Magyar Nemzet, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
■ Magya Nemzet: A HAZAFIAS ÍV ÉS’ FRONT LAPJA Havas tanulság Kinyitja az ember a szemét reggel, félrelebbenti a függönyt, felhúzza a redőnyt és első pillantását rendszerint a hőmérőre veti. Meghallgatja a rádió időjárás jelentését mielőtt munkába indul, vagy iskolába indítja a gyermekét. Mert az időjárástól függ, hogyan öltözzék, mikor induljon. »Nehogy úgy járjunk, mint a múltkor!* — tér viszsza minduntalan emlékezetében az első novemberi havas nap, amikor ezrek késtek el Budapesten a munkahelyről. Az első hó azon az emlékezetes novemberi napon igazi téli meglepetés volt, az illetékeseket is alaposan meglepte, nem számítottak korai érkezésére. Nem fogadták kellő felkészültséggel, s ennek tudható be, hogy a közlekedés az egész városban lelassult, néhol meg is akadt. Az utak nagy része járhatatlanná vált, s a mellékutcákban közlekedési akadály maradt az eltakarítatlan hó, az átjáróknál pedig napokig latyakban tapostak a járókelők. Aztán az idő is segített, elvitte a napsütés az idei első havat, de meghagyta az ebből fakadó tanulságot. Ezzel pedig érdemes foglalkozni azért is, mert az első hó után jön a második és a többi. Az első nap mindenki a közlekedés és a Köztisztasági Hivatal csődjéről beszélt. Pedig a fal előtt néhány héttel a fővárosi tanács is foglalkozott ezzel a kérdéssel, a KNEB vizsgálata alapján. A vizsgálat megállapítása szerint: »Az 1965—66-os télre való felkészülési munka megfelelő. Az érdekelt vállalatok (Köztisztasági Hivatal, Fővárosi Villamosvasút és Fővárosi Autóbuszüzem) a sok évi tapasztalat alapján mind gondosabban és részletek bemenyére intézkednek a várható igénybevételekből előálló következmények elhárítására, csökkentésére.* Akkor hát mi történt? Roszszul mérte fel a helyzetet az ellenőrzés? A hó eltakarítása után néhány nappal a fővárosi tanács vb-ülésén megállapították a Köztisztasági Hivatal munkájával kapcsolatban, hogy az minden erőfeszítést megtett téli feladatainak hiánytalan elvégzése érdekében és erejéhez mérten felkészült a télre. Elmarasztalni a sokat emlegetett csőddel kapcsolatban ezek szerint a hivatalt nem lehet, csupán az időjárást. Szokatlanul korán jött a hó, meglepetésszerűen, s nem csupán egyszerű hóhullás volt a tél első üzenete, hanem a hó ólmos esővel is keveredett. Csúsztak az utak, torlódás keletkezett, beragadtak a váltók, lelassult a forgalom. A Köztisztasági Hivatal csaknem kétszáz gépet tudott mozgósítani a hó eltakarítására, az akadályok elhárítására. Ezeket a gépeket már készenlétben tartották. Van közöttük 27 Csepel locsolókocsi is, amelyet szórókocsikká alakítottak át télire. Készenlétben állt 20 ezer köbméter sózott homok a csúszós utak felszórására, ezenkívül 4500 rendkívüli hómunkás foglalkoztatására volt kerete a hivatalnak. Mire azonban a gépek elindultak és a hó eltakarításával lehetővé tették önmaguk üzemeltetését, s a hómunkásoknak egy részét összeverbuválták, akkor már elmúlt két nap, s a lakosság türelmetlenkedni kezdett. Hogy jogos volt-e ez a türelmetlenség, az más kérdés. Megszoktuk már, hogy a dolgok általában jól mennek, semmiben sincs fennakadás. Megérkezik a zöldségféle, a gyűr"' - cs. a nt-lóié’ f k- . nk időben jön a tej-.. . nincs küknösebb probléma az ellátással, mindent megvásárolhatunk a piacokon, az üznetekben. Közlekedésünk javult, sok új járatot és sok új kocsit állítottak forgalomba. S ha zsörtölődünk is néha, néha és kritizálgatunk, általában elégedettek vagyunk. Aztán egy reggel arra ébredünk, hogy húszcentis hó borítja a fővárost — tavaly egész télen nem volt ennyi hó — s ez zavarokat idéz elő az élet megszokott ritmusában. Ment elég egy kis nehézség, egy kis késés a hivatalból, munkahelyről, egy kis torlódás az utakon, egy kis latyak, az olvadáskor nyakunkba csurgó víz, a házkezelőség által meg nem javított ereszekből, s máris hajlandók vagyunk kimondani a legsúlyosabb szót is: csőd! Pedig nyilván nem az. Csak egy kis nehézség. Nehézség, amit le kell küzdeni, s amit le is tudunkküzdeni. Mérjük fel reálisan a helyzetet, ez segíti sok probléma tisztázását. Budapesten 1800 kilométer hosszúságú úttestet kell a Köztisztasági Hivatalnak eltakarítania egy-egy hóesés alkalmával, ez 13 millió négyzetméternyi útfelületnek felel meg. Már maga ez a két számadat is világossá teszi mindenki előtt, milyen nagy erőfeszítést igényel a hóeltakarítás. Erre ugyan vannak gépeink — csaknem 200 gépet tud mozgósítani a hivatal —, de ez nagyon szerény szám. Mégis több a gép, mint régen volt, s bizonyára sokan elfelejtették már, hogy 1963-ban, amikor lehullott az első nagyobb hőmennyiség, kétszer annyi ideig járt a főváros latyakban, mint az idén. Még néhány érdekes a bat, hogy Budapesten meg tudják előzni az utak csúszósságát, ahhoz másfél óra alatt 260 szórókocsi üzembeállítása kellene. Hát ennyi nincs! Nemcsak Budapesten nincs, de másutt se. S amikor Budapesten már nem volt hóakadály, Bécsijén például még takarítallanok voltak a hótól a mellékutcák. Négy nap alatt négyezer fuvar havat szállítottak ki Budapestről a teherkocsit, csak 5 köbméterével számolva egy-egy fuvart, ez 20 ezer köbméter hónak felel meg. A fővárosnak több mint hárommillió forintjába került az első hó. Aztán még egy probléma: kevés a hómunkás. Napi 50 forintért ma már alig megy valaki havat lapátolni. Nem úgy, mint régen, amikor ezrek jelentkeztek fél óra leforgása alatt, mert a hólapátolás, ez a szerény díjazású idénymunka jelentette sok család keresetét. Sok olyan javaslat hangzott el az utóbbi napokban — s ezt tükrözte a vb-ülés hangja is —, hogy a hóeltakarítást egy kissé társadalmi feladattá kellene tenni. A házak előtti járdák tisztántartása, a csúszósság elleni védekezés ugyan a házfelügyelők munkája, ám a külterületeken nem sokat törődnek vele. De vajon kinek a feladata az üres telkek előtti járda eltakarítása és hogyan oldják meg a kereszteződések négyszögében fennmaradó hó elszállítását? Ebből is nyilvánvaló, hogy többről van szó, mint csupán a meglevő, szerény géppark készenlétbe helyezéséről. Nem nézhetjük ölbetett kézzel, ha megismétlődik az első hóeséshez hasonló eset, össze kell fogni az akadályok leküzdésére, a zavartalan forgalom biztosítására. Egy ilyen társadalmi összefogásból az ifjúság is fokozottabban kivehetné részét. Megnyugtató lenne, ha ezekről a havas tanulságok -V. újra szívetnének a-, illetékesek, hiszen az időjár is kiszámíthatatlan s bármikor ébredhetünk újabb téli meglepetésre. Ilés Sándor Az Afrikai Egységszervezet rendkívüli értekezlete a rhodesiai ügyben A külpolitikai helyzet A RHODESIAI VÁLSÁG súlypontja pillanatnyilag a zam-*-ábiai fővárosba tolódott át, ahol Bottomley, a brit nemzetközösségi ügyek minisztere igyekszik Kauadával, Zambia elnökével elfogadtatni a brit kormány csapatküldési feltételeit, amelyeknek főbb vonásai a következők: a brit csapatok szigorú parancsot kapnának, hogy ne támadják Rhodesia haderőit, ne lépjenek Rhodesia területére; ennek ellenében Kauada adjon biztosítékot arra, hogy nem engedi be Zambiába más országok csapatait vagy légihaderejét. Ez az utóbbi brit követelés is mutatja, hogy az ajánlat egyik célja, megakadályozni az Afrikai Egységszervezet csapatainak befogadását Zambiába. Kauada több befolyásos minisztere a külügyminiszter vezetésével a legélesebben ellenzi e feltétel elfogadását, amelyet végtelenül lealázónak tart. Londonban figyelemre méltónak nevezik, hogy az Afrikai Egységszervezet ma kezdődő Addisz Abebai rendkívüli értekezletére a zambiai külügyminisztert elkíséri a honvédelmi miniszter is. Továbbra is vitás kérdés, kinek a parancsnoksága alatt legyenek a Zambiába küldendő szárazföldi katonák. Az angolok ragaszkodnak hozzá, hogy a zászlóalj brit parancsnokság alatt legyen, Kauada viszont közös angol—zambiai parancsnokság felállítását kívánja. A zambiai elnök hozzájárult ahhoz, hogy brit repülőgépek száljanak le országában. Wilson rádió- és televízióbeszédét, amelyben igyekezett leszerelni az erélyesebb intézkedéseket követelő afrikai országokat, vegyes fogadtatásban részesítette az angol sajtó. A Times vezércikke szerint az elrettentő haderőnek* sokkal nagyobbnak kellene lenni annál, amit a miniszterelnök most tervez. A Sun szerint Anglia nem állhat tétlenül a színfalak mögött kezeit tördelve. A Daily Sketch támadja Wilson ► háborús fenyegetését és ágyúnaszád-diplomáciáját*, ami oda vezetne, hogy a brit csapatok átkelnének a Zambézin és szembekerülnének a rhodesiai csapatokkal. A Daily Worker kiemeli: fokozni kell a nyomást a döntő akció érdekében, beleértve fegyveres erő alkalmazását a fehér telepesek uralmának megszüntetésére. A LATIN-AMERIKAI KÖRÚTJÁRÓL az Egyesült Államokba visszatérve, Robert Kennedy szenátor tapasztalatait összegezve megállapította: »Ha szembe próbálnánk szegülni a történelem irányával, katasztrófával nézünk szembe.* Amennyiben az Egyesült Államok nem ismeri fel a Latin- Amerikában kibontakozó haladó irányzat jelentőségét, minden tekintélyét elveszti Latin-Amerika népeinek szemében. Az Egyesült Államoknak anyagi segítséget kell nyújtani Közép- és Dél-Amerika államainak, azonban nem szabad saját rendszerét ezekre az országokra erőltetni. A szenátor a továbbiakban azt állította, hogy az Egyesült Államok iránti szeretettel viseltetnek* Latin-Amerika népei, ugyanakkor elismerte azonban, hogyigen sok elkeseredés mutatkozott* az Egyesült Államok dominikai intervenciójával kapcsolatban. Robert Kennedy hangoztatta, az Egyesült Államoknak el kell oszlatnia minden olyan gyanút, hogy erőszakkal kívánja megsérteni egyes államok szuverenitását. A nemrég véget ért Rio de Janeiró-i értekezlettel kapcsolatban a Tanjug latin-amerikai tudósítója felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok az értekezlet békés befejezése érdekében nem ragaszkodott akommunista felforgatás elméletéhez, pedig ez korábban mindig fő témaként szerepelt. Az értekezlet bizonyos szempontból Chile stratégiai sikerét eredményezte, elfogadták ugyanis azt a chilei véleményt, hogy az AASZ-nak főleg latin-amerikai gazdasági és szociális problémákkal kell foglalkoznia. A jelek szerint kudarcot vallott az Amerika-közi haderő washingtoni terve. Ez azonban semmi esetre sem azt jelenti, hogy az Egyesült Államok végérvényesen feladta eredeti elgondolását. Ma Saszr Al Addis Abebában az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának rendkívüli értekezlete Accrából jelenti az MTI. December 3-án megkezdi munkáját Addisz Abebában az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának rendkívüli értekezlete. Az afrikai miniszterek azt vitatják meg, milyen eszközökhöz folyamodjék a független Afrika annak elérése érdekében, hogy összeomoljon Dél-Rhodesiában a fajgyűlölő Ian Smith-rendszer. Accrai politikai megfigyelők szerint az afrikai miniszterek a következő lehetőségeket vizsgálhatják meg: 1. A dél-r-hodesiai nemzeti felszabadító mozgalom által létrehozott emigráns kormány elismerése. Nehézséget okoz, hogy a felszabadító mozgalom két vezető pártjának, a Zavunak és a Zarjanak ellentétei miatt mindmáig nincs ilyen kormány. 2. Az afrikai országok azonnali kivonulása a Brit Nemzetközösségből. Erre a nemzetközösség afrikai országai politikai szempontokból hajlandók is lennének, de gazdasági megfontolások visszatartják őket a határozott döntéstől. 3. Kereskedelmi bojkott alkalmazása Dél-Rhodesia ellen. Az afrikai országok nagy többsége nem bízik az Anglia által kezdeményezett bojkott sikerében. Többen rámutatnak: a bojkott több kárt okoz Zambiának és Malinak, mint Dél- Rhodesiának. Nem is szólva arról, hogy Dél-Rhodesia ellen alkalmazott bojkott fellendítené Dél-Afrika és Portugália kereskedelmi forgalmát. 4. Katonai beavatkozás. Az Afrikai Egységszervezet részéről ez is nehézségekbe ütközik mert az afrikai országok egy része ellene van a katonai megoldásnak, vagy ha helyesli is azt, úgy véli, hogy ez nem Afrika, hanem Anglia feladata. 5. Gerillaháború kirobbantása Dél-Rhodesiában. Megfigyelők szerint ez a megoldás kecsegtet legtöbb sikerrel. Az elképzelés az, hogy ezt a háborút „Mau Mau módszerrel“ vívnák meg maguk a dél-rhodesiai szabadságharcosok, természetesen a keletafrikai országok hatékony támogatásával. Egy bizonyos — hangsúlyozzák Accrában —, az Afrikai Egységszervezetnek valamilyen döntésre kell jutnia Addisz Abebában. Harminchat független afrikai állam nem hagyhatja cserben Zimbabwe négymillió afrikai lakosát. ENSZ első szimú politikai bizotmájának határosaim Legyen atomfegyvermentes övezet Afrika New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés első számú politikai bizottsága szerdán este 105 szavazattal ellenszavazat nélkül, három tartózkodás mellett (Dél-Afrikai Köztársaság, Portugália és Franciaország) elfogadta 28 afrikai államnak azt a határozati javaslatát, hogy Afrikát nyilvánítsák atomfegyver mentes övezetté. Az indítvány szerkesztői szerint a határozat gyakorlati megvalósulása fontos lépés az atomfegyverek további elterjedésének megakadályozása, valamint az általános és a teljes leszerelés felé. Az afrikai államok felszólítják a világ összes országát," hogy mondjanak le Afrikában az atomfegyverek alkalmazásáról és e fegyverekkel való fenyegetőzésről. Az afrikai földrészen ne próbáljanak ki, ne gyártsanak és ne terjesszenek el atomfegyvereket. Az indítvány különös nyomatékkal sürgeti az atomhatalmakat, hogy ne adjanak sem magfegyvereket, sem pedig velük kapcsolatos műszaki adatokat az afrikai államoknak. Az első számú politikai bizottságban elfogadott indítvány alapját az afrikai állam- és kormányfők 1964-ben Kairóban megtartott értekezletének az a határozata alkotja, amely szerint az afrikai államok tartózkodnak az atomfegyverek gyártásától és e fegyverekkel való rendelkezés jogának megszerzésétől. Csatorday Károly, a bizottság elnöke a szavazás kimenetelét a háború kockázatát csökkentő pozitív fejleménynek minősítette. Hazánk képviselője sok sikert kívánt az afrikai államoknak a céljaik eléréséért vívott küzdelemben. A közgyűlés költségvetési bizottsága szerdán este 92 szavazattal, ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással (a csangkajsekista-klikk képviselője) elfogadta Franciaországnak azt a határozati javaslatát, hogy az ENSZ és a világszervezet szakosított szervei pénzügyi helyzetének tanulmányozása céljából hozzanak létre különbizottságot. A bizottságot azzal a feladattal ruházzák fel, hogy rendezze az ENSZ pénzügyeit, mivel e kérdésben jelenleg olyan helyzet alakul ki, hogy a tagállamok túlnyomó többsége nem ismeri pontosan a szervezet pénzügyi helyzetét. Stewart Kosziginnél Moszkvából jelenti az MTI. Mint a TASZSZ közli, Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke csütörtökön reggel fogadta Stewart angol külügyminisztert. A két államférfi közötti megbeszélésre Koszigin Kreml-beli dolgozószobájában került sor. A találkozón jelen volt Harrison moszkvai angol nagykövet és Gromiko szovjet külügyminiszter, valamint Szoldatov, a Szovjetunió londoni nagykövete. A megbeszélés előtt Koszigin és Stewart a szovjet és a nemzetközi sajtó képviselői előtt röviden elbeszélgetett. Koszigin megkérdezte Stewartot, hogyan telik ideje Moszkvában. Az angol külügyminiszter elmondotta, hogy Gromikóval folytatott megbeszélésein sok kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdésről esett szó. Stewart hangoztatta, hogy szívélyes találkozója volt Mikojannal, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökével. Ezután megkezdődtek a tárgyalások. A sajtó számára kiadott közlemény hangsúlyozza, hogya barátságos légkörben lezajlott megbeszélés során megvitatták a nemzetközi helyzet kérdéseit és a szovjetangol kapcsolatokat. Szovjet-brit konzuli egyezményt írtak alá Moszkvából jelenti a TASZSZ: Andrej Gromiko szovjet és Michael Stewart brit külügyminiszter csütörtökön konzuli egyezményt írt alá a Szovjetunió és Nagy-Britannia között Az egyezmény a ratifikálás és a ratifikációs okmányok Londonban történő kicserélése után lép életbe. A szovjet külügyminiszter csütörtökön ebédet adott Stewart tiszteletére. Szovjet részről jelen volt Kirillin miniszterelnökhelyettes, Petve, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa nemzetiségi tanácsának elnöke, Georgadze, a Legfelső Tanács elnökségének titkára, Mackevics földművelésügyi, Furceva művelődésügyi miniszter és több más hivatalos személyiség. Stewart csütörtökön este beszédet mondott a moszkvai televízióban. A moszkvai tárgyalásokat érintve rámutatott, hogy nem sikerült valamennyi kérdésben egyetértésre jutni. Tragikusnak nevezte a vietnami háborút, majd ismertette kormányának álláspontját ebben a kérdésben. Hangsúlyozta, hogy Angliának és a Szovjetuniónak elő kell mozdítania a konfliktus felszámolását és egyben kifejezte azt a reményét, hogy a közeljövőben sikerül megegyezésre jutni ezen a téren. Hangoztatta, hogy a tárgyalásokon sikerült bizonyos előrehaladást elérni. Ezzel kapcsolatban egyebek között utalt arra a mindkét részről tapasztalható törekvésre, hogy fejlesszék a gazdasági és kulturális kapcsolatokat