Magyar Nemzet, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-21 / 275. szám
Marival* ^AU17AI 52— “ '"u' inagyai i ii/iii#i”i “““ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ft IHWNIil" IlinII llllll^BPlIIWIWiÉWII iIBIKUI W11 7í^4Mmfn3& Magyar szabadságharcosok Amikor a forradalom védelmében a végtelen orosz földön megszólaltak a fegyverek, a fogolytáborokban félmillió magyar katona várta a háború befejezését, a hazatérést. E félmillió magyarból az élethalálharc éveiben százezer ember, minden ötödik, a forradalom zászlaja alá sorakozott, lövészárkokban szenvedett, a régi eszményekből végképp kiábrándult, békéről és hazatérésről álmodó emberek ismét fegyvert fogtak, s a számtalan nemzetiséget magába foglaló internacionalista hadseregben a legnagyobb nemzetiségi tömböt alkotva, példátlan áldozatok árán segítettek megvédelmezni a világot rengető forradalom országát. Az évforduló alkalmából százhuszonnyolcezer veterán mellére tűzték fel a vörös csillagos kitüntetéseket, közülük ezerkétszázötvenegy, tehát minden századik magyar volt, a háromezer külföldi kitüntetettnek csaknem a fele. A hősök regimentje azóta megfogyatkozott, az idő rendet vágott soraikba, emléküket azonban híven őrzi a kegyelet és a történelem. A véletlen szülötte volt ez a roppant arány, csupán azért emelkedett a magyar internacionalisták száma minden más nép és nemzetiség arányszáma fölé, mert a monarchia haderejében is a magyar munkás és paraszt verekedett a legnagyobb számban? A választ e forróan izgalmas kérdésre nem a matematika hideg törvényei adják meg, hanem a történelmi előjáték, a nehéz magyar évszázadok roppant példái. Olyan nép fiai sereglettek a vörös zászló alá, amely az évszázados elnyomatás ellen mindanynyiszor fegyverbe lépett, valahányszor a sors elviselhetetlen feszültsége az ellenállás útjára sodorta. Történelmi folyamatában kell tehát szemlélnünk a magyar internacionalisták hatalmas seregét, az utódokat kell tisztelnünk bennük, akiknek elődei a hadkötelezettség hatalmi parancsa nélkül tömörültek Rákóczi és Dózsa seregébe, Kossuth hívó szavára a 48-as honvédség fiatal ezredeibe, s 1919- ben a Tanácsköztársaság, a magyar proletárforradalom védelmére. Százezer internacionalista! Többen voltak, mint Rákóczi és Dózsa katonái, megközelítően annyian, mint a 48-asok és 19-esek, de hősiességük mértékét, felismerésük ragyogó biztonságát beláthatatlan magasságba emeli az a tény, hogy a forradalom védelmében a magyar szabadságért harcoltak. A csillagos százezerből ma már kevesen élnek, de az elesett harcosok emlékét aranyba foglalja a forradalom győzelme, s a megszületett magyar szabadság, amit onnét hoztak e földre, ahol ők alusznak. Baróti Géza A minőség védelme Olyan határozat látott napvilágot, amely pontot tesz egy régen húzódó vita végére — a vásárló javára, a gyártók ellenében. A Gazdasági Bizottságnak az iparcikkek minőségének védelméről megjelent határozatára gondolunk. Világosan — minden vásárló, kereskedő, és iparcikket előállító vállalat számára — egyöntetűen fogalmazza meg a helyes álláspontot. Néhány érdekes megállapítás a határozatból. A vevő érdeke azt kívánja, hogy kifogástalan minőségű áru kerüljön forgalomba, és ha az áru minősége nem üti meg a kívánt mértéket, a felelősség a gyártót terheli. Ha rossz minőségű cikket bocsát forgalomba — jó helyett —, a gyártól a jogtalan hasznot elvonják, sőt bírságot szabnak ki. A határozat szerint a jövőben árdrágításnak minősül az is, ha a hatóságilag megszabott áron rosszabb minőségű árucikket adnak át a kereskedelemnek. Az országgyűlésben tavaszszal a belkereskedelmi miniszter — a vevők érdekében — arról adott tájékoztatót, hogy a vásárlók, a kereskedelem piacát kívánják megteremteni és véget kívánnak vetni az eddigi helyzetnek, ahol a gyártó parancsolt. A Magyar Nemzet hasábjain gyakran bíráltuk a silány, gyenge, selejtes minőségű cikkekért az előállítókat. Azt valljuk, hogy jó lisztből jóízű kenyeret kell készíteni, ilyen készül általában, de azért akad olyan is, amely tömörségben versenyre kel a téglával. A mini-korszakban élünk és a mini-ruhadarabokon kívül sajnos, egyes zsemlék olyan kicsik, hogy csak nagyítóval lehet elég nagynak látni; van mini-zokni, amelynek szára csak bokáig ér; a nők a megmondhatói, van miniharisnya, amelynek hordási ideje minimális, mert csak néhány óráig életképes. Évek óta panaszoljuk, hogy nem jó, ha a gyermekcipő bőrtalpa nedvességszívásban megelőzi a természetes szivacsot. Sorolhatnánk a vevő kifogásokat, bosszúságokat, felháborodásokat hosszan... Jót, kifogástalan minőségű árut előállítani kötelesség. Igazgatótól munkásig mindenki hasson oda, hogy csak jó áru kerüljön az üzletbe és a vevő a teljes ár ellenében olyan árut kapjon, amely a pénz értékével egyenlő. Röviden: a mai, sok területen meglevő mini-minőséget maximálissá kell fejleszteni. Vig István A font nyomán tíz ország értékelte le nemzeti valutáját Az amerikaiak újabb súlyos vesztesége a VDK felett A külpolitikai helyzet AZ ANGOL FONT, VIETNAM, KÖZEL-KELET, CIPRUS. Ez a négy téma határozta meg a hét elejének szinte szokatlan hírbőségét, a nemzetközi témák változatosságát. A font sterling devalválásáról, annak hatásáról és világpolitikai fogadtatásáról híranyagainkban nagy részletességgel beszámolunk és kommentárt is közlünk. Ami a többi témát illeti, fontosság tekintetében változatlanul minden mást megelőz Vietnam. Katonailag megerősödik az az irányzat, hogy az Egyesült Államok nagyon szorongatott helyzetbe került a demokratikus Vietnam fölött. »A világ legtökéletesebb légvédelme** — a nyugati lapok adják ezt a jelzőt a VDK légelhárításának — óriási vereségeket mér az agresszorok gépeire, mint ezt a legfrissebb adatok is aláhúzzák. A vasárnap Hanoi és más térségek fölött lelőtt tizenkét amerikai géppel együtt az USA légiereje három nap alatt öszszesen 39 támadó gépét veszítette el. A második fontos katonai jelenség: Délen a DNFF hadserege megtartja kezdeményezését, amelyet az elmúlt hetekben a Dak To-i támaszpont ellen intézett támadás vezetett be. A vasárnapi és hétfői harctéri jelentések ezt is megerősítették. Politikailag tovább tart az Egyesült Államok belső életének »■vietnami válsága« az elnökválasztási hadjárat kezdetén. Romney michigani republikánus kormányzó kampányát pacifista programmal indította el, és ha a szándékok őszinteségét nehéz is még lemérni, a tény, hogy ezt választotta, a közvélemény hangulatához igazodik. A veterán újságíró, Walter Lippmann tévébeszélgetésében ugyancsak Johnson háborús politikáját ítélte el nagyon keményen. A Közel-Kelet vonatkozásában ezek az órák döntők lehetnek, mert a Biztonsági Tanács most tartja szavazó ülését. Előzetesen Anglia javaslatának volt nagy esélye az elfogadásra és ezzel magyarázták, hogy minden egyéb indítvány lekerült a napirendről. Ha a Biztonsági Tanács megfelelő többséggel elfogadja is az angol javaslatot, még mindig marad bizonytalansági tényező. Damaszkusz közölte, hogy a BT semmiféle határozatát nem fogadja el. Tekintettel arra, hogy Szíria Egyiptommal és Jordániával együtt a legközvetlenebbül érintett a közel-keleti válságban — Izrael szíriai területeket is megszállva tart — bonyolíthatja a kibontakozást. A ciprusi konfliktus pedig mindjobban közeledik ahhoz a ponthoz, hogy nagyobb fegyveres válságot indítson el. A görög és a török hadsereg egyaránt készenléti állapotban van, a fejlemények drámaiak. Kirívó jellegzetessége ennek a válságnak, hogy két NATO-ország áll szemben egymással, de az esetleges bonyodalmak messzebbre vetíthetik hatásukat: a mediterrán térség békéje van veszélyben, miután az amerikai imperializmus teljes hatékonysággal támogatja az athéni fasiszta jellegű katonai diktatúrát. Ezt a veszélyt az a látszólagos ellentmondás sem gyöngíti, hogy Törökországnak, mint NATO- tagállamnak ugyancsak szoros a kapcsolata az Egyesült Államokkal. A balkáni feszültség növekedése teszi teljesen indokolttá a térség haladó partjainak kezdeményezését, a mediterrán térség progresszív erőinek értekezletét, Ken Wilson vasárnapi beszédével. A Financial Times megállapította:A miniszterelnök azt állította, hogy olyan vihar térítette le útjáról a gazdaság hajóját, amelyet senki sem láthatott előre, s hogy a kormány szabadon, önként határozta el a devalválást. Ezt az állítást senki sem fogja figyelemre méltatni. A font árfolyamának fenntartása kezdettől fogva a kormány elsődleges és mindent háttérbe szorító célja volt, s a devalváció nyílt és megalázó beismerése annak, hogy e politika megbukott**. A Daily Mirror, amely általában támogatja a munkáspárti kormányt, ezúttal emlékeztetett a kormány korábbi ígéreteire, hogyszó sem lehet devalvációról**. A kormány nemcsak a fontot, hanem önmagát is leértékelte — írta a lap. A Daily Telegraph gyalázatnak nevezte a leértékelést és megvetéssel írt arról a magabiztos, sőt dicsekvő hangról, amelyet Wilson használt vasárnapi beszédében.Egy olyan kormány, amelynek politikája romokban hever, s amely megtagadta ígéreteit, jobban tenné, ha a megbánás hangján szólna. Wilson magatartása, amely csaknem ízléstelenségig fajult,’növelni' fogja a közfelháborodást e becsületét vesztett vezető iránt.** Lemondani!!! A konzervatív lapok felszólították a kormányt, hogy mondjon le és írjon ki új választásokat. A Daily Mail a kudarcok, a szélhámosság és a kétkulacsosság kormányának nevezte a Wilson-kormányt, s rámutatott, minél előbb távozik e kormány, annál jobb Angliára nézve. A Times szerintha az elkövetkező másfél évben sikerül infláció nélkül kilábolnunk a bajokból, akkor Anglia számára rég nem látott, kedvező lehetőségek kínálkoznak majd. A lap szerint a nem túlértékelt font sterling tulajdonképpen előmozdítja a versenyt, elsősorban az Egyesült Államokkal és Franciaországgal szemben. Ha sikerül kihasználni a lehetőségeket, akkor Anglia a hetvenes években a versenyképesség és erő pozíciójából tárgyalhat majd a közös piaci belépésről. Belépéskor amúgy is devalválni kellett volna, hogy összhangba hozhassuk a fontot a többi közös piaci ország valutájával — fűzte hozzá a Times. A Guardian felhívta a kormányt, ragaszkodjék ahhoz, hogy a nemzetközi valutaalap (IMF) új tartalékvalutát hozzon létre. De Gaulle ugyanis teljes joggal állítja, hogy a font és a dollár világpénzszerepe révén az Egyesült Államok és Anglia exportálja saját gazdaságának gyengeségeit. A font világpénzszerepéből nemcsak előjogok, hanem zavaró nehézségek is származnak Anglia számára — írta a Guardian. Az angol alsóház hétfői ülésén a zsúfolásig telt ülésteremben éktelen hangzavar éslemondani a kiáltások özöne fogadta Wilson miniszterelnököt és Callaghan pénzügyminisztert. A zaj elültével Callaghan nyilatkozatot tett a font leértékeléséről; ebben megismételte Wilson vasárnapi televízió-beszédének főbb pontjait. Ian Macleod, a konzervatív árnyékkormány pénzügyekkel foglalkozó tagja ezután emlékeztette Callaghant korábbi kijelentéseire, amelyekben a miniszter ékesszólóan ecsetelte a leértékelés káros mivoltát és megfogadta, hogy nem lesz devalváció, majd megkérdezte Callaghant: -Mint becsületes ember, le fog-e ön mondani?* Callaghan azt felelte, hogy ő javasolta a kormánynak a leértékelést, s a sikeres végrehajtást is neki kell irányítania. A további szócsata után Macleod kijelentette, hogy az ellenzék a kedden kezdődő kétnapos gazdasági vitában kívánja részletesen kifejteni álláspontját- A leggaládabb- támadás Nagy-Britannia Kommunista Pártjának végrehajtó bizottsága vasárnapi, nyilatkozatában elítélte a font leértékelését. A nyilatkozat a font sterlingnek a munkáspárti kormány által történt leértékelését az angol nép életszínvonala elleni leggaládabb támadásnak nevezi. A nyilatkozat megállapítja, hogy a leértékelés magasabb árakat, a társadalombiztosításra fordított költségek megnyirbálását, a munkanélküliség további fokozódását jelenti, ugyanakkor nem érinti az angol fizetési mérleg válságának tényleges okait, a külföldi katonai kiadásokat és a magántőke-befektetéseket. A kormány továbbra is olyan politikát folytat, amely a monopóliumok érdekeinek felel meg, együttműködik a vezető üzleti körökkel és makacsul védelmezi a City érdekeit. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának nyilatkozata hangoztatja, hogy határozottan meg kell változtatni ezt a politikát, amely a nemzeti öngyilkossággal egyenértékű. A kormánynak lényegesen csökkentenie kell a katonai kiadásokat, le kell állítania a magántőke kivitelét, ellenőrzése alá kell vonnia az importot és nem szabad tovább játszania a világbankár szerepét. Az egész munkásmozgalomnak egységes baloldali frontban kell egyesülnie, küzdve egy olyan politika megvalósításáért, amely megfelel az angol nép érdekeinek. Az angol font leértékelése Wilson beszéde Harold Wilson brit miniszterelnök vasárnap beszédet mondott a rádióban és televízióban a szombat este bejelentett gazdasági intézkedésekről. Közölte, hogy a kormány már csütörtökön egyhangúlag elhatározta a devalválást, de azóta a hatalmas nemzetközi pénzügyi művelethez szükséges titkosság megakadályozta a kormányt abban, hogy nyíltan az ország elé tárja a helyzetet. A devalválás okairól Wilson elmondta, hogy a font gyakran ismétlődő válságait csak újabb és újabb kölcsönök felvételével lehetett volna elodázni, de felelőtlenség lett volna háromhónapos, vagy hathónapos kölcsönökhöz folyamodni anélkül, hogy a bajok gyökeres kezelésére vállalkoztak volna.Angliának 15 éves kényszerzubbonyból kellett kitörnie — folytatta Wilson —, ugyanis akárhányszor sikerült elérni az ipari termelés fejlesztését, a valutaspekuláció és az irreális árfolyam minden esetben növekvő fizetési mérleghiányra vezetett. Az okok Wilson ezután megpróbálta sikeresnek beállítani a tavaly júliusban meghirdetett deflációs, bérbefagyasztó csomagtervet, majd a közel-keleti háborúra és a dokkmunkások sztrájkjára hárította a felelősséget a font újabb válságáért. A legújabb intézkedésekről szólva megnyugtatta hallgatóit, hogya font belső értéke nem csökkent, csupán kevesebb importárut kell vásárolni**. De nyomban hozzáfűzte, hogy az általános árszint — éppen az importáruk drágulása miatt — emelkedni fog. A kormány ellenőrizni fogja, nem emelnek-e olyan árakat is, amelyeknek semmi köze sincs a behozatali költségek növekedéséhez — mondotta, majd hangoztatta, hogynagyobb arányú béremelésről** sem lehet szó, mert ez növelné az exportáru önköltségét és lerontaná a devalváció eredményeit. A miniszterelnök azzal próbálta megnyugtatni a dolgozókat, hogy a kormányszigorúan** ellenőrizni fogja az árakat, megakadályozza a lakbéruzsorakülönösen kirívó eseteit**, nem tűri az osztalékok aránytalanul gyors növekedését ésmeg fogja védeni a leginkább rászoruló rétegeket**. Végül felhívást intézett a nemzethez, hogykét kézzel ragadja meg a lehetőségeket**, s ne rontsa le esetleges sztrájkokkal az intézkedések várható eredményeit. Lapvélemények , megbukott politika A hétfői angol lapok oldalakon keresztül foglalkoztak a font leértékelésével és különö A visszahatás Tíz ország devalvált, kamatláb emelés az USA-ban Az amerikai Federal Reserve Board vasárnap 4 százalékról 4,5 százalékra emelte a bankkamatlábat. Az amerikai kormány ezzel a lépéssel a dollár és az arany Angliába való tömeges kiáramlását akarja megakadályozni. Gazdasági megfigyelők rámutatnak, hogy a bankkamatláb emelése kedvezőtlen hatással lehet az amerikai iparra, tekintettel arra, hogy az csak nagyobb költség árán szerezhet hitelt vagy kölcsönt. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy 1969 decemberében egy ízben már felemelték 4,5