Magyar Nemzet, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-03 / 285. szám

■ Magya Nemzet: A HAZAFIAS ÍV ÉS’ FRONT LAPJA Havas tanulság Kinyitja az ember a szemét reggel, félrelebbenti a füg­gönyt, felhúzza a redőnyt és első pillantását rendszerint a hőmérőre veti. Meghallgatja a rádió idő­járás jelentését mi­előtt munkába indul, vagy is­kolába indítja a gyermekét. Mert az időjárástól függ, ho­gyan öltözzék, mikor indul­jon. »Nehogy úgy járjunk, mint a múltkor!* — tér visz­­sza minduntalan emlékezeté­ben az első novemberi havas nap, amikor ezrek késtek el Budapesten a munkahelyről. Az első hó azon az emléke­zetes novemberi napon igazi téli meglepetés volt, az ille­tékeseket is alaposan meglep­te, nem számítottak korai ér­kezésére. Nem fogadták kellő felkészültséggel, s ennek tud­ható be, hogy a közlekedés az egész városban lelassult, néhol meg is akadt. Az utak nagy része járhatatlanná vált, s a mellékutcákban közleke­dési akadály maradt az elta­­karítatlan hó, az átjáróknál pedig napokig latyakban tapostak a járókelők. Aztán az idő is segített, elvitte a nap­sütés az idei első havat, de meghagyta az ebből fakadó tanulságot. Ezzel pedig ér­demes foglalkozni azért is, mert az első hó után jön a második és a többi. Az első nap mindenki a közlekedés és a Köztisztasági­­ Hivatal csődjéről beszélt. Pe­dig a fal előtt néhány héttel a fővárosi tanács is foglalko­zott ezzel a kérdéssel, a KNEB vizsgálata alapján. A vizsgálat megállapítása sze­rint: »­Az 1965—­66-os télre való­ felkészülési munka meg­felelő. Az érdekelt vállalatok (Köztisztasági Hivatal, Fővá­rosi Villamosvasút és Fővá­rosi Autóbuszüzem) a sok évi tapasztalat alapján mind gon­dosabban és részletek beme­nyére intézkednek a­ várható igénybevételekből előálló kö­­vetkezmények elhárítására, csökkentésére.* Akkor hát mi történt? Rosz­­szul mérte fel a helyzetet az ellenőrzés? A hó eltakarítása után néhány nappal a fővá­rosi tanács vb-ülésén megál­lapították a Köztisztasági Hi­vatal munkájával kapcsolat­ban, hogy az minden erőfeszí­tést megtett téli feladatainak hiánytalan elvégzése érdeké­ben és erejéhez mérten felké­szült a télre. Elmarasztalni a sokat emlegetett csőddel kap­csolatban ezek szerint a hiva­talt nem lehet, csupán az idő­járást. Szokatlanul korán jött a hó, meglepetésszerűen, s nem csupán egyszerű hóhullás volt a tél első üzenete, hanem a hó ólmos esővel is kevere­dett. Csúsztak az utak, torló­dás keletkezett, beragadtak a váltók, lelassult a forgalom. A Köztisztasági Hivatal csaknem kétszáz gépet tudott mozgósítani a hó eltakarítá­sára, az akadályok elhárítá­sára. Ezeket a gépeket már készenlétben tartották. Van közöttük 27 Csepel locsoló­kocsi is, amelyet szórókocsik­ká alakítottak át télire. Ké­szenlétben állt 20 ezer köb­méter sózott homok a csúszós u­tak felszórására, ezenkívül 4500 rendkívüli hómunkás foglalkoztatására volt kerete a hivatalnak. Mire azonban a gépek elindultak és a hó el­takarításával lehetővé tették önmaguk üzemeltetését, s a hómunkásoknak egy részét összeverbuválták, akkor már elmúlt két nap, s a lakosság türelmetlenkedni kezdett. Hogy jogos volt-e ez a tü­relmetlenség, az más kérdés. Megszoktuk már, hogy a dol­gok általában jól mennek, semmiben sincs fennakadás. Megérkezik a zöldségféle, a gyűr"' - cs. a nt-lóié’ f k- . nk idő­ben jön a tej-.. . nincs kük­nösebb probléma az ellátás­sal, mindent megvásárolha­tunk a piacokon, az üznetek­ben. Közlekedésünk javult, sok új járatot és sok új ko­csit állítottak forgalomba. S ha zsörtölődünk is néha, néha és kritizálgatunk, általában elégedettek vagyunk. Aztán egy reggel arra ébredünk, hogy húszcentis hó borítja a fővárost — tavaly egész télen nem volt ennyi hó — s ez zavarokat idéz elő az élet megszokott ritmusában. Men­t elég egy kis nehézség, egy kis késés a hivatalból, munka­helyről, egy kis torlódás az utakon, egy kis latyak, az ol­vadáskor nyakunkba csurgó víz, a házkezelőség által meg nem javított ereszekből, s máris hajlandók vagyunk ki­mondani a legsúlyosabb szót is: csőd! Pedig nyilván nem az. Csak egy kis nehézség. Nehézség, amit le kell küzdeni, s amit le is tudunk­­küzdeni. Mér­jük fel reálisan a helyzetet, ez segíti sok probléma tisztá­zását. Budapesten 1800 kilométer hosszúságú úttestet kell a Köz­­tisztasági Hivatalnak eltakarí­tania egy-egy hóesés alkalmá­val, ez 13 millió négyzetmé­ternyi útfelületnek felel meg. Már maga ez a két számadat is világossá teszi mindenki előtt, milyen nagy erőfeszítést igényel a hóeltakarítás. Erre ugyan vannak gépeink — csaknem 200 gépet tud moz­gósítani a hivatal —, de ez nagyon szerény szám. Mégis több a gép, mint régen volt, s bizonyára sokan elfe­lejtették már, hogy 1963-ban, amikor lehullott az első na­gyobb hőmennyiség, kétszer annyi ideig járt a főváros la­tyakban, mint az idén. Még néhány érdek­es a bat, hogy Budapesten meg tudják előzni az utak­ csúszósságát, ahhoz másfél óra alatt 260 szórókocsi üzembeállítása kel­lene. Hát ennyi nincs! Nem­csak Budapesten nincs, de másutt se. S amikor Budapes­ten már nem volt hóakadály, Bécsijén például még takarí­­tallanok voltak a hótól a mel­lékutcák. Négy nap alatt négy­ezer fuvar havat szállítottak ki Budapestről a teherkocsit, csak 5 köbméterével számol­va egy-egy fuvart, ez 20 ezer köbméter hónak felel meg. A fővárosnak több mint három­millió forintjába került az el­ső hó. Aztán még egy probléma: kevés a hómunkás. Napi 50 forintért ma már alig megy valaki havat lapátolni. Nem úgy, mint régen, amikor ez­rek jelentkeztek fél óra lefor­gása alatt, mert a hólapáto­lás, ez a szerény díjazású idénymunka jelentette sok család keresetét. Sok olyan javaslat hangzott el az utóbbi napokban — s ezt tükrözte a vb-ülés hangja is —, hogy a hóeltakarítást egy kissé társadalmi feladattá kellene tenni. A házak előtti járdák tisztántartása, a csú­szósság elleni védekezés ugyan a házfelügyelők mun­kája, ám a külterületeken nem sokat törődnek vele. De vajon kinek a feladata az üres telkek előtti járda elta­karítása és hogyan oldják meg a kereszteződések négy­szögében fennmaradó hó el­szállítását? Ebből is nyilvánvaló, hogy többről van szó, mint csupán a meglevő, szerény géppark készenlétbe helyezéséről. Nem nézhetjük ölbetett kézzel, ha megismétlődik az első hóesés­hez hasonló eset, össze kell fogni az akadályok leküzdé­sére, a zavartalan forgalom biztosítására. Egy ilyen társa­dalmi összefogásból az ifjúság is fokozottabban kivehetné ré­szét. Megnyugtató lenne, ha ez­ekről a havas tanulságok -V. újra szív­etnének a-, illetékesek, hiszen az időjár is kiszámíthatatlan s bármikor ébredhetünk újabb téli meg­lepetésre. Ilés Sándor Az Afrikai Egységszervezet rendkívüli értekezlete a rhodesiai ügyben A külpolitikai helyzet­ ­ A RHODESIAI VÁLSÁG súlypontja pillanatnyilag a zam­­-*-á­biai fővárosba tolódott át, ahol Bottomley, a brit nemzet­­közösségi ügyek minisztere igyekszik Kauadával, Zambia elnö­kével elfogadtatni a brit kormány csapatküldési feltételeit, amelyeknek főbb vonásai a következők: a brit csapatok szigorú parancsot kapnának, hogy ne támadják Rhodesia haderőit, ne lépjenek Rhodesia területére; ennek ellenében Kauada adjon biztosítékot arra, hogy nem engedi be Zambiába más országok csapatait vagy légihaderejét. Ez az utóbbi brit követelés is mutatja, hogy az ajánlat egyik célja, megakadályozni az Afri­kai Egységszervezet csapatainak befogadását Zambiába. Kauada több befolyásos minisztere a külügyminiszter ve­zetésével a legélesebben ellenzi e feltétel elfogadását, amelyet végtelenül lealázónak tart. Londonban figyelemre méltónak nevezik, hogy az Afrikai Egységszervezet ma kezdődő Addisz Abeba­i rendkívüli értekezletére a zambiai külügyminisztert elkíséri a honvédelmi miniszter is. Továbbra is vitás kérdés, kinek a parancsnoksága alatt le­gyenek a Zambiába küldendő szárazföldi katonák. Az angolok ragaszkodnak hozzá, hogy a zászlóalj brit parancsnokság alatt legyen, Kauada viszont közös angol—zambiai parancsnokság felállítását kívánja. A zambiai elnök hozzájárult ahhoz, hogy brit repülőgépek száljanak le országában. Wilson rádió- és televízióbeszédét, amelyben igyekezett leszerelni az erélyesebb intézkedéseket követelő afrikai orszá­gokat, vegyes fogadtatásban részesítette az angol sajtó. A Times vezércikke szerint az elrettentő haderőnek* sokkal na­gyobbnak kellene lenni annál, amit a miniszterelnök most tervez. A Sun szerint Anglia nem állhat tétlenül a színfalak mögött kezeit tördelve. A Daily Sketch támadja Wilson ►­ há­borús fenyegetését és ágyúnaszád-diplomáciáját*, ami oda ve­zetne, hogy a brit csapatok átkelnének a Zambézin és szembe­kerülnének a rhodesiai csapatokkal. A Daily Worker kiemeli: fokozni kell a nyomást a döntő akció érdekében, beleértve fegyveres erő alkalmazását a fehér telepesek uralmának meg­szüntetésére. A LATIN-AMERIKAI KÖRÚTJÁRÓL az Egyesült Álla­­mokba visszatérve, Robert Kennedy szenátor tapasztala­tait összegezve megállapította: »Ha szembe próbálnánk sze­gülni a történelem irányával, katasztrófával nézünk szembe.* Amennyiben az Egyesült Államok nem ismeri fel a Latin- Amerikában kibontakozó haladó irányzat jelentőségét, minden tekintélyét elveszti Latin-Amerika népeinek szemében. Az Egyesült Államoknak anyagi segítséget kell nyújtani Közép- és Dél-Amerika államainak, azonban nem szabad saját rend­szerét ezekre az országokra erőltetni. A szenátor a továbbiakban azt állította, hogy az Egyesült Államok iránt­i szeretettel viseltetnek* Latin-Amerika népei, ugyanakkor elismerte azonban, hogy­­igen sok elkeseredés mutatkozott* az Egyesült Államok dominikai intervenciójával kapcsolatban. Robert Kennedy hangoztatta, az Egyesült Álla­moknak el kell oszlatnia minden olyan gyanút, hogy erőszak­kal kívánja megsérteni egyes államok szuverenitását. A nemrég véget ért Rio de Janeiró-i értekezlettel kapcso­latban a Tanjug latin-amerikai tudósítója felhívja a figyel­met arra, hogy az Egyesült Államok az értekezlet békés be­fejezése érdekében nem ragaszkodott a­­kommunista felfor­gatás­ elméletéhez, pedig ez korábban mindig fő témaként szerepelt. Az értekezlet bizonyos szempontból Chile stratégiai sikerét eredményezte, elfogadták ugyanis azt a chilei véle­ményt, hogy az AASZ-nak főleg latin-amerikai gazdasági és szociális problémákkal kell foglalkoznia. A jelek szerint ku­darcot vallott az Amerika-közi haderő washingtoni terve. Ez azonban semmi esetre sem azt jelenti, hogy az Egyesült Álla­mok végérvényesen feladta eredeti elgondolását. Ma Saszr Al Addis Abebában az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának rendkívüli értekezlete Accrából jelenti az MTI. December 3-án megkezdi mun­káját Addisz Abebában az Af­rikai Egységszervezet minisz­teri tanácsának rendkívüli ér­tekezlete. Az afrikai miniszte­rek azt vitatják meg, milyen eszközökhöz folyamodjék a független Afrika annak eléré­se érdekében, hogy összeomol­jon Dél-Rhodesiában a faj­gyűlölő Ian Smith-rendszer. Accrai politikai megfigyelők szerint az afrikai miniszterek a következő lehetőségeket vizsgálhatják meg: 1. A dél-r-hodesiai nemzeti felszabadító mozgalom­­ által létrehozott emigráns kormány elismerése. Nehézséget okoz, hogy a felszabadító mozgalom k­ét vezető pártjának, a Zavu­­nak és a Zarjanak ellentétei miatt mindmáig nincs ilyen kormány. 2. Az afrikai országok azon­nali kivonulása a Brit Nem­­zetközösségből. Erre a nem­zetközösség afrikai országai politikai szempontokból haj­landók is lennének, de gaz­dasági megfontolások vissza­tartják őket a határozott dön­téstől. 3. Kereskedelmi bojkott al­kalmazása Dél-Rhodesia ellen. Az afrikai országok nagy több­sége nem bízik az Anglia ál­tal kezdeményezett bojkott si­kerében. Többen rámutatnak: a bojkott több kárt okoz Zam­biának és Malinak, mint Dél- Rhodesiának. Nem is szólva arról, hogy Dél-Rhodesia ellen alkalmazott bojkott fellendí­tené Dél-Afrika és Portugália kereskedelmi forgalmát. 4. Katonai beavatkozás. Az Afrikai Egységszervezet részé­ről ez is nehézségekbe ütkö­zik mert az afrikai országok egy része ellene van a katonai megoldásnak, vagy ha helyesli is azt, úgy véli, hogy ez nem Afrika, hanem Anglia felada­ta. 5. Gerillaháború kirobban­tása Dél-Rhodesiában. Meg­figyelők szerint ez a meg­oldás kecsegtet legtöbb siker­rel. Az elképzelés az, hogy ezt a háborút „Mau Mau mód­szerrel“ vívnák meg maguk a dél-rhodesiai szabadságharco­sok, természetesen a kelet­afrikai országok hatékony tá­mogatásával. Egy bizonyos — hangsúlyozzák Accrában —, az Afrikai Egységszervezetnek valamilyen döntésre kell jut­nia Addisz Abebában. Har­minchat független afrikai ál­lam nem hagyhatja cserben Zimbabwe négymillió afrikai lakosát. ENSZ első szimú politikai bizotmájának határosaim Legyen atomfegyvermentes övezet Afrika New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés első szá­mú politikai bizottsága szer­dán este 105 szavazattal ellen­­szavazat nélkül, három tartóz­kodás mellett (Dél-Afrikai Köztársaság, Portugália és Franciaország) elfogadta 28 af­rikai államnak azt a határozati javaslatát, hogy Afrikát nyil­vánítsák atomfegyver mentes övezetté. Az indítvány szerkesztői sze­rint a határozat gyakorlati megvalósulása fontos lépés az atomfegyverek további elterje­désének megakadályozása, va­­lamint az általános és a teljes leszerelés felé. Az afrikai államok felszólít­ják a világ összes országát," hogy mondjanak le Afrikában az atomfegyverek alkalmazásá­ról és e fegyverekkel való fe­nyegetőzésről. Az afrikai föld­részen ne próbáljanak ki, ne gyártsanak és ne terjesszenek el atomfegyvereket. Az indít­vány különös nyomatékkal sürgeti az atomhatalmakat, hogy ne adjanak sem mag­fegyvereket, sem pedig velük kapcsolatos műszaki adatokat az afrikai államoknak. Az első számú politikai bi­zottságban elfogadott indít­vány alapját az afrikai állam- és kormányfők 1964-ben Kai­róban megtartott értekezleté­nek az a határozata alkotja, amely szerint az afrikai álla­mok tartózkodnak az atom­fegyverek gyártásától és e fegyverekkel való rendelkezés jogának megszerzésétől. Csatorday Károly, a bizott­ság elnöke a szavazás kimene­telét a háború kockázatát csökkentő pozitív fejlemény­nek minősítette. Hazánk kép­viselője sok sikert kívánt az afrikai államoknak a céljaik eléréséért vívott küzdelemben. A közgyűlés költségvetési bi­zottsága szerdán este 92 szava­zattal, ellenszavazat nélkül, egy­ tartózkodással (a csang­­kajsekista-klikk képviselője) elfogadta Franciaországnak azt a határozati javaslatát, hogy az ENSZ és a világszervezet szakosított szervei pénzügyi helyzetének tanulmányozása céljából hozzanak létre külön­bizottságot. A bizottságot azzal a feladattal ruházzák fel, hogy rendezze az ENSZ pénzügyeit, mivel e kérdésben jelenleg olyan helyzet alakul ki, hogy a tagállamok túlnyomó többsége nem ismeri pontosan a szerve­zet pénzügyi helyzetét. Stewart Kosziginnél Moszkvából jelenti az MTI. Mint a TASZSZ közli, Koszi­gin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke csütörtökön reggel fogadta Stewart angol külügyminisztert. A két állam­férfi közötti megbeszélésre Koszigin Kreml-beli dolgozó­­szobájában került sor. A talál­kozón jelen volt Harrison moszkvai angol nagykövet és Gromiko szovjet külügymi­niszter, valamint Szoldatov, a Szovjetunió londoni nagyköve­te. A megbeszélés előtt Koszigin és Stewart a szovjet és a nem­zetközi sajtó képviselői előtt röviden elbeszélgetett. Koszi­gin megkérdezte Stewartot, hogyan telik ideje Moszkvá­ban. Az angol külügyminiszter elmondotta, hogy Gromikóval folytatott megbeszélésein sok kölcsönös érdeklődésre szá­­mottartó kérdésről esett szó. Stewart hangoztatta, hogy szí­vélyes találkozója volt Miko­­jannal, a Legfelső Tanács El­nökségének elnökével. Ezután megkezdődtek a tár­gyalások. A sajtó számára ki­adott közlemény hangsúlyoz­za, hogy­­a barátságos légkör­ben lezajlott megbeszélés so­rán megvitatták a nemzetközi helyzet kérdéseit és a szovjet­­angol kapcsolatokat­. Szovjet-brit konzuli egyezményt írtak alá Moszkvából jelenti a TASZSZ: Andrej Gromiko szovjet és Michael Stewart brit külügy­miniszter csütörtökön konzuli egyezményt írt alá a Szov­jetunió és Nagy-Britannia kö­zött Az egyezmény a ratifikálás és a ratifikációs okmányok Londonban történő kicserélése után lép életbe. A szovjet külügyminiszter csütörtökön ebédet adott Ste­wart tiszteletére. Szovjet részről jelen volt Kirillin miniszterelnökhelyet­tes, Petve, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa nemzetiségi ta­nácsának elnöke, Georgadze, a Legfelső Tanács elnökségének titkára, Mackevics földműve­lésügyi, Furceva művelődés­ügyi miniszter és több­­ más hivatalos személyiség. Stewart csütörtökön este be­szédet mondott a moszkvai televízióban. A moszkvai tár­gyalásokat érintve rámutatott, hogy nem sikerült valamennyi kérdésben egyetértésre jutni. Tragikusnak nevezte a vietna­mi háborút, majd ismertette kormányának álláspontját eb­ben a kérdésben. Hangsúlyoz­ta, hogy Angliának és a Szov­jetuniónak elő kell mozdítania a konfliktus felszámolását és egyben kifejezte azt a remé­nyét, hogy a közeljövőben si­kerül megegyezésre jutni ezen a téren. Hangoztatta, hogy a tárgya­lásokon sikerült bizonyos elő­rehaladást elérni. Ezzel kap­csolatban egyebek között utalt arra a mindkét részről tapasz­talható törekvésre, hogy fej­lesszék a gazdasági és kultu­rális kapcsolatokat

Next