Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
4 Munkatársunk telefon jelentése: ünnepélyesen megkezdődtek Moszkvában a magyar kultúra napjai Megnyílt a Ferenczy család kiállítása Moszkva, március 25. Szerdán délután megnyílt a ferenczy -család gyűjteményes kiállítása a magyar kulturális napok alkalmából Moszkvában. A Szovjetunió Művészeti Akadémiájának Kropotkin utcai székházán és annak környékén plakátok, magyar és szovjet zászlók, az utca felett átívelő feliratok hívják fel a moszkvaiak figyelmét a kiállításra. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Furceva szovjet és Ilku Pál magyar művelődésügyi miniszter, Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete, valamint Ferenczy Béni özvegye. Megnyitó beszédet mondott V. I. Popov szovjet és Síma Jenő magyar művelődésügyi miniszterhelyettes. A szovjet művelődésügyi miniszterhelyettes hangsúlyozta beszédében, hogy a két ország kulturális kapcsolatai a messzi múltba nyúlnak vissza. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy kulturális kapcsolataink különösen megerősödtek és elmélyültek a Magyarország felszabadulását követő negyedszázad folyamán. A magyar művelődésügyi miniszterhelyettes kiemelte: a Ferenczy -család művészetét bemutató kiállítás a magyar képzőművészet élő hagyományaiból ad áttekintést. Aktualitása olyan, mintha művészetünk rövid életrajzának néhány összefüggő, fontos adatát mondhatnánk el felszabadulásunk negyedszázados évfordulóján. Kemenov, a Szovjet Képzőművészeti Akadémia alelnöke azt a gondolatot húzta alá, hogy a Ferenczy család realista ihletésű nemzeti jellegtől áthatott művészete ■ humanista értékekkel gazdagítja a szocialista kultúrát. A magyar kultúra napja ünnepélyes megnyitóját szerda este rendezték meg a Kreml kongresszusi palotájában. A hatalmas teremben hatezer néző foglalt helyet. A kormánypáholyban az ünnepi est vendégei között foglalt helyet Pjotr Cyemicsev, az SZKP PB póttagja, a KB titkára és Konsztantyin Katusen, az SZKP KB titkára. A szovjet—magyar barátságot lelkesen ünneplő moszkvai közönség tapsviharának elülte után Jekatyerina Furceva művelődésügyi miniszter meleg szavakkal köszöntötte a magyar delegáció vezetőjét és tagjait, valamint a kulturális napokon fellépő magyar művészeket. Furceva miniszterasszony hangsúlyozta a magyar művészeti eseménysorozatnak azt a jelentőségét, hogy a szovjet nép a magyar néppel együtt ünnepli meg, méltóképpen Magyarország felszabadulásának negyedszázados évfordulóját. A jubileum ünnepi fényét csak növeli, hogy időben egybeesik az egész emberiség nagy ünnepével, a Lenin-centenáriummal. Külön rámutatott arra, hogy a szovjet nép ismeri és nagyra értékeli a magyar kultúra alkotásait. A miniszterasszony bevezető Szavait követően Ilku Pál mondott beszédet. — A magyar nép hálás a szovjet népnek és a Szovjetunió Kommunista Pártjának azért, mert a szocializmus felé tartó útján politikailag és gazdaságilag mindenben segítőnk és támogatónk ■volt, s reá támaszkodhattunk függetlenségünk védelmében, építő munkánk zavartalanságának biztosításában is — mondotta a többi között Ilku Pál, majd a kulturális kérdésekre rátérve így folytatta: — A szovjet művészet a munka és a harc, az építés és az ember felszabadulása, a kiteljesedés művészete, a dolgozó milliók érzés- és tudatvilágának, az új típusú ember kialakulásának a művészete. Ez a magyarázata, hogy a szovjet művészet és irodalom befogadásának a vágya miért jelentkezett oly elemei erővel a felszabadított és a szocializmus útját választó magyar nép körében. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Állami Népi Együttes mutatta be nagy sikerű műsorát a moszkvai közönségnek. A szovjet fővárosban zajló ünnepséggel egyidőben tartotta meg első előadását Leningrádban a Nemzeti Színház együttese. Ma a magyar kulturális napokra érkezett magyar küldöttség tiszteletére fogadást ad a szovjet művelődésügyi miniszter, este pedig a szovjet Filmművészek Szövetsége rendez baráti találkozót a magyar filmművészekkel. A találkozó keretében magyar filmplakát kiállítás nyílik meg és bemutatják a Szemtől szembe című új magyar filmet, amelynek írója, Dobozy Imre is Moszkvában tartózkodik. A magyar filmfesztivál megnyitására március 31-én kerül sor az Udárnyik moziban. Ebből az alkalomból több magyar rendező és filmszínész is Moszkvába érkezik: Máriássy Félix, Révész Miklós, valamint Hintsch György, Törőcsik Mari, Sztankay István és mások. A fesztiválon a nyitófilm a Budapesti tavasz lesz, majd ezt követi tucatnyi film: az Apa, a Tizedes meg a többiek, a Falak, Egy szerelem három éjszakája, így jöttem. Első ízben kerül a szovjet közönség elé az Egri csillagok, a Koppányi aga testamentuma, a Kártyavár, az Isten hozta, őrnagy úr, az Imposztorok. A kulturális napok alatt a moszkvai Illúzión moziban — amely a régi és különleges filmek mozija — vetítik majd a Talpalatnyi földet, a Hideg napokat, a Húsz órát és a Ház a sziklák alatt című filmet. Április elsején magyar irodalmi est lesz az írók Házában, amelyen a ma Budapestről elindult magyar íróküldöttség is részt vesz: Simon István, Hidas Antal, Urbán Ernő, Fodor András, Somogyi Tóth Sándor, és a már Moszkvában tartózkodó Dobozi Imre. A külföldi irodalom könyvtárában magyar könyvkiállítást rendeznek, a Gorkij utca egyik bemutató termében pedig a következő napokban magyar képzőművészek mutatják be legjobb alkotásaikat. A Csajkovszkijhangversenyteremben magyar zeneszerzők — Bartók, Tardos, Szabó és Ránki — műveiből rendeznek koncertet április másodikán. A koncerten Tatjána Nyikolajevna játssza majd Bartók Harmadik zongorahangversenyét, a Szovjet Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát pedig Jurij Aramovics vezényli. Már hétfőn megkezdődött és ma befejeződött a magyar és a szovjet történészek többnapos konferenciája, amelyen felszabadulásunk körülményeit, az eltelt huszonöt esztendőt elemző előadások hangzottak el. A konferencián magyar részről felszólalt már Berend T. Iván történész, tanszékvezető, dr. Ságvári Ágnes, a Fővárosi Levéltár igazgatója és Kárpáti Sándor filozófus, a Pártfőiskola tanára. Az MSZMP politikájáról és a magyar gazdaságirányítási reformról érdekes, magas színvonalú előadást tartott J. V. Bromley történész, aki a tavaly alakult szovjet—magyar történelmi vegyesbizottság elnöke. A történészek vitájának értékelésére még visszatérünk. A magyar kulturális napok hivatalos programján kívül mind Moszkvában, mind a Szovjetunió más városaiban megemlékezésekre, kiállításokra kerül sor. Sok testvérvállalat cserél küldöttségeket és több magyar barátság-vonat utasai is a Szovjetunióban tartózkodnak ezekben a napokban. Szerdán délután a Vörös téren és környékén, a gyenge márciusi fényben sétálva, miközben a futó felhőkből hó szállingózott, gyakran ütötte meg a fülünket magyar beszéd. És azon sem lepődtünk meg, amikor a Gyetszkij Mir közelében megpillantottuk azt a plakátot, amelyen a TESCO Vállalat — szintén programon kívül — a magyar technikaiműszaki fejlődést, szemléltető kiállításra invitálja a moszkvaiakat — hasznosan gyümölcsöztetve azt a fokozott érdeklődést, amelyet most az ünnepre készülő hazánk iránt e napokban csaknem mindenütt tapasztalhatunk. A szovjet sajtó bő teret szentel a magyar kulturális napok eseménysorozatának. A Szovjetszkaja Kultúra legújabb száma szinte teljes oldalon közli Ilku Pál nyilatkozatát szellemi és művészeti életünkről, a szüntelenül erősödő szovjet—magyar kulturális kapcsolatokról és együttműködésről. Keserű Ernő Madar Nerazet A HÉT FILMJEI NAPLÓ] Március 26 Az esőcsepp is úgy fúródott a homlokomba, mint az ólom — írta a maga érzékenységéről, a szorongásairól, s mint utóbb kiderült: baljós előérzetéről a költő. Mert kevéssel ezután az iszonyú költői hasonlat után Fenyő László sorsában betelt az iszonyú valóság: puskagolyók álma szaggatta szét a homlokát. Ma huszonöt éve ennek. Feltűnően sápadt, űzött homloka mögött megszűnt a gondolatok gyönyörű élete, a képeké, a rímeké, a hasonlatoké. Azé a saját törvényű költői világé, amelyben egy életen, rövid negyvenhárom évig tartó életen át mindig esős, óhaos esős évszak volt az uralkodó éghajlat. Gond, szegénység, félelem, kitaszítottság volt a klímája Fenyő László életének, s a kegyetlen kor elöl törékeny menedék a költészet, fenyegetést záporozó ítéletidőben keskeny eresz a szépség. Pedig Fenyő Lászlónak nem volt más hajléka, mint az a néhány kiszolgáltatott, nagyon is szemmel tartott búvóhely, ahová a szép és igaz költői gondolat elhúzódhatott: néhány irodalmi folyóirat, a Nyugat, a Válasz, a Szép Szó, a Toll, a Magyar Csillag — és néhány liberális napilap, a Pesti Napló, az Újság, meg a Népszava szerkesztősége. De még ezekre a búvóhelyekre is milyen félszegen, milyen ritkán kéredzkedett be! Félelme az emberektől — még a barátoktól is — egyre inkább a magányt választotta vele, a szomorúságot, mint életformát, a szomorúságot — milyen tragikus is ez! — mint egyetlen és utolsó vigasztalást. Surranva járt még a saját gondolatai között is, olyan surranva, mint abban a nagy, zsivajgó egyedüllétben, amit egy közönyös nagyváros, Budapest, jelent egy végtelenül érzékeny, csupa seb borított ember, egy védekezésre képtelen költő számára. „E városnak költője vagyok’* — írta magáról, s ez a város, ha akkor kíméletlenül kitaszította is őt, ma, későn, a múltat többé jóvá nem tehetően, bár melegen befogadja őt azzal az emlékező ünnepséggel, amelyet az egykori lakóházát jelölő márványtáblánál tart a Lenin körút 91. alatt ma délelőtt 11 órakor. Védtelen volt élete hosszán Fenyő László, mert csak a homlokát tudta maga elé tartani pajzsul a gondolatra ellenségesen támadó kor ellenében,a homlokát, amelybe még az esőcsepp is ólomként fúródott. De ugyanemögött a sápadt boltozat mögött született meg a tragikus előérzet mellett egy bizakodó látomás is a jövőről, melyet sem ő, sem a kor többi, „befejezetlen múltú” költője, művésze, gondolkodója nem tudott megérni: „. .. a kor, midőn a tiszta homlok a népek békés jelvénye leszen .. .** Sándor Frigyesné Dénes Vera gordonkaművészt, zeneakadémiai tanárt kedden búcsúztatták a Farkasréti temetőben. A Zeneművészeti Főiskola két műsorral emlékezik meg hazánk felszabadulásának huszonötödik évfordulójáról. Március 27-én este hét órakor és március 28-án délután négy órakor rendeznek ünnepi hangversenyt. Dunszt Mária és Szellő Kajon operaénekes, Perényi Eszter hegedűművész és Pertis Péter zongoraművész Szófiába utazott; a Lenin-centenárium alkalmából március 26-án és 27-én rendezett ünnepségeken vesznek részt A szovjet filmművész szövetség főtitkára, Karaganov, szerdán hazánkba érkezett. Ma délután Leninről tart előadást a filmművész klubban. Megbeszéléseket is folytat a magyar művészekkel, a kulturális élet vezetőivel és tárgyal a két szövetség együttműködéséről. A csodálatos mandarint is bemutatják az idei Prágai Tavaszon — közölte a többi között dr. Vilém Pospisil, a rendezőség titkára, szerdán, a budapesti Csehszlovák Kultúrában. Bartók emléke előtt a fesztivál egy fotó- és dokumentumkiállítással, valamint a tárlaton megrendezendő hangversennyel is tiszteleg. Ezen Sándor Judit és Antal Imre is vendégszerepel. A Prágai Tavaszt május 12 és június 4 között rendezik meg. Jean Perrot professzor, a párizsi Sorbonne finnugor tanszékének vezetője a KKI meghívására két hetet tölt hazánkban. Ma az ELTE bölcsészkarán előadást tart általános nyelvészeti kérdésekről és a gyakorlati nyelvoktatásról. Maja Pliszevkájáról film készült Moszkvában Ballerina címmel Gyerbenyev rendezésében. A fiatal Törtess A regény, Robert Musil műve, a Törtess iskolaévei magyarul is megjelent. A filmet e regény nyomán 1966- ban írta és rendezte Volker Schlöndorff, a nyugatnémet „új film” tehetséges művésze. A Filmmúzeum, amely nálunk jelenleg kettős feladatot teljesít, a múzeum mellett az úgynevezett artkino szerepét is betölti, ismét érdekes bemutatóval bizonyítja, milyen nagy szükség lenne nálunk a művészmozik hálózatára. A fiatal Törtess a haladó nyugatnémet művészetben az elmúlt években megkezdődött szenvedélyes önvizsgálat jegyében készült. Schlöndorff láthatóan azok közé tartozik, akiket izgat a német nép, kivált a német értelmiség tragikus eltévelyedésének, a fasizmus kialakulásának előtörténete. Az ifjú Törless serdülőkori tapasztalataiban, egy rendkívül intelligens ifjú hátborzongató lelki kalandjaiban, jóllehet a filmben szó szerint nem mondják ki, a fasizmus pszichikai burjánzásának okai bukkannak fel. Hősével együtt a rendező azt a határvonalat keresi, ahol a teljesen normális emberből fasiszta, szadista zsarnok, illetve öntudatát feladó, kiszolgáltatott áldozat válik. Nyugtalanító kalandozás ez a film a tudatban és a tudat alatt. Cselekménye, hagyományos értelemben, nem mozgalmas, mégis lenyűgöz, nyugtalanít. Az ember lealjasodásának, a hatalomvágy és a hatalomtudat már-már érzéki gyönyörűségének, a kiszolgáltatottság jellempusztító sodrásának története játszódik le Törless jelenlétében. Négy fiatalemberről szól a történet. A film a század elején játszódik, egy távoli kisvárosban, egy szigorú és igen jó hírű intézetben. A hallgatók zord fegyelemben élnek és tanulnak a falak között. Katonatisztek lesznek, vagy állami tisztviselők, esetleg államférfiak. A szigorú rendben a mindennapok egyhangúságában az ember — a diák — lehangolódik, elfárad. Törless nehezen viseli el ezt az állapotot. Társai izgalmat keresnek, feszültséget visznek a szürkeségbe. Az egyik fiú, bizonyos Basini, pénzzavarba kerül. Kínos helyzetében felfeszíti osztálytársa fiókját. Egy másik fiú meglesi, majd a bűn ismeretében megzsarolja. Diáktársának Basini „szolgája” lesz, teljesíteni köteles annak minden kívánságát. E kívánságok nem éppen természetesek. A meglopott fiú és barátja, Törless tudomást szerez a különös kapcsolatról. A zsaroló megosztja velük a titkot. Ezentúl hárman uralkodnak Basini felett. A harmadik: Törless. Ő aktívan nem vesz részt Basini megalázásában, de jelen van, mindent lát, hall, tud. Basini megalázása kínzássá fokozó ■fik. Rafinált szalfizikussá, ocsmány, természetellenes szenvedéllyé. A zsarnokok folyton „büntetik” a tolvajt, aki „elszemtelenedett” az utóbbi időben. Mennyi a mélylélektani elemzés és mennyi a társadalmi lelkiismeret e nyomasztó folyamatban? A kettőt nehéz szétválasztani. A fám kegyetlenül következetes, a robbanásig vezeti a homoszexuális vonzalommal és gyűlölettel teli kapcsolatot. Zsarnok és áldozat egyaránt vétkes. A szemlélődő és valójában korántsem ártatlan Törless, aki a „vétkesek közt cinkos néma” szerepét tölti be, megdöbben, miért nem szól, miért nem védekezik a szinte halálra kínozott Basini. Ha esetleg az eddigiekből úgy látszanék, a fiatal Törless élményei mindenekfölött és kizárólag kamaszkori lelki válságot illusztrálnak, a film záró jelenetsora meggyőz Schlöndorff társadalmi tudatosságáról. A Basini-ügy kirobban. A kis csoport kegyetlensége kollektív kegyetlenkedéssé, az egész osztály kegyetlen játékává szélesedik. A tanári kar kénytelen beavatkozni. Vizsgálat indul. A fegyelmi bizottság a zsarnokoknak kedvez. Basinit kicsapják. A kínzásokat elfogadják, mint a megtévedt bűnös megjavítását célzó kísérleteket. Ez már a nyílt, a kész fasizmus. Törless elhagyja az intézetet. A rendezés szigorú és célratörő. Sivár, vigasztalan világ, nyomasztó atmoszféra árad szét a képeken. Kemények a portrék, félelmetesen pontosak és könyörtelenek a jellemzések a szövegben, az arcokon, a háttereken, a környezet komor szürkeségében. A nyugatnémet „új filmeket” gyakran jellemző, már-már naturalista, könyörtelen tárgyiasság uralkodik a film stílusán. A rendező belekényszerít a kegyetlenség, az ocsmányság megtekintésébe. Nem kíméli a közönség idegeit. Nem finomkodik. A fiatal Törless nehéz film. De figyelemre érdemes, elgondolkoztató film is. a vígszínház április havi BÉRLETI ELŐADÁSAI: 1-én Kombinált bérlet, 2. sorozat, 6. előadása 3-án Bemutató bérlet, 4. előadása 4- én Kombinált bérlet, 5. sorozat, 6. előadása 5- én este G. bérlet, 4. előadása 9-én D. bérlet, 4. előadása 10- én Z. bérlet, 4. előadása 11- én F. bérlet, 4. előadása 12- én du. Kombinált bérlet, 13. sorozat, 7. előadása 12- én este R. bérlet, 4. előadása 13- án H. bérlet, 4. előadása 14- én K. bérlet, 4. előadása 15- én Kombinált bérlet 2. sorozat, 7. előadása 22- én L. bérlet, 4. előadása 23- én M. bérlet, 4. előadása 25- én P. bérlet, 4. előadása 26- án du. I. bérlet, 4. előadása A PESTI SZÍNHÁZ ÁPRILIS HAVI BÉRLETI ELŐADÁSAI: 10- én Bemutató bérlet, 3. előadása 11- én VI. bérlet, 3. előadása 12- én este VII. bérlet, 3. előadása 13- án I. bérlet, 3. előadása 14- én II. bérlet, 3. előadása 17-én V. bérlet, 3. előadása * 22- én III. bérlet, 3. előadása 23- án IV. bérlet, 3. előadása 25- én XIV. bérlet, 3. előadása 26- án du. VIII. bérlet, 3. előadása 29- én XI. bérlet, 3. előadása 30- án XII. bérlet, 3. előadása -esfi«9H»fc. IMS. mátelt Kis titkok A bolgár tengerparton a tűző napsütésben sokan nyaralnak. Hazaiak, külföldiek egyaránt. Úgy látszik, Wolfgang Staudte, a kitűnő nyugatnémet rendező is szívesen időzött itt, amikor elvállalta a Kis titkok című bolgár —nyugatnémet film rendezését. Olyan ez a film, mintha a rendező maga is nyaralt volna a forgatás alatt, könynyű kézzel odavetett nyári történet. A kék égen fel-felbukkanó felhőkről rövidesen kiderül: ártalmatlan bárányfelhők csupán. Egy sziklán női holttestet találnak. A néző krimit vár. A rendőrség, amelyet a ma is vonzó, kitűnő bolgár színész, Apostol Karamitev képvisel elsősorban, szerencsére körültekintő. Nyomoz, de óvatosan. Ki is derít számos titkot, de ezek, mint a film címe is elárulja, kis titkok csupán. Bűncselekmény nem történt és hála a rendőrség óvatos, de határozott működésének, nem is kell félni nagyobb veszedelemtől az Aranypart forró homokján, a Fekete-tenger hűsítő hullámain. A filmtörténet feszültsége elmarad tehát, de az izgalmas cselekmény hiányáért kárpótol a hívogató táj felfrissítő látványa. Hétszer hét A labdarúgás és a televíziónézés szenvedélye nemcsak Magyarországon honos. A jelek szerint Angliában is. Olyannyira, hogy mialatt a televízió bajnoki meccset közvetít, akár rabolni is lehet. Legalábbis a humoros olasz kalandfilm szerzője szerint. A rablók ezúttal egyenesen a börtönből szöknek ki, miközben rabtársaik és őreik egyaránt a mérkőzést nézik. A jól felszerelt bűnbanda betör egy papírgyárba, elvisz egy vízjeles papírhengert, majd a pénzverdébe hajtat az e célra zsákmányolt városi autóbuszon, s ott... De nem mondjuk tovább Az olvasóra bízzuk, találja ki, mit csinálnak a gazemberek, a hétprobás bűnözők a vízjeles papírhengerrel a bankjegynyomdában, mialatt mindenki, még a rendőrség is a mérkőzést nézi vagy hallgatja. Az alapötlet jó. A megvalósítás kevésbé. A vidámság forrása egyebek között az egyik öreg rab ismétlődő szívrohama, továbbá a szemétgyűjtő és a szennyvízcsatorna, ízlés dolga, ki min szeret kacagni. V. A. Őfelsége, herceg elvtárs Mi kell a jó vígjátékhoz? Mindenekelőtt jó vígjátéki alaphelyzet. Ez megtalálható az Őfelsége, herceg elvtárs című NDK-filmvígjátékban. A főszereplőt negyedszázaddal ezelőtt a nagy zűrzavarban találták valahol, azóta kiváló külkereskedelmi szakemberré és ígéretes káderré cseperedett, s most, derült égből villámcsapás, egyszerre csak kiderül: hercegi sarjadék, a rokonai odaát élnek, Nyugat- Németországban, és mert a véletlen épp oda vezeti üzleti útra, rá akarják tukmálni az örökségét, de ő szilárdan tovább akar fejlődni. A kiindulópont, az alapötlet tehát megvan, mi kell még? Mókás elbeszélés vidám tréfákkal fűszerezve. Ha nincs kéznél, erőltetni kell, a film tehát erőltetett humorú. Kell még a színészi játékban eredeti komikus tehetség is. Ezt, sajnos, bohóckodással cserélték fel. Ebben a filmben tehát nemcsak egy herceg veszett el, hanem egy jó vígjátéki ötlet is. ________________*■ |* A XI. miskolci filmfesztivált május 18 és 23 között, rendezik meg. Nyolcvankét filmet mutatnak be, közülük huszonnégy tévéfilm. A Lenin-centenárium alkalmából ünnepi műsort rendeznek ft fesztiválon. Miskolcon ülésezik majd a tudományos filmesek nemzetközi szövetségének egyik testülete.