Magyar Nemzet, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
üzem volt, amely fennállása óta vasszerkezeteket gyárt, főként a betonozáshoz szükséges gömbvasakat és huzalokat. A tudósítókat Ahmed Fahni fiatal mérnök tájékoztatta. — Csütörtök reggel — mondotta — ezerhétszáz ember állt munkába. Mivel a munkaidő nyolc órakor kezdődik, tíz perccel később már mindenkit munkahelyén ért az izraeli bombatámadás, amely teljesen páratlanul következett be. Három bombát dobtak le és két rakétát lőttek ki a gyárra, ötven ember vesztette életét, és hatvankilenc a sebesültek száma. Későbbi jelentések — ellentétben a fiatal mérnök nyilatkozatával — már 68 halottról és 98 sebesültről beszélnek. A gyár gyakorlatilag megbénult, két-három műhely, köztük a karbantartó és az áramfejlesztő teljesen romba dőlt, de a többi is súlyosan megrongálódott. A hivatalos jelentésekből kitűnik, hogy a támadást két amerikai gyártmányú, Phantom típusú izraeli gép hajtotta végre. Az akció során rakétákat, napalmbombákat és időzített bombákat vetettek be. Az 1967-es izraeli agresszió óta ez a bombatámadás követelte a legtöbb polgári áldozatot. A célpont kiválasztása és a támadás jellege, mérete egyaránt arról tanúskodik, hogy Tel Aviv folytatja a ,,pszichológiai” hadviselés esz- kalációját. Ünneplő tízezrek konfetti- és virágesője fogadta pénteken Nasszer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Kumeiri szudáni elnök gépkocsiját, amely a kairói Kubbeh palota és az Al Azhar mecset közötti útszakaszon hajtott végig. „Harcolni akarunk! Harcolni akarunk” — hallatszott az egybeverődött szavalókórusok jelszava. 1967. június 10-e óta nem lá ,tott Kairó a péntekihez hasonló arányú tömegmegmozdulást. Akkor Nasszer elnök lemondása elleni tiltakozásuk kifejezéseként, most pedig a csütörtöki izraeli légitámadást elítélve és harci eltökéltségügüket demonstrálva vonultak az egyiptomi főváros tömegei az utcára. Az izraeli nagykövet a washingtoni hülüig*minisztérium Ian Richardson ügyvivő amerikai külügyminiszter pénteken hivatalába kérette Rabint, Izrael washingtoni nagykövetét. Tájékozott források szerint Richardson figyelmeztette a nagykövetet arra, hogy Izraelnek nem tesz jó szolgálatot, ha az érzelmeket olyan időpontban uszítja fel, amikor Nixon elnök Tel-Avivnak az amerikai fegyverszállításokra vonatkozó kérését tanulmányozza. Tio felszólította Rogerst, gyakoroljon nyomást Izraelre a kiseel-keleti feszültség csökkentése érdekében Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti Belgrádból. Rendkívül aggasztónak minősítette az Addisz Abebában lezajlott Tito Rogers találkozót kommentálva a közel-keleti helyzetet a jugoszláv külügyminisztérium hivatalos szóvivője. Ezzel egyidőben a jugoszláv sajtó nagy publicitást adott a csütörtökön aláírt etióp—jugoszláv közös közlemény azon részének, amely a válságot olyan kiélezettnek tekinti, hogy az közvetlenül veszélyezteti a békét és a biztonságot. Belgrádban nagy fontosságot tulajdonítanak annak is, hogy Tito jugoszláv elnök felszólította Rogers amerikai külügyminisztert arra, hogy az Egyesült Államok kormánya gyakoroljon nyomást Izraelre, hogy az tartsa végre tiszteletben a Biztonsági Tanács határozatait. A jugoszláv elnök magyarázatot kért az amerikai politikustól, miért küld Washington újabb repülőgépeket Izraelnek, és kifejtette Rogers előtt, hogy a közel-keleti válság kiterjedhet a világ más részeire is. A Komuniszt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének hetilapja, ugyancsak rendkívül éles hangú szerkesztőségi kommentárban elemzi a közelkeleti válság legújabb fejleményeit A tekintélyes jugoszláv lap úgy látja, hogy most, amikor Izrael immár polgári célpontokat támad az Egyesült Arab Köztársaságban, Nixon pedig, „ha szükséges”, új borzoházókat és rakétákat fog szállítani Tel Avivnak, „a közelkeleti válság kimenetele bizonytalanabb, mint bármikor azelőtt volt.” Tito jugoszláv elnök, aki jelenleg Nairobiban időzik, részvéttáviratot küldött Nasszernek, s ebben felháborodását fejezte ki az Abu Zabel-i fémmű ellen intézett izraeli légitámadás miatt Tito hangoztatta, hogy a barbár akció „minden tekintetben felidézi a II. világháborús náci magatartást”. U Thant a közel-keleti ENSZ-megfigyelők vezetőjével tanácskozik New Yorkból jelenti az AP. U Thant ENSZ-főtitkár pénteken sürgős tanácskozásra New Yorkba hívta Odd Bull tábornokot, a közel-keleti ENSZ-megfigyelők vezetőjét. Ezzel kapcsolatban az ENSZ- főtitkár szóvivője az alábbi nyilatkozatot tette: „Mivel a Közel-Keleten, különösképpen pedig a Szuezicsatorna övezetében a harci tevékenység erősödik, és a térségben gyakorlatilag semmibe veszik a Biztonsági Tanács tűzszüneti határozatát, az Egyesült Nemzetek főtitkára sürgősen magához kérette Odd Bull tábornokot, a közelkeleti ENSZ-megfigyelők vezetőjét, hogy tanácskozzék vele a helyzetről.” Odd Bull valószínűleg szombaton utazik jeruzsálemi főhadiszállásáról New Yorkba. Kumor megkezdte puhatolózó megbeszéléseit Ellentmondó nyilatkozatok a négypárti kormány esélyeiről Rómából jelenti a TASZSZ és a Reuter. Mariano Rumor, akit Saragat köztársasági elnök csütörtökön bízott meg azzal, hogy megalakítsa Olaszország harmincegyedik háború utáni kormányát, pénteken az Olasz Szocialista Párt és ,az Egységes Szocialista Párt (a szociáldemokratáik) vezetőivel folytatott puhatolózó megbeszéléseket. Ezt megelőzően Rumor a Köztársasági Párt vezetőit kereste fel, hogy tisztázza velük az új koalíciós kormányban való részvételük feltételeit. A találkozó után a Köztársasági Párt vezetője, Ugo La Maifa kijelentette, hogy véleménye szerint adva vannak az összes feltételek az olaszországi politikai válság gyors megoldására. Maifa derűlátó nyilatkozatával ellentétben, az Olasz Szocialista Párt főtitkára, de Martino sokkal borúlátóbbnak bizonyult, amikor kijelentette, hogy a négy párt koalíciójából eredő kormány megalakítása, amelyre Rumor törekszik, „nem nagyon valószínű”. Rumor egyébként a jövő héten kezdi meg hivatalos kormányalakítási tárgyalásait. Madar Nemzet Az európai biztonsági szerződésről nyilatkozott a belga külügyminiszter Brüsszelből jelenti a Reuter. Pierre Harmel külügyminiszter csütörtökön felszólalt a belga alsóház külügyi költségvetési vitáján. Európai kérdéseket érintve kifejtette, hogy Belgium üdvözölné együttműködési és biztonsági szerződés létrejöttét. A problémakört azonban a német kérdés megoldásával hozta összefüggésbe és úgy vélekedett, hogy a német probléma megoldásának kell elsőbbséget biztosítani. Azt javasolta, hogy az európai politikai kérdésekkel kapcsolatos tervezett tárgyalásokon vitassák meg az új bonni kormány úgynevezett keleti politikáját. Vessék fel — javasolta Harmel —, a be nem avatkozásáér, és az erőszakról való lemondással kapcsolatos olyan egyezmény lehetőségét, amelynek elvi alapja az európai országok területi integritásának, valamint a nemzetközi jognak és szuverenitásnak az elismerése. Harmel úgy vélekedik, hogy egy ilyen nemzetközi konferencián tárgyalni kellene a hagyományos, valamint a taktikai nukleáris fegyverzet kölcsönös csökkentéséről is Európában. Laird elég kellett a ,,vietnamizálási” program haladásával Kivonják a nem amerikai agressziós csapatokat is a Saigonból jelenti az AP és az AFP. Melvin Laird amerikai hadügyminiszter háromnapos dél-vietnami szemlekörútját befejezve, pénteken az amerikai légierő egyik repülőgépén elutazott Saigonból. Elutazása előtt sajtóértekezletet tartott. Thieu del-vietnami elnök és az amerikai hadügyminiszter csütörtöki megbeszélésén nemcsak katonai kérdésekről, hanem a szigorú rendszernek nyújtott amerikai gazdasági és pénzügyi segélyről is volt volt. Mint a Pentagon egyik szóvivője közölte, Thieu lényegesen több pénzt kért Lairdtól és biztosítékokat arra nézve, hogy az Egyesült Államok semmilyen körülmények között sem hagyja is magára a saigoni rendszert. A szóvivő szerint Laird megértéssel fogadta Thieu szavait, de nem tett kötelező ígéretet. Elutazása előtti sajtóértekezletén kijelentette, hogy elégedett az úgynevezett „vietnamizálási” program teljesítésével, vagyis azzal az ütemmel, ahogyan a saigoni kormánycsapatok egyes kijelölt körzetekben átveszik az amerikaiaiktól „a közvetlen felelősséget”. Hozzáfűzte, hogy mindazonáltal mind katonai, mind pedig gazdasági téren maradnak még megoldásra váró problémáik és számolni kell „ideiglenes megtorpanásokkal”. . ....... A hadügyminiszter bejelentette, hogy 6-8 héten belül megrendezik ama országok képviselőinek újabb tanácskozását, amelyek az Egyesült Államok oldalán csapatokkal vesznek részt a vietnami agresszióban. E tanácskozás egyik napirendi kérdése a Dél-Vietnamban bevetett nem amerikai idegen csapatok kivonása lesz — fűzte hozzá. A napirend többi kérdéséről és a találkozó színhelyéről nem tett említést. Egy újságíró feltette a kérdést hogy a „védelmező reagálás” amerikai politikája, amelynek során támadják a dél-vietnami szabadságharcosok feltételezés szerint Dél- Vietnam területén kívül fekvő támaszpontjait, magában foglalja-e a „megelőző” légitámadásokat azon légelhárító ütegek ellen, amelyek amerikai felderítő repülőgépeket lőhetnek. A hadügyminiszter ezt válaszolta: „Ha az észak-vietnamiak megsértik a több mint egy évvel ezelőtt kialakult hallgatólagos megegyezést, akkor számolniuk kell ennek következményeivel.” Emlékezetes, hogy annak idején Johnson elnök az általa meghirdetett előzetes feltételek teljesülése nélkül rendelte el a VDK elleni amerikai légitámadások beszüntetését és a VDK azóta is számtalan alkalommal cáfolta, hogy a bombázások leállítása bármiféle kompromisszum eredménye lenne. Az AP szerint az a bizonyos „hallgatólagos megegyezés", amelyről Laird elutazása előtt szőtt, azt jelentené, hogy az Egyesült Államok jogot formál magának a VDK feletti felderítő repülések végrehajtására. Laird a továbbiakban közölte, hogy saigoni tárgyalásainak és e helyzet elemzésének alapján megfelelő javasalatokat fog tenni Nixon elnöknek. Fegyveres összecsapások Lesothóban Maserubót jelenti az AP. A Dél-Afrika területébe ékelt Sesothóban, ahol nemrég az ellenzéki győzelemmel befejeződött választásokat Jonathan „miniszterelnöki puccsal” fordította a visszájára, a péntekre virradó éjjel összecsapások robbantak ki az ellenzék és a kormány erői között. A tudósítások arról számolnak be, hogy egy csapat fegyveres megtámadta a lesothói rendőrkapitányság épületét. Fél órán át hallatszott a géppuskaropogás. A kormányerők megszólaltatták a szirénákat, hogy a veszélyeztetett ponton összegyűjtsék a szabadnapos rendőröket és szabadságos katonákat. Lövöldözést hallottak a város más pontjairól is. Úgy tudják, hogy járókelők is megsebesültek. A fővárosba vezető útvonalakat katonaság zárta el A külpolitika hírei r01 (Varsó, PAP) Gomulka, a LEMP KB első titkára és Cyrankiewicz, a lengyel minisztertanács elnöke pénteken fogadta a baráti látogatáson Lengyelországban tartózkodó szovjet katonai küldöttség vezetőit, Grecsko marsall honvédelmi miniszteri és Jepisev hadseregtábornok politikai főcsoportfőnököt . (Washington, Reuter) Újabb személy ellen emelt vádat a Pentagon a My Lai-i tömeggyilkosság ügyében folytatott vizsgálat során. Az ötödik vádlott Thomas Willingham 25 éves százados. (Berlin, MTI) Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, pénteken fogadta Abraszimovot, a Szovjetunió NDK-beli nagykövetét. A nagykövet tájékoztatta Ulbrichtot a Szovjetunió és az NSZK megbízottai között folyó moszkvai véleménycseréről. E mellett konzultációt folytattak a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos küszöbönálló négyhatalmi tárgyalásokról ■$> (Nairobi, UPI) Rogers amerikai külügyminiszter, aki három napot töltött Etiópiában, pénteken megérkezett afrikai körútjának negyedik állomására, Kenyába. Az SZt,KP Ellenőrő és Berisies Kikitatási Szlovákiában megoldották a pártrehabilitációt A Szlovák Kommunista Párt Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának pozsonyi ülésén foglalkoztak a pártrehabilitáció kérdésével. Megállapították, hogy az ötvenes évek hibáinak és torzulásainak helyrehozása már 1957-ben elkezdődött, de gyorsabb ütemben csak 1963-ban, a CSKP KB áprilisi ülése után indult meg. 1963 és 1966 között helyreállították azoknak párttagságát, akik a múltban jelentős politikai, állami és gazdasági funkciót viseltek, továbbá az egykor illegalitásban tevékenykedő pártmunkásoknak, partizánoknak, a spanyol polgárháborúban a nemzetközi brigádok tagjaként részt vett személyeknek a párttagságát. A bizottság helytelennek tartja azonban, hogy a jelzett időszakban a pártvezetés egyes funkcionáriusainak szubjektív beavatkozása következtében több rehabilitált párttagnak nem tették lehetővé az érvényesülést a politikai és társadalmi életben. Nem rehabilitáltak olyan kommunistákat, akiket 1956 után sújtottak pártbüntetéssel a korábbi évek torzulásainak nyílt bírálata miatt A CSKP január utáni politikájának pozitív elemei közé tartozik az az őszinte törekvés, hogy felszámolja a korábbi időszak káros örökségét, s helyrehozza a pártélet és a szocialista törvényesség normáinak megsértéséből fakadó hibákat. A Szlovák Kommunista Párt Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága megállapítja, hogy ezt a célkitűzést sikerült megvalósítani 1969 végéig. Alapjában véve megoldottnak tekintendő a pártrehabilitáció Szlovákiában. • Szombat, 1910. február 14. Amin a hiik mögött van KÉNYSZERŰ KORMÁNYVÁLSÁG „Korán jött a szokásos évi olasz kormányválság”. A politikai megfigyelői körökben mostanában elhangzó ilyesfajta malíciózus megjegyzések nem arra vonatkoznak, hogy még csak február van és az elmaradhatatlan római kabinetválság — a harmincegyedik a hátorú óta — máris beköszöntött. Rumor lemondását ugyan még néhány hete is valószínűtlennek ítélték ezek a körök. Áprilisra, a helyi tanácsi választások idejére tették az újabb koalíciós alkudozásokat, éppen mivel a négy párt között az év kezdetétől folyó megbeszélések, nem sok eredményt hoztak. A „korán” arra vonatkozik, hogy a lemondást nem készítette elő előzetes megállapodás a jövendő koalíciós partnerek, a volt középbal pártjai között, az új kormány összetételét és politikáját illetően. Rumor eredeti elgondolása az volt, hogy zsebében egy négypárti kormány listájával nyújtja be lemondását Saragat köztársasági elnöknek. A bukott középbal életre keltését a koalíció „kis pártjai” — a republikánusok és a szociáldemokraták — szorgalmazták, valamint a DC jobbszárnya és centruma. Ellenezte viszont mindvégig a nagyobbik partner, De Martizlo Szocialista Párt.ia, amelynek beleegyezése feltétlenül szükséges. Jól sejtik a szocialisták, hogy egy újabb középbal kísérlet, amikor ez a formula válságban, széthullóban van a helyi közigazgatás szintjén is szerte az országban, csak balul végződhet számukra. Megpróbáltak tehát taktikázni, időt húzni. Az ellenfelek erre a nyomáshoz folyamodtak. „Sötétbe ugrással", „ködben kirobbantott válsággal” fenyegetőztek, ami egyike az olasz politikai élet gazdag és kifejező szóvirágainak, s alkalmazói azt értetik rajta, hogy készek a válság kirobbantására előzetes megállapodás nélkül is. Nos, múlt szombaton Rumor — a DC nagyobbik felének beleegyezésével, de pártja balszárnyának véleménye ellenére — vállalta a „válságot a ködben”. Lemondott, holott nem késztette erre bizalmi szavazás a parlamentben. Nyilvánvaló a célzat, hogy kész helyzet elé állítsa a Szocialista Pártot. De Martino óriási viták után most már felhatalmazást kapott ugyan arra, hogy „tárgyalásokat folytasson négypárti kormány megalakításáról”, de még mindig nem kapta meg pártja vezetőségének hozzájárulását ahhoz, hogy beléptesse az MSZP-t egy ilyen koalícióba. Joggal mondta e körülmények között valaki a római képviselőházban, hogy a válság „nem is a ködben robbant ki, hanem a vaksötétségben”. Saragat hat napig tartott látványos konzultáció-sorozatot (mindenkivel tárgyalt a Quirinale-palota ura, volt és jelenlegi politikai személyiségekkel, aki csak számít még valamit), és e tanácskozások eredményeként újból Mariano Rumort bízta meg kormányalakítással. Ez azonban még csak szerény előjátéka egy kimerítő alkudozási folyamatnak, amelyet ugyan mindig szenvedélyesen és nagy hozzáértéssel folytatnak az olaszok, de amely, félő, hogy ezúttal igen sokáig fog tartani. Rumor csak fenntartásokkal vállalta negyedik miniszterelnöki megbízatását. Valószínűleg tisztában van vele, hogy presszionálási lehetőségei korlátozottak. A válság kirobbantása nem hozta sokkal közelebb a négy párt megállapodását. A kulcs változatlanul De Martinóék kezében van, és nem a követelőző fenyegetőző szociáldemokratákéban. Ha azonban az MSZP mégis engedne a nyomásnak, vállalnia kell a döntés minden ódiumát. Bármennyire furcsán hangzik, négy párti kormány alakítása Olaszországban ma határozott jobbratolódást jelent akisebbségi, „tiszta” kereszténydemokrata kabinethez képest. A válástól, vagy a tartományi reformról folytatott parlamenti viták bebizonyították az utóbbi napokban, hogy az MSZP sokkal inkább érvényre tudta juttatni véleményét most, mint a középbal évei alatt „kormányzati felelősséggel” a nyakában. A koalíciós vállalkozás anakronizmusa abban rejlik, hogy a DC balszárnyától — amely komolyan érezteti befolyását jelenleg, de amely meglehetősen jelentéktelenné válna egy négypárti kormányban —, tehát a DC balszárnyától az OKP-ig ma már olyan széles, demokratikus baloldali egységfront lehetősége van meg az országban, amely megfelelne — és egyedül ez felelne meg — a tömegek igényeinek, kifejezné a kibontakozott széles ívű tömegmozgalmakat a kormányzás szintjén. Ugyanez a négypárti kormánytól nem várható. Nemcsak azért nem, mert kirekeszti a választók harminc százalékát képviselő baloldalt, hanem főként azért nem, mert a sok-sok ellentétet kényszerűen és szükségszerűen kompromisszumokkal áthidalva arészvevők eleve gúzsba kötik magukat. Sokkal kisebb manőverezési lehetőségük lenne, mint most, ellenzékben. Eleve bukásra van tehát ítélve az új középbal? „A következő kormányválságig mindenképpen kitart” — mondják bús iróniával a pártokon belül, és a legtöbben nem titkol,ják rossz érzésüket, amellyel a középbal „feltámasztási kísérleteit” figyelik. Mindenki tudja, hogy a formula hitele megcsappant, és ez az utolsó kísérlet ebben a nemben. Újabb kudarcot már nem visel el a „centrosinistra”. Az Espresso legutóbbi száma félreérthetetlen célzatossággal csokorba gyűjtötte azokat a halaszthatatlan intézkedéseket, amelyeket az új Rumor-kormánynak foganatosítani kell, ha a következő hónapokban el akarja kerülni, a válságot. A gazdasági helyzet, a városrendezés, a lakásprobléma, a Mezzogiorno (az olasz Dél), a közoktatás, a válás, a televízió reformja — minden szerepel benne. Csak hát az illetékesek mindezt eddig is tudták. A hiba máshol van. Abban, hogy a DC-n belül is mindenki másképpen, másmás hangsúllyal képzeli el a megoldást ezekre, még inkább eltérőek a vélemények a négy párt között. Minden jósolgatás korai lenne még ugyan, de feltétlenül számításba kell venni azt az eshetőséget is, már most, hogy Rumor kísérletei minden igyekezet ellenére csődöt mondanak. Ekkor bizonyára előtérbe kerül a DC másik két „vezéregyénisége”, Fanfani és Moro. A jó ideje a háttérben meghúzódó Fanfaninak az olasz és külföldi sajtó egy része elnöki ambíciókat tulajdonít Állítólag gaulle-ista típusú elnöki hatalommal szeretné az olasz belpolitikát a krónikus zsákutcából kivezetni. Ennek a megoldásnak a hívei azonban nem veszik figyelembe, hogy Franciaországban annak idején az algériai válság kellett ahhoz, hogy de Gaulle az alkotmányt megváltoztassa. Az olasz válság nem ilyen. A CGIL a napokban felhívta a másik két nagy szakszervezeti szövetséget, hogy alakítsanak közös, egyetlen szervezetet is a szakszervezeti vezetők mondjanak le minden politikai és pártfunkciójukról. Ha az egyesülés megvalósul — akcióegység formájában pedig már működött a „forró ősz” folyamán —, az olasz társadalomnak a hidegháborús szakadás óta legnagyobb demokratikus vívmánya lenne, és a legbiztosabb záloga a baloldali kibontakozásnak politikai síkon is. Magyar Péter AJ) (Reykjavík, AFP) Befejezte ötnapos tanácskozását az Északi Tanács — a dán, svéd, norvég, finn és izlandi parlamenti képviselők testülete — 18. ülésszaka.