Magyar Nemzet, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

­­n - Magyar Nemzet­­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A mi katedrálisunk Gödöllő lenyűgözött. Az agráregyetem. Olyan volt, mint egy katedrális, ahol megcsapja az embert az al­kotó géniusz lehelete. Város ez már­ tíz, tizenöt év alatt? Üvegváros, karcsú betonváros. A régi épület­maghoz, a komor, szürke masszívumhoz, melynek bar­langos folyosói, belsői na­­gyon is hűen őrzik az egykori tanítórend reverendáinak hűvös suhogását — ragasz­tották ezt a fényhabzsoló, vidám üvegrengeteget, ezt a temérdek könnyed beton­karcsúságot, a mézszínű fa­burkolatok embermelegét. Mintha a régi épület sarja­­kat növesztett volna, fürtö­södő sarjakat. Katedrálisról lévén szó: a román zömök­ség a könnyűlendületű, csip­­kevidámságú gótikát, újféle tornyokkal, tornyocskák er­dejével, ablakívek légiessé­­gével Némely katedráli­­sokra egész korok rakták fel a maguk hozzájárulását, az egészen más életszemléletü­ket és szépségeszményüket, s és valahogy még sincs törés az egészet tekintve. Éppen mert ezt a valamiből sarja­­dást érezzük meg bennük. Az emberi géniusznak ezt az építkezését. Természetesen az új aulá­ban jutott eszembe ez a ka­­tedrális­ hasonlat, modern építőművészetünk e remek­lése láttán, a betonba-üveg­­be zárt bazilikányi tér tör­pévé zsugorító hatása alatt. A nagy méretek élménye kísért. T . Meglegyintett, a Fönség. Pillanatra — az érzékletes­­ség belémütésével — mintha át tudtam volna tekinteni a Nagy Katedrálist, melynek neve: Ország. A tornyocs­­kákkal, a csipkékkel, az ívekkel, a sarjadzó, burján­zó, fürtösen növekedő élet lenyűgöző méreteivel a mag körül Hirtelen, egy pilla­natra távolságom, lett. Hogy a látószögbe az egész befért. Két szára volt a látószög­nek. Kísérőm­­— ötvenötben végzett. Arcán nosztalgikus meghatottság. Csak a szür­ke masszívum létezett még, a barlangos belsőkkel. Tized­­magával szorongott, fázott a rideg, gyér világítású kollé­giumi szobában. Unokaöcsém , megkeres­sük az üvegkollégiumban, ha már itt járunk. Pillanatra úgy vélem, eltévedtünk. Por­tások keresik a nevet, kul­csokat osztogatnak közben, fényes és puha szállodát sej­tet az üvegből és márvány­ból rakott, pálmákkal ékes, bőrpamlagos társalgóval tol­dott csarnoknyi hall, mely forgalmas, mint Epepe or­szágban, de a szobák koránt­sem oly zsúfoltak. Unoka­öcsém jól kinyújtózhat a bordóhúzatos, epedás heve­­rőn, mert ilyen alkalma­tosságot adnak itt a diák­­derék alá. Kettőt látok a szobában. Ketten élnek, ta­nulnak e lakosztályban ké­nyelemben, s ha felnéznek a könyvből, az üveges er­kélyre látnak, honnan a fény mosolyog befelé. Uno­kaöcsém nincs jelen, ebédel. Az ebédlőbe az unoka­öcsémnek még hóbuckák közt kell átbukdácsolnia, de nemsokára csak úgy köny­­nyedén pizsamában átléphet a szobájából, fűtött üveg­golyóéig át, mely­eseg£co­lyosók lassan behálózzák az egész egyetemvárost Mu­tatja büszkén az öcs­­kös a pompás előadói ter­met is, hol gombra jár a függöny és gombra az elektromos effektusok, me­lyek a tanítást tarkítják, a meleg, otthonos faburkola­tok pedig szorongás-oldók. A látószög két szára kö­zött ott az új magyar mező­­gazdaság. A modern, a kor­szerű. Forradalmas struktú­rája •’* éppenhogy nyugvó­pontra jutott, máris ontja eredményeit. Mert ontja, ezt látnunk kell. Mindenkinek látnia kell. Szédületes táv­latai kézzel érinthető közel­ségben. * Emelkedik a katedrális, napról napra rakjuk tor­­nyocskáit, csipkéit, alakít­gatjuk íveit. Vajon látjuk-e mindig a soktornyú kompo­zíciót, az összesség lélek­emelő kontúrjaival, vagy be­leveszünk, gabalyodunk a kis csipkézetbe, amin éppen bíbelődünk? Melynek, ha te­letörik szépen munkált leve­­lecskéje, szontyolodásunk­­ban az egész katedrális om­lásának hisszük. Pedig az a levelecske is kikerekedik a végén, mert csak nem nyug­szunk bele ügyetlenségünk­be, mindig egy kicsit jobban csináljuk, a tapasztalással, természete szerint az ember­nek, így épül a mi katedrá­lisunk. Ez pedig különösen a fo­lyosón jut eszembe, hol egy­felől hatalmas üvegfal ki­sér, másfelől az egész falat betöltő óriás mozaikfreskó. Nincs távolságom, hogy be­lássam, részleteibe veszni kényszerülök. Az apró mo­zaik-kockákba, melyeket az esetleges gellerfény is előny­telenül durván rakottnak és rücskösnek mutat, és köz­vetlen szomszédságuk is megcsúszik a rőt fények­ben, úgy, hogy ábrázolatu­kat se lehet kivenni. Hátrál­nék kissé, hogy nagyobb fe­lületet be tudjak fogadni. Az üvegfal nem enged. Az ember mily könnyen szorul az üvegfalak közé. A környezeti meghatározottság láthatatlan falai közé. Hogy nem is tudja sokszor, hogy e falak vannak, és bezárják valahová. S a túl közeli rész­letet képtelen az egészbe belehelyezni. S még az is lehet, hogy az egésszel ösz­­sze­téveszti. Nemde ellenkezőjére for­dulna a dolog, ha kintről nézném a freskót? A mű tel­jes felületét átlátnám, az óriás vonalakat és nagy ösz­­szefüggéseiket, a színek egy­becsendülő, vagy egymás­nak felelő foltjait. Igen, fol­tokat látnék és nagy álta­lános harmóniát. De a rész­lethez nem férhetnék, mert ott az üvegfal, mely ráadá­sul csalóka fénytörő, s nem leshetném meg titkát, leg­bensőbb törvényét a rész­nek, megérthetvén belőle mélységes törvényét­ az egésznek. Úgy bizony, az ember mily könnyen reked kívül a láthatatlan falon. Mily köny­­nyen kint felejti magát, akár egy életre. És már csak tá­volról tud látni, mert el­veszti az átjárást. Úgy lenne jó: látni mindig a­, egészet, és ismerni min­dig a részletet. Bontsátok le a láthatatlan falakat. Szeberényi beférf Gowon tábornok a nigériai kibontakozásról A külpolitikai helyzet j ] A MAGYAR ÉS JUGOSZLÁV KÜLÜGYMINISZTER szer­­b*-u­dán folytatta tanácskozásait. A jugoszláv sajtó értékelése szerint „a jelenlegi magyar—jugoszláv viszony jó oldala két­ségkívül megnyilvánul abban, hogy a két ország — elfogadva az egyes nemzetközi kérdések megközelítésében mutatkozó árnyalatnyi különbségeket, s kölcsönösen tiszteletben tartva egymás elveit és véleményét — mindenről nyíltan tárgyalhat, figyelmesen ápolva a fontos jószomszédi viszonyt”. „A meg­értés és együttműködés szívélyes légköre mindinkább jellemző Magyarország és Jugoszlávia viszonyára” — írta tudósításá­ban a belgrádi Politika.­­ A KÖZEL-KELETI NÉGYHATALMI TANÁCSKOZÁS rész­t­vevői kedden újból összeültek. Tájékozott ENSZ-körökből származó értesülések szerint nem történt haladás. A Szov­jetunió fenntartotta álláspontját az amerikai javaslatok egyes pontjaival szemben. A kairói sajtó megelégedéssel fogadta már­ korábban is ezt az álláspontot. Az Al Gumhurija vezér­cikkében kijelentette: „a szovjet válasz világos és erőteljes volt, amikor ragaszkodott az 1967-es agresszió következmé­nyeinek felszámolásához és elutasított minden alkudozást az arab területi integritás kérdésében. A szovjet válasz megfelel annak az elvnek, hogy az agresszor nem élvezheti támadásá­nak gyümölcsét”. A Pravda hírmagyarázója a lap szerdai számában megálla­pította: „Abból, ami a New York-i sajtó hasábjain az ame­rikai tervről megjelent, kitűnik: ennek a programnak nem az a célja, hogy kidolgozzák a négy nagyhatalom összehan­golt álláspontját a BT-határozatok végrehajtására, hanem az, hogy tisztán formalitásként felújítsák Jarring misszióját”. Mint az Al Ahram jelenti, Egyiptom, Líbia és Szudán kül­ügyminiszteri megbeszélésén elhatározta, hogy átfogó prog­ramot dolgoz ki a Franciaországgal fennálló kapcsolatok el­mélyítésére „minden területen”, a Líbiával kötött megálla­podások nyomán. Ugyanakkor kairói lapjelentések szerint az egyiptomi kormány felvilágosítást kért az angol nagykövet­től azokkal a híresztelésekkel kapcsolatban, amelyek szerint Anglia fegyvereket adott el Izraelnek. Az EAK kormány­­szóvivője szerdán „ellenséges lépésnek” minősítette a fegy­verszállítást és megállapította: „Nagy-Britannia közel-keleti politikájában nincs semmi változás.”­­ A NIGÉRIAI POLG­ÁRHÁBORÚ lezárása mindenütt a nem­zetközi érdeklődés középpontjában áll. Buteflika algériai külügyminiszter a szeparatisták felett aratott győzelmet üdvö­zölve kijelentette, hogy ez egész Afrika győzelmét jelenti az elnyomás és kizsákmányolás erői felett. Ugyancsak mély meg­elégedéssel vette tudomásul a polgárháború végét­ az EAK kormánya. A DPA nairobi tudósítója megállapítja, hogy Ojukwu biafrai államfőnek az ibó nép legnehezebb óráiban történt szökése mélységes csalódást keltett hívei körében. Az angol polgári sajtó napok óta szinte kizárólag a biafrai lakosságot sújtó nélkülözésekre összpontosítja figyelmét a Nigériából érkező jelentések tálalásában. Úgy tesz, mintha a volt angol gyarmat jelenlegi helyzete kizárólag emberbaráti kérdéseket vetne fel. A Cityben azonban jóval őszintébben beszélnek az angol politika valódi hátteréről: a tőzsdén a biafrai kapituláció bejelentését követően tüstént emelkedett a Nigériában nagy beruházásokkal rendelkező angol olajmo­nopóliumok részvényeinek értéke. Folytatódnak a magyar—jugoszláv tárgyalások Tepavac látogatása a Fővárosi Tanács VB elnökénél Mirseo Tepavac, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság külügyminisztere és kí­sérete szerdán délelőtt a Hő­sök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Erdé­lyi Károly külügyminiszter­helyettes, Marjai József, a Magyar Népköztársaság belg­rádi nagykövete. Szerdán egyébként a Kül­ügyminisztériumban folytatód­tak a magyar—jugoszláv, tár­gyalások. Miután városnézésen vett részt és a főváros több­ új létesítményével­ megismerke­dett, a jugoszláv külügymi­niszter — kíséretének tagjai­val — szerdán délután láto­gatást tett Sarlós Istvánnál, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnökénél. A szívélyes, baráti találkozón Budapest és Belgrád életéről, a két főváros kapcsolatairól és a tanácsi munka egyes ta­pasztalatairól esett szó. A nigériai kormány csak Lagoson keresztül engedélyezi a biafraiaknak szánt segélyeket Ojukwu állítólag­ Portugáliába szökött Lagosból jelenti az AP és a Reuter. Szerdán a nigériai szövetségi csapatok elfoglalták a biafrai rádióadót Más, jelen­tések arról számoltak be, hogy a keleti országrészben előrenyomuló szövetségi csa­pategységek előtt mind több lázadó alakulat teszi le a fegy­vert.­­ A Niger folyó mentén 9 központi tábort létesítettek a szakadár fennhatóság alatt álló területekről érkező mene­kültek befogadására. A nigériai központi kor­mány parancsot adott csapa­tainak, hogy szüntessék meg az előrenyomulást a szakadár Biafra még el nem foglalt, sűrűn lakott területein. A pa­rancs értelmében a csapatok harcászati mozdulatait meg­állítják, Nigéria keleti álla­mában, a volt Biafrában a nigériai rendőrség gondolko­ dik a törvényes rend fenntar­tásáról. A nigériai katonai parancsnok felhívta a még az őserdőben tartózkodó biafrai katonákat és polgári szemé­lyeket, jöjjenek elő rejtekük­­ből, mivel „a keleti államban lakó minden törvénytisztelő állampolgár biztonságát sza­vatoljuk”. Gowon tábornok, a nigériai szövetségi kormány feje a nyugati hatalmak „segély­­ajánlataihoz” fűzött megjegy­zéseket a lagosi rádiónak adott interjújában. Élesen megbélyegezte azokat az or­szágokat, amelyek eddig tá­mogatták a Biafra néven el­szakadt keleti tartományt és ezzel meghosszabbították a háborút, most pedig különbö­ző „emberbaráti” szervezeteik csatornáin át, ismét éreztetni akarják jelenlétüket Nigériá­ban. Ami a keleti tartomány ín­séggel küzdő lakosságának se­gélyezését illeti, Gowon kije­lentette: az élelmiszersegélyek elosztása és eljuttatása a szö­vetségi kormány dolga, és a kormány ennek a feladatának eleget is tesz. Nem zárkózott el a biafrai lakosságnak szánt — feltétel nélküli — segélyek elfogadásától, de hangsúlyoz­ta, hogy ezeket a küldemé­nyeket csak az arra illetékes nigériai elosztó bizottságok juttathatják el a nélkülözők­nek. A hírügynökségek idő­közben arról­­is beszámoltak, hogy­­a kormány 800 tonna élelmiszert máris útnak indí­tott a keleti országrészbe. Nigéria genfi nagykövete szerdán közölte, hogy országa nem engedélyezi a keleti te­rületen levő Uli légitámasz­pont felhasználását a külföldi segélyszállítmányokkal érkező repülőgépek fogadására. A se­gélyküldeményeket Atienugu, Port Harcourt és Lagos repü­lőterére kell irányítani. Nigé­ria egyébként a nagykövet szerint tárgyalásokat folytat a Nemzetközi Vöröskereszttel a segélyek elfogadásának mód­járól. Hangsúlyozta, hogy kor­mánya csak olyan segélyeket hajlandó elfogadni, amelyek adományozói nem Nigéria-el­­lenes szándékokkal hajtják végre akcióikat, ahogyan a múltban tették. Nigéria állandó ENSZ-kép­­viselője sajtóértekezletén kö­zölte, hogy kormánya bármi­kor szívesen látja U Thant ENSZ-főtitkárt Lagosban. Gowon egyébként értésre adta, hogy esetleg hamarosan áttérnek az ország polgári kormányzására, össze fogja hívni — mondotta — azok­nak a személyiségeknek a ta­nácskozását, akiknek joga lesz dönteni az alkotmányjogi kér­désekről. A katonai vezetés alatt álló kormány azonban egyelőre Biafra talpraállítá­­sára és újjáépítésére összpon­tosítja erőfeszítéseit Nigériai diplomáciai képvi­selők Washingtonban, illetve az ENSZ székhelyén nyilat­kozatokban közölték: a lagosi kormány mindent megtesz a helyzet normalizálására. A diplomáciai képviselők vissza­utasították azokat a vádakat, hogy Biafra összeomlását kö­vetően fennállna a „népirtás” veszélye. A katonai összeomlás óta Ojukwu hollétéről nem lehet pontos értesüléseket szerezni. A gaboni Libreville-ben Bon­go elnök kedden a következő­ket jelentette ki újságíróknak: azt hiszi, érdemes Gabonban maradniuk, mert a közeljövő­ben „jó sztorit” írhatnak. A Reuter -ekből arra következ­tet, hogy Bongo esetleg talál­kozóm készül Ojukwuval A legutóbbi jelentések sze­rint Ojukwu Lisszabonban rejtőzött el, ahová a nigériai partoktól délre fekvő Sao Ti­me portugál fennhatóság alatt levő szigetről érkezett repülő­géppel hétfőn. Feltételezik, hogy hamarosan elhagyja Por­tugáliát, de még mindig nem ismeretes, milyen irányba tá­vozik. A portugál külügyminiszté­rium szóvivője szerdán este kijelentette, hogy Ojukwu tá­bornok nem tartózkodott és jelenleg sem tartózkodik Por­tugáliában. A szóvivő nyilat­kozatát külföldi laptudósítók­ kérdésére tette. Sajtóértekezlet Kairóban­­ Az EAK elítéli az Izraelbe irányuló brit fegyverszállításokat Kairóból jelenti a MENA. Abdel Magid, a kairói kor­mány hivatalos szóvivője szer­dán újságírók kérdésére vála­szolva kijelentette, az EAK kormánya sajnálkozással vette tudomásul az Izraelbe irá­nyuló brit fegyverszállítások hírét. — Meggyőződésünk, hogy e lépés az izraeli agresz­­szió konszolidációjához vezet és mint ilyent ellenséges cse­lekménynek kell tekinteni a brit kormány részéről az arab országokkal szemben — mon­dotta. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a kairói kormány hiva­talosan felvette a kapcsolatot a brit kormánnyal az ügyben. Arra a kérdésre, hogy szá­mos neves brit politikus kai­rói látogatása után hogyan ér­tékeli az EAK kormánya Nagy-Britannia közel-keleti politikáját, a szóvivő kijelen­tette: ,,­em látunk változást az angol álláspontban.” Az újságírók Brown mun­káspárti elnökhelyettes tár­gyalásaira utalva kérdést in­téztek a szóvivőhöz arra vo­natkozóan, hogy volt-e szó a Biztonsági Tanács határozatá­nak végrehajtásáról, Abdel Magid kijelentette:­­ a Biz­tonsági Tanács határozatának végrehajtása változatlanul ne­hézségekbe ütközik, mivel Iz­rael továbbra is elutasítja e határozatot és ragaszkodik expanziós politikájához. Az egyiptomi, szudáni és lá­biai külügyminiszter kedden véget ért kairói találkozójá­val kapcsolatban a szóvivő is­mételten a tripoli csúcsérte­kezleten elfogadott közös köz­leményt a három ország együttműködésének fokozásá­ról. Hangsúlyozta, hogy a kül­ügyminiszteri megbeszélés e közlemény szellemében zajlott le. A négy nagyhatalom New York-i tárgyalásairól a szóvi­vő kijelentette: nincs tudo­mása semmiféle előrehaladás­ról. A francia—líbiai fegyver­­szállítási egyezményt az EAK úgy ítéli meg, hogy az hozzá­járul az arab országok erejé­nek növeléséhez. A cionista veszély valamennyi arab or­szágot fenyegeti, nemcsak az Izraellel közvetlenül szembesz­álló államokat h­ajendotta,.

Next