Magyar Nemzet, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

2 zottság különleges figyelmet fordít majd a biológiai és ve­gyi fegyverek eltörlésével kap­csolatos kérdéseknek és a kö­zeli jövőben befejezi annak a nemzetközi konvenciónak az előkészítését, amely e tömeg­­pusztító fegyverek katonai al­kalmazásának betiltásáról in­tézkedik. Megkezdődött a Csehszlovák KP Központi Bizottságának ülése Személyi változások a 14B elnökségében A prágai vár Spanyol-ter­mében szerdán megkezdő­dött a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának plénuma. A CTK jelentése szerint a plénum napirendje: egyes sze­mélyi intézkedések megvitatá­sa; a párt gazdasági politikájá­nak fő kérdései; beszámoló a Központi Bizottság elnökségé­nek tevékenységéről az előző plénum óta eltelt időszakban; a párt cselekvőképessége fo­kozásának kérdései a párttag­sági tagkönnyvek kicserélésével kapcsolatban; a határozati ja­vaslatok megvitatása és elfo­gadása. A Központi Bizottság jóvá­hagyott a kerületi pártbizott­ságok ajánlására történt több lemondást a CSKP KB tag­ságáról. Jóváhagyta Alexander Dubcekn­ak, a Központi Bi­zottság elnöksége javaslatára benyújtott lemondását a CSKP KB tagságáról. A plénum elfogadta Old­­rich­ Cernik, Karol Polacek és Stefan Sadovsky lemondá­sát a CSKP KB elnökségi tagságáról. Certik egyidejűleg lemondott miniszterelnöki tisztségéről, Polacek a Cseh­szlovák Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa elnökének funkciójáról és Sadovsky, a CSKP KB titkársági tagságá­ról, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkári tisztségéről és az SZLKP KB titkársági tagsá­gáról. A CSKP KB elnökségének megüresedett helyeire titkos szavazással Antonin Kapeket, Josef Korcakot és Jozef Le­­ndrtot választották. A Köz­ponti Bizottság a CSKP KB elnökségének póttagjává vá­lasztotta Dalibor Hanest, Vac­­lav Hulát,és Alois Indrát. Tekintettel arra, hogy Lubo­­mír Strougalt állami funkció­val bízzék meg, a Központi Bizottság felmentette őt a CSKP KB titkári, titkársági tagsági és a Cseh Iroda elnö­ki és titkári funkciójából. E tisztségekre Josef Kempnyt választotta meg A Központi Bizottság jóváhagyta Jan Fej­ak megválasztását a CSKP KB titkárságába és a Közpon­ti Bizottság titkári funkciójá­ba. A CSKP KB jóváhagyta Miroslav Moc megválasztá­sát a CSKP KB titkárságának tagjává. A CSKP KB egyetértését nyilvánította azzal a javaslat­tal, hogy Jozef Lenártot meg­bízzák a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára tisztségének betöltésé­vel. Egyúttal felmentette a CSKP KB titkári funkciójá­ból. A CSKP KB-ba kooptál­ták Václav Horaceket, Antó­niás Krouzilt, Vladimír Pirosi­­kot, Jan Pircet, Jan Simeket, Eugen Turzöt, Frantisek Ond­richot és Radko Kaskát. Ja­­roslav Hejna központi bizott­sági póttagságát rendes tag­sággá változtatta. A CSKP KB elfogadta La­­dislav Karda és Oldrich Ma­­tejka lemondását a CSKP KB Cseh Irodájának tagságáról és Jaroslav Közel lemondását a titkári funkcióból. Antonin Kapekat felmentette a CSKP KB Cseh Irodája titkári és titkársági tagsági funciójából. Jóváhagyta Karel Beranek, Erzan Erban és Bedrich Svestka cseh irodai tagságát. Hasonlóképpen jóváhagyta Jan Baryla, Leopold Kovalcik és Vaclav Svoboda cseh iro­dai titkári funkcióját. A Központi Bizottság Jan Pillert javasolta a Csehszlo­vák Szakszervezetek Közpon­ti Tanácsa elnöki tisztségénél­ betöltésére, Dalibor Hanest pe­dig a Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaság központi bi­zottság elnöki tisztségére ajánlotta. A Központi Bizottság meg­hatalmazta a CSKP KB el­nökségét: szükséges esetekben továbbra is hajtson végre ká­derváltozásokat, azzal, hogy ezeket a változásokat később a plénum elé terjesztik jóvá­hagyás végett. A CSKP KB plénumán má­sodik napirendi pontként Vac­lav Hula miniszterelnök-he­lyettes, tervezésügyi miniszter terjesztette elő jelentését. Megállapította, hogy a cseh­szlovák népgazdaság helyzete súlyos, de nem kritikus. Már­csak azért sem, mert a ter­melőerők fejlődése és a lakos­ság életszínvonala magas fokot ért el A tervezésügyi miniszter nyomatékosan hangsúlyozta egyúttal, hogy a kormány nem­ kíván visszatérni az 1961— 64-es években beállt nyomasz­tó stagnáláshoz, „másrészről határozottan el akarjuk kerül­ni azt az 1968-ban bekövetke­zett állapotot, amikor gyakor­latilag megszűnt a párt irányí­tó szerepe a gazdasági-társa­dalmi fejlődésben". A miniszter beszédének to­vábbi részében az 1970-es nép­­gazdasági terv fő célkitűzéseit abban jelölte meg, hogy meg­akadályozzák az inflációt, ne engedjék meg a fejlődés dina­mikájának csökkenését, stabi­lizálják a belső piacot, s bizto­sítsák a külkereskedelmi mér­leg és a beruházások optimális alakulását. Moszkvából jelenti a TASZSZ. A csehszlovák szö­vetségi gyűlés küldöttségének a Szovjetunióban tett kéthetes hivatalos látogatásáról szerdán Moszkvában közleményt adtak ki. A küldöttség Dalibar Ha­­nesnek, a szövetségi gyűlés el­nökének vezetésével a Szovjet­unióban tett látogatását befe­jezve, szerdán visszaérkezett Prágába. Cernik lemondása után Svoboda Lubomir Strougalt nevezte ki miniszterel­nökké Oldrich Cernik csehszlovák miniszterelnök szerdán be­nyújtotta lemondását Svoboda köztársasági elnöknek. Vele együtt lemondott Josef Kempny miniszterelnök-he­lyettes, valamint Josef Krejci, Jan Pelnar, Koloman Boda mi­niszterek és Vaclav Dvorak, Jan Majer, Andrej Barcak, Vlasta Brabcova, Karél Kulka és Karol Martinek államtitká­rok. A köztársasági elnök a le­mondásokat elfogadta, s egy­idejűleg a csehszlovák Nemze­ti Front Központi Bizottsága elnökségének javaslatára dr. Lubomir Strougalt nevezte ki a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság miniszterelnökévé. Svoboda elnök ezenkívül Josef Korcakot miniszterel­nök-helyettessé, Radko Kas­­kát­ belügyminiszterré, Andrej Barcakot külkereskedelmi mi­niszterré, Oldrich Centiket, a Műszaki, Fejlesztési és Beru­házási Bizottság elnökévé ne­vezte ki. A Cseh Nemzeti Front Köz­ponti Bizottsága elnökségé­nek javaslatára a Cseh Nem­zeti Tanács elnöksége a le­mondott Josef Kempny cseh miniszterelnök helyére Josef Korcakot nevezte ki. A csehszlovák kormány új tagjai és Josef Koreák szer­dán letették a hivatali esküt. 10. (Prága, CTK) A prágai városi bíróság visszautasította V. Kadlcak fellebbezését. A vádlottat 32 hónapi szabad­ságvesztésre ítélték. Kadlca­­kot a köztársaság magas ran­gú képviselői ellen elkövetett bűnökben marasztalták el, hamis vádaskodásai Jan Masa­­ryk halálának körülményeire vonatkoztak. O (Dar es Salaam, Tanjug) Tito elnök feleségével és munkatársaival együtt szer­dán este Zanzibarban tett lá­togatásáról visszatért Tanzá­nia fővárosába. O (Saigon, AFP) A dél­vietnami szenátus külügyi bi­zottságának elnöke nyílt le­vélben szólította fel Fulbright szenátort, az amerikai szená­tus külügyi bizottságának el­nökét, hogy látogasson el Dél- Vietnamba.­­ (Bonn, Reuter) Brandt nyugatnémet kancellár ta­nácskozott az egyhetes látoga­táson az NSZK-ban tartóz­kodó Talbumi jordániai min­nszterelnökkel. ___Magyarnemzet____ Wilson és Nixon befejezte tanácskozásait Kis Csaba, az MTI washing­toni tudósítója jelenti: Wa­shingtonban szerdán befeje­ződtek a tárgyalások Wilson brit miniszterelnök és Nixon elnök között A keddi első ta­nácskozást követően este Wil­­son ismét találkozott Nixon­­nal, a Fehér Házban tartott banketten, majd szerdán dél­előtt került sor a második megbeszélésre. Wilson tárgyalásainak jó ré­szét gazdasági kérdéseknek szentelte. Amerikai részről ál­talában nagy elismerést mu­tatnak a munkáspárti kormány gazdasági, eredményei iránt és Nixon utalt arra, hogy az ame­rikai infláció elleni harcban fel tudják használni Anglia ta­pasztalatait is. Közel-Kelet. Kairó elővárosait bombázta az izraeli légierő Az GAK kormányszóvivőjének sajtóértekezlete Kairóból jelenti az MTI. Szerdán kora délelőtt négy izraeli vadászbombázó táma­dást intézett a Kairótól né­hány kilométernyire délre fekvő Dahshur és El Maadi ellen. A főváros lakossága a bombarobbanásokból, a lég­védelem tüzeléséből értesült a támadásról. 1967 óta először robbantak Kairó fölött a lég­védelmi ütegek lövedékei. Lé­giriadót nem rendelte­k el, az élet zökkenőmentesen folyt to­vább , mint a korábbi és most már szinte naponta megismétlődő támadások alatt is. Röviddel azután, hogy Kai­ró elővárosait bombázta, az izraeli légierő a jordániai fronton is támadást hajtott végre. Eszmaat Abdel Megid, az EAK kormányának szóvivője szerdai sajtóértekezletét rö­viddel a támadás után tartot­ta meg, és a tudósítók termé­szetesen első kérdéseiket ez­zel kapcsolatban tették fel. A szóvivő ismertette a kato­nai hatóságok közleményét, amely szerint az ellenséges gépeket a légvédelem elűzte. Az izraeliek három lakóházat lebombáztak, három polgári személyt megöltek és 12-őt megsebesí­tettek. Abdel Megid bejelentette, hogy február 5-én összeül Kairóban az Izraellel harco­ló arab országok csúcsértekez­lete. Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentették, Dajan tábor­nok, izraeli hadügyminiszter szerdán találkozott a külföldi sajtó képviselőivel. Az utóbbi napok támadó akcióiról szól­va Dajan azt fejtegette: „Iz­rael meg akarja mutatni Egyiptom népének, hogy mi a valóságos helyzet’’. Egy to­vábbi cél — fejtegette a had­ügyminiszter —, hogy Egyip­tom számára bizonyossággá legyen: a jelenleg folytatott „felőrlő háború” sokkal többe kerül neki, mint Izraelnek. Párizsból jelenti az AFP. Jacques Chaban-Delmas fran­cia miniszterelnök kedden es­te a líbiai francia repülőgép eladásokról nyilatkozott a francia televíziónak. A mi­niszterelnök kijelentette, hogy az adás-vételi szerződés sze­rint a Líbiának eladott fran­cia repülőgépeket nem szabad felhasználni Izrael ellen, így tehát ezzel az ügylettel Fran­ciaország nem változtatta meg a közel-keleti konfliktusban eddig elfoglalt semleges állás­pontját. Új elnököt választott a brit Békebizottság Londonból jelenti az MTI. A brit Békebizottság új elnö­kévé Bill Jonest, a Szállító­munkás Szakszervezet elnökét, a TUC-főtanács­ tagját válasz­tották az idős Gordon Schaffer helyébe, aki 19 évig töltötte be ezt a tisztséget A bizottság új tagjai között van az építőmunkás-, a bá­nyász-, a sütőipari, a pedagó­gus-szakszervezet, valamint a szövetkezeti mozgalom és az egyházak több ismert képvise­lője. A negyedik letartóztatott Hrrvni Yablonskit személyi okok miatt gyilkolták meg Az AFP francia hírügynök­ség a clevelandi Plain Dealer című lap jelentésére hivatkoz­va beszámolt arról, hogy újabb személyt tartóztattak le a Yab­­lonski-ügyben. A negyedik személyt —­ akit a jelentés nem nevez meg — „saját biztonsága érdekében’’ vették őrizetbe. Vallomása sze­rint az utolsó pillanatban meg­változtatta elhatározását és úgy döntött, hogy nem vesz részt a gyilkosságban, amely — az általa előadott verzió szerint — személyi okokból történt, és semmi köze nem volt a bányász-szakszervezeten belül dúló „hatalmi harchoz”. A külpolitika hívei Ol (Berlin, TASZSZ) Grecs­­ko marsall, szovjet honvédel­mi miniszter befejezte az NDK-ban tett látogatását. O (Moszkva, TASZSZ) Út­ban az FKP kongresszusára, Moszkvába érkezett a Viet­nami Dolgozók Pártjának kül­döttsége, amelyet Le Duc Tho, a KB titkára vezet. Λ Õ (Moszkva, TASZSZ) Ko­szigin szovjet kormányfő fo­gadta Rém The Djunt, a Ko­reai NDK moszkvai nagykö­vetét. ›› (Santiago, UPI) Valdes chilei külügyminiszter szerint Chile hivatalos tárgyalásokat folytat a latin-amerikai orszá­gokkal a diplomáciai kapcso­latok újrafelvételéről Kubá­val. Szovjet—osztrák tárgyalások Bécsből jelenti a TASZSZ. A szovjet—osztrák gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működési vegyes bizottság 3. ülésszaka Bécsben megkezdte munkáját. Az ülésszak munkájában szovjet részről Nyikolaj Pato­­licsev külkereskedelmi minisz­ter és Vlagyimir Szemjo­­nov külügyminiszter-helyettes, osztrák részről pedig Otto Mit­­terer kereskedelem- és ipar­ügyi miniszter, Rudolf Sallin­­ger, az osztrák Szövetségi Gaz­dasági Kamara elnöke, vala­mint más hivatalos személyek vesznek részt. Jónás osztrák köztársasági elnök és Klaus szövetségi kancellár szerdá­n fogadta Pa­­telícsewet, és Saemianagot.­­ (Varsó, PAP) Nem tart­ják kívánatosnak a lengyel hatóságok az angol nagykö­vetség három munkatársának további lengyelországi tartóz­kodását. Mint a lengyel kül­ügyminisztérium a varsói brit nagykövettel tudatta, a légi­attasé, a harmadtitkár és egy nagykövetségi tisztviselő te­vékenysége nincs összhangban a nagykövetség munkatársai­nak feladati körével. A hatósá­gok kérték, hogy e személyek január 31-ig hagyják el Len­gyelországot, egyidejűleg kö­zölték az angol nagykövettel: a lengyel kormány alaptalan és barátságtalan lépésnek te­kinti azt a napokban hozzá eljuttatott követelését, hogy hívja vissza a londoni len­gyel nagykövetség három munkatársát Nagy-Britanniá­­ból. Befejeződön a Shartoum­i csúcsértekezlet Khartoumból jelenti a ME­­NA és a TASZSZ. Szerdán Khartoumban befejezte mun­káját a közép- és kelet-afrikai államok hatodik csúcsértekez­lete. A záróközlemény, ame­lyet Dzsafar Numeiri tábor­nok, a Szudáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Taná­csának elnöke olvasott fel, hangoztatta, hogy minden le­hetséges eszközzel támogatni kell az afrikai felszabadító mozgalmakat. A határozat vég­rehajtásával a csúcsértekezlet Mailé Szelasszié etióp uralko­­­dót bízta­­meg­. Csütörtök, 1970. január 29. VILÁGGAZDASÁG A szovjet népgazdaság 1970-ben A gazdaság eredményeinek és feladatainak megvitatása ezekben a napokban a szovjet belpolitikai élet központi té­mája. Decemberben a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa tár­gyalta meg az 1970-es népgaz­dasági és költségvetési tervet, január 23-án pedig a múlt év gazdasági mutatóit hozták nyilvánosságra. Egy adott esztendő, illetve a jelenlegi esetben két év gaz­dasági eredményeit és célki­tűzéseit csak akkor lehet ér­demben értékelni és a fejlő­dést felmérni, ha bizonyos összevetést készítünk a koráb­bi évek tényszámaival is. Most ennek az összehasonlításnak különleges jelentősége is van, hiszen 1970 a nyolcadik ötéves terv utolsó esztendeje, más­részt pedig az 1966—1970 kö­zötti éveket már az új gazda­ságirányítási rendszer beveze­tésének kezdeti időszakaként kell figyelembe venni. Hiszen napjainkban már 36 000 ipar­­vállalat tért át az új feltételekre, s ezek az ipari össztermelés 83 százalékát, illetve az ipar­ban létrehozott nyereség 91 százalékát adták. A jelenlegi ötéves terv első négy évének mérlege arról ta­núskodik , miként az SZKP Központi Bizottságának plé­numa is megállapította —, hogy a szovjet gazdaság nagy­arányú sikereket ért el, a terv célkitűzései már most bizto­sítottnak látszanak. 1969-ben a nemzeti jövedelem a megelő­ző évhez viszonyítva 6 száza­lékkal emelkedett és mintegy az idei tervelőirányzat ugyan­ilyen növekedést tűz ki célul, az ötéves terv végére a nem­zeti jövedelem összesen 39 százalékkal múlja felül az 1961—65-ös időszakét, amikor a növekedés 32 százalékos volt. A jelenlegi ötéves terv magasabb mutatója annak következménye, hogy a szov­jet gazdaság 1966 és 1968 kö­zött évi, átlagban több, mint 8 százalékos nemzeti jövedelem­­növekedést ért el. Ugyanakkor az 1970-es terv­­előirányzat az ütem bizonyos csökkenéséről tanúskodik. A nemzeti jövedelem növekedési ütemét a Szovjetunióban — hasonlóan a többi szocialista országhoz — érthetően a fejlődés követelményei hatá­rozzák meg, amelyeket szin­tén vizsgálni kell a tényszá­­mok egyszerű összevetésén kí­vül. A növekedési rátát ugyan­is befolyásolják egyrészről a termelés ágazati s­truktúrá­­jában végbemenő eltolódások, másrészről pedig az a tény, hogy a szovjet gazdaság nö­vekedésének fő tényezői meg­változtak. Míg korábban a népgazdaság fejlesztésénél főként a mennyiségi tényezők domináltak, azaz a fejlődés el­sősorban új munkások beállí­tásának és a beruházások nö­vekedésének volt a következ­ménye, most inkább a gazda­sági növekedés minőségi té­nyezői — a munkatermelé­kenység fokozása, a rendelke­zésre álló kapacitások jobb kihasználása, a termékek mi­nőségének javulása — kerül­nek előtérbe. • Így a nemzeti jövedelem alakulására kétségtelenül ha­tott a két fő népgazdasági ág, az ipar és a mezőgazdaság hozzájárulásában megfigyel­hető bizonyos arányeltolódás. Minthogy az ipari termelés 1961-től kezdve 1968-ig lénye­gében változatlanul évi 9 szá­zalékkal fejlődött, ezért dön­tően a mezőgazdasági termés­­eredmények javulásával ma­gyarázható a nemzeti jövede­lem növekedési ütemének fel­­gyorsulása. Az elmúlt négy esztendőben­ a mezőgazdaság termelési értéke — a korábbi lassú növekedéssel szemben — átlagban 5 százalékkal emelkedett. Az 1969-es évi nemzeti jövedelem alakulásá­ra viszont hátrányosan hatott az a tény, hogy a kedvezőtlen időjárás következtében a me­zőgazdaság termelése megtor­pant. 1969-ben az ipari termelés 7 százalékkal növekedett, s az 1970-es előirányzat 6,3 száza­lékos rátát tűz ki célul. Ezzel egyidejűleg az ipar ágazati struktúrájában jelentős válto­zásokat lehet megfigyelni, el­sősorban annak következté­­ben, hogy a szovjet párt és kormány fokozott súlyt fektet a lakosság életszínvonalának alakulására. Ugyanis az el­múlt évben — mint ahogy Bajbakov, az Állami Tervbi­zottság vezetője erről beszá­molt a Legfelső Tanács ülé­sén — hosszú idő óta először növekedett gyorsabban a fo­gyasztási javak termelése, mint a termelési eszközök gyártása, amelynek mutató­számai korábban kétségkívül látványosabb eredményeket biztosítottak. Az életszínvonal­­politika további következménye pedig az, hogy a munkások és alkal­mazottak reálbére még egy évvel korábban, tehát 1969 vé­gére elérte az ötéves terv elő­irányzatát. Szintén a nemzeti jövedelem növekedése szem­pontjából kevésbé hatékony, ugyanakkor a lakosság élet­­körülményeit illetően rendkí­vül nagy fontosságú tényező, hogy az elmúlt négy évben 44 millió szovjet ember költöz­hetett új lakásba. Az ipari termelés előirány­zatait vizsgálva a legfigyelem­reméltóbb talán az energeti­kai bázis szerkezetváltozása. A hagyományos energiafajtából, a szénből, 1970 végéig 618 millió tonna kibányászását irányozták elő, ami lényegé­ben 2 százalékos növekedést jelent. Ugyanakkor a kőolaj­­termelés 350 millió tonnára, azaz 6,4 százalékkal, a föld­gázkitermelés pedig 195,8 milliárd köbméterre, azaz 8 százalékkal nő. Igen gyorsan fejlődik az előbbiekkel össze­függésben a vegyipar is: eb­ben az évben 26 százalékkal több műtrágyát, 19 százalék­kal több szintetikus szálat, 13 százalékkal több plasztikanya­got állítanak elő, mint 1969- ben. A szovjet gazdaság eredmé­nyeinek ismertetése mellett azonban sem a Legfelső Ta­nács ülésén, sem pedig az SZKP KB plénumán nem ta­kargatták azokat a hiányossá­gokat, amelyek­ a gazdasági életben, az irányítás gyakor­latában jelentkeznek. Az 1970-es esztendőben a legégetőbb feladat a munka­termelékenység megjavítása, amely a gazdaság fejlesztésé­nek legfontosabb intenzív módszere. Ezért 1970-ben — az előirányzat szerint — a nemzeti jövedelem növekedé­sének 85 százalékát kell a munkatermelékenység javításával biztosítani. 1969-ben a munka termelékenysége csak 4,8 szá­zalékkal emelkedett, idén pe­dig 6 százalékos növekedést tűztek ki célul. Az intenzív módszerekre való áttérést a szovjet gazda­ságban jelentkező munkaerő­problémák is sürgetik. A Vap­­roszi Ekonomiki múlt évi 10. száma arra utalt, hogy né­hány ipari centrumban — el­sősorban Szibériában és a Tá­vol-Keleten — munkaerőhiány jelei mutatkoznak. Szintén ká­rosan hat, hogy sok esetben a modernizálás után a gyárak­ban nem hajtottak végre ará­nyos létszámcsökkentést. Ez­zel kapcsolatban a lap példa­ként említett hat, külföldi cé­gek által tervezett vegyigyá­rat, ahol a segédmunkások száma nyolcszor, a műszaki és adminisztratív beosztottaké pedig három és félszer akko­ra, mint amekkorát a ter­vezők eredetileg szükségesnek tartottak. A szovjet párt és kormány a múlt évben több­ször foglalkozott az irányító szervek, a minisztériumok túl­zott létszámából eredő bürok­ratizált munkavégzésével is, és ennek megfelelően jelen­tős csökkentést határoztak el. Ezeknek a hiányosságoknak a felszámolását sürgette a Pravda is hétfői vezércikké­ben. Az 1970-es év feladatai­ról szólva rámutatott arra, hogy a legsürgetőbb célkitű­zés a társadalmi termelés ha­tékonyságának növelése, a tu­dományos és műszaki ered­mények gyorsabb meghonosí­tása. Ennek érdekében pedig — írta a lap — tökéletesíteni kell a termelés megszervezé­sét és irányítását, azaz sokkal tevékenyebben kell kihasznál­ni a gazdasági reform adta le­hetőségeket. (Lovas Gyula)

Next