Magyar Nemzet, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ".Magyar Noiozd­ Mivel lehet keresni? Aki vásárol — akár ma­gánember, akár vállalati be­szerző — nap-nap után is­merkedik a piac rejtelmei­vel. Igaz, a tavalyi tapasz­talatok sikerrel oszlatták szét az ellátással kapcsola­tos balhiedelmeket, de rej­telmek azért maradtak. A hiányzó cikkekre gondo­lunk, azokra is, amelyek ha­gyományosan, vagy ha úgy tetszik, krónikusan el-eltűn­­nek a szem elől, és persze azokra is, amelyeket az élet és az igények változása, s az áruválaszték ezt követő, sőt elő is segítő, tagadhatatlan gazdagodása következtében válnak szükségletté, s ame­lyeket azután a kereskede­lem nem mindig tud, leg­alábbis folyamatosan, kielé­gíteni Miután ilyen választéko­san körülírtuk a bosszús je­leneteket , amikor is vala­ki süllyesztett kapcsolót kér és történetesen csak régi faj­tát kap, garbótrikó után áhítozik és pólóinget ajánla­nak neki, vagy netán napo­kig sohol éppen olyan típu­sú elem után, amely pilla­natnyilag nincs, ahelyett, hogy abból a három fajtából választana, ame­lyik van, de nem pasz­­szol az ő készüléké­be — nem tagadhatjuk meg az elismerést, hogy ezek m mindeg­yre a választéknak egy-egy magasabb fokon je­lentkeznek. Sőt, az is való­színű, hogy az elég dinami­kusan növekvő forgalomhoz viszonyítva mind csekélyebb mértékűek. Ami azonban nem jelenti azt, hogy az „üzemzavar”, amit adott esetben ténylegesen, vagy átvitt értelemben okoznak, kevésbé bosszantó és káros, mint valaha, amikor lépten­­nyomon számolnunk kellett vele. Szóval, a kedvező tenden­cia ellenére, kutatni kell e „rejtelmek” okát, annál in­kább, mert a tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a re­form, bár igen sokat javít ezen a téren is, máról hol­napra nem teszi ad acta ef­fajta gondjainkat. Nyilván­való lett például, hogy a „rossz” ár, amelyet olyan szívesen kárhoztattunk bizo­nyos hiányokért, az árre­form körülményei között könnyűszerrel „jó” árrá vál­tozhat, mégsem bizonyos, hogy kiküszöböli a hiányt. Könnyen lehet, hogy akik nem gyártották eddig a ke­resett holmit,­­ ezután sem gyártják, mert nincs rá „ka­pacitásuk”, vagy még in­kább „kedvük”, magyarán a tennék nem alkalmas az ő felkészültségükhöz, adottsá­gaikhoz. És itt meg kell jegyez­nünk, hogy az ötve­nes években megszünte­tett számos közép- és kis­üzem most, az ipari terme­lés kiszélesedésének és erő­teljes differenciálódásának idején, elég sűrűn érezteti a hiányát. Annak ellenére, hogy időközben sok új üzem született, elsősorban szövet­kezeti és tanácsi vállalatok. Ezekre hagyatkozhatunk te­hát a leginkább, amikor a piac, talán éppen a tudatos piackutatás, az ismént emlí­tett hiányokat jelzi. Látnivaló, hogy ezek a vállalatok már ma is igen jelentős szerepet játszanak az ellátásban, általában jól is prosperálnak, amire, ese­tenként, a gazda szerepét betöltő tanácsok anyagi ér­dekből is törekszenek. Elv­ben ezek sok hiányzó cikk gyártását vállalhatnák, pén­zük is volna hozzá. Ezen túl­menően lehetséges, hogy két vállalat — akár szövetkeze­ti és állami — együttműköd­jék, közös érdekeltséget hozzon létre új termékek előállítására. S ha az állam közvetlenül nem is száll be ilyen vállalkozásokba, évi több száz millióval segíti fő­leg a vidéki kezdeményezé­seket, amelyek, egy füst alatt, nem csupán a foglal­koztatást, hanem az ellátást is javítják. Még talán a hi­telpolitika sem annyira sze­lektív, hogy ne tudna egyik vagy másik üzem — ha szükségesnek érzi — meg­felelő eszközökhöz jutni egy­­egy visszatérő hiány, keres­kedelmileg egyébként kifi­zetődő megszüntetése céljá­ból. Ha szükségesnek érzi. .. Ez ugyanis még elég ritkán fordul elő. A vállalatok könnyű pénzellátása, pénz­bősége mellett aligha ala­kulhatott ki az a bizonyos gazdasági helyzet, amely kényszeríti a vállalatot, hogy kevéssé keresett ter­mékei helyett másokat, ke­lendőbbeket gyártson, vagy új cikkekre terjessze ki sür­gősen a tevékenységét, egy­szóval, hogy türelmetlenül kutassa: mivel lehetne pénzt keresni? Azt is mondhat­nánk: sok vállalatnak, szö­vetkezetnek túlságosan jól megy, legalábbis tavaly túl jól ment a sora ahhoz, hogy a piac pontos számbavételé­nek ez a kényszere hasson rá. A pénzügyi irányítás az idén, bízunk benne, jóval határozottabban törekszik arra: ne legyen annyi pén­zük, hogy pihenhessenek a babéraikon, de annyi azért legyen, hogy kezdeményez­hessenek! Ezen túlmenően, még át­tekintésre váró kérdés, va­jon hogyan folyhatnak át minél szabadabban az em­lített célokra a rendelkezés­re álló tőkék. Lehetséges, hogy bankrendszerünknek kell majd kiterjesztenie új­raelosztó tevékenységét, s legalábbis közvetve nagyobb részt vállalnia a termelés és a mindenkori kereslet ösz­­szehangolásából. Azután, ítéljen a piac! És mennél jobban kell tarta­niuk ettől az ítélettől, a vál­lalatoknak, annál jobb a fo­gyasztónak, a felhasználó­nak, voltaképpen tehát min­denkinek, az egész népgaz­daságnak. Balog János U Thant és Jarring tanácskozása a közel-keleti rendezésről A külpolitikai helyzet NIXON AMERIKAI ELNÖK hétfőn megtartott első sajtó­­értekezletét a nyugati hírügynökségek egyelőre csak nagy ál­talánosságban értékelik. Valamennyi kommentár kiemeli, hogy a Nixon-kormány néhány kérdésben lehetségesnek tartja a szovjet—amerikai együttműködést. Így a Reuter és az AP sze­rint Nixon a rakétafegyverek korlátozásáról tartandó tárgya­lásokat össze akarja kapcsolni a Szovjetunió közel-keleti és vietnami közvetítő szerepével. Az AP tudósítója emlékeztet arra, hogy Nixon célzott beszédében az Egyesült Államok kö­zel-keleti álláspontjának bizonyos változására, de az általa sürgetett „új kezdeményezéseket”, a Közel-Keletről tartandó eszmecserét eddig csak a Szovjetunió és Franciaország java­solta érdemben. Washingtonban különben szombaton vitatja meg a kormányszintű nemzetbiztonsági tanács a közel-keleti problémakört.­­ Egyes politikusok — az MTI washingtoni tudósítója sze­rint — arra számítanak, hogy a közel-keleti feszültség újabb növekedése miatt, amelyet az izraeli kémek iraki kivégzése, illetve az ezzel kapcsolatos izraeli fenyegetőzés okozott. Ni­xon esetleg még a szombati ülés előtt állást foglal a négyha­talmi tárgyalásokra vonatkozó szovjet, illetve francia terve­zettel kapcsolatban. A közel-keleti rendezésről szóló francia javaslattal kap­csolatos angol álláspontról tájékoztatta Nasszer elnököt a Kairóban tartózkodó Roberts, az angol külügyminisztérium közel-keleti kérdésekkel foglalkozó államminisztere. Az Al Ahram értesülése szerint az angol kormány a négy nagyhata­lom küldöttségének értekezletét az ENSZ keretében és Jar­ring küldetésével összhangban képzeli el. Az angol javaslat­ban nagy szerepet játszana Jarring, az ENSZ közel-keleti meg­bízottja, aki vagy külön-külön találkozna a négy küldöttség vezetőivel, vagy a közös üléseken venne részt. Jarring egyéb­ként — aki a legutóbbi öt hetet Moszkvában töltötte, a svéd nagykövetség vezetőjeként — hétfőn este New Yorkba érke­zett. Beszámolt U Thant ENSZ-főtitkárnak a közel-keleti hely­zetről és a rendezéssel kapcsolatos elképzeléseiről. A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes tanácskozás má­sodik teljes ülésére csütörtökön kerül sor. Közvetve a tárgya­lások kimenetelével is foglalkozott Gromiko szovjet külügymi­niszter hétfői nyilatkozatában. Mint a laoszi kérdéssel foglal­kozó, 1962-ben megtartott genfi értekezlet társelnöke, aggodal­mát fejezte ki a laoszi helyzet és az Egyesült Államok egyre fokozódó beavatkozása miatt. Gromiko kijelentette, hogy az amerikai légierő laoszi akciói, amelyek fenyegetik az ország semlegességét, azzal a veszéllyel járnak, hogy az Egyesült Ál­lamok vietnami háborúra kiterjed a szomszédos országokra is. Nyugati hírügynökségek Gromiko nyilatkozatát ismertetve megállapítják, hogy a laoszi kérdés mostani napirendre tűzése a párizsi tárgyalásokkal egyidejűleg, nem véletlen. Számos megfigyelő, csatlakozva Gromiko álláspontjához, úgy véli: nem lehet szó a vietnami rendezés hatékony biztosításáról, ha nem történik megállapodás a laoszi béke helyreállítására. Az angol kormány állásfoglalása a négyhatalmi értekezlet mellett Az UPI londoni jelentése szerint az angol kormány be­jelentette, hogy Nagy-Britan­­nia támogatja a közel-keleti válság rendezésére összehívan­dó négyhatalmi értekezlet gon­dolatát. Nasszer elnök hétfőn fogad­ta Gorowny Roberts-et, az an­gol külügyminisztérium közel­­keleti kérdésekkel foglalkozó államminiszterét, aiki szombat óta tartózkodik hivatalos láto­gatáson az EAK-ban. Gunnar Jarring, az ENSZ közel-keleti különmegbízottja hétfőn este New Yorkba ér­kezett. Jarring nyilatkozatá­ban elmondotta, hogy a leg­utóbbi öt hetet a szovjet fővá­rosban töltötte és megszakítva közel-keleti diplomáciai tevé­kenységét, ismét eleget tett eredeti megbízatásának, a moszkvai svéd nagykövetség irányításának. U Thant fogad­ta Jarringot, és meghallgatta beszámolóját a közel-keleti helyzetről. N­emzetközi visszhang Izrael ENSZ-képviselője hét­főn délután eljuttatta U Thant ENSZ-főtitkárhoz Abba Eban izraeli külügyminiszter jegy­zékét, amely éles szavakkal juttatja kifejezésre az izraeli kormány tiltakozását a bag­dadi kivégzések miatt. Az AP washingtoni jelentése szerint az Egyesült Államok felszólította Izraelt,­hogy „a kilenc iraki zsidó Bagdadban történt kivégzése miatt ne te­gyen megtorló lépéseket”. Hét­főn Bagdadban 11 személyt akasztottak fel, közöttük 9 zsi­dót, míg 3 elítéltet Basra vá­rosában végeztek ki. A Reuter hírügynökség kom­mentárja szerint az arab álla­mok hírközlő szervei röviden és minden kommentár nélkül tájékoztatták a közvéleményt a nyilvános kivégzésekről. Megfigyelők rámutatnak, hogy az iraki lépés bizonyos nyug­talanságot keltett arab szom­szédaiban. A Reuter szerint „nyilvánvalóan van valame­lyes igazság abban, hogy Irak­ban izraeli kémhálózat tevé­kenykedik, a helyzet értékelői szerint azonban a baathista­­vezetőség az egész ügyet saját politikai ellenfelei félreállítá­­sára kívánja felhasználni.” A keddi angol lapok egyön­tetűen elítélik az iraki nyilvá­nos kivégzéseket. A kommu­nista Morning Star szerint a közel-keleti rendezésre irá­nyuló erőfeszítéseket egyálta­lán nem segíti elő az, hogy Irakban nyilvánosan felakasz­tottak 14, Izrael javára való kémkedéssel vádolt embert. William Rogers amerikai külügyminiszter „aggodalmá­nak adott kifejezést”, hangsú­lyozta azonban, hogy kizáró­lag „az emberiesség szempont­jai” vezérlik, a kivégzéseket hivatalosan nem kommentálja, mert Iraknak és az Egyesült Államoknak 1967 óta megsza­kadtak a diplomáciai kapcso­latai. Bejrúti jelentés szerint a bagdadi rádió bejelentette, hogy a forradalmi bíróságok hamarosan további hasonló ügyeket tárgyalnak le. Az AFP Tel Aviv-i tudósító­ja szerint izraeli politikai kö­rökben nyugtalansággal fogad­ták Nixon amerikai elnöknek hétfői sajtóértekezletén a kö­zel-keleti kérdésről elhangzott kijelentéseit. Tanácskozás K­airóban Kedden este az EAK új nemzetgyűlésén zárt ülést ren­deltek el, amelyen Mohamed Favzi tábornok, az­ EAK had­ügyminisztere beszámolt a ka­tonai helyzetről. Mahmud Riad külügyminiszter ugyancsak zárt ülésen tájékoztatta a kép­viselőket a közel-keleti hely­zet fejleményeiről. Nasszer elnök szerdán nyit­ja meg az arab szakszerveze­tek negyedik kongresszusát, amelyet az Arab Szocialista Unió kairói székházában tar­tanak meg. 43 országból ér­keznek küldöttek és vendégek a tanácskozásra, amelyen részt vesznek a nagy nemzetközi szakszervezeti szövetségek de­legátusai is. A négy napra tervezett kongresszus a legna­gyobb lesz az afrikai és az arab szakszervezeti mozgalom történetében. A magyar szer­vezett dolgozókat Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára képvise­li a kairói találkozón. a Thant A közel-keleti kérdés az ENSZ keretein belül oldható meg A Thant ENSZ-főtitkár több mint négyhónapos szünet után kedden sajtóértekezletet tartott New Yorkban. A fő­titkár sajtóértekezletén első­sorban a közel-keleti helyzet­tel foglalkozott, kijelentette: „A négy nagyhatalomnak megállapodásra kell jutnia a rendezés alapelveiben”. A főtitkár hangsúlyozta: egyetért Nixon amerikai el­nökkel abban, hogy a „közel­­keleti háború felújulása az Egyesült Államok és a Szov­jetunió nukleáris konfrontá­ciójára vezethet”. U Thant hangoztatta, hogy a közel-keleti probléma csak az ENSZ keretein belül old­ható meg, s nemcsak az Egye­sült Államok és a Szovjetunió közreműködésére van szükség, hanem Franciaországéra és Angliáéra is. Az említett ha­talmak képviselőinek együt­tesen, vagy külön-külön kel­lene találkozniuk, s miután az alapelvekben megállapodásra jutottak, a kérdést vissza kel­lene utalni a Biztonsági Ta­nácshoz. „Az ilyen eljárás megkönnyítené Gunnar Jar­ring nagykövetnek a munká­ját és bízom abban, hogy elő­segítené az igazságos és tar­tós békét e területen” — je­lentette ki U Thant. Az Izrael javára végzett kémkedéssel vádolt irakiak hétfőn történt nyilvános ki­végzésével kapcsolatban­­ Thant kijelentette, hogy a ki­végzések ellen emberbaráti okokból tiltakozott, valamint azért, mert ezek a kivégzé­sek valószínűleg gátolják a béke érdekében történő erőfe­szítéseket. A tiltakozás nyo­mán személyét ért iraki bírá­latokra utalva a főtitkár ki­jelentette, az irakiaknak iga­zuk van, amikor azt mondják, hogy jogilag belügyről van szó. Nem hallgathatott azon­ban, tekintettel a közel-keleti válság igen kényes és súlyos jellegére. „Természetesen, tá­vol áll tőlem az a szándék, hogy az ügyet az ENSZ vala­melyik szerve elé terjesszem”, — fűzte hozzá a főtitkár. U Thant ezután kifejezte azt a véleményét, hogy a közel­­keleti konfliktus rendezését nem lehet kikényszeríteni, de „a nagyhatalmaknak valami­lyen erkölcsi nyomást kellene kifejteniük a Biztonsági Ta­nács gépezetében”. A főtitkár végül megállapította, ha az érdekelt felek eleget tettek volna az ENSZ korábbi kö­zel-keleti határozatainak, úgy ma nem léteznék ilyen prob­léma. A vietnami kérdéssel kap­csolatban U Thant megálla­pította, hogy a béke kilátásai ma kedvezőbbek, mint koráb­ban bármikor . Itak, de a bé­ke megvalósítása még hosszú és nehéz folyamat lesz. A fő­titkár sajtóértekezletén nem utalt arra, hogy rendelkezik-e bizalmas értesülésekkel a pá­rizsi tárgyalások menetéről. Kínával kapcsolatban U Thant kijelentette, hogy a Kí­nai Népköztársaság „tíz éven belül igen erős országgá, talán szuperhatalommá válhat”. Ki­fejezte megelégedését afölött, hogy Kína „kezd kitárulkozni” és a többi nagyhatalom, „szin­tén kezd megnyílni Kína előtt. A kubai kérdéssel kapcso­latban U Thant emlékeztetett Helder Camara brazil érsek New Yorkban tett vasárnapi kijelentéseire, amelyek szerint az Egyesült Államok által Ku­ba ellen foganatosított gazda­sági blokád „egy egész testvé­ri nemzetet arra kárhoztat, hogy gettóban éljen”. „Ebben a kérdésben egyetértek őemi­nenciájával” — hangoztatta az ENSZ főtitkára. ­ Magyar emlékirat a két német állam elismeréséről A jegyzéket az ENSZ főtitkárának nyújtották át New York-i hírügynökségi jelentések szerint Magyaror­szág jegyzéket juttatott el U Thant ENSZ-főtitkárhoz, és a jegyzékben sürgette, hogy a nemzetközi szervezetekben is­merjék el mind a két német államot, a Német Demokrati­kus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot. A hétfőn közzétett magyar emlékirat elutasítja a három nyugati nagyhatalomnak azt az álláspontját, amely szerint nemzetközi ügyekben csak Nyugat-Németország tekinthe­tő a német nép képviselőjé­nek. Rámutatott arra: „Idősze­rű újból megismételni, hogy az elismerésnek a három nyugati hatalom részéről tör­tént megtagadása elkerülhetet­lenül a nemzetközi feszültség elhúzódását és fokozódását eredményezi Európában.” „Két német állam van, mindegyik szuverén állam, és a nemzetközi szervezetekben történő elismerés kérdésében az egyetemesség elvének kell érvényesülnie” — állapítja meg a magyar jegyzék. A magyar memorandum ar­ra is felhívja a figyelmet, hogy Nyugat-Németország gátol minden olyan pozitív erőfeszí­

Next