Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-27 / 73. szám
» Magyar Nemzet in A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1970. március 27 XXVI. évfolyam, 73. szám Új ösztönzők a mezőgazdaságban A Amikor a termelészövetkezeti tagok jövedelméről esett szó, a mondat befejező része általában így hangzott: „És ezenkívül a ház, táji!” Úgy beszéltünk sokszor a háztájiról, mint egészen mellékes tényezőről, ami van ugyan, de hát ki törődik vele komolyan? Pedig a háztáji termelése nagyon lényeges volt eddig is, s az marad még hosszú ideig a jövőben is. Amint a háztájiban rövidzárlat keletkezik és csökken a termelés, azt megérzi az egész ország. Példa erre a tehénállomány csökkenése, amely két esztendő óta a háztájiban 40 ezer darabbal lett kevesebb. Vagy a sertéshúsnál tapasztalható hiány, ami szintén a háztáji sertéstartásban mutatkozó problémákat tükrözi. Miért következett ez be? Rossz gazdaságpolitika? Rövidlátás? Egyik oka kétségkívül a háztáji gazdálkodás lebecsüléséből ered. Amikor a nagyüzemi gazdálkodás már erős gyökeret eresztett és megszilárdult a falun az új társadalmi rend, egyes szűklátókörű szövetkezeti vezetők, de velük szövetkezve tanácsi vezetők is azon a véleményen voltak, hogy a nagyüzem minden szükségletet ki tud majd elégíteni. Ha nem is nehezítették meg a háztáji gazdaságok termelését, semmit sem tettek előmozdítására. A fiatalabb korosztálynak sem volt ínyére a tehéntartás, a sertéshizlalás, hiszen az sok gonddal, törődéssel jár, sok szabad időt elrabol. Közrejátszott az is, hogy gondokat okozott az állatok takarmányozása. A háztájin termelt kukorica csak a baromfinak volt elegendő, esetleg egy-két malac felhizlalására futotta még. A tehéntartáshoz és a nagyobb mértékű hizlaláshoz komolyabb takarmánybázisra van szükség, ezt pedig nem biztosíthatta a háztáji föld. A termelőszövetkezet pedig nem segített, mert sokan úgy vélték, hogy az ilyen segítség a „maszekgazdálkodás” előmozdítása, amit nem tehet, hogyan is tehetne a közös szocialista gazdaság. Pedig szükség lett volna erre, mert megkívánta a lakosság ellátása. Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese mondotta egy agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdéseivel foglalkozó beszédében : „A termelőszövetkezeti gazdák is értsék meg mindenütt, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságra a magyar mezőgazdaságban még hosszú-hosszú ideig szükség lesz. Az egész társadalom érdeke azt kívánja, hogy ez a termelőszektor is megfelelően részt vegyen a gazdálkodás növelésében. Következésképpen a termelőszövetkezeti vezetőségek megfelelő felvilágosító és szervező munkával, a szükséges takarmány biztosításával is gondoskodjanak ar-ról, hogy a háztáji gazdaság termelése mielőbb fellendüljön.” Ez, reméljük, nagyon gyorsan be is következik, hiszen ennek érdekében k kü■lönösen a tehén- és kocatartás fejlesztésére az eddiginél erősebb ösztönzőket kapcsoltunk be. A népfront, szervezeteknek is ilyen irányban kell érvényesíteni befolyásukat. Az ösztönzők nemcsak azt jelentik, hogy drágábban vásárolják fel az állatokat, s hogy a fehérjetakarmányok forgalmát szabaddá tették. Ezen túlmenően bizonyos szociális vonatkozásai is vannak a háztáji termelését elősegítő ösztönzésnek. A kormány foglalkozott a háztáji állattartás fejlesztését szolgáló egyes munkaügyi, és társadalombiztosítási kérdésekkel. A Minisztertanács úgy döntött, hogy közösben végzett munkának számít a termelőszövetkezeti tagoknak az a tevékenysége, amelyet a termelőszövetkezettel kötött megállapodás alapján háztáji gazdaságukban szarvasmarha vagy sertés tartására fordítanak. És ezt figyelembe kell venni a nyugdíj és egyéb társadalombiztosítási szolgáltatások, a gyermekgondozási segély, valamint a szocialista juttatások szempontjából is. Ez azt jelenti, hogy a háztájiban végzett munka, a közös részére szerződésesen nevelt jószágok körüli tevékenység voltaképpen bedolgozói bérmunkának számít, ami után bevezetik a fakultatív nyugdíjjárulékot. A nagyjelentőségű intézkedés végképp ,és megnyugtatóan rendezi a háztáji állattartást felfejlesztő szövetkezeti tagok viszonyát a termelőszövetkezettel. Nemhogy korlátot nem szab a közös és a háztáji között, hanem ellenkezőleg, még szorosabbá fűzi kettőjük kapcsolatát. A háztáj így mintegy a közös üzemegységévé válik. A szövetkezetet is érdekeltté teszi a háztáji gazdaságok segítésében és a tagokat is abban, hogy minél több állatot tartsanak otthon. A gondozásukra fordított időt már nemcsak magasabb átvételi árakkal, vagyis több forinttal fizetik meg, a háztáji ólak környékén, az istállókban eltöltött időt beszámítják a nyugdíjba, figyelembe veszik a gyermekgondozási segélynél és egyéb szociális juttatásoknál. A fiatalok sem „pazarolják” el idejüket, ha segítenek otthon, hanem saját hasznukra dolgoznak, ugyanakkor segítik az ország jobb ellátását és exportunk növelését. Hiszen köztudott, hogy a tőkés piacon a szarvasmarha legfontosabb exportcikkünk, a konvertibilis piacon ez a cikk hozza az országnak a dollárbevétel 20 százalékát. A háztáji állattartás fejlesztésére tett intézkedések eredményére bizonyára rövid időn belül érezhetők lesznek a piacon is. A háztáji ezentúl nem záróakkordként csendül majd fel, nem a mondat befejező részeként, amikor a mezőgazdaság jövedelmezőségéről és a tagok jövedelméről esik szó, hanem kapocs lesz a közös és az egyéni érdek között, mert ezt így kívánja az ország érdeke. Illés Sándor Négyhatalmi tárgyalások Nyugat-Berlinről A nagykövetek április végén folytatják megbeszéléseiket A külpolitikai helyzet EURÓPA, ÁZSIA ÉS a KÖZEL-KELET töltötte ki az elmúlt huszonnégy óra nemzetközi eseménykrónikáját. Kontinensünk vonatkozásában volt egy fontos világpolitikai esemény — a négy nagyhatalom nagyköveteinek eszmecseréje Nyugat-Berlinről —, és egy jelentős magyar vonatkozású hír is: Péter János berlini tárgyalásait befejezve visszaérkezett Budapestre. A magyar külügyminiszter az eszmecserékről megszerkesztett közös nyilatkozat publikálása előtt két nyilatkozatot is tett berlini eszmecseréiről: a Ferihegyen a magyar újságíróknak adott tájékoztatást, majd az esti órákban az NDK televíziója sugározta korábban rögzített interjúját. Péter János nem csupán mostani látogatásáról emlékezett meg, hanem tágasabb összefüggésekben beszélt a magyar—NDK kapcsolatok egész rendszeréről, amelyet immár a legkülönbözőbb szinteken egész konzultációs gépezet állandósít Kádár János és Fock Jenő legutóbbi berlini látogatása óta. A párt- és kormány-eszmecseréknek ez a rendszere biztosítja a két ország tapasztalatainak kicserélését. Természetes, hogy a nemzetközi politika vonatkozásában ezek a tárgyalások — miként a mostani Peter—Winter találkozó is — elsősorban az európai biztonsággal foglalkoznak. A magyar külügyminiszter ez alkalommal megerősítette azt a magyar álláspontot, amelyet a közelmúltban szófiai és brüszszeli előadásában, valamint varsói sajtóértekezletén fejtett ki. Ebben az állásfoglalásban szó van Nyugat-Berlinről is, ami a csütörtöki négyhatalmi nagyköveti megbeszélés tárgya volt. A jelentésekből jószerivel csupán a formaságokra történtek utalások, miután a négy nagyhatalom szigorúan őrzi a tárgyalások bizalmas jellegét, megállapodásuk szerint a tájékoztatást a minimálisra csökkentik. A kiadott közlemény a jövőre csupán annyiban utal, hogy bejelenti: a szovjet, az amerikai, az angol és a francia nagykövet április 28-án ül össze ismét Nyugat- Berlinben a most megkezdett viták folytatására. Délkelet-Ázsiában a kambodzsai puccs óta lényegesen új fejlemény nem történt, illetve most kezdi éreztetni hatását a múlt heti Phnom Penh-i fordulat a világpolitikára. Hanoiban nyilatkozatot adtak ki, és ebben aláhúzták: az Amerikaiak agreszsziója most már Indokína egészére kiterjed. Ezt egyébként alátámasztja, hogy az amerikai légierők kambodzsai területeket bombáztak, a VDK és a dél-vietnami szabadságharcos erők támadásának ürügyével. Hanoiban azt is kiemelték, hogy Washington most támaszpontjainak egész hálózatát építi ki Délkelet-Ázsiában a Lon Nol-kormány felhasználásával. Ez a téma szóba került a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezlet e heti csütörtöki ülésén is, amely sorrendben a hatvanadik volt. A délvietnami forradalmi kormány képviselője a történtek nyomán az Egyesült Államokat tette felelőssé a párizsi tárgyalások egy helyben topogásáért. Egyelőre nincs szó az értekezlet megszakadásáról — mondotta a szabadságharcosok képviselője —, mivel Nixon továbbra is meg akarja téveszteni a nemzetközi közvéleményt, de az értekezlet ezen az úton zsákutcába vezet. A Közel-Kelettel összefüggésben Nasszer elnök beszámolt az EAK nemzetgyűlésének. A helyzetet úgy jellemezte, hogy jelenleg nem reális beszélni a politikai rendezés lehetőségeiről, de nem reális hangoztatni azt sem, hogy az arabok erővel változtathatnának az izraeli megszálláson. Eközben Washingtonban Rogers külügyminiszter és Dobrinyin szovjet nagykövet tárgyalt, a jelentések szerint arról az amerikai elképzelésről, hogy teljes fegyverszállítási embargót rendelnének el az egész Közel-Keletre, Kairóban ezt a javaslatot szemforgatónak tartják, mert az Izraelnek felajánlott 100 millió dolláros amerikai segély Tel Aviv katonai potenciálját erősíti. (V. T.) Péter János hazaérkezett Berlinből Kedvező távlatok a magyar S NDK együttműködésben Péter János külügyminiszter csütörtökön délután viszszaérkezett Budapestre a Német Demokratikus Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról. A Ferihegyi repülőtéren Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András külügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál dr. Herbert Plaschke, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. Péter János a megérkezés után útjáról nyilatkozott az újságíróknak: — Magyarország és az NDK kétoldalú kapcsolatainak fejlődése hasznos mind a két ország számára, s nemzetközi együttműködésünk az európai béke és biztonság ügyét szolgálja — mondotta. — A kormány tagjaival, az NSZEP Központi Bizottságának képviselőivel folytatott tárgyalások nagyon kedvező távlatokat mutatnak mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a nemzetközi együttműködésben. Erfurt jelentősége Péter János ezután így folytatta : " Európában sokféle nemzetközi összejövetel van készülőben az európai békéről és biztonságról. A kormányok együttműködését is megkönynyíti, ha a különböző társadalmi szervezetek és mozgalmak képviselői közös konferenciákon foglalkoznak az európai béke és biztonság ügyével. Több fővárossal folytatott kétoldalú megbeszéléseken merült fel az a gondolat, hogy az európai fővárosok vezetői — tanácselnökök, polgármesterek — tartsanak konferenciát, s ha kialakul az a közös vélemény, hogy ilyen konferenciát Budapesten rendezzenek, a Magyar Népköztársaság kormánya ezt a gondolatot szívesen üdvözölné. Kitért,Péter János az erfurti találkozóra is: — E találkozó nagyon jelentős eredménye a szocialista országok, a Német Demokratikus Köztársaság külpolitikájának, annak a politikának, amely a különböző rendszerű európai országok békés egymás mellett élésének erősítésére irányul. A háttér, amellyel ez a konferencia létrejött, természetesen nagyon bonyolult, s nem szabad egy ilyen találkozótól nagyon sokat várni. A találkozó ténye önmagában jelentős, s az a körülmény, hogy megállapodás született újabb találkozóra vonatkozóan, további jelentőséget ad ennek az első eszmecserének. A magyar—NDK kapcsolatok Péter János nyilatkozott az NDK televíziójának is; az interjút csütörtökön este sugározták. Az első kérdésre — hogyanítéli meg a magyar—NDK kapcsolatok fejlődését és további távlatait , a külügyminiszter azt válaszolta: a közelmúltban járt Berlinben Kádár János és Fock Jenő. Ulbrichttal, Stophtal és más vezetőkkel folytatott , igen eredményes tárgyalásokon megállapodtak a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésében, a személyes érintkezések kibővítésében, a két párt központi bizottsági titkárainak, illetve a két kormány képviselőinek további találkozóiban. Utalt arra Péter János, hogy az NDK-ban dolgozó magyar fiatal első csoportja az idén már hazatér. „Remélem — mondotta —, jó emlékeket hagynak itt, arról pedig teljesen meg vagyok győződve, hogy ezek a fiúk és leányok hazatérve sokezernyi új, erős szállal kötik össze népeinket”. Hangoztatta azt is, hogy Magyarország nagy figyelmet szentel az NDK-val fenntartott kapcsolatainak, amint ezt az is tanúsítja: az NDK a magyar külkereskedelemben a Szovjetunió után a második helyen áll. A teljes európai biztonság feltételei A riporter ezután az európai biztonságról és a biztonsági értekezlet összehívásáról tett fel kérdést a magyar külügyminiszternek. Péter János hangoztatta, hogy különbséget kell tenni az európai biztonság és a biztonsági értekezlet között, noha a két dolog nem választható el egymástól. Az európai biztonság megszilárdításáért akkor is dolgozni kell, ha az értekezlet soha neeem jönne létre, viszont a biztonsági értekezlet önmagában is egyik döntő tényezőjévé válhat az európai biztonságnak. Péter János utalt a közelmúltban Brüsszelben tartott előadására. Ebben kifejtette, hogy az európai biztonság mindaddig nem lesz teljes, amíg az összes európai ország az NDK-t nemcsak de facto, hanem de jure is nem ismeri el; amíg nem ismerik el véglegesen az Odera—Neisse-határt; amíg nem alakul ki teljes nemzetközi egyetértés Nyugat-Berlin státusáról; amíg a müncheni szerződésnek nemcsak törvénytelenségét, hanem kezdettől fogva való érvénytelenségét is el nem ismerik. — Az európai biztonságnak — folytatta a külügyminiszter — természetesen más feltételei is vannak, míg az európai biztonsági értekezletnek nincs semmiféle feltétele. A mi megítélésünk szerint az ilyen értekezlet összehívására máris megérett a helyzet. Helyes és céltutatos politika Az utolsó kérdés afelől érdeklődött, hogy Péter János Wili Stoph-fal folytatott megbeszélése után hogyan vélekedik az NDK-nak a két Németország egyenjogú nemzetközi jogi kapcsolatainak megteremtésére tett javaslatairól. Péter János örömét fejezte ki, hogy a különböző társadalmi rendszerű két német állam képviselői a történelemben első ízben Erfurtban most találkoztak. A Berlinben kapott tájékoztatások megerősítették a magyar kormányt abban, hogy az NDK kormánya helyes és céltudatos politikát követ az európai biztonság, és benne a két német állam békés együttélése javára. „Jól tudjuk — mondotta —, hogy a két német állam társadalmi rendszere között áthidalhatatlan az ellentmondás. Annak, hogy az európai béke javára a két német állam között gyümölcsöző együttműködés alakulhasson ki, az a feltétele, hogy az NSZK nemzetközi jogi alapon ismerje el az NDK-t, és így lépjen vele diplomáciai kapcsolatra. A nyugat-európai államok körében is növekszik a felismerés, hogy az NDK-t nem elég de facto elismerni — efölött már nincs vita és ez is haladás — hanem de jure is el kell ismerni”. A nyugat-berlini tárgyalások Április 28-án találkoznak ismét a nagykövetek Csütörtökön délelőtt Nyugat-Berlinben megkezdődtek a négyhatalmi megbeszélések. A tanácskozáson , amelyet a Szövetségi Ellenőrző Tanács egykori épületében tartanak, a Szovjetunió berlini, illetve az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország bonni nagykövete vesz részt. Mint az AFP, a Reuter és a TASZSZ jelenti: a négyhatalmi tanácskozás magyar idő szerint néhány perccel tíz óra után kezdődött meg, de hivatalosan csak háromnegyed tizenegy tájban tartották a megnyitót. Addig a négy nagykövet üdvözölte egymást, elhelyezkedett az asztalnál, rendezett még néhány ügyrendi részletet, és rövid nem hivatalos megbeszéléseket folytatott. A hivatalos tanácskozást Kenneth Rush, az Egyesült Államok bonni nagykövete nyitotta meg.