Magyar Nemzet, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-13 / 10. szám
? Magyar Nemzeti HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Recept Sok és sokfajta mérleg készült mostanában az elmúlt évről, vagy — a reformmal összefüggésben — az elmúlt két évről És e mérlegelések egyik fontos következtetése, hogy a gazdaság most — noha csak „nagy vonalakban” kap központi instrukciókat — tervszerűbben, magyarán az elhatározásokhoz hasonlatosabban fejlődött, mint régebben, amikor szigorú tervutasítások szabtak meg szinte minden kicsiséget is. Paradox megállapítás, legalábbis első hallásra. Valójában azonban teljesen kézenfekvő, hogy így történt. Egyebek mellett ezért is született a gazdaságirányítás új formája és fejlődik majd tovább, szükség szerint, hogy mint mondani szokás, kevesebbet fogva, azaz szabályozva, többet ragadhassunk meg. A legjellemzőbb erre a szemléletre alighanem a szüntelen mozgás, változások következetes tudomásulvétele, tehát a messzemenően dinamikus gondolkodás. Hogy egy látszólag csupán gazdasági, valójában rendkívül sokrétű, sok gyökerű és következményű kérdéssel illusztráljunk: krónikusnak tűnő gond — igaz, jelentékeny mértékben növekvő fogyasztás mellett — a hústermelés, főleg a marhahúsé, ide értve az exportot is, amelynek ellenértékéről nem mondhatunk le. Sokáig lehet elemezni a háztáji állattartás, tapasztalható visszaesésének okait. Itt azonban csupán azt az okot említenénk — amire Kádár János célzott legutóbbi, Láng-gyári beszédében —, hogy a falusi fiatalok nem szívesen vesződnek már otthon az állatokkal, inkább elmennek a gyárba dolgozni. És hozzátette: rójuk meg a fiatalokat? Inkább találjuk meg a módját, hogy az emberek a háztájiban is korszerűbb viszonyok között dolgozhassanak. Tehát, ha számolni tudunk a körülmények szüntelen változásával és ezek rendkívül differenciáltan továbbgyűrűző hatásaival, az állandó kölcsönhatásokkal — ez esetben a városi, a gyári élet- és munkakörülményekben végbemenő változások hatásával a falusi folyamatokra —, ami még néhány évre „vetítve” is olyan beláthatatlannak tűnik, és ezek tudatában készítjük terveinket, akkor, de csakis akkor van reményünk igazi sikerre. Vagy, ha — más példával — számolunk a tényleg impozáns lakásépítési tervek megvalósulásával, amire mind több okunk van, de nem tudunk pontosan a végére járni, hogy időközben — röpke öt, tíz, tizenöt év alatt — milyen kolosszális változás következett és következik be az igényekben száz okból, nem utolsósorban a Szüntelen építkezések következtében is, akkor tévútra jutunk, nemcsak következtetéseinkben, hanem reményeinkben is. De ha számolni tudunk mindezzel... A reform, természetesen, még az egyszerű kérdések megoldására — ha ugyan vannak ilyenek — sem kínál kész receptet, csupán nélkül módszert. Ez azonban nem kevés. Fock Jenő miniszterelnök újévi nyilatkozatában elmondotta, hogy éppen az emberek gondolkodásának a megváltozása az új mechanizmus már tapasztalható egyik legpozitívabb vonása.Ám nem hagyott kétséget afelől, hogy szüntelen változásra, alkalmazkodásra, azaz mindig-mindig korszerűségre lesz szükség a jövőben is. És ekkor szólt a számítástechnikai berendezések küszöbön álló hazai térhódításáról, amelynek nyomán kiküszöbölhetők a tervváltozatok elkészítésének hagyományos módszerei. Amiről mindig is szó volt — változásokban vizsgálni a dolgokat — íme, a módszerek révén is gazdagodhat. A manapság, nem véletlenül, annyit emlegetett, vitatott, de mindenképpen mielőbb lényeges javításra szoruló munkafegyelem problémáját is csak így szabad vizsgálni. Mert az is változás, változtatás lenne, ha — mint sokan gondolnák — új (voltaképpen régi) rendszabályokat hoznának az illetékesek és adminisztratív módon igyekeznének csökkenteni a vándorlást és a lógást. Az ilyen intézkedés azonban éppen a leglényegesebbet, a munka-, sőt a társadalmi viszonyokban és a gondolkodásban bekövetkezett és nem lezárt, folyamatos változásokat hagyná figyelmen kívül. Következésképpen alapjában ellenkeznék a reform szellemével és nem is vezetne célra. Ha viszont olyan központi anyagi-gazdasági szabályozókat iktatnak be, amelyek arra késztetik, jobban mondva az érdekek erejével kényszerítik a gazdálkodásban legilletékesebbeket, a vállalatokat és az ő helyi intézkedéseik révén a munkavállalókat is, hogy kölcsönösen érdemes, hasznos legyen huzamos ideig egy helyen és jól dolgozni, akkor valami lényegbevágónak lehetünk majd tanúi — és haszonélvezői — a magyar gazdaságban. Pedig akkor is — akárcsak ma , az érdekeik érvényesülését keresik majd a munkások, az alkalmazottak is, a vállalatok is, csak éppenséggel olyan úton-módon, amely alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz és ezen az alapon hozza közös nevezőre a munkáltatói és a munkavállalói érdekeket. Végül is a módszereknek és a gondolkodásnak ez a változása, amelyet a reform hozott mozgásba, hatással lesz az egész munkastílusra. Az egyik legfontosabb ismertető jegye e stílusnak nyilván a fokozódó érzékenység a szüntelen változásokra. Ha képes volt, s ma fokozottan képes a szocialista gazdaság létrehozni ezeket a változásokat, most képességet szerez arra is, hogy messzemenően számoljon ezekkel a magateremtette változásokkal. A „szellem” — jó és rossz —, amelyet kicsalogattunk a palackból, nem kiszámíthatatlan. Ha megismerjük és ilyen módon befolyásoljuk a természetét, mindinkább szolgálja majd közös céljainkat. Balog János Hivatalos látogatásra Budapestre érkezett a jugoszláv külügyminiszter A külpolitikai helyzet A MAGYAR—JUGOSZLÁV KAPCSOLATOK jelentős eseménye Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter hivatalos látogatása Budapesten. Mirko Tepavac, aki egyébként 1960 és 1963. között nagykövetként képviselte hazáját Budapesten. Péter János külügyminiszter meghívására érkezett hétfőn a magyar fővárosba, hogy tárgyalásokat folytasson a két országot érintő kérdésekről és a nemzetközi helyzetről. Ugyancsak tegnap érkezett Jugoszláviába Ion Maurer román miniszterelnök, aki Mitja Ribicsicenek, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökének meghívására tölt négy napot Belgrádban és tárgyal a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről. Az egyéb nemzetközi események közül a legnagyobb figyelem kétségtelenül Nigéria felé irányul, ahol a hírügynökségek jelentéseiből ítélve befejezéséhez közeledik a polgárháború. A szövetségi csapatok elfoglalták Owerri városát, a szakadárok fő támaszpontját, s a szeparatista vezetőség Ojukwuval az élen külföldre menekült. Gowon tábornok, a nigériai szövetségi kormány vezetője, a felesleges vérontás elkerülésére felhívással fordult a biafrai lázadókhoz, hogy tegyék le a fegyvert és ebben az esetben szavatolja biztonságukat. A biafrai hadsereg főparancsnoka ugyancsak felhívást intézett maradék katonáihoz és ebben felszólította őket a fegyverletételre. A nemzetközi sajtót természetesen élénken foglalkoztatja a nigériai helyzet. Majdnem valamennyi lap befejezett ténynek tekinti a Biafra néven elszakadt országrész katonai összeomlását. A Times „Az élelmezés az egyetlen kérdés” című vezércikkében megállapítja, hogy milliókat fenyeget az éhhalál, a segítség eljuttatása most még nehezebb lett, mert Biafrában teljes a káosz és több millió a menekültek száma. A Guardian túlságosan körülményesnek nevezi azt a francia tervet, hogy ENSZ-megfigyelőket küldjenek a helyszínre. Sokkal kivihetőbbnek tartja azt az elképzelést, hogy a győztes szövetségi csapatok szüntessék be a hadműveleteket és a biafrai parancsnokság maradványaival közösen dolgozzák ki a fegyverszünet és a segélynyújtás terveit. A francia lapok közül a Combot Franciaország és Nagy- Britannia felelősségének kérdését veti fel és a britek kettős játékára hívja fel a figyelmet az Humanité is. Fel kellene kutatni azoknak a vérengzéseknek az igazi előidézőit — írja a Francia Kommunista Párt lapja —, amelyek 1966 szeptemberében és októberében két és félmillió idő délre vándorlását provokálták ki. A lap végül azt a kívánságát fejezi ki, hogy Nigéria most végre vérontás nélkül találja meg a békét és a területi egység helyreállítása után szülessen újjá a bizalom a különböző népcsoportok között. És idézzük végezetül a New World című angol nyelvű nigériai lap cikkét, amely rámutat: „a szovjet külpolitika bebizonyította, hogy a világon vannak olyanok is, akik nem azért barátkoznak velünk, mert uralkodni akarnak felettünk és nem azért, mert kőolajunkra és egyéb kincseinkre pályáznak, hanem mert úgy gondolják, az embereknek egységesen kell törekedniük egy olyan világ megteremtésére, ahol az ember a társadalom és nem a mono-póliumok javára tevékenykedik.”inisztertanács elnökhelyettese, Gheorghe Buzdugan, az orszá- I gos tudományos kutatási ta- nács elnöke és más hivatalos személyiségek kísérték el Gheorghe Maurert Belgrádba. Ion Gheorghe Maurer és kísérete hétfőn érkezett Belgrádba. A miniszterelnököt Mitja Ribicsics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták. A látogatás alkalmából Maurer nyilatkozott a Tanjug jugoszláv hírügynökség tudósítójának. Az interjút a hétfői Scinteia közli. A két ország kapcsolataira vonatkozó kérdésre válaszolva Maurer kijelentette, hogy azok a megértés, kölcsönös tisztelet és bizalom szellemében fejlődnek. A román—jugoszláv együttműködés anyagi és szellemi javak széles körű cseréjében realizálódik. Mint Maurer megjegyezte, „az egybehangzó állásfoglalás számos nemzetközi kérdésben, valamint a kommunista és munkásmozgalom számos kérdésében szintén hozzájárul az„ őszinte barátság és sokoldalú együttműködés elmélyüléséhez”. Jon Gheorghe Maurer, a román minisztertanács elnöke és Mitja Ribicsics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke hétfőn Belgrádban megtartotta első megbeszélését, amelyen szó volt a román küldöttség jugoszláviai tárgyalásainak és tartózkodásának programjáról. Megállapodtak abban, hogy Maurer miniszterelnök egy nappal, vagyis január 16-ig meghosszabbítja jugoszláviai tartózkodását. Mitja Ribicsics hétfőn az új-belgrádi kormánypalotában ebéden látta vendégül Maurer miniszterelnököt és kíséretét. Tepavac jugoszláv külügyminiszter Budapesten Péter János külügyminiszter meghívására hétfő este hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezett Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, Jaksa Petrics külügyminiszter-helyettes és a jugoszláv külügyminisztérium több vezető munkatársa kíséretében. A magas rangú vendégeket a Keleti pályaudvaron Péter János külügyminiszter, Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes, Marjai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete. * Mirko Tepavac 1922-ben Zemunban született. 1941-től vett részt a népfelszabadító háborúban. 1942 óta tagja a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének. A háború után a vajdasági autonóm tartományban és a Szerb Népköztársaságban különböző tisztségeket töltött be: Zrenjanínban és Pancsován a JKSZ kerületi bizottságának titkára, a JKSZ vajdasági tartományi bizottságának tagja, a „Pártmunkás” című lap szerkesztője, a harcosok szövetsége központi választmányának titkára, a Szerb Népköztársaság kulturális és oktatásügyi tanácsának titkára és a Szerb Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Központi Tanácsa ideológiai-nevelő munkabizottságának elnöke. . 1955-től 1959-ig a belgrádi rádió igazgatója. 1960 márciusától 1963 augusztusáig Jugoszlávia magyarországi nagykövete, majd külügyi államtitkárhelyettes. 1965-től 1967-ig a „Politika” igazgatója és főszerkesztője, 1967-től pedig a kommunisták szövetsége vajdasági tartományi bizottságának elnöke volt A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének 9. kongresszusán az elnökség tagjává választották. Több magas kitüntetésben részesült. Az „1941-es partizán emlékérem” viselője. A román miniszterelnök Belgrádban Ion Georghe Maurer román miniszterelnök vasárnap este Mitja Ribicsicsnek, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökének meghívására a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságba utazott. Amil Draganescu, a román Mi Vége a polgárháborúnak Nigériában ? A névetségi hadsereg elfoglalta Biafra fővárosát Djukon és kormánya elmenekült Minden jel szerint véget ért a nigériai polgárháború, miután a szövetségi hadsereg bevonult Biafra közigaztási központjába, s a szakadár kormány tagjai elmenekültek. A biafrai főparancsnok felszólította maradék katonáit, hogy tegyék le a fegyvert. A nyugati fővárosokban élénk diplomáciai tevékenység kezdődött az „igazságos rendezés” érdekében. A nigériai szövetségi kormány vasárnap közleményt adott ki arról, hogy csapatai bevették Owerri várost, Biafra ideiglenes közigazgatási központját, utolsó fellegvárát, valamint három kisebb várost. A szövetségi hadsereg hídfőt létesített Uahia és Aba biafrai városok között és ily módon kettévágta az 1967-ben elszakadt keleti tartományt. Ezek a fejlemények — mint közölték — a nigériaiak háromhetes hadjáratának eredményei. Drámai események Továbbra is rejtély, mi történt Ojukwuval, a tartomány vezetőjével. Meg nem erősíthető jelentések szerint vasárnap, családtagjaival együtt, elhagyta Biafrát, még mielőtt a szövetségi kormány bejelentette volna Owerri bevételét. Gabon fővárosában, Libreville-ben, biafrai körök azt állították, hogy Ojukwu, valamint a biafrai kormány tagjai, biztonságosan elérték ezt az országot. Más jelentések szerint Ojukwu Kamerunba távozott — ezt a yaounde-i kormány egyik magas rangú személyisége cáfolta. A „Petra” című hamburgi magazin különtudósítója a következőkről számol be: az utóbbi napokban drámai események zajlottak le az úli repülőtéren. A biafrai kormány menekülni akaró vezetői megrohanták az utolsó gépek egyikét, amelyen a nemzetközi vöröskereszt-bizottság gyermekeket akart elszállítani. A gép a zűrzavarban végül is üresen szállt fel A vasárnapra virradó éjjel — állítja a nyugatnémet tudósító — Ojukwu sportrepülőgépen utaszott a gaboni Librevitle-be. Más biafrai gépek a portugál Sao Tome-ba vitték a befolyásos biafrai személyiségek családtagjait. Szombat óta a segélyszállítmányok már nem jutnak el, az ali repülőtér személyzete is a dzsungelbe menekült. Az ellenőrző torony irányítását egy ír pap vette át időközben — minit a Reuter jelenti — Gowon nigériai államfő felszólította a biafrai katonákat, hogy tegyék le a fegyvert és jelentkezzenek védelemért a szövetségi körzetparancsnokoknál. Nigériai részről azt is közölték, hogy szigorú utasítást adtak az előrenyomuló szövetségi csapatoknak: tartsák tiszteletben a polgári lakosság élet- és vagyonbiztonságát és a visszafoglalt területeken tanúsítandó magatartásuk álljon összhangban a korábban kapott utasításokkal. Gowon tábornok — mint a Reuter kiemel — személyesen akar gondoskodni a hadifoglyok és kiváltképpen a polgári menekültek sorsáról. Diplomáciai tevékenység A biafrai események nemzetközi fejleményei: Londonban vasárnap éjfél egyórás rendkívüli minisztertanácsi ülés volt. Elhatározták, hogy Anglia különrepülőgépet küld Biafrába gyógyszerekkel és más orvosi felszereléssel. Wilson hétfőn reggel fogadta lord Huntót, aki 1968-ban vizsgáló bizottság élén Nigériában, és Biafrában járt . Nixon elnök vasárnap este telefonon beszélt Wilsonnal.A Fehér Ház közölte: Nixon „diplomáciai lépések egész sorozatát” kezdeményezte a biafrai ügyben. — Párizsban Schumann külügyminiszter fogadta Raymond Offroyt, a biafrai francia akcióbizottság elnökét Ezután közölték: Franciaország „jelenleg az emberbaráti erőfeszítésekre összpontosít, politikai kezdeményezést nem tesz”. Egyébként Franciaország — idézték a párizsi la