Magyar Nemzet, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Vasárnap, 1970. február 1.) Nagy természeti kincsül: a A tanácsok éljenek jobban lehetőségeikkel Kezdjük néhány számadattal: hazánk területén kereken 450 forrás vize tör elő a föld mélyéből és ebből körülbelül 360 a melegforrás. Összehasonlításul : sorrendben utánunk Olaszország következik, ahol 260-ból mindössze félszáz a melegforrás, Spanyolországban pedig 130-ból körülbelül ugyanennyi. Az adatok magukért beszélnek. Olyan mennyiségű és minőségű természeti kincs birtokában vagyunk, amely fokozott felelősségérzetet követel mindnyájunktól. Bűnös hanyagság lenne, ha nem számolnánk ezzel az értékkel és nem állítanánk társadalmunk, népünk egészsége, jóléte szolgálatába. Mondjuk ki nyíltan: ■nagy a lemaradásunk. Más országok a hévizek és főként a gyógyvizek mienknél jóval kisebb hányadát is késlekedés nélkül és maximálisan kihasználják, mind idegenforgalmi, mind pedig hazai egészségügyi célok megvalósítására. Hazai és külföldi betegek Ez a sürgető szükségszerűség kapott hangot a Magyar Urbanisztikai Társaság legutóbbi klubdélutánján is, amelyen a tanácsok gyógyfürdő- és üdülésügyi feladatait elemezte dr. Vadász Gyula, az Egészségügyi Minisztérium országos gyógyfürdőügyi igazgatója és dr. Dongó Pál főelőadó. Joggal került a téma ilyen körben is megvitatásra, hiszen közismert, hogy a hévizekben, a gyógyforrásokban hatalmas városfejlesztő erők rejlenek. Igaz, hogy beruházások nélkül, egymagukban kis értéket képviselnek, de a ráfordítások aránylag hamar megtérülnek és életre keltik a legmélyebben alvó kis települést is. Bizonyítják ezt az idegenforgalom számai is, miszerint az üdülés céljára tartózkodó turisták sorából egy főre 3,5 nap jut, míg a gyógyulást keresők átlag 14— 16 napot töltenek nálunk. Mennyire ismerik fel a tanácsok a gyógyvizekben rejlő lehetőségeket és milyen hatékony a munkájuk e területen? A tapasztalatok nem rosszak, de találkozunk nemtörődömséggel is. Beszéljünk talán legelőször a hazai betegekről, akik elsőséget élveznek a honi gyógyfürdők igénybevételénél. A mozgásszerves megbetegedésekben szenvedők, vagy sérültek táppénzes betegeink 8—9 százalékát alkotják, akiknek túlzott gyógyszerfogyasztását, táppénzes napjaik számát is jelentősen csökkentik, ha 1—2 évenként eljuthatnak gyógyfürdőbe. Olyan „lánc” kialakítására kell tehát törekednünk, amely lehetővé teszi, hogy a betegek lakóhelyükhöz közel részesülhessenek a gyógyvíz áldásaiban. Az eddiginél jóval nagyobb gondot kell az ivókúrára is fordítani. A belföldi hasznosításon kívül — palackos formában is — figyelemre méltó valutaszerzési lehetőséget jelent Tabán, Fonyód, Sárvár... Eljutottunk a gyógyfürdők idegenforgalmi jelentőségének felméréséhez. Nem árt, ha emlékezetünkbe idézzük a felszabadulás előtti időket, amikor — 1937-ben — egyedül Budapesten 10 millió dolláros bevételt hoztak a gyógyfürdők és a gyógyüdültetés. Nem lebecsülendő összeg, és ennek többszörösére lehet kilátásunk, ha a fővároson kívül a vidéki gyógyforrások hasznosításához is komolyan hozzálátnak. Mit tettünk eddig e páratlan természeti kincs kiaknázására? A második világháború után sok mindent újra kellett kezdenünk, de így is túl hosszú ideig kellett várnunk a vízügyről szóló törvény és azzal összhangban a fürdő- és üdülésügyről szóló rendelet, végül a tanácsok feladatait megszabó utasítás megszületésére. Mégis, 1968 őszén felavatták az ország pillanatnyilag legkorszerűbb gyógyfürdőjét Hévizen, ahol még jelenleg is folyik a további rekonstrukció, a főváros kiírta a a tabáni fürdőpályázatot, amelynek eredménye hamarosan nyilvánosságra kerül, és meghirdették a gyógy-idegenforgalmi programot. Gyógyfürdőink száma azonban — forrásaink számának ismeretében — elképesztően csekély. Hivatalosan csak 14 van, bár a közvélemény ennél többet tart annak. Országos jellegű gyógyfürdők Hajdúszoboszlón, Harkányban, Hévízen, Balatonfüreden és Parádon működnek, ezekhez csatlakozik majd a jövőben Fonyód és Sárvár is. Ezek egy része idegenforgalmi tekintetben is jelentőssé válhat, mint például Hajdúszoboszló, amelyet évente egymillióan keresnek fel és a vendégek egyharmada külföldi. Erre hamarosan Sárvár is igényt tart, bár most még kevesen ismerik. Vize 42 gramm szilárd anyagot, főleg sót, jódot, ként és brómot tartalmaz. Több más mellett nőgyógyászati betegségek, még meddőség esetén is rendkívüli gyógyhatása van. A vegyes jellegű gyógyfürdők közül jelentős szerephez jut majd a budapesti Gellért, a közeljövőben felépülő Pascal-fürdő, a büki, győri, mosonmagyaróvári, Karcag-Berekfürdő, a zalakarosi, tiszaföldvári, Mezőkövesd-Zsóri, cserkeszőlői és szegedi fürdők. Ezek mind gyors fejlesztést kívánnának, nehogy nyersanyagszegény országunk ebben az ágazatban is indokolatlanul lemaradjon. A világon elsőként A gyorsaságra vonatkozólag megszívlelendő példát idézett az egyik felszólaló. Bécs környékén gyógyforrásra bukkantak, és mivel Ausztriában mindössze öt melegforrás található, nyomban 2 milliárd schillinget irányoztak elő az építendő szállodák és egyéb létesítmények céljaira A tervek szerint a gyógyszálló már 1973. ban üzemelni fog, közönségét már most, a romantikus „puszta” ígért bemutatásával is toborozzák... Kétségtelen, hogy ez az új létesítmény könnyen „lecsapolhatja”, jelentősen csökkentheti az ilyen szándékkal Magyarorsszágra utazó, gyógyulást kereső vendégek számát is. Van azonban gyógyfürdőügyünknek példamutatóan gyors és úttörő jellegű intézkedése is. Ilyen a jósvafői gyógybarlang létesítése. Tudvalevő, hogy ez az intézmény — a szénbányászok áldozatkészsége révén — már hosszabb idő óta eredményesen működik az asztmatikus betegek gyógyítása érdekében. Mind hazai, mind külföldi betegek részéről nagy az érdeklődés, mert hazánk volt az első állam, amely a gyógybarlang elnevezés használatát jogszabály alkalmazásával engedélyezte és az asztmás betegek gyógyításában értékének megfelelő szerephez juttatta, elismeri. Annál különösebb és kirívóbb Miskolc város, magatartása, gyógyításra használt hévizeinek és az ezekre alapított fürdők gyógyfürdővé minősítésében. A dokumentális bizonyítással még mindig késlekednek, márpedig ahol a társadalombiztosítás terhére évente ennyi beteg keres és talál gyógyulást, az eljárást ajánlatos lenne mielőbb megindítani. Foglalkoztak a vita keretében a „gyógyhely” és „üdülőhely” elnevezésre jogosult városokkal és községekkel is. Hazánkban jelenleg 6 gyógy- és 75 üdülőhellyé nyilvánított település található. A gyógyvize révén gyógyhellyé vált helységeken kívül valószínűleg még az év első felében Sopron és Parád is hivatalos gyógyhellyé válik. Egyes tanácsok azonban még most sem figyeltek fel erre a lehetőségre. A Tiszántúlon például csak Hajdúszoboszló gyógyhely, pedig Debrecen üdülőterületének egy része is esetleg számításba jöhetne. Szabolcs-Szatmárban megemlítették Sóstót, amely mindmáig nem gyógy-, és nem üdülőhely. A Tisza mellett fekvő megyék figyelmét arra is felhívták, hogy Mártély kivételével egyetlen városban vagy községben sincs üdülőterület, nagy gyógyhely. Meg kellene azt is vizsgálni, hogy Miskolc- Tapolca, amelyet 35 éve nyilvánítottak üdülőhellyé nem fejlődött-e olyan irányba, hogy az üdülőhely területét újból rendezni kellene? Társadalmi összefogást Természetesen ezeken a helyeken és általában mindenütt ajánlatos a városrendezési tervek és az Egészségügyi Minisztérium elképzeléseinek összehangolása is. A gyógyfürdők ügye nem különíthető el a tanácsok egyéb irányú munkáitól sem, már azért sem, mert melegforrásaink nagy részét nemcsak fürdésre, gyógyításra, hanem mezőgazdasági, fűtési és egyéb célokra is felhasználják. A városrendezési tervek egyeztetése, a jó ellátás, a kulturált körülmények megteremtése és még számos kisebb-nagyobb gond csakis szoros együttműködésben, egymás érdekeinek ismeretében és számbavételével oldható meg. A bevezető előadások, majd a vita során is kitűnt, hogy az Egészségügyi Minisztérium Országos Fürdőügyi Igazgatósága jogállásánál fogva mind tárcaszinten, mind a tanácsokkal szoros egységében széles társadalmi kapcsolatok kiépítésére törekszik. A fővárossal, a Balatoni Intéző Bizottsággal, a Balneoklimatológiai Egyesülettel, a tervező intézetekkel, a Földtani Hivatallal, az Országos Vízügyi Hivatallal, az Urbanisztikai Társasággal és még sok más szervezettel összefogva végzi és segíti közös célkitűzéseink sikeres megvalósítását Komor Vilma ÁRENGEDMÉNY Aerroglobus VAS- ÉS ACÉL TEK VÁLLALATNÁL A raktárkészletünkből 1970. MÁRCIUS 15-IG MEGRENDELT műbizonylattal ellátott I/A MINŐSÉGŰ ÖTVÖZÖTT BUGÁBÓL 5—25 SZÁZALÉK ÁRENGEDMÉNYT ADUNK A választékról felvilágosítást ad és a rendeléseket átveszi a NEMESACÉL FŐOSZTÁLY Budapest, VI., Lehel utca 3/b. Ügyintéző: PRÓKAI REZSŐNÉ Telefon: 205—480, 221. mellék Magyar Nemzet Egyetemista fesztivál Moszkvában Nemzetközi egyetemista fesztivált rendeztek a Lenincentenárium tiszteletére a Szovjetunióban tanuló külföldi diákok Moszkvában. Az eseményen 42 ország több mint 10 ezer fiatalja vett részt. Dr. Dimény Imre megnyitotta az országos mezőgazdasági könyvhónapot A szekszárdi városi művelődési házban szombaton dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ünnepélyesen megnyitotta a 13. országos mezőgazdasági könyvhónapot. A miniszter hangoztatta: a téeszek és gazdaságok vezetői az egész évben végzett munka eredményei mellett azt is mérlegeljék, milyen lehetőségek adódnak a szakkönyvek népszerűsítésére. A falvakban és városokban rendezendő író- és olvasótalálkozók, előadások és ankétok alkalmasak a szakirodalom iránti érdeklődés felkeltésére. A Béri-Balogh Ádám Múzeumban ugyancsak szombaton nyitották meg a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat húszéves fennállása és a könyvhónap alkalmából rendezett szakkönyvkiállítást. A Gazdasági Bizottság határozata a Vörös Csillag Traktorgyár feladatairól A Gazdasági Bizottság foglalkozva a Vörös Csillag Traktorgyár helyzetével megállapította, hogy távlatilag a hazai traktorgyártás feltételeit nem lehet olyan mértékben javítani, hogy a magyar traktorok versenyezhessenek a szocialista országokból importált traktorokkal. Nem is célszerű berendezkedni a tömegszerű traktorgyártásra, helyette jövedelmező termékek gyártását kell bevezetni és gazdaságos kooperációkat kell kialakítani. Csak azokat a traktortípusokat kell továbbra is gyártani, amelyekből a hazai igény 1975- ig szocialista importból nem elégíthető ki. Továbbra is gyárt a Vörös Csillag Traktorgyár összkerékhajtású traktorokat és munkagépeiket, földmunka- és útépítő gépeket, szállító-rakodó gépeket. Az egri gyárban a Trabant-kocsikhoz szükséges sebességváltó gyártását honosítják meg. Az élelmiszeripar 1969. évi teljesítménye A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban előzetes összesítés készült élelmiszeriparunk múlt évi eredményeiről. E szerint az élelmiszeripari vállalatok 1969-ben 5 százalékkal növelték termelésüket. A belkereskedelemnek 8 százalékkal több árut adott az ipar, mint 1968-ban. A fogyasztói árszínvonal általában nem változott, sőt egyes termékek ára csökkent Például időszakosan a baromfi, a sajt és a bor. Az állati eredetű fehérjéket tartalmazó élelmiszerekből 9 százalékkal több fogyott Általában megállapítható, hogy a biológiailag értékesebb élelmiszereket keresték a vásárlók. Húsból és húskészítményekből 5 százalékkal, vágott baromfiból 50 százalékkal, sajtból 14 százalékkal többet vásárolt a lakosság. 15 százalékkal több konzerv fogyott, 14 százalékkal több édesipari termék, 12 százalékkal több likőr és 10 százalékkal több bor. Viszont a 210 ezer hektóval növelt sör sem volt elegendő, pedig 140 ezer hektónyi sört importáltunk. Emelkedett a cigarettafogyasztás is. A dohánypiacon egyharmadrészt a füstszűrös cigaretták fogytak. Az is megállapítható, hogy javult az élelmiszerek csomagolási színvonala. Gyártják a „Góliát''-ot Új típusú mezőgazdasági gépek sorozatgyártása kezdődött meg a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár békési gyárában. A „Góliát” komplett terményszállító, forgatógép a mezőgazdasági üzemeknek és a malomiparnak nyújt nagy segítséget, a kulizsákoló pedig a magtárakban, kombájnszerűkön a legnehezebb fizikai munkától kíméli meg a dolgozókat 3 Jövőkutatás és a nők Az 1970. év elején a nyugati képeslapokban, híven a korszellemhez, nem kristálygömbnézők és kártyavetők, hanem futurológusok jósoltak: mi várható a jövő évtizedtől, sőt, a következő harminc esztendőtől. S ismét megidézték a háztartási robotembert, újdonságként pedig megjelent a csodatűzhely, amelyen két perc alatt megfő, megsül az ebéd vagy vacsora. (Fogásait természetesen „konyhakész” állapotban vásárolják meg a boltban.) Joggal tette fel a Spiegel a kérdést: vajon a jövőkutatók gondoltak-e arra is, hogyha mindez megvalósul, mi lesz a háztartás rabszolgaságából felszabadult nőkkel? Mi lesz képzésükkel és elhelyezésükkel? Mi is foglalkozunk a jövő alakulásával. A távlati tervezés számára elkészültek és vitára bocsáttattak a Hipotézisek a foglalkoztatás és életszínvonal alakulására 1985-ig, amelyeket a Gazdaság című folyóirat 3. száma közöl. A tanulmányból hogy-hogy nem, kimaradt a komputerek konyhai felhasználása, a távvezérlésű tűzhely meg más hasonló technikai csoda, szó van viszont a női munkaerő foglalkoztatásának perspektívájáról. Idézek: „A nők társadalmi egyenjogúsága követelményeinek megfelelően foglalkoztatáspolitikánknak biztosítani kell a nők számára a társadalmi munkavállalás lehetőségét. Feltételezzük, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődésünk a jövőben is erősíteni fogja a nők foglalkoztatási igényét, nem kis mértékben azzal, hogy a korábbinál több és kedvezőbb munkalehetőséget biztosít a nőknek. E tendenciával ellentétes hatással járhat a jövedelmek növekedése, ami elősegíti, hogy a családok az eddiginél szabadabban válasszanak: otthon maradjanak-e a kisgyerekes vagy többgyermekes anyák, vagy sem?” Ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni. Már többször megírtam (meg is róttak érte), hogy ez a választás az egyenjogúság kiteljesedésének feltétele. Mert kiiktatja a gazdasági kényszert, mint a munkavállalás indítékát, s ezzel növeli a hivatott nők arányát és az elégedettséget a munkával, mind az otthonon kívül, mind az odahaza dolgozók között. A hipotéziseket így folytatják: „Társadalompolitikai és gazdasági szempontból egyaránt szükségesnek tartjuk megerősíteni, ezt az álláspontot, hogy a nők családi-háztartási munkája társadalmilag hasznos és szükséges munka”. Ezzel kapcsolatban már vannak fenntartásaim. A háztartási munka valóban társadalmilag hasznos és szükséges a mai munkamegosztásban. De tizenöt esztendő múlva a társadalmi munkamegosztás föltehetően változik, s ha nem is lesz robotszolgálónk, sok mindent tehetünk a háztartási munka megkönynyítésére. Feltéve, ha népgazdasági terveinkben számolunk ezzel. Ám figyeljünk a következő mondatra: „Ezért a nőket csak saját elhatározásuknak megfelelően és csak abban a mértékben célszerű kivonni a háztartásból, amilyen mértékben a családi keretek között végzett munkájuk társadalmi szervezetben hatékonyan megoldható”. Ehelyett úgy fogalmaznék: mindent el kell követni, hogy a családi keretek között végzett munka mind nagyobb részét oldják meg hatékonyantársadalmi szervezetben. Magyarán, a háztartás gépesítésén, kemizálásán kívül fejleszteni kell a közétkeztetést és a háztartási szolgáltatásokat. S természetesen a gyermekintézményeket (amelyek, mondanom sem kell, nem pótolják a családi nevelést, amelyre a háztartás nagyüzemesítése után több idő marad). A gyermekintézményekről a hipotézisek másik fejezetében megállapítják, hogy azokat „a nők foglalkoztatásával összehangolt mértékben és módon” kell fejleszteni. Ez a helyes megfogalmazás, mert a nők foglalkoztatásához alkalmazza a fejlesztést, és nem az intézmények helyzetéhez a nők munkába állását. Idézünk tovább: „A gyermekek eltartásának családi költségeihez való társadalmi hozzájárulás növelését, különösen a gyermekgondozási segély fenntartását és továbbfejlesztését olyan eszköznek is tekinthetjük, amely növeli a nők választási lehetőségét a háztartási munka és a foglalkoztatás között, és amellyel egyben a munkapiac egyensúlyi követelményeinek megfelelően befolyásolhatjuk a nők munkavállalási igényét”. E célkitűzésekkel mindaddig egyet lehet érteni, amíg meg nem jelenik a munkapiac egyensúlya. Ekkor azonban végleg megbomlik a társadalom- és gazdaságpolitika összhangja és felülkerekednek a gazdasági meggondolások. Nem vitatom, hogy a nők mai „túlfoglalkoztatására” nincs szükség. Hogy sokan „hatékonyabban működhetnének” odahaza, mint a munkahelyükön. Azt is tudom, hogy a munkapiacon is változó a kereslet és a kínálat. Azt azonban nem hinném, hogy 15 esztendős távlatban, mely idő alatt mind a népgazdaság, mind a társadalmi viszonyok szocialista fejlődésével számolunk, úgy tekintjük a nőket, mint munkaerő-tartalékokat. S hol kicsalogatjuk őket az otthonukból, hol visszaküldjük oda, asszerint, hogy munkaerőhiány van, vagy fölösleg. Javaslom a hipotézisek szerzőinek: bízzák a dolgot a családok döntésére. Hagyják el a mondat végét, s akkor nem rontják a hitelét egy fikarcnyit sem annak, amit a női egyenjogúság és a családvédelem kibontakozásáról elterveztek. Kovács Judit Aláírták az 1970. évi magyar—román belkereskedelmi választékcsere megállapodást Szurdi István belkereskedelmi miniszter és Nicolae Bozdog, a hazánkban tartózkodó román belkereskedelmi delegáció vezetője, belkereskedelmi miniszter, szombat délben aláírta az 1970. évi magyar— román belkereskedelmi választékcseréről szóló megállapodást. Az utóbbi években örvendetesen fejlődött a két ország közötti választékcsere. Kölcsönösen nyolc és fél millió rubel értékű forgalmat bonyolított le a magyar és román belkereskedelem. A magyar piacon jól ismert és közkedvelt a román hal- és zöldségkonzervek különböző választéka, a román mosógép, a különböző építőanyag és konfekciótermék. A most aláírt megállapodás, a szövetkezetek közötti forgalom értékével együtt, 9,6 millió rubelt tesz ki. A magyar belkereskedelem élelmiszerek, műszaki cikkek, konfekcióáru és cipő ellenében ugyancsak élelmiszert, édességet, vasárut építőanyagot, üvegárut, és textíliát kap. Bizottság alakult a ráckevei Duna-ág fejlesztésére Szombaton Ráckevén Horn Dezső, közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes elnökletével megalakult az az operatív bizottság, amely a ráckevei Duna-ág Intéző Bizottság megalapítását szervezi meg, hogy végképp kialakulhasson a Dunának ezen a szakaszán Budapest új üdülőövezete. A fejlesztési terv gondolt a horgászokra is. Az eddig létesített üdülőtelepeken kívül további 900 holdat parcelláznak, amelyen mintegy 12 ezer hétvégi telek létesül, közel 80 ezer ember számára. A jövő hónapban a bizottság elkészíti az üdülőövezet regionális tervét, amelyet a kormány elé terjeszt.