Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)
1969-09-19 / 218. szám
Ma/ii/^l* ^yA1117Al » |l || IP Ijl « b E &jL -® B fi 9 g£ : Bg“®® «' XXV.év. 218. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA m Szellemi export A hetváni híd, Líbia új alumíniumkombinátja — magyar mérnökök tervezése —, a Mongóliában vizet kutató geológusaink munkája, a Heller—Forgó-féle, számos ország által megvásárolt légkondenzációs hűtőelem szabadalma — csupán néhány területről hozott példája annak, hogy milyen jelentős a szellemi javak exportja is. A felsorolt alkotások természetesen távolról sem merítik ki a szellemi kivitel fogalomkörét. Talán nem is lehet egészen pontosan meghatározni, hogy hol kezdődik és hol végződik; a tervezésnél vagy a kivitelezésnél , szakvéleménynél vagy tanácsadásnál, kiutalásnál, szervezésnél vagy műszaki ellenőrzésnél. Kezdődjék akárhol is ez a szellemi export, felmerül a kérdés: miért van szükség rá? Szögezzük le, hogy a szellemi export nem egyszerűen devizaszerzési probléma. Sokkal több annál. A szellemi export legtöbb fajtája azzal jár együtt, hogy tudósok, mérnökök, szakemberek széles körben megismerik a különböző országok műszaki tapasztalatait, ezáltal is fejlesztik saját tervezési színvonalukat, növelik látókörüket. Emellett a szellemi export előőrse lehet áruk, iparcikkek, berendezések szállításának, megalapozója vagy továbbfejlesztője hazánk jó hírének általában vagy bizonyos területeken. A műszaki színvonal, a látókör szélesedése pedig visszahat saját műszaki kultúránkra. Akik a megrendelő országban tevékenykednek, hazatérve, tapasztalataikat nemcsak maguk hasznosíthatják, hanem megoszthatják munkatársaikkal is. A lépéstartás a gyors tempóval, a megszabott rövid határidőkkel a gazdaságosság, az ésszerűség követelményeinek messzemenő figyelembevétele, mind-mind olyan erényei a korszerűségnek, amelyek idehaza jobban is tündökölhetnének. Számos ágazatban nemzetközileg is elismert, kitűnő szakemberekkel rendelkezünk. Az ő teljes szellemi kapacitásukat — elsősorban a speciális területekkel foglalkozókét — egészében nem tudjuk lekötni. Ezért is szükség van szellemi exportra. Különösen az építőipar, a vízgazdálkodás, a közlekedés, geológia, bányászat terén nyújthatunk a külföldnek szolgáltatásokat. Az új gazdaságirányítási rendszer, mint minden területen, a szellemi exportban is éreztette jótékony hatását. Érdekes kimutatás került nyilvánosságra a napokban. A TESCO Nemzetköz Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda adatai szerint 1965 és 1963 között egy és negyed millió rubel és 400 ezer dollár értékű szellemi szolgáltatást nyújtottunk a külföldnek, ezenfelül számos találmányt értékesítettünk licenc formájában. A jelenleg érvényes kötések értéke már meghaladta a tízmillió rubelt, illetve az egymillió dollárt. Ebben az összegben még nincs benne a találmányok értéke. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának júniusi ülésén elfogadott tudománypolitikai irányelvek foglalkoznak a szellemi export kérdéseivel is. Megállapítják, hogy a kutatási-fejlesztési eredményeknek a szocialista országok közötti térítésmentes átadása — amely a KGST- tagországok által kialakított úgynevezett szófiai elven alapul, s eddig hasznosan szolgálta a tagországok tudományos és gazdasági fejlődését — ma már nem segíti megfelelően a tudományos együttműködés fokozását, mivel nem teremti meg a kívánatos anyagi érdekeltséget. A tudománypolitikai irányelvek azt is megállapították, hogy 1968-ban fejlődött a hazai termékek licencia formájában történő értékesítése, azonban még korántsem éri el a nemzetközileg ismert szintet. A kormány Gazdasági Bizottsága a külkereskedelmi miniszter és az Országos Találmányi Hivatal elnökének beszámolója alapján a közelmúltban megvizsgálta ■ a műszaki-szellemi export helyzetét. Az előterjesztéseket tudomásul véve utasította a külkereskedelmi minisztert, a pénzügyminisztert, a Találmányi Hivatal elnökét és a Nemzeti Bank elnökét, hogy az érdekeltek bevonásával hozzanak intézkedéseket a szellemi termékek külföldi értékesítésének fokozására. A jelenlegi helyzetben, a fejlődés megkövetelte lépések között mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogyan lehetne megteremteni az egyéni, a csoport- és a népgazdasági érdek szintézisét, jól járjon a szellemi alkotást nyújtó mérnök, szakember, jól járjon vállalata, érdemes legyen neki szellemi exporttal foglalkoznia, s legvégül a népgazdaság is megtalálja számításait. A műszaki-tudományos eredmények egy részét ma már a szocialista országoknak is térítésért adjuk. Ingyenesen is átadunk azonban egyes szellemi termékeket, s ilyenek előállítására anyagilag is ösztönözni kell a vállalatokat és a dolgozókat. Az utóbbi években, de különösen az elmúlt esztendőben, szellemi exportunkban elért figyelemre méltó sikerek folytatásához az anyagi ösztönzés biztosítására, a tudományos-műszaki informáltság színvonalának emelésére és arra is szükség van, hogy bővítsük piackutató tevékenységünket, ajánlatokkal is jelentkezzünk a különböző tudományágakban rendelkezésre álló szabad szellemi kapacitás felhasználására. Szellemi exportunk növeléséhez minden bizonnyal hozzájárul majd a Nemzetközi Tudományos és Műszaki Tájékoztatási Központ, amelynek működése elé nagy várakozással tekintünk. A KGST keretében végzett közös kutatások, vállalkozások, végső fokon a megvalósuló szocialista gazdasági integráció biztosíthatja majd, hogy az országhatárokon túl is a legjobb hatásfokkal hasznosíthassuk a rendelkezésünkre álló szellemi kapacitást. Nagy István Szombaton találkozik New Yorkban a négy nagyhatalom külügyminisztere A közel-keleti tárgyalások felújítását vitatják meg Nasszer betegsége miatt nem vesz részt az iszlám csúcsértekezleten A külpolitikai helyzet AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS csütörtökön kezdte meg az általános politikai vitát, amely egy hónapig tart majd, s a felszólalók számát több mint százra becsülik. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a politikai vita első napján, beszédet mondott Nixonon kívül csupán egyetlen, államfő érkezését várják, a nemrégen, függetlenné vált Becsuanaföld elnökéet. A Nixon felszólalásával foglalkozó első amerikai kommentárok szerint a beszéd „mérsékelt hangnemű” volt. Az elnök — ugyancsak amerikai vélemények szerint — igyekezett kiemelni az Egyesült Államok tárgyalási szándékát s ezúttal hiányoztak a hidegháborús jellegű megállapítások. Ugyanakkor — ahogy azt megfigyelők már előzetesen, feltételezték — a beszéd nem tartalmazott lényegében egyetlen új javaslatot sem. Nixon a vietnami helyzetről úgy vélekedett, „eljött az ideje, hogy a másik fél válaszoljon a kezdeményezésekre”. Szerinte ugyanis az újabb 35 ezer amerikai katona kivonásának bejelentését kapcsolatba kell hozni a VDK párizsi küldöttség-vezetőjének korábbi nyilatkozatával, amely szerint egy jelentős amerikai létszámcsökkentés pozitívan befolyásolhatja a tárgyalások alakulását. A VDK és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány álláspontja azonban teljességgel eltér az amerikai elnökétől. A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes értekezlet csütörtöki ülésén Dinh Ba Thi rámutatott, hogy az újabb visszavonás „jelentéktelen a több mint félmilliós amerikai agresszor hadsereg jelenlétéhez képest’. Az amerikai elnök ENSZ-beszédében foglalkozott a kelet— nyugati kapcsolatokkal is. Kijelentette: a Szovjetunióval — elismerve a nézet- és érdekkülönbségeket is — a kölcsönös megbékélés szellemében lehet fejleszteni a kapcsolatokat. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban, az UPI genfi forrásokra hivatkozó jelentése, amely szerint a Szovjetunió október 14-ét vagy 15-ét javasolja a rakétafegyverkezés korlátozásáról folytatandó tárgyalások kezdeteként. Az amerikai hírügynökség úgy értesült, hogy a Szovjetunió Helsinkit tartja a legalkalmasabbnak a tárgyalások színhelyére, s az erre vonatkozó javaslatot valószínűleg Gromiko terjeszti elő Rogersnek New Yorkban. Az ENSZ székhelyén, egyébként mind több diplomáciai megbeszélést tartanak. Az előtérben a közel-keleti kérdés áll, amelyről Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet és Lisco amerikai külügyi államtitkár csütörtökön mér tanácskozott. A közvetlen szovjet-amerikai tárgyalások lényegében a nyár eleje óta szüneteltek. V Thant ENSZ-főtitkár szombaton vacsorát ad a négy nagyhatalom külügyminisztere tiszteletére, s megfigyelők szerint ezen a vacsorán is a Közel-Kelet kérdéseiről, a négyhatalmi tárgyalások felújításáról lesz szó. Valószínű, hogy Jarring, U Thant közel-keleti megbízottja is részt vesz ezen a megbeszélésen. ENSZ-körökben az erőfeszítések ellenére borúlátóan ítélik meg a haladás lehetőségét. Eban izraeli külügyminiszter, aki esetleg már pénteken felszólal a közgyűlés vitájában, több alkalommal is kizárta azt a lehetőséget, hogy Izrael elfogadja a Biztonsági Tanács határozatán alapuló javaslatokat. Az Al Ahram foglalkozott Nasszer elnök megbetegedésének diplomáciai következményeivel. Minthogy a következő időszakban, „Nasszer minden hivatali ténykedését felfüggeszti”, bizonyosra vehető, hogy az EAK elnöke nem vesz részt az iszlám országok szeptember 22-re Rabatba összehívott csúcsértekezletén. Az elnököt Anvar Szadat első elnökhelyettes, az ASZD legfelső végrehajtó bizottságának tagja fogja képviselni. A Pravda az iraki Baath-párt belső erőviszonyainak alakulását kommentálta. A párton belül erősödik az a tendencia — írta a szovjet lap —, hogy egységes frontot hozzanak létre, amelyben részt vennének a különböző haladó pártok és szervezetek, így a2 Iraki Kommunista Párt is. Ez nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra megszűntek volna az antikommunista nézetek, de előretörőben van a pozitív irányvonal. Változások a legfelsőbb egyiptomi katonai vezetésben Nagyszabású partizántámadás a Jordán völgyében Kairóból jelenti a Reuter. A MENA közel-keleti hírügynökség közölte, hogy Nasszer elnök csütörtökön Mohamed Ahmed Szadek vezérőrnagyot nevezte ki a fegyveres erők vezérkari főnökévé. Szadek, aki 1966 óta a katonai felderítő szolgálat éléin állt, Ahmed Iszamil Ali hadosztálytábornokot váltja fel. Issamail Ali egy évig töltötte be a vezérkari főnök posztját. Nasszer elnök akkor nevezte ki, amikor elődje, Abdel Moneim Riad tábornok egy izraeli támadásban életét vesztette. Nasszer ugyanakkor a haditengerészet főparancsnokává nevezte ki a vezérkarban szolgáló Mahmud Fahmi Abdel Rahmon dandártábornokot. Több száz palesztinok gerilla csütörtök este az eddigi legnagyobb és leghevesebb támadást intézte a Jordán folyó mentén 50 kilométeres frontszakaszon az izraeli állások ellen — közölte a jordániai fő-városiban az El Fatah szervezet szóvivője. A gerillák nehéz aknavetőket is bevetettek. Az izraeliek arra kényszerültek, hogy a támadás visszaverésére éjszakai vadászbombázókat vezényeljenek a helyszínre. Nixon beszéde az ENSZ-közgyűlés politikai vitájában New Yorkból jelenti az MTI. A csütörtöki általános politikai vita megkezdése előtt a közgyűlés ügyrendi bizottsága 103 napirendi kérdés megvitatását hagyta jóvá. Így elfogadták 14 ország javaslatát, hogy ismét vitassák meg a kínai ENSZ-tagság ügyét. Nyugati nyomásra szintén napirendre tűzték az úgynevezett koreai kérdést is. A szovjet küldöttség azt javasolta, hogy a vitára hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit, az ügyrendi bizottság elnöke azonban nem tette fel szavazásra a szovjet indítványt, azzal az ürüggyel, hogy ez a kérdés nem tartozik az ügyrendi bizottság hatáskörébe. Az ügyrendi bizottság ugyanakkor elhalasztotta a döntést arról, vajon napirendre tűzik-e az észak-írországi problémát. Csütörtökön a közgyűlés általános politikai vitája megkezdődött. Az első felszólaló Pinto brazil külügyminiszter volt, ezután került sor Nixon amerikai elnök beszédére. Nixon csütörtök délelőtt érkezett meg Washingtonból New Yorkba, s ezt nagyszabású biztonsági intézkedések előzték meg. Az ENSZ székháza előtt így is sok száz tüntető gyűlt össze, hogy tiltakozzék az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. Vietnam politikai jövője Vietnamról szólva Nixon azt mondotta, hogy hivatalba lépése óta ez a kérdés foglalkoztatja a leginkább. „Mi itt, az Egyesült Államokban véget akarunk vetni a háborúnak és készek vagyunk ennek érdekében minden ésszerű lépésre. De a tartós béke érdekében nem fogadunk el olyan rendezést, amely önkényesen szabná meg Dél-Vietnam politikai jövőjét és megtagadná az ország népétől azt az alapvető jogot, hogy külső beavatkozás nélkül döntsön saját jövőjéről” — jelentette ki. Az amerikai elnök ezúttal is a VDK-t és az ideiglenes forradalmi kormányt tette feleőssé a párizsi tárgyalások elhúzódásáért. Utalt arra, hogy az Egyesült Államok a nyilvánosság előtt és a párizsi tárgyalásokon tett már javaslatokat a rendezésre, amelyek, mint mondotta,meghoznák a békét és biztosítanák az önendelkezést”. „Mind ez ideig , azonban a hiányzó elem az, hogy a másik fél nem mutat semmiféle szándékot a tár- . yaléara, csupán saját. feltét©- e lei alapján lenne hajlandó erre, előre meghatározva az eredményt és megtagadva az önrendelkezési jogot Dél-Vietnam népétől” — jelentette ki Nixon. Békés szándékát a bombázások megszüntetésével és az amerikai csapatok létszámának csökkentésével igyekezett bizonyítani. Utalt arra, hogy a VDK párizsi küldöttségének vezetője korábban hangoztatta, egy jelentős amerikai létszámcsökkentés befolyásolhatja a tárgyalások alakulását. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „kész kivonni Vietnamból minden katonai alakulatot”, megfelelő megállapodás esetén. „Eljött az ideje annak, hogy a másik fél válaszoljon e kezdeményezésekre, eljött a béke ideje” — hangoztatta Nixon. Kelet-nyugati kapcsolatok A kelet—nyugati kapcsolatok és főként a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéséről szólva megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy a konfrontáció korszakából az együttműködés korszakába kel tovább lépni. „Az a véleményem, hogy kapcsolatainkat a Szovjetunióval a kölcsönös megbecsülés szellemében, lehet építeni, elismerve nézetkülönbségeinket s egyben a véleményeltérés jogát, elismerve érdekeink különbözőségét, de egyben a közös érdekeket is, elismerve szövetségeseink jogait éppúgy, mint a saját jogainkat” — jelentette ki. Utalva arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői tárgyalnak egymással a Közel-Keletről, kijelentette, reméli, hogy rövidesen megindulnak a megbeszélések a stratégiai fegyverek korlátozásáról is, amelyet a legfontosabb kérdésnek minősített. Azt állította, hogy a Szovjetunió nem adott választ a tárgyalások megkezdésére vonatkozó amerikai javaslatra, s a javaslat megtétele óta a helyzet súlyosabb lett, mert „a Szovjetunió gyors ütemben fejlesztette stratégiai erőit és maguk a fegyverrendszerek is bonyolultabbak és rombolóbb hatásúak lettek”. „Amikor a kommunista Kína vezetői elhatározzák majd, hogy véget vetnek önakaratukból létrejött elszigeteltségüknek, készek leszünk arra, hogy ugyanilyen őszinte és komoly szellemben tárgyaljunk velük” — hangoztatta Nixon a Kima Népköztársa- '