Magyar Nemzet, 1969. október (25. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-09 / 235. szám
4 A HÉT FILMJEI Imposztorok Új magyar film A butaság nevetséges. Hatalommal párosulva azonban végzetes lehet. Vannak jóindulatú ostobák, és vannak gonosz ostobáik. Utóbbiak, ha hatáskörhöz jutnak, könnyen „megvadulnak”, kivált akkor, ha szellemi korlátaikhoz még hiúság is járul. Prónay Pál, a fehérterror hírhedt ,rendcsinálója” egyesítette magában e sajnálatos negatívumokat: ostoba volt, hiú és — egy időre — hatalmat kapott. Prónay, a magyar történelemben — és a megkínzottak, a meggyilkoltak hozzátartozóinak emlékeiben — egyedi figura. De a világtörténelem évezredek óta felmutat Prónaykat — még napjainkban is. Mindig, amikor a reakció visszaszerzi a hatalmat, valamilyen progresszív időszak után, megjelennek a Prónayk, vagy a „Kongó Müllerek” és elvégzik a piszkos munkát. Törvényszerű az is, hogy a rendszer urai, a konszolidáció idején, megszabadulnak a maguk Prónayjától, mert a közismert véres kezű figurák megzavarják az idilli rend képét, emlékeztetnek a hatalomátvétel módszereire, élő foltok az új kormány becsületén, már puszta jelenlétük is hitelrontás egy olyan reakciós hatalom számára, amely akkorra már szalonképesnek, kiegyensúlyozottnak, joviális tárgyaló partnernek kíván látszani. „Kongó Müller” felvette a pénzt, és visszatért Európába. Prónay azonban ostoba volt, s ez meghatározta sorsát. Megsértődött, szervezkedett, s ezt a kormány, egy időre, ismét felhasználta. Bethlen István gróf Burgenland sorsáról tárgyal, s bizonyítékot keres a lakosság magyar érzelmeire. A bizonyítékot Prónay szolgáltatja, szokott módszereivel, noha embereit ezúttal nem katonaruhában, hanem civil diákok képében szivárogtatja be a vitatott területre. A folyamat ezután megismétlődik. Bethlen célt ér a tárgyalóteremben, s mihelyt ez megtörtént, félreállítja Prónayt, de a vezér, aki végzetesen ostoba, most sem ismeri fel, hogy véget ért a pünkösdi királyság. Megmámorosodik a hatalomtól, és kikiáltja Lajtabánságot. A rövid életű államról leginkább a bélyeggyűjtők tudnak. A „bán” ugyanis több sorozatot bocsát ki saját arcképével. A magyar bélyegek gyűjteményében szép számmal találhatók lajtabánsági bélyegek. A közönség emlékezetében e történelmi fordulatot jobbára homály fedi. E történelmi bevezetés hoszszúnak tűnhet egy filmkritikában. Valójában már az első mondattól kezdve az imposztorokat ismertetjük és értelmezzük. Máriássy Félix és Máriássy Judit új filmje ugyanis a homályt oszlatja el , s vele az idősebb nemzedékben esetleg még élő illúziókat — a hazai múlt e dicstelen epizódjairól. Az Imposztorok a fehérterrorról szól, de nem a rémtetteket ismerteti, hanem a jelenség mozgató rúgóit vizsgálja. Szemügyre vesz egy embert — nevezzük inkább figurának —, aki jellegzetes személyiség volt, a terror egyik megtestesítője, legborzasztóbb, legmohóbb rablóvezére, és leleplezi frázisai és gaztettei mögött az ostobaságot, a hiúságot, a hatalomvágyát, a sértődöttséget. E leleplezéshez páratlanul hiteles forrás állt a filmíró rendelkezésére: Prónay naplója. Az emlékirat önmagáért vall. Döbbenetes precizitással jellemzi íróját. Az Imposztorok forgatókönyvét e napló nyomán írta meg Máriássy Judit, a filmet e hiteles adatok alapján rendezte meg Máriássy Félix. Történelmi groteszk lett az Imposztorokból. Mi más is lehetett volna ezekből a mondatokból?! Máriássyék ugyanis szó szerint idézik Prónayt, és Tomanek Nándor, filmszínész-pályájának legjelentősebb alakításában, e dokumentumokból kiindulva formálja meg azt az embert, aki így gondolkodhatott, ilyen módon beszélhetett E mondatoktól harsányabb szatíra is lehetne az imposztorok, de valami visszatartja a rendezőt a tiszta szatírától: a fehérterror valósága. Mert akármilyen mulatságosan buta is ez a Prónay, akármilyen abszurd elképzelésekkel indult is útjára, e nevetséges abszurdumok következménye: megszámlálhatatlan gyilkosság, emberkínzás, rablás. Az idő lassan elmossa a fájdalomérzést, a tisztelet, a kegyelet lép a helyébe. Az idő távlatából előbb-utóbb kibontakozik a fájó történelmi események komikus oldala is. A napjainkban oly divatos, kosztümös kalandfilmek is mutatják, hogyan válhat komédiatémává a történelem sok komor epizódja. A fehérterror emléke azonban, úgy tűnik, túlságosan, eleven seb még ahhoz, hogy csak nevetséges oldalát szemlélhessük. Hacsak nem vált át a rendező valami, valóság feletti milliőbe, idézőjelek között tartott ábrázolásra. Máriássy nem váltott át. Megmaradt a valóságnál. Idézőjelek nélkül közvetítette, s annyi nevetségest hagyott benne, amenynyi, minden különleges kiemelés, harsány rámutatás nélkül, benne volt. „Csupán” olykor azt is megmutatta, ami a kulisszáik mögött játszódott le. Pillantást vetett a zászlót lengető bürger másik oldalára, amelyhez éppen pisztolyt szorít a rongyosgárdista. Emlékeztető képeket illesztett a vezér dicsőségére emlékező, önmagát méltató szavai alá, beszédes kontrasztként, szenvedélyes cáfolatként. Ily módon a néző a naplót kommentárral együtt élvezheti, amelyek, mint a rendező lábjegyzetei, kísérik és értelmezik, magyarázzák és leleplezik Prónayt, azaz Doborján Pál pöffeteg megnyilatkozásait. A névváltoztatás is fontos szándékot jelez: az Imposztorok, jóllehet szó szerint idéz Prónay naplójából és pontosan követ bizonyos történelmi eseményeket, nem illusztráció a történelemkönyvhöz. Amikor a szerző megváltoztatja a neveket, vagy azok egy részét, általánosít, magasabb szintre emeli történetét. Azt fejezi ki, e névváltoztatással is, hogy itt egy politika természetéről van szó, és egy ragadozó embertípusról, amely szükségszerűen felbukkan ilyen helyzetekben és szükségszerűen elmerül, ha eljátszotta szerepét. Visszatartja az imposztoroscat a harsány mulattatástól, a történet másik vonala: három fiatalember drámája, tévelygése és bukása. Ketten kezdettől „imposztorok”, tisztek Doborján seregében. A harmadik: éhező jogász. A véletlen sodorja a vezér környezetébe. Tragikomikus véletlen. A film ezzel kezdődik, s Iglódi István, aki szerepe szerint a ráakaszkodó vadászkutya miatt egyszerűen nem tud öngyilkosságot elkövetni, egy erőtlen, gátlásos jellem rossz irányú kibontakozásának és megerősödésének, majd a tévedés felismerésének gyors folyamatát játssza el. A két másik tisztet Huszti Péter és Bálint András alakítja, szerepükhöz híven különböző lelki alkattal, különböző tűrőképességgel követik vezérüket. Természetesnek tekinthetjük, hogy Máriássy Félix irányítása alatt most is kiegyenlített színészi játékkal, jó együttessel találkozunk, amelynek tagjai között Bara Margit és Mensáros László éppúgy helyén van, mint Kálmán György, Demján Edit, Juhász Jácint. Fölöslegesnek tűnik az is, hogy újra hangoztassuk: Illés György felvételein mennyire életteljesen, szinte tapinthatóan elevenedik meg a környezet légköre és hogy Máriássy milyen művésze az atmoszférateremtésnek. Egyébként a rendező maga is utal erre a Filmkultúra legutóbbi számában adott nyilatkozatában. Azt mondja, mindig leírják róla, hogy tud atmoszférát teremteni. Valóban, e megjegyzés a Máriássy - filmek megítélésében már közhely, de mit tegyünk, ha így igaz. Ha szétválasztanánk az imposztorok szerkezetét, meglelnénk a történelmi groteszket és mellette a fiktív drámát, amely egyben a történelmi figurák cselekedeteinek következményeit, társadalmi befolyását is példázza. A két szál összefonódik, a film egységes, mégis a naplót idéző, a Prónayt, illetve Doborjánt közvetlenül kísérő cselekményvonal a ragyogóbb, az erősebb, az izgalmasabb. A három fiatalember tanulságosan tragikus története is hatásos, de lemarad a remeklés mellett, amelyet Máriássyék, Tomanek Nándor kitűnő alakításának segítségével egy gonosz és korlátolt bábhadvezér rövid tündökléséről és komikus bukásáról a film nyelvén elmondottak. * A Hazafias Népfront Budapesti Művészeti Fórumán október 23-án, csütörtökön, délután 4 órakor vitatják meg az imposztorokat. A vitát a népfront Belgrád rkp. 24. szám alatti klubjában tartják meg. Flórián kapitány Az NDK egyik legnépszerűbb színésze Manfred Krug. Kétrészes kalandfilmjét, a Flórián kapitányt is nagy siker kísérte hazájában. A film története a napóleoni háborúk befejezése után kezdődik. Flórián egy szabadcsapat volt kapitánya, barátaival együtt a bécsi kancellária köszönetét várja, miközben folytatja békés foglalkozását, újjáépíti a háborúban tönkretett malmát. A hála elmarad, helyette a le nem fizetett adó fejében lefoglalják a molnár vagyonát. Flórián Bécsbe indul. A történet a tréfás kalandfilmek szokásos módján bonyolódik. A medve termetű és természetű Flórián nemcsak a verekedéshez ért, hanem a cselhez is. Kalandjai azonban meglehetősen hosszúra nyúlnak, s inkább arról tanúskodik, milyen nehéz eza szórakoztató műfaj. . Magyar Nemzet A bűntény majdnem sikerült Az olasz—francia krimi hősét Philippe Leroy, napjaink divatos férfi sztárja alakítja, aki igazi színészi feladatok megoldásában is jeleskedik, ha hozzájut ilyenekhez. Ezúttal némi humorral színezi a fölöttébb sablonos szerepet. Újságírót játszik, s a nagy riport érdekében elkísér közel-keleti útjára egy szép, ifjú, ártatlan milliomos leányt, hogy megvédje az „ügyeletes” bűnbanda támadásaival szemben. A bűnbanda ugyanis egy másik, hasonlóképp csinos leánynak próbálja megszerezni a sokmilliós örökséget, az igazi örökösnőt pedig meggyilkolná, ha tehetné, ám a bűntény, miként a cím elárulja, csak majdnem sikerül. A film izgalmat ígér, de ígéretét nem váltja be. A bűntényt gondosan kitervelték, a film elkészítésére úgy látszik, már alig jutott energia. Vilcserc Anna Lakner László képeinek kiállítása a KKI bemutatótermében Gyere már légy szíves, ez nem a mi világunk — cibálta kifelé jólfésült férjét a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállító terméből a hölgy. S a férj, némileg vonakodva, de követte nejét a Luxus Áruházba. Lakner László kiállítása csakugyan nem az „ő világuk” volt. Jól tették, ha elmentek. Ezt a tárlatot nem nekik, nem a kispolgároknak rendezték. De akkor kinek? Nos, ne hagyjuk homályban a dolgokat; azoknak, akik nem felületesen, de a műves gondot és a gondolatot keresve járják a bemutatókat. Mert ők tudják, hogy Laknerkísérletei, rózsái és szájai — képei és szövetapplikációja — egy figyelemre méltó, következetes, és erős közéleti fűtöttséggel teli, kétségtelenül önálló hangú életmű fontos periódusához vezették nézőiket. Lakner László jó festő és jó mester — a szó nemes kézműves értelmében. Semmit sem bíz a véletlenre: mielőtt szólna képeivel, alaposan át- és meggondolja, milyen szerkezet, s milyen forma alkalmas az elmondani kívánt gondolat legvilágosabb kifejtésére. És nem szégyell tanulni mindazoktól, akik koruk teljességét tükrözték. Emlékezzünk csak Rembrandt-variációira, az alázatos tanítványi főhajtásnak és a rembrandti eszközök századunk képzőművészeti világába „montírozásának” e különös s oly sokatmondó keverékére. Lakner ugyanolyan szuverén biztonsággal jár közöttük, mint annak idején Vajda Lajos járt a szentendrei népművészet, népi építészet és ikonok világában. S ugyanúgy a maga művészetének testébe olvasztotta a hatalmas tanító műveinek tanulságait, mint Vajda. Eredményeit, két-három évvel ezelőtt született képeit jól ismerjük, s ezek világosan mutatják, hogy Lakner bár egyforma intenzitással figyel a múlt és a jelen mestereire, művészetének mondanivalójában korához, korunkhoz csatlakozik minden idegszálával. Vietnamban őrá is lőttek azok, akik a kivégzett buddhistákra irányították fegyverük csövét, a Várakozók reá is lestek. De mit jelentenek most ezek a rózsák és ezek a hatalmas szájak? Megijedt volna Lakner attól, amit felidézett?... Nem. Folytatja a dolgok felderítését. Most az oroszlán bajszát cibálja, kétméteresre növeli, megsokszorozza a rózsát, ezt a közhellyé koptatott virágot. Kihívja a csendéleteket és a csendéletpingálókat, merészen odalökve a kesztyűt. Ez a rózsa. Ezek a rózsák, mondják a képek, s hatalmasra növelt, botanikailag hiteles „lényeik” lehetetlenné és nevetségesen együgyűvé tesznek minden felületes „színbenyomást”, csacska gyönyörködést. A szájakkal Lakner László — úgy tetszik — festői erőit tette próbára. És ismét győzött. Sikerült a lehetetlen hogy jellegét megőrizve ne csak reprodukálja, de elemezze is ezt a központi szerepű, száz formájú, ám önmagában egyáltalán nem „festői” részét az arcnak. Lakner László rózsáinak és szájainak sorozatával a csupasz lények világába hatolt, hogy felderítse és meghódítsa legrejtettebb zugaikat. Újra bebizonyította: mindent tud, amit egy festőnek értelemmel és „kézzel” tudnia kell, s talán nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy új sikeres erőpróbája eredményeként rövidesen ismét magasabb fokon találkozunk majd vele és műveivel. H. Gy. Magyar színház angol szemmel J. C. Trewin Budapesten 1903-ban járt először Budapesten J. C. Trewin, az angol színházi kritikusok doyenje, a kitűnő drámatörténész, műbíráló. Voltaképp ő közvetítette az első híradást angolszász országoknak arról, hogy a magyar színházra felfigyelni illik és érdemes. Hamletünk világhíre személy szerint neki köszönhető. Hat esztendő után ismét körünkben járva még mindig emlegeti Shakespeare tolmácsolásának e különös remekét. „Mióta elbúcsúztam önöktől”, mondta J. C. Trewin. ..csaknem minden este színházban ültem, de a Madách Színház Hamletjéhez mérhető előadást alig láttam” Ez nem úgy hangzik, mint holmi szokásos angol szerénység, „understatement”. Inkább az elragadtatás, a szeretet hangja ez. J. C. Trewin ugyanis az angol színház jelenlegi állapotához méri hazánk színházi kultúrájának fejlődését; állításának igazi értelme ebből az összevetésből derülhet ki igazán. Az angol színház ugyanis, Trewin tükrében, válságban van. A színházi cenzúra eltörlése Angliában különös következményekkel járt. .Például azzal, hogy a szexualitás és a pikantéria színei előbb jelentek meg az új helyzetben, mint a merész társadalombírálat. Kísérletek sorának tanúja az angol kritikus, s ezek között nem egy biztató kibontakozást jósol. De az összkép inkább csüggesztő. Az egykori fenegyerekek, Osborne-nal az élen, ma már szinte klaszszikusoknak számítanak, vagy még inkább konzervatívabb ihletésű költőknek, akiknek sem kedvük, sem lehetőségük nincs társadalombírálatuk elmélyítésére. A fiatal nemzedék pedig a burjánzó pinceszínházaik kísérleti színpadán érvényesülhet csupán, de itt inkább a rendező az úr és nem az író. Úgy tetszik, minden ország kritikusa a saját színházi kultúrájának válságával találkozik szembe előbb, s ha idegenben jár, már az egyszerű különbségtől is rózsaszínűbb szemüveget visel. Trewin személyisége azonban garancia arra, hogy ítéletei elfogulatlanok és józanok. Ha belejátszik is tehát az angliai köd emléke budapesti derűlátásába, jólesően kell tudomásul vennünk, hogy Trewin eddigi tapasztalatai elismerik színészeink és rendezőink minden erőfeszítését és eredményét. Két Shakespeare-darabot látott eddig, egy vígjátékot és egy tragédiát, mindkettőt érdekes kezdeményezésnek ítélte. Darabokat is kínált rögtön magyar rendezőknek, meghatározott színészekre, hiszen véleménye szerint a színház alkotója az a mesterhármas, amit író, rendező és színész együtt alkot. Trewin előadást tartott a Pen-klubban és megfordult számos baráti társaságban is, a honi szerzők új műveivel pedig most kezd ismerkedni. Ne vágjunk hát elébe az angol sajtó vezető orgánumaiban megjelenő véleményeinek. De annyit máris mondjunk el tüstént, hogy kortársi színházkultúránk egyik legjelentősebb híve tartózkodik közöttünk, s ha valamelyik darabunk, előadásunk híre eljut az angolszász világba, úgy bizonnyal Trewin tolla nyomán. 11. T. Csütörtök, 1989. október 9. Ötmillió kötet a megyei könyvheteken A könyv őszi ünnepét, a karácsonyi könyvvásárt megelőző megyei könyvhetek október 15-én kezdődnek. Hat héten át irodalmi estekkel, író— olvasó találkozókkal, ankétokkal, vetélkedőkkel, utcai könyvsátrak felállításával, könytári árusítással — s az idei, a kilencedik őszi megyei könyvheteken először, negyvenszázalékos árkedvezménynyel — igyekszik a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat növelni az irodalombarátok táborát. A vállalat igazgatója, Varga Sándor az újságíróklubban szerda délelőtt rendezett sajtótájékoztatón elmondta, hogy 156 szövetkezeti könyvesboltban és bizományosaiknál hárommillió — raktáron még kétmillió — kötet várja érdeklődőit. Az utóbbi tíz évben tíz százalékkal növekedett a szövetkezeti könyvkereskedelem; jelenleg az országos könyvforgalom húsz százaléka. A múlt évben 181 millió forint értékű könyvet, többségében szépirodalmi kötetet vásároltak az ország falvaiban. A legnépszerűbbek a mesekönyvek, az ifjúsági kiadványok és a sorozatok; az Európa Könyvkiadó gondozásában készülő Világirodalom remekeinek 37 ezer vidéki előfizetője van. A falusi könyvkultúra fellendítésében jelentős szerepet játszó könyvbizományosok száma az idén meghaladja a tízezret, közülük, négyezren pedagógusok. A Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat reméli, hogy az utóbbi évek őszi megyei könyvheteinek átlag 30—35 millió forintos forgalma az idén tovább növekszik. NAPLÓ Október 9 A miskolci egyetem könyvtárának előcsarnokában elkészült Barcsay Jenő több mint húsz négyzetméteres márványmozaikja. Varga Miklós szobrászművész az egyetem volt professzorának, dr. Geleji Sándor kétszeres Kossuth-díjas akadémikusnak mellszobrán dolgozik. A szobrot az egyetem emlékkertjében állítják majd fel.A4 Madách Színház Black Comedyjének Miss Fumniválja, Kiss Manyi megbetegedett. Helyette, immár másodszor, Lelkes Ágnes vette át és játssza kitűnően a vénkisasszony szerepét. A Újvidéken megjelent a Hungarológiai Intézet tudományos közleményeinek első száma. Ez az első jugoszláviai magyar nyelvű tudományos kiadvány, a magyar nyelv, irodalom, művelődéstörténet és folklór különböző problémáival foglalkozik. A Hungarológiai Intézet ebben az évben kezdte meg működését. A párizsi Opera és az Opera Comique igazgatójává René Nicolyt nevezték ki. A 62 éves Nicoly korábban a Jeunesse Musicale Francaise vezetője volt. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Don Pasquale (2. béri. 2.) (7) — Erkel Színház: A denevér (2. béri. 2.) (7) — Nemzeti Színház: Tévedések vígjátéka (1) — Katona József Színház: A kegyelmes asszony portréja (7) — Madách Színház: Black Comedy (7) — Madách Kamara Színház: Léri néni (7) — Vígszínház: Angliai Erzsébet 17) — Pesti Színház: Szekrénybe zárt szerelem (7) — Thália Színház: Légy jó mindhalálig (7) — József Attila Színház: Rómeó, Júlia és az autóstop (V. bér. 1.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): A kőszívű ember fiai (du. 3) — Irodalmi Színpad: Múlt nyáron, Bellaer Apolló (Somlay bér. 2.) (fél 8) — Kis Színpad: Titkárnők lázadása (fél 8) — Kamara Varieté: Vonitris négyes (du. 6 és fél 9) —Mikroszkóp Színpad: Tessék továbbmenni (fél 9) — Állami Bábszínház: A gyáva kistigris (de. in); Gulliver Liliputban (du. 3) — Zeneakadémia: A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (Vez. Kórodi András, közr. Gabos Gábor) (Téli bér. A. sor.) (fél 8). W mm zn» . ^ m a « * Műsoron vart még: inST S D t Sl C/j R Y PÉNTEK rezi: MY FAIR LADY, HELLO DOLLY!, L W 1 * LS Lm W I VX M I KNOCK OUT!, CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZBAN Jegypénztár nyitva naponta de. 10 órától Telefon: 120-535