Magyar Nemzet, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-29 / 23. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ".Magyar Noiozd Mivel lehet keresni? Aki vásárol — akár magánember, akár vállalati beszerző — nap-nap után ismerkedik a piac rejtelmeivel. Igaz, a tavalyi tapasztalatok sikerrel oszlatták szét az ellátással kapcsolatos balhiedelmeket, de rejtelmek azért maradtak. A hiányzó cikkekre gondolunk, azokra is, amelyek hagyományosan, vagy ha úgy tetszik, krónikusan el-eltűnnek a szem elől, és persze azokra is, amelyeket az élet és az igények változása, s az áruválaszték ezt követő, sőt elő is segítő, tagadhatatlan gazdagodása következtében válnak szükségletté, s amelyeket azután a kereskedelem nem mindig tud, legalábbis folyamatosan, kielégíteni Miután ilyen választékosan körülírtuk a bosszús jeleneteket , amikor is valaki süllyesztett kapcsolót kér és történetesen csak régi fajtát kap, garbótrikó után áhítozik és pólóinget ajánlanak neki, vagy netán napokig sohol éppen olyan típusú elem után, amely pillanatnyilag nincs, ahelyett, hogy abból a három fajtából választana, amelyik van, de nem paszszol az ő készülékébe — nem tagadhatjuk meg az elismerést, hogy ezek m mindegyre a választéknak egy-egy magasabb fokon jelentkeznek. Sőt, az is valószínű, hogy az elég dinamikusan növekvő forgalomhoz viszonyítva mind csekélyebb mértékűek. Ami azonban nem jelenti azt, hogy az „üzemzavar”, amit adott esetben ténylegesen, vagy átvitt értelemben okoznak, kevésbé bosszantó és káros, mint valaha, amikor léptennyomon számolnunk kellett vele. Szóval, a kedvező tendencia ellenére, kutatni kell e „rejtelmek” okát, annál inkább, mert a tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a reform, bár igen sokat javít ezen a téren is, máról holnapra nem teszi ad acta effajta gondjainkat. Nyilvánvaló lett például, hogy a „rossz” ár, amelyet olyan szívesen kárhoztattunk bizonyos hiányokért, az árreform körülményei között könnyűszerrel „jó” árrá változhat, mégsem bizonyos, hogy kiküszöböli a hiányt. Könnyen lehet, hogy akik nem gyártották eddig a keresett holmit, ezután sem gyártják, mert nincs rá „kapacitásuk”, vagy még inkább „kedvük”, magyarán a tennék nem alkalmas az ő felkészültségükhöz, adottságaikhoz. És itt meg kell jegyeznünk, hogy az ötvenes években megszüntetett számos közép- és kisüzem most, az ipari termelés kiszélesedésének és erőteljes differenciálódásának idején, elég sűrűn érezteti a hiányát. Annak ellenére, hogy időközben sok új üzem született, elsősorban szövetkezeti és tanácsi vállalatok. Ezekre hagyatkozhatunk tehát a leginkább, amikor a piac, talán éppen a tudatos piackutatás, az ismént említett hiányokat jelzi. Látnivaló, hogy ezek a vállalatok már ma is igen jelentős szerepet játszanak az ellátásban, általában jól is prosperálnak, amire, esetenként, a gazda szerepét betöltő tanácsok anyagi érdekből is törekszenek. Elvben ezek sok hiányzó cikk gyártását vállalhatnák, pénzük is volna hozzá. Ezen túlmenően lehetséges, hogy két vállalat — akár szövetkezeti és állami — együttműködjék, közös érdekeltséget hozzon létre új termékek előállítására. S ha az állam közvetlenül nem is száll be ilyen vállalkozásokba, évi több száz millióval segíti főleg a vidéki kezdeményezéseket, amelyek, egy füst alatt, nem csupán a foglalkoztatást, hanem az ellátást is javítják. Még talán a hitelpolitika sem annyira szelektív, hogy ne tudna egyik vagy másik üzem — ha szükségesnek érzi — megfelelő eszközökhöz jutni egyegy visszatérő hiány, kereskedelmileg egyébként kifizetődő megszüntetése céljából. Ha szükségesnek érzi. .. Ez ugyanis még elég ritkán fordul elő. A vállalatok könnyű pénzellátása, pénzbősége mellett aligha alakulhatott ki az a bizonyos gazdasági helyzet, amely kényszeríti a vállalatot, hogy kevéssé keresett termékei helyett másokat, kelendőbbeket gyártson, vagy új cikkekre terjessze ki sürgősen a tevékenységét, egyszóval, hogy türelmetlenül kutassa: mivel lehetne pénzt keresni? Azt is mondhatnánk: sok vállalatnak, szövetkezetnek túlságosan jól megy, legalábbis tavaly túl jól ment a sora ahhoz, hogy a piac pontos számbavételének ez a kényszere hasson rá. A pénzügyi irányítás az idén, bízunk benne, jóval határozottabban törekszik arra: ne legyen annyi pénzük, hogy pihenhessenek a babéraikon, de annyi azért legyen, hogy kezdeményezhessenek! Ezen túlmenően, még áttekintésre váró kérdés, vajon hogyan folyhatnak át minél szabadabban az említett célokra a rendelkezésre álló tőkék. Lehetséges, hogy bankrendszerünknek kell majd kiterjesztenie újraelosztó tevékenységét, s legalábbis közvetve nagyobb részt vállalnia a termelés és a mindenkori kereslet öszszehangolásából. Azután, ítéljen a piac! És mennél jobban kell tartaniuk ettől az ítélettől, a vállalatoknak, annál jobb a fogyasztónak, a felhasználónak, voltaképpen tehát mindenkinek, az egész népgazdaságnak. Balog János U Thant és Jarring tanácskozása a közel-keleti rendezésről A külpolitikai helyzet NIXON AMERIKAI ELNÖK hétfőn megtartott első sajtóértekezletét a nyugati hírügynökségek egyelőre csak nagy általánosságban értékelik. Valamennyi kommentár kiemeli, hogy a Nixon-kormány néhány kérdésben lehetségesnek tartja a szovjet—amerikai együttműködést. Így a Reuter és az AP szerint Nixon a rakétafegyverek korlátozásáról tartandó tárgyalásokat össze akarja kapcsolni a Szovjetunió közel-keleti és vietnami közvetítő szerepével. Az AP tudósítója emlékeztet arra, hogy Nixon célzott beszédében az Egyesült Államok közel-keleti álláspontjának bizonyos változására, de az általa sürgetett „új kezdeményezéseket”, a Közel-Keletről tartandó eszmecserét eddig csak a Szovjetunió és Franciaország javasolta érdemben. Washingtonban különben szombaton vitatja meg a kormányszintű nemzetbiztonsági tanács a közel-keleti problémakört. Egyes politikusok — az MTI washingtoni tudósítója szerint — arra számítanak, hogy a közel-keleti feszültség újabb növekedése miatt, amelyet az izraeli kémek iraki kivégzése, illetve az ezzel kapcsolatos izraeli fenyegetőzés okozott. Nixon esetleg még a szombati ülés előtt állást foglal a négyhatalmi tárgyalásokra vonatkozó szovjet, illetve francia tervezettel kapcsolatban. A közel-keleti rendezésről szóló francia javaslattal kapcsolatos angol álláspontról tájékoztatta Nasszer elnököt a Kairóban tartózkodó Roberts, az angol külügyminisztérium közel-keleti kérdésekkel foglalkozó államminisztere. Az Al Ahram értesülése szerint az angol kormány a négy nagyhatalom küldöttségének értekezletét az ENSZ keretében és Jarring küldetésével összhangban képzeli el. Az angol javaslatban nagy szerepet játszana Jarring, az ENSZ közel-keleti megbízottja, aki vagy külön-külön találkozna a négy küldöttség vezetőivel, vagy a közös üléseken venne részt. Jarring egyébként — aki a legutóbbi öt hetet Moszkvában töltötte, a svéd nagykövetség vezetőjeként — hétfőn este New Yorkba érkezett. Beszámolt U Thant ENSZ-főtitkárnak a közel-keleti helyzetről és a rendezéssel kapcsolatos elképzeléseiről. A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes tanácskozás második teljes ülésére csütörtökön kerül sor. Közvetve a tárgyalások kimenetelével is foglalkozott Gromiko szovjet külügyminiszter hétfői nyilatkozatában. Mint a laoszi kérdéssel foglalkozó, 1962-ben megtartott genfi értekezlet társelnöke, aggodalmát fejezte ki a laoszi helyzet és az Egyesült Államok egyre fokozódó beavatkozása miatt. Gromiko kijelentette, hogy az amerikai légierő laoszi akciói, amelyek fenyegetik az ország semlegességét, azzal a veszéllyel járnak, hogy az Egyesült Államok vietnami háborúra kiterjed a szomszédos országokra is. Nyugati hírügynökségek Gromiko nyilatkozatát ismertetve megállapítják, hogy a laoszi kérdés mostani napirendre tűzése a párizsi tárgyalásokkal egyidejűleg, nem véletlen. Számos megfigyelő, csatlakozva Gromiko álláspontjához, úgy véli: nem lehet szó a vietnami rendezés hatékony biztosításáról, ha nem történik megállapodás a laoszi béke helyreállítására. Az angol kormány állásfoglalása a négyhatalmi értekezlet mellett Az UPI londoni jelentése szerint az angol kormány bejelentette, hogy Nagy-Britannia támogatja a közel-keleti válság rendezésére összehívandó négyhatalmi értekezlet gondolatát. Nasszer elnök hétfőn fogadta Gorowny Roberts-et, az angol külügyminisztérium közelkeleti kérdésekkel foglalkozó államminiszterét, aiki szombat óta tartózkodik hivatalos látogatáson az EAK-ban. Gunnar Jarring, az ENSZ közel-keleti különmegbízottja hétfőn este New Yorkba érkezett. Jarring nyilatkozatában elmondotta, hogy a legutóbbi öt hetet a szovjet fővárosban töltötte és megszakítva közel-keleti diplomáciai tevékenységét, ismét eleget tett eredeti megbízatásának, a moszkvai svéd nagykövetség irányításának. U Thant fogadta Jarringot, és meghallgatta beszámolóját a közel-keleti helyzetről. Nemzetközi visszhang Izrael ENSZ-képviselője hétfőn délután eljuttatta U Thant ENSZ-főtitkárhoz Abba Eban izraeli külügyminiszter jegyzékét, amely éles szavakkal juttatja kifejezésre az izraeli kormány tiltakozását a bagdadi kivégzések miatt. Az AP washingtoni jelentése szerint az Egyesült Államok felszólította Izraelt,hogy „a kilenc iraki zsidó Bagdadban történt kivégzése miatt ne tegyen megtorló lépéseket”. Hétfőn Bagdadban 11 személyt akasztottak fel, közöttük 9 zsidót, míg 3 elítéltet Basra városában végeztek ki. A Reuter hírügynökség kommentárja szerint az arab államok hírközlő szervei röviden és minden kommentár nélkül tájékoztatták a közvéleményt a nyilvános kivégzésekről. Megfigyelők rámutatnak, hogy az iraki lépés bizonyos nyugtalanságot keltett arab szomszédaiban. A Reuter szerint „nyilvánvalóan van valamelyes igazság abban, hogy Irakban izraeli kémhálózat tevékenykedik, a helyzet értékelői szerint azonban a baathistavezetőség az egész ügyet saját politikai ellenfelei félreállítására kívánja felhasználni.” A keddi angol lapok egyöntetűen elítélik az iraki nyilvános kivégzéseket. A kommunista Morning Star szerint a közel-keleti rendezésre irányuló erőfeszítéseket egyáltalán nem segíti elő az, hogy Irakban nyilvánosan felakasztottak 14, Izrael javára való kémkedéssel vádolt embert. William Rogers amerikai külügyminiszter „aggodalmának adott kifejezést”, hangsúlyozta azonban, hogy kizárólag „az emberiesség szempontjai” vezérlik, a kivégzéseket hivatalosan nem kommentálja, mert Iraknak és az Egyesült Államoknak 1967 óta megszakadtak a diplomáciai kapcsolatai. Bejrúti jelentés szerint a bagdadi rádió bejelentette, hogy a forradalmi bíróságok hamarosan további hasonló ügyeket tárgyalnak le. Az AFP Tel Aviv-i tudósítója szerint izraeli politikai körökben nyugtalansággal fogadták Nixon amerikai elnöknek hétfői sajtóértekezletén a közel-keleti kérdésről elhangzott kijelentéseit. Tanácskozás Kairóban Kedden este az EAK új nemzetgyűlésén zárt ülést rendeltek el, amelyen Mohamed Favzi tábornok, az EAK hadügyminisztere beszámolt a katonai helyzetről. Mahmud Riad külügyminiszter ugyancsak zárt ülésen tájékoztatta a képviselőket a közel-keleti helyzet fejleményeiről. Nasszer elnök szerdán nyitja meg az arab szakszervezetek negyedik kongresszusát, amelyet az Arab Szocialista Unió kairói székházában tartanak meg. 43 országból érkeznek küldöttek és vendégek a tanácskozásra, amelyen részt vesznek a nagy nemzetközi szakszervezeti szövetségek delegátusai is. A négy napra tervezett kongresszus a legnagyobb lesz az afrikai és az arab szakszervezeti mozgalom történetében. A magyar szervezett dolgozókat Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára képviseli a kairói találkozón. a Thant A közel-keleti kérdés az ENSZ keretein belül oldható meg A Thant ENSZ-főtitkár több mint négyhónapos szünet után kedden sajtóértekezletet tartott New Yorkban. A főtitkár sajtóértekezletén elsősorban a közel-keleti helyzettel foglalkozott, kijelentette: „A négy nagyhatalomnak megállapodásra kell jutnia a rendezés alapelveiben”. A főtitkár hangsúlyozta: egyetért Nixon amerikai elnökkel abban, hogy a „közelkeleti háború felújulása az Egyesült Államok és a Szovjetunió nukleáris konfrontációjára vezethet”. U Thant hangoztatta, hogy a közel-keleti probléma csak az ENSZ keretein belül oldható meg, s nemcsak az Egyesült Államok és a Szovjetunió közreműködésére van szükség, hanem Franciaországéra és Angliáéra is. Az említett hatalmak képviselőinek együttesen, vagy külön-külön kellene találkozniuk, s miután az alapelvekben megállapodásra jutottak, a kérdést vissza kellene utalni a Biztonsági Tanácshoz. „Az ilyen eljárás megkönnyítené Gunnar Jarring nagykövetnek a munkáját és bízom abban, hogy elősegítené az igazságos és tartós békét e területen” — jelentette ki U Thant. Az Izrael javára végzett kémkedéssel vádolt irakiak hétfőn történt nyilvános kivégzésével kapcsolatban Thant kijelentette, hogy a kivégzések ellen emberbaráti okokból tiltakozott, valamint azért, mert ezek a kivégzések valószínűleg gátolják a béke érdekében történő erőfeszítéseket. A tiltakozás nyomán személyét ért iraki bírálatokra utalva a főtitkár kijelentette, az irakiaknak igazuk van, amikor azt mondják, hogy jogilag belügyről van szó. Nem hallgathatott azonban, tekintettel a közel-keleti válság igen kényes és súlyos jellegére. „Természetesen, távol áll tőlem az a szándék, hogy az ügyet az ENSZ valamelyik szerve elé terjesszem”, — fűzte hozzá a főtitkár. U Thant ezután kifejezte azt a véleményét, hogy a közelkeleti konfliktus rendezését nem lehet kikényszeríteni, de „a nagyhatalmaknak valamilyen erkölcsi nyomást kellene kifejteniük a Biztonsági Tanács gépezetében”. A főtitkár végül megállapította, ha az érdekelt felek eleget tettek volna az ENSZ korábbi közel-keleti határozatainak, úgy ma nem léteznék ilyen probléma. A vietnami kérdéssel kapcsolatban U Thant megállapította, hogy a béke kilátásai ma kedvezőbbek, mint korábban bármikor . Itak, de a béke megvalósítása még hosszú és nehéz folyamat lesz. A főtitkár sajtóértekezletén nem utalt arra, hogy rendelkezik-e bizalmas értesülésekkel a párizsi tárgyalások menetéről. Kínával kapcsolatban U Thant kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság „tíz éven belül igen erős országgá, talán szuperhatalommá válhat”. Kifejezte megelégedését afölött, hogy Kína „kezd kitárulkozni” és a többi nagyhatalom, „szintén kezd megnyílni Kína előtt. A kubai kérdéssel kapcsolatban U Thant emlékeztetett Helder Camara brazil érsek New Yorkban tett vasárnapi kijelentéseire, amelyek szerint az Egyesült Államok által Kuba ellen foganatosított gazdasági blokád „egy egész testvéri nemzetet arra kárhoztat, hogy gettóban éljen”. „Ebben a kérdésben egyetértek őeminenciájával” — hangoztatta az ENSZ főtitkára. Magyar emlékirat a két német állam elismeréséről A jegyzéket az ENSZ főtitkárának nyújtották át New York-i hírügynökségi jelentések szerint Magyarország jegyzéket juttatott el U Thant ENSZ-főtitkárhoz, és a jegyzékben sürgette, hogy a nemzetközi szervezetekben ismerjék el mind a két német államot, a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot. A hétfőn közzétett magyar emlékirat elutasítja a három nyugati nagyhatalomnak azt az álláspontját, amely szerint nemzetközi ügyekben csak Nyugat-Németország tekinthető a német nép képviselőjének. Rámutatott arra: „Időszerű újból megismételni, hogy az elismerésnek a három nyugati hatalom részéről történt megtagadása elkerülhetetlenül a nemzetközi feszültség elhúzódását és fokozódását eredményezi Európában.” „Két német állam van, mindegyik szuverén állam, és a nemzetközi szervezetekben történő elismerés kérdésében az egyetemesség elvének kell érvényesülnie” — állapítja meg a magyar jegyzék. A magyar memorandum arra is felhívja a figyelmet, hogy Nyugat-Németország gátol minden olyan pozitív erőfeszí