Magyar Nemzet, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
Magyar Nemzeten "A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Számvetés a falvakban Vastag hótakaró borítja a földeket, csendes a határ ilyenkor, s régen azt mondották: téli álmát alussza a falu. De most ez is másképpen van, a csend csak a havas határra telepszik, a falvakban ugyanakkor élénk pezsgés tapasztalható. Érthető, hiszen ezekben a napokban készítik zárszámadásaikat a termelőszövetkezetek. Több mint háromezer szövetkezetben vetnek számot a múlt esztendő eredményeivel, sikereivel. Igen, eredmények és sikerek, ezek jellemzik a múlt esztendőt, hiszen a most készülő zárszámadási adatok szerint a termelőszövetkezetek múlt évi termelési értéke mintegy 13—15 százalékkal magasabb az előző évinél, az áruértékesítés pedig még ezt is meghaladja. Különösen jók a növény- és a kertészeti termesztés eredményei, a búza- és a kukorica-átlagtermés pedig az eddigi legmagasabb a szövetkezetek történetében. Jó esztendő volt tehát a tavalyi, s ez nemcsak az időjárásnak köszönhető, a több műtrágyának, a jobb technikai feltételeknek, hanem a parasztság szorgalmának, helytállásának is. Ennek következtében jelentősen növekedett a termelőszövetkezetek felosztható jövedelme. Ez annyit jelent, több pénzt kapnak a tagok. Míg 1968- ban 1363 forint havi átlagjövedelem jutott egy-egy szövetkezeti tagra, ez az öszszeg tavaly 1600 forintra emelkedett, tehát ismét közelebb került egy jó lépéssel a parasztság jövedelme a munkásosztályéhoz. Ez kedvező és biztató jelenség, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a fejlődés további útja is biztosított. Ezt bizonyítja a tartalékalapok növelése. A fejlesztésre 20 százalékkal többet fordíthatnak a jövőben, s ez meghozza majd kamatait a több termésben. S amit az idei zárszámadásokkal kapcsolatban érdemes még megemlíteni: a szociális-kulturális alap 25 százalékos emelése. Ez lehetővé teszi, hogy több gondot fordítsanak az öregekre, támogatásra szoruló betegekre. A szövetkezeteknek számolniuk kell a törzsgárda kiöregedésével, de ugyanakkor azzal is, hogy egyre több fiatal kéri a felvételét. S azokkal, akik otthon maradnak, vagy visszamennek szülőfalujukba, ajövőben többet kell törődni, ki kell elégíteni kulturális, művelődési, szórakozási igényeiket. Aszámvetés, ami most készül a falvakban a múlt esztendő eredményéről, sikeres esztendő befejezésére tesz pontot. Ez a pont azonban egy új fejezet elindítója is egyben, az idei esztendő terveinek alapos előkészítése és megvalósítása következik utána, ami újabb előrelépést jelent majd a lakosság jobb ellátásának és a falu felemelkedésének útján. Illés Sándor Hazai piac Az export jelentőségét mind többen megértik. Könnyűipari vonatkozásban az utóbbi két esztendő javuló exportmutatóit azonban mégsem kísérte egyöntetű öröm, elégedettség. Az emberek összefüggést láttak a textil- és ruházati üzemek gyorsan növekvő kivitele és a hazai üzletekben jelentkező áruhiány, választékhiány között. Ez az összefüggés meg is volt. Az elmúlt két évben csaknem 20 százalékkal nőtt a könnyűipar exportja. Ezt a felfutást ma már sokfelé ,,kényszerexportnak” is nevezik, mivel hazai rendelések hiányában akarva, nem akarva ezt az utat kellett választani üzemeinknek, vállalatainknak. Az okok közismertek : a kereskedelmi vállalatok sokkal inkább érdekeltek lettek a készletek csökkentésében, mint a forgalom növelésében. A múlt év elején, amikor a textil- és ruházati ellátás hiányosságainak az okát feltárták, sokan felvetették: a diagnózis megvan, de mikor lesz itt javulás? Számítani lehetett ugyanis arra, hogy a kereskedelem, az ipari üzemek a tennivalók helyett továbbra is bűnbakkeresésre, a felelősség áthárítására, vállalatuk becsületének tisztára mosására fordítják energiájuk nagy részét Arról vitatkoznak majd: ki vette figyelembe a népgazdaság érdekeit és ki nem? Szerencsére nem így történt. A vádaskodások hamar abbamaradtak és a múlt év második felében már találkozni lehetett annak a fordulatnak a jeleivel, amely végül is az esztendő végére bekövetkezett. A belkereskedelem nagyobb rendeléseket adott fel, a könnyűipari üzemeknél a termelés csökkenő tendenciája megállt, illetve a stagnálást ismét növekedés váltotta fel. A természetesen nem ráolvasás hatására történt mindez. Az, kellett hozzá, hogy a kereskedelemben a forgalom növelésében való érdekeltség legyen az elsődleges, és a készletalakulást csak harmad-, negyedrangú mutatóként kezeljék. Egy régi törvénynek kellett ösztönzőkkel érvényt szerezni: nagyobb forgalmat, nagyobb választékot csak megfelelő raktárkészlettel lehet elérni. Egy másik tanulság: könynyűipari vonatkozásban célszerűbb nyersanyagot tartani biztonsági tartalékként, mint készárut, mivel itt a termékátfutás csak két-három hónapot igényel és a divathoz való alkalmazkodás elengedhetetlen. Nem kétséges, az üzletek áruellátására, a nagyobb választékra jó hatással lesz, hogy a könnyűipar idei terve 6,6 százalékkal több termék gyártását irányozza elő, s hogy a legjobban érintett, a vásárlók által legjobban bírált iparág — a textil- és a ruházati ipar — 15—16 százalékkal több árut szállít az idén a kereskedelemnek. Bizonyos javulás már most is tapasztalható, de e fordulat gyümölcse teljesen az év közepére, az év végére érik majd be. Keserű Ernő Szovjet nyilatkozat az európai biztonságról Megkezdődtek a magyar—jugoszláv külügyminiszteri tárgyalások A külpolitikai helyzet A HIVATALOS MAGYAR—JUGOSZLÁV TANÁCSKOZÁSOK kedden délelőtt megkezdődtek a Külügyminisztériumban Péter János magyar és Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter részvételével. A tanácskozások megkezdése előtt a magyar külügyminiszter újságírókkal folytatott beszélgetésen a többi között arról beszélt, hogy nagy jelentőséget tulajdonít Tepavac budapesti látogatásának. Mint a Tanjug jelentette Belgrádból, a keddi jugoszláv lapok figyelmének központjában Maurer román miniszterelnök belgrádi látogatása és Tepavac budapesti megbeszélései állnak. Az újvidéki Magyar Szó a tárgyalásokat kommentálva azt írta, hogy a megbeszélések elsődlegesen a két ország kapcsolatait érintik. Hozzáfűzte a cikk írója: a gazdasági kapcsolatok fejlődése mellett sikerek könyvelhetők el több más területen, így a kulturális együttműködés és a kishatárforgalom vonatkozásában is. A belgrádi Politika Budapestre küldött tudósítója ugyancsak úgy véli, hogy a bilaterális kapcsolatok lesznek a tárgyalások fő témái, s a nemzetközi problémák közül „kiemelkedő helyet kap az európai biztonságról, a közel-keleti válságról és a német kérdésről folytatandó véleménycsere.” A jugoszláv lapok a jószomszédi viszony újabb jeleként értékelik általában a megbeszéléseket, de a kommentátorok megállapítják azt is, hogy „a két ország álláspontja bizonyos kérdésekben különbözik”, s a felek ebből a szempontból is tanácskozni fognak. Az európai biztonságról olvasott fel nyilatkozatot idei első sajtóértekezletén Zamjatyin, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. A nyilatkozat összegezi a Szovjetunió és a szocialista országok álláspontját az összeurópai értekezletről; felolvasása után a sajtóosztály vezetője válaszolt a nemzetközi helyzettel kapcsolatos különböző kérdésekre. Egyik válaszában kifejtette, hogy az erőszakról való lemondás kérdésében folyó szovjet—nyugatnémet kétoldalú tárgyalások alakulásától nem lehet függővé tenni a biztonsági értekezlet megtartását. Bonnban megtartotta első idei ülését a nyugatnémet kormány, s Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete tájékoztatta Brandt kancellárt a moszkvai tárgyalásokról. A nagykövet az elmúlt kilenc héten háromszor tanácskozott Gromiko külügyminiszterrel, s Bonnban nem tudják még, hogy állomáshelyére mikor tér vissza. A nyugatnémet fővárosban nyilvánosságra hozták egyébként Brandt kancellár ma elhangzó parlamenti beszédének mellékletét. Ez a többi között kifejti, hogy a német nemzet „két államra osztva él”. Nyugat-Berlin önálló politikai egységként való kezelésének fontosságát húzta alá egyik kommentárjában a NSZEP központi lapja, a Neues Deutschland. A lap cikkírója úgy véli, hogy Bonnban „továbbra is kétségbevonják az európai területi status quót és megváltoztatására törekednek”. A Berliner Zeitung pedig azt fejtegeti, hogy „az új nyugatnémet kormány is folytatja elődei fegyverkezési politikáját, s ez újabb feszültségekre vezet”. A Rudé Právo keddi számában rövid cikket közölt az NSZK politikájáról, s abban a lap azt hangsúlyozta, hogy csupán a Hallstein-doktrína végleges hatályon kívül helyezése állíthatja helyre a bizalmat a Német Szövetségi Köztársaság iránt. Nigériával összefüggésben sajtóértekezletén Zamjatyin arról is beszélt, hogy a Szovjetuniónak jó diplomáciai kapcsolatai vannak az országgal. Gowon tábornok, a központi kormány vezetője rádióbeszédében elfogadta a biafrai fegyverletételi ajánlatot, s hírügynökségi jelentése szerint az ibó csapatok csatlakoztak a biafrai vezérkari főnök kapitulációra felszólító felhívásához. Zamjatyin első idei sajtóértekezlete Az összeurópai tanácskozás előkészítése a két- és többoldalú tanácskozások napirendjén Nyilatkozat a biztonsági értekezletről Több mint 200 hazai és 1 külföldi újságíró hallgatta kedden Leonyid Zamjatyint, a Szovjetunió Külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetőjét, aki Moszkvában tartott első idei sajtóértekezletén nyilatkozatot olvasott fel az európai biztonsági értekezlet összehívásáról, majd válaszolt az újságírók kérdéseire. Mint Hável József, az MTI moszkvai tudósítója jelentette a nyilatkozat mindenekelőtt megállapítja, hogy ez idő szerint kétoldalú konzultációkon és sokoldalú találkozókon vizsgálják az összeurópai tanácskozás előkészítésének konkrét kérdéseit: az értekezlet részvevőinek körét, a konferencia időpontját és színhelyét, napirendjét, valamint a tanácskozás munkájának várható eredményeit. A szovjet külügyi szóvivő a budapesti felhívás pozitív visszhangjának ismertetése után felhívta a figyelmet arra, hogy nem valamennyi nyugati kormány fogadta egyforma egyetértéssel a tanácskozás összehívásának gondolatát. Egyesek a gondos előkészítés ürügyén szeretnék vég nélkül halogatni a konferencia öszszehívását, ha pedig összeül, akkor olyan kérdésekkel terhelnék meg, amelyeknek megoldása nem rá tartozik, vagyis a tanácskozást eleve kudarcra kárhoztatnák. Leszögezte: a szovjet kormány nemcsak hogy nem tagadja a tanácskozás gondos előkészítésének szükségességét, hanem gyakorlati munkát is végez a gondos előkészítésért. Mindamellett az előkészítő tevékenység célja elsősorban az értekezlet összehívásáról szóló. javaslat megvalósítása, nem pedig a tanácskozás előkészítésének mesterséges elhúzása legyen. A Szovjetunió és más szocialista országok — hangzik a nyilatkozat — készek megvizsgálni az összeurópai tanácskozás gyakorlati előkészítését célzó más javaslatokat is. Erről világosan nyilatkoztak a prágai konferencián. A szovjet kormány, csakúgy, mint korábban, kész más államokkal mind kétoldali, mind pedig másmilyen alapon további eszmecseréket folytatni annak érdekében, hogy előmozdítsa a tanácskozás mielőbbi összehívását. A továbbiakban a nyilatkozat megállapítja, hogy a tavaly decemberi brüsszeli NATO-értekezlet egyes részvevői összeurópai tanácskozás helyett a két katonai csoportosulás, a NATO és a Varsói Szerződés tárgyalásait próbálták előtérbe állítani. Jószomszédság feszültség helyett A nyilatkozat befejezésül hangsúlyozza: a Szovjetunió, más szocialista országokkal együtt, továbbra is kitartóan törekszik arra, hogy Európában a jószomszédság váltsa fel a feszültséget; a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű európai államok kapcsolatainak egyetemes normájává váljék, a népek békére és haladásra való törekvése konkrét tettekben valósuljon meg. Ezután Leonyid Zamjatyin több mint másfél órán át válaszolt az újságírók kérdéseire. Az összeurópai tanácskozás időpontját tudakoló kérdésre megjegyezte, hogy a szovjet kormány véleménye szerint a konferenciát a szocialista országok külügyminisztereinek prágai javaslata alapján ez év első felében meg lehet tartani. A Szovjetunió azonban kész tanácskozni az érdekelt kormányokkal minden, a témát érintő kérdésről, így az időpontról is. Egy amerikai tudósító kérdésére válaszolva Zamjatyin közölte: a szovjet kormány, washingtoni nagykövete útján, a decemberi brüsszeli NATO- értekezlet előtt két héttel tájékoztatta az Egyesült Államok kormányát arról, hogy hozzájárul a Egyesült Államok részvételéhez az európai biztonsági értekezleten. A külügyi szóvivő tudomása szerint hasonló álláspontra helyezkednek más szocialista országok is. A moszkvai szovjet—nyugatnémet tárgyalások A továbbiakban Zamjatyin kiemelte, hogy az erőszak alkalmazásáról való lemondás kérdésében folyó szovjet M NSZK kétoldalú tárgyalások alakulásától nem lehet függővé tenni a biztonsági értekezlet megtartását, ugyanis sem az összehívással, sem a részvétellel kapcsolatban nem támasztható semmilyen előzetes feltétel. Arra a kérdésre, vajon Nyugat-Berlin problémája felkerül-e az értekezlet napirendjére, nyomatékosan azt felelte, hogy ez a kérdés a potsdami egyezmény értelmében a négy nagyhatalom illetékességi körébe tartozik, s ebben a keretben kell megtárgyalni azt. Egész sereg kérdés hangzott el a német problémával összefüggésben. Leonyid Zamjatyin Walter Ulbrichtnak, az NDK államtanácsa elnökének Heinemann bonni elnökhöz intézett levelét, amely indítványozza a két német állam egyenjogú kapcsolatainak megteremtését, nagyfontosságú pozitív politikai kezdeményezésként jellemezte, amely nagyjelentőségű az európai biztonság szempontjából Hangsúlyozta: ma, amikor két különböző társadalmi rendszerű szuverén német állam létezik, a köztük levő kapcsolat csak az általános elismert nemzetközi normákon nyugodhat. Ezzel összefüggésben egy nyugatnémet tudósítónak adott válaszában utalt arra, hogy kedvező lépés lenne, ha a két Németország nagykövetet cserélne, de ez természetesen nem a Szovjetunió, hanem az NDK és az NSZK ügye. Zamjatyin elítélte a különböző nyugatnémet parlamenti bizottságok és csoportok tervezett nyugat-berlini ülésezését, hangsúlyozva, hogy ez visszatérés ahhoz a korábbi kereszténydemokrata politikához, amely felé a CDU—CSU most erőteljesen taszítja az NSZK kormányát. Ami a három nyugati nagyhatalomnak a nyugat-berlini helyzet megtárgyalását indít* * ványozó memorandumát illeti, ezt az emlékiratot szovjet részről tanulmányozzák, és kellő időben válaszolnak rá — mondotta Zamjatyin. Folytatódnak a pekingi megbeszélések Ezután a szovjet—kínai tárgyalásokra vonatkozó kérdések következtek. Zamjatyin elmondotta, hogy Kuznyecov első külügyminiszter-helyettes visszatért Pekingbe, ahol a tárgyalások folytatódnak. Mindamellett, túlságosan korai lenne a megbeszélések eredményeiről nyilatkozni. A szovjet politika céljait Kína vonatkozásában — húzta alá — Leonyid Brezsnyevnek, a kommunista- és munkáspártok nemzetközi tanácskozásán elhangzott beszéde vázolta le. Ezek a célok vezérlik a szovjet delegációt a tárgyalásokon kifejtett tevékenységében. Szovjet részről — húzta alá Zamjatyin — nem hiányzik a jóakarat. Reméljük, hogy a kérdések pozitív és realisztikus megközelítése érvényesül a tárgyalások folyamán. A témával összefüggésben elmondotta még, hogy Matroszov tábornokot, a küldöttség helyettes vezetőjét, jelenleg kórházban ápolják, úgyhogy tisztét mással töltötték be. Az AP amerikai hírügynökség tudósítójának kérdésére, amelyhez meglehetősen éles formában az Új Kína hírügynökség moszkvai főtudósítója is csatlakozott. Leonyid Zamjatyin hangsúlyozta: aszovjet kormány sohasem ismerte el „két Kína” létezését, és ez a hivatalos álláspont ismeretes a Kínai Népköztársaság vezetői előtt is. A stratégiai fegyverek korlátozásáról Helsinkiben megtartott szovjet—amerikai előzetes tárgyalások eredményeit