelési világértekezletet minden állam részvételével. Sürgeti végül, hogy alakítsanak széles képviselettel rendelkező bizottságot a történelmi jelen tőségű találkozó előkészítésére. U Thant, a világszervezet főtitkára a szavazás után elismeréssel méltatta az egyhangúlag hozott döntést. A határozat jelentőségét abban látja — fejtette ki a főtitkár —, hogy lehetőséget nyit minden állam számára a konferencián való részvételre. Az ENSZ különleges politikai bizottsága megkezdte a vitát az apartheid problémájáról. Nepál és Guinea küldötte heves bírálattal illette az Egyesült Államokat, Olaszországot, Nagy-Britanniát, Nyugat-Németországot, Japánt és Franciaországot, amiért továbbra is fenntartják kereskedelmi kapcsolataikat a fajvédő Verwoerd-rendszerrel. A gyámsági bizottság ülésén Bénard algériai küldött a pretoriai rendszeren kívül az amerikai és a nyugatnémet monopóliumokat kárhoztatta Délnyugat-Afrika népének kizsákmányolásáért. Amerikai bombázók támadása három hullámban Washinaton a vietnami háborút kiszélenítésére tírtlunk B—52-es amerikai óriásbombázók kedden reggel három hullámban támadtak Saigontól 55—70 kilométerrel északra célpontokat a nagykiterjedésű Michelin gumiültetvény körzetében. Az amerikai gépeknek ez volt a hetedik bevetése e körzetben múlt hét szombatja óta, amikor a dél-vietnami szabadságharcosok súlyos veszteségeket okoztak a saigoni kormány csapatainak. A saigoni amerikai katonai parancsnokság közlése szerint dél-vietnami partizánok hétfőn Saigontól 144 kilométerrel délnyugatra, Cantho körzetében szabadon engedték a kormánycsapatok 24 katonáját, akik korábban fogságba estek. A partizánok felvilágosító iratokat, polgári öltözéket és pénzt adtak a szabadon bocsátottaknak. Két amerikai katona sajtóértekezlete , Phnom Penhben, Kambodzsa fővárosában sajtóértekezletet tartott az a két amerikai katona, akit a dél-vietnami szabadságharcosok vasárnap bocsátottak szabadon. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a két katona — Claude Donald McClure és George Edward Smith őrmesterek kijelentették, hogy nem kívánnak tovább harcolni Dél-Vietnamban és az Egyesült Államokba hazatérve honfitársaikat megismertetik majd a tényleges vietnami helyzettel. McClure őrmester elmondotta az újságíróknak, hogy fogságba esése után a partizánok gondosan bekötözték sebeit és megosztották vele élelmüket. Smith hangoztatta, hogy a vietnami háború meggyőződései ellenzőjévé vált, minthogy az ellentétes az amerikai nép érdekeivel. Mike Mansfield szenátor vezetésével elutazott a kambodzsai fővárosból az az öttaggú parlamenti küldöttség, amely látogatást tett Phnom Penhben. A kambodzsai hírügynökség szerint az amerikai honatyák kambodzsai tárgyalásai baráti légkörben folytak le. McNamara újra Washingtonban Washingtonból jelenti az MTI. McNamara hadügyminiszter kedden reggel visszaérkezett Washingtonba saigoni szemleútjáról. Repülőtéri nyilatkozatában csupán arra szorítkozott, hogy kijelentse: újabb csapaterősítésekre és a VDK katonai célpontjai bombázásának kiterjesztésére van szükség Vietnamban. A hadügyminiszter azt mondotta, hogy az Egyesült Államokkezdi nem elveszteni a vietnami háborút, de arra készítette fel a közvéleményt, hogy hosszú harcokra van kilátás. Maxwell Taylor tábornok, az Egyesült Államok volt saigoni nagykövete hétfőn Floridában elmondott beszédében annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok a közeljövőben tovább terjeszti ki a vietnami háborút. Ilyen értelemben beszélt Richard Russell demokratapárti szenátor is, a Georgia állambeli Lawrencevilleben, követelve, hogy az amerikai hadvezetőség rendelje el Haiphong észak-vietnami kikötőváros bombázását. Gregory Clark ausztráliai diplomata, aki korábban Ausztrália moszkvai nagykövetségének első titkára volt, bejelentette, hogy kilép a külügyi szolgálatból, minthogy nem ért egyet kormányának vietnami politikájával. A diplomata szerint csapatok Vietnamba küldésével az ausztráliai kormány az el nem kötelezett ázsiai országokkal fennálló viszonyán erősen rontott. Értekezlet a Fehér Házban a nemzetközi együttműködésről Washingtonból jelenti a TASZSZ. Hétfőn Washingtonban megnyílt a Fehér Háznak a nemzetközi együttműködés problémáival foglalkozó értekezlete, amely az ENSZ jubileumának jegyében folyik. Az értekezlet 29 különböző bizottságban végzi munkáját. A sajtót és a közvéleményt leginkább a fegyverkezést és a leszerelést ellenőrző bizottság