Magyar Nemzet, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
2 ségének” adott hangot a két állam szerződésének parafálásával kapcsolatban. A záróközlemény teljes szövege: „A tárgyalások során megvitattuk a két állam kapcsolatai továbbfejlesztésének kérdéseit. Kölcsönös elégedettségre a tárgyalások eredményeként kidolgoztuk és a mai napon parafáltuk a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződés szövegét. A miniszterek véleménycserét folytattak néhány nemzetközi kérdésről, amely mindkét fél érdeklődésére tarthat számot.” Aislers sajtóértekezlete Az MTI jelentése szerint Conrad Ahlers, a nyugatnémet kormány szóvivője pénteken délelőtt sajtóértekezletet tartott Bonnban. Mint mondotta, Willy Brandt kancellár „nagyon örül a Moszkvában kidolgozott szovjet—nyugatnémet szerződésnek és igen elégedett a tárgyalások eredményével’. A szövetségi kormány — fűzte hozzá Adlers — az európai béke biztosításához való hozzájárulásnak tekinti e szerződést, amely megnyitja az utat a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok tartós javulása előtt. A kormány reméli, hogy az ellenzéki pártok „helyesen értékelik majd” a moszkvai tárgyalások eredményeit. A bonni kormány szóvivője közölte azt is, hogy a Moszkvában pénteken parafált szovjet—nyugatnémet szerződést ennek aláírásakor hozzák majd nyilvánosságra. Újságírók kérdéseire válaszolva azt mondotta, hogy tudomása szerint a szerződést Moszkvában fogják aláírni. Erre — mint mondotta — jövő héten kerülhet sor. A Scheel vezette nyugatnémet küldöttség pénteken a kora délutáni órákban Moszkvából visszaérkezett Bonnba. A nyugatnémet külügyminiszter a repülőtéren nyilatkozott a sajtó képviselőinek. „Delegációnk moszkvai miszsziója véget ért — mondotta. — Tizenkét napon át szakszerű, kemény és türelmes tárgyalásokat folytattunk, a szovjet kormánnyal..." . Olyan eredménnyel jövök vissza, amely biztosítja a német nép nemzeti érdekeinek megőrzését; elősegíti az európai béke megszilárdítását, új alapokra helyezi a Szovjetunió és az NSZK jövendő kapcsolatait és nagyobb biztonságot nyújt lakosságunknak.” „Legyen a Szovjetunió és az NSZK e szerződése a két állam együttműködésének konstruktív kiindulópontja, amely fordulatot hoz a két nép kapcsolataiban” — folytatta a bonni külügyminiszter. Scheel aláhúzta, hogy mindkét fél „igen komolyan” tárgyalt. Reményének adott hangot, hogy a szerződés alapján az NSZK közelebb jut a Kelet-Európával való megbékéléshez is. A bonni kormány szombaton tart rendkívüli minisztertanácsot, amelyen Scheel beszámol a moszkvai eredményekről. A minisztertanácson Brandt kancellár is részt vesz, aki e célból megszakítja külföldi üdülését. A szombati minisztertanács után kerül sor Bonnban a politikai pártok parlamenti csoportjainak a tájékoztatására. Londonból jelenti a Reuter. Az angol kormány pénteken hivatalos nyilatkozatban foglalt állást a néhány órával korábban Moszkvában parafált szovjet—nyugatnémet szerződéssel kapcsolatban. A brit nyilatkozat a kelet— nyugati kapcsolatok javításával összefüggésben „rendkívül fontos fejleménynek” nevezte a szerződést A szovjet—nyugatnémet megállapodás — állapítja meg a nyilatkozat — első lépésnek tekinthető néhány fontos nyitott európai probléma megoldásának göröngyös útján. U Thant nyilatkozata V Thant, az ENSZ főtitkára kijelentette, hogy örül a szerződés parafálásáról szóló hírnek, az egyezményt az ENSZ- alapokmány előírásaival összhangban állónak tekinti és reméli, hogy ez a lépés az európai béke és biztonság megerősítésének, a népek közötti baráti kapcsolatok fejlesztésének irányában fog hatni. Washingtoni jelentések szerint az amerikai kormány a szovjet—nyugatnémet szerződés szövegének ismeretében, a parafálás után is változatlanul támogatja Bonn céljait. Hivatalos amerikai véleménynyilvánításra csak a szerződés aláírása után lehet számítani, de a washingtoni külügyminisztérium tisztviselői máris az európai enyhülés felé tett első tényleges lépésként értékelik a szovjet—nyugatnémet szerződés parafálását. E körökben most úgy vélik — írta a UPI —, hogy a szerződés eredményes megkötése elősegítheti az európai biztonsági értekezlet, vagy az ehhez vezető konferenciák sorozatának megtartását. Sietnek hozzáfűzni, hogy ,,az Egyesült Államok valójában sohasem ellenezte a biztonsági értekezlet gondolatát, csupán azért vonakodott tőle, mert nem látott biztosítékokat arra, hogy az értekezleten haladást lehet elérni. Most, a szerződés parafálásával kiküszöbölődtek a vonakodás okai". Zsivkov és Marko találkozója Szófiából jelenti az MTI. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az ország minisztertanácsának elnöke fogadta a jelenleg Bulgáriában üdülő Jan Marko csehszlovák külügyminisztert, és szívélyes megbeszélést folytatott vele. Az eszmecserén részt vett Ivan Basev bolgár külügyminiszter is. Ezt megelőzően a két külügyminiszter külön megbeszélést folytatott. Tárgyalásukon részt vett a prágai bolgár és a szófiai csehszlovák nagykövet is. A kambodzsai nemzeti egységkormány pénzügyminiszterét fogadta a szovjet külügyminiszter-helyettes Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes pénteken fogadta Thiom Mummot, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagját, a Kambodzsai Királyi Nemzeti Egységkormány gazdasági és pénzügyminiszterét, aki átutazóban tartózkodott Moszkvában. Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója szerint az amerikai kormány újabb ellentmondásokba keveredik abbeli erőfeszítésében, hogy letagadja a kambodzsai szabadságharcosok ellen viselt légi háborújának nyilvánvaló tényeit. Laird hadügyminiszter csütörtökön rögtönzött sajtóértekezleten próbálta meggyőzni az újságírókat, hogy a szabadságharcos erőkkel közvetlen harci érintkezésben álló kambodzsai kormánycsapatoknak nyújtott amerikai harcászati légi támogatás nem egyéb, mint a Dél-Vietnam felé irányuló ellenséges utánpótlás „feltartóztatása”. A kambodzsai helyzet súlyosbodásáról számolt be az AFP Phnom Penh-i tudósítója is, idézve egy Kambodzsába kiküldött dél-vietnami zászlóalj parancsnokát, Tran Ba Di tábornokot. A tábornok a többi között közölte, hogy a Phnom Penh-től körülbelül 50 kilométernyire délnyugatra fekvő Kampat városa körül dúlnak a harcok és a várost bekerítés fenyegeti. 0 (Helsinki, TASZSZ) Hirosima és Nagaszaki atombombázásának 25. évfordulójával kapcsolatban a Béke-világtanács titkársága kiáltványban hívja fel a nemzetközi és az országos szervezeteket, minden embert, akinek érdekei fűződnek a békéhez, hogy bontakoztassanak ki világméretű tömegmozgalmat a hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelésért. Theodoratisz a Szovjetunióban Moszkvából jelenti a TASZSZ: Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző a szovjet zeneszerzők szövetségének, és a görög demokratákkal szolidaritást vállaló szovjet bizottságnak a meghívására, péntekencsaládjával együtt üdülésre és gyógykezelésre a Szovjetunióba érkezett Magar Nemzet Letette a hivatali esküt az új olasz kormány Humor nem tagja a kabinetnek Rómából jelenti a Reuter. Mariano Rumor, aki Olaszország három legutóbbikormányának élén állt, pénteken átadta helyét utódjának, a szintén kereszténydemokrata Emilio Colombónak. Az új kormány — a fasizmus megbuktatása óta a 32. csütörtökön este tette le a hivatali esküt Saragat köztársasági elnök kezébe, ezzel véget vetve az egyhónapos politikai válságnak. Rumor és Colombo a hivatalátadási ünnepség után több mint egyórás megbeszélést folytatott egymással, a kiadott hivatalos közlemény szerint „a szívélyesség és barátiasság légkörében”. A két politikust egyébként is régi barátság fűzi egymáshoz, Colombo az utolsó három Rumor-kormányban kincstárügyi miniszteri tisztet töltött be. A lemondott miniszterelnök nem tagja az új olasz kormánynak. . 31 olasz kormány 27 év alatt OLASZ KORMÁNYOK Mussolini bukása (1943) óta; zárójelben a külügyminiszterek nevei, a dátum: hiva'talba lépésük időpontja. Badoglio (Guariglia), 1943. VII. 25. Badoglio (Badoglio), 1944. IV. 22. Bonomi (Bonomi),. 1944. VI. 13. Bonomi (de Gasperi), 1944. XII. 12. Parri (de Gasperi). 1945. VI. 21. de Gasperi (de Gasperi), 1945. XII. 10. de Gasperi (Nenni), 1946. VII. 13. de Gasperi (Sforza), 1947. II. 2. de Gasperi (Sforza), 1947. V. 31. de Gasperi (Sforza), 1948. V. 23. de Gasperi (Sforza), 1950. I. 27. de Gasperi (Sforza), 1951. VII. 26, de Gasperi (de Gasperi), 1953. VIL 16. Pella (Pella), 1953. VIII. 17. Fanfani (Piccioni) 1954. I. 18. Scelba (Piccioni), 1954. II. 10. Segni (Martinok 1955. VII. 6. Zoli (Pella), 1957. V. 19. Fanfani (Fanfani), 1958. VII. I. Segni (Pella), 1959. XII. 15. Tambroni (Segni), 1960. III. 23. Fanfani (Segni), 1960. VII. 26. Fanfani (Segni), 1962. II. 21. Leone (Piccioni), 1963. VI. 21. Moro (Saragat), 1963. XII. 4. Moro (Saragat), 1964. VII. 22. Moro (Fanfani), 1966. II. 23. Leone (Medici), 1968. VI. 24. Rumor (Nenni), 1968. XII. 13. Rumor (Moro), 1969. VIII. 5. Rumor (Moro), 1970. III. 27-tő! 1970. VII. 6-ig. Ma éjfélkor lejért a határidő A Tupamaros-gerillák ragaszkodnak a politikai foglyok szabadon bocsátásához Montevideóból jelenti a Reuter és az AFP. A Tupamaros-gerillák csütörtökön újabb közleményt adtak ki, amelyben előbbre hozták követeléseik teljesítésének határidejét. Eszerint, amennyiben az uruguayi kormány pénteken éjfélig nem teljesíti követelésüket, az összes politikai fogoly szabadon bocsátását, akkor nem lehet szó a foglyul ejtett Dias Gomides brazil konzul és Don Mitrione amerikai tisztviselő szabadon bocsátásáról, hanem az „ügyet lezártnak tekintik és szabad folyást engednek az igazságszolgáltatásnak”. Bár a gerillák újabb közlését általában határozott fenyegetésnek tekintik, Jorge Petrano Facio uruguayi külügyminiszter igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, hangoztatva, hogy a Tupamarosközleményt „különféleképpen is lehet értelmezni”. Így lehetséges, hogy a gerillák bírósági tárgyalást rendeznek, de nem feltétlenül hoznak halálos ítéletet. Antonio Francese tábornok, belügyminiszter újságíróknak kijelentette, hogy a kormány még tárgyal a gerillák megbízottaival. Korábban a kormány 1700 angol fontnak megfelelő jutalmat tűzött ki azoknak, akik közelebbi nyomra vezetnek. Montevideóban pénteken délután, néhány órával a Tupamaros-gerillák által a politikai foglyok szabadon bocsátására kitűzött határidő lejárta előtt, ismeretlen tettesek újabb emberrablást követtek el. Az áldozat ezúttal Claude L. Fly, az amerikai nagykövetség egyik gazdasági tanácsadója, aki talajszakértőként dolgozott az uruguayi kormány számára. Pénteken este Montevideóban utcai tűzharc zajlott le a Tupamaros-gerillák és a rendőrség között. Az összetűzés után a rendőrség közölte, hogy foglyul ejtette Raul Sendicet, a Tupamaros-szervezet állítólagos vezetőjét, és egy társát, akiről feltételezik, hogy részt vett az amerikai és brazil diplomata elrablásában. A külpolitika hírei (Moszkva, TASZSZ) Folytatódtak a Kremlben a szovjet —iraki tárgyalások. Az iraki küldöttség ma Leningrádbankdik (Moszkva, TASZSZ) A Komszomolszkaja Pravda pénteki számában cikket közölt Simon Wiesenthalról, a Bécsi Zsidó Dokumentációs Központ vezetőjéről. A szovjet lap szerint „Wiesenthal valótlan híreszteléseket terjeszt arról, hogy a szocialista országokban antiszemitizmus van és hogy a kommunisták nem üldözik a zsidógyilkolásban részes és bűnös nácikat”. (Peking, Reuter) Négynapos hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett Nimeri, a Szudáni Forradalmi Tanács elnöke. A küldöttséget Csou En-laj kínai kormányfő fogadta. O (Róma, AP) Magánkihallgatáson fogadta VI. Pál pápa Atallah jordániai külügyminisztert és El Madzsali hadügyminisztert. O (Varsó, MTI) A VDK mezőgazdasági küldöttsége Varsóba érkezett. A delegációt Le Duy Trinh miniszterhelyettes vezeti. (Zsabljak, Tanjug) Tito jugoszláv elnök beszédet mondott a montenegrói városban rendezett nagygyűlésen. Pártpolitikai és gazdasági kérdések említése után kijelentette, hogy ezúttal nem kíván külpolitikáról beszélni. Csupán a jugoszláv—albán viszonyra tért ki röviden. Hangúlyozta: Jugoszlávia jó viszonyban akar élni Albániával. O (Tokió, UPI) Khiem, a saigoni rezsim miniszterelnöke Japánba érkezett. Ffa (Saigon, UPI) Elcsendesültek az összecsapások Dél- Vietnam területén. Az elmúlt 24 órában nem került sor öszszetűzésre az amerikaiak és a szabadságharcosok között. A harmincadik SALT-ülés Bécsben Bécsből jelenti az UPI. Véget ért Bécsben a SALT-tárgyalásokon részt vevő delegációk harmincadik ülése. A megbeszélés negyven percig tartott. A következő megbeszélésre jövő héten, kedden kerül sor. .Szombat, 1970. augusztus 1. A 32. kabinet Colombo kísérlete Pontosan egyhónapos huzavona után Olaszországnak ismét van új kormánya, sorrendben a harminckettedik Mussolini bukása óta. Ez a kormány aránylag gyorsan alakult meg, elődjének vajúdása több mint hatvan napig tartott, s alig volt valamivel hoszszabb életű, Rumor miniszterelnök száz nap múlva lemondott. A különbség a kettő között talán csak az, hogy az új kabinetben nem vesz részt a volt miniszterelnök, a kabinet élén egykori kincstárügyi minisztere, Emilio Colombo áll. Hogy hosszabb életű lesz-e, azt természetesen nem lehet megjósolni, de a problémák, amelyekkel Rumornak nem sikerült megbirkóznia, változatlanul fennmaradtak. Nem valószínű, hogy Colombo oldja meg őket. Ez a kormányzási képlet, a centro sinistra, a „középbal” szövetsége több mint nyolc esztendővel ezelőtt alakult ki, ötlete először 1962 januárjában, a kereszténydemokraták nápolyi kongresszusán merült fel, amikor a Moro—Fanfani csoport többségbe került és elhatározta, hogy a tömegbázis kiszélesítésére és a kommunisták elszigetelésére a szociáldemokratákkal és a köztársaságpártiakkal koalícióra lép, s megszerzi a Nenni vezette szocialisták támogatását. Ez volt a híres „nyitás balra” — „apertura a sinistra” — politikája, amelyre a kereszténydemokratákat főként az kényszerítette, hogy elveszítették abszolút többségüket. A kezdeményezést nem kísérte sok szerencse. Mutatja ezt az is, hogy azóta ez a tizedik középbal kormány Itáliában, sőt, volt olyan idő, 1968-ban, a választások után, amikor a négy párt nem tudott megegyezni és kisebbségi kormány alakult Leone vezetésével. Az Olasz KP elszigetelése sem járt eredménnyel; az 1968-as választás igazi győztese a kommunista párt volt; 11 új mandátumot szerzett a 166 mellé, s ha ide számítjuk az 1963-ban alakult, Nemni-pártból kivált „Szocialista proletár egység olasz pártja” (Partito sozialista italiano di unita proletária) 23 új mandátumát, ez a 200 mandátum olyan erő, amilyennel a munkásságnak a társadalmi megújhodásért harcoló mozgalmai talán még sohasem rendelkeztek az olasz parlamentben. Az OKP azóta is tartja pozícióját, ez év júniusában a tartományi választásokon 27,9 százalékot ért el. A megújuló válságok bizonyítják, hogy a kommunisták nélkül csak időlegesen lehet kormányozni Itáliában. A most lezajlott kormányválságnak is ez az egyik fő oka. Ismeretes, hogy a tartományi választások után három fontos autonóm területen (régióné), Emilia-Romagnában, Toszkánában és Umbriában kommunista—szocialista kormányzat alakult. E három tartomány a legfejlettebbek közé tartozik, igazgatásuk példaként állhatna a többi tartomány előtt. A kereszténydemokraták és szociáldemokraták azonban rossz néven vették Rómában, hogy koalíciós partnerük, a szocialisták tartományi szinten együttműködnek a kommunistákkal. Rumor részben ezért mondott le, részben pedig a szakszervezetek által meghirdetett általános sztrájk miatt. A helyzet mit sem változott az egyhónapos huzavona után. Az új miniszterelnöknek tudomásul kellett vennie, hogy a szocialisták együttműködnek a kommunistákkal, hiszen az említett tartományokban semmilyen más többséget nem lehetne létrehozni. (Emilia-Romagnában — székhelye Bologna — a kommunista párt akár egyedül is intézhetné az igazgatást.) És az új kormány nem térhet ki a reformok elől sem. Ezek között a legfontosabbak: munkabéremelés, árrögzítés (Olaszországban ebben az évben már 6 százalékkal emelkedtek az árak), szociális lakásépítés, a közlekedés és művelődéspolitika modernizálása, valamint a déli országrész elmaradottságának megszüntetése. E problémákkal eddig egyetlen kormánynak sem sikerült megbirkóznia. Különösen súlyos a déli országrészek helyzete, ahonnan állandóan összetűzésekről és sztrájkokról számolnak be a hírügynökségek. (Legutóbb Catanzaróban egy halottja és több mint száz sebesültje volt az utcai harcoknak.) A kenyörtelenség és munkanélküliség önmagában is állandó robbanással fenyegető szociális feszítőerő. Különösen egy olyan országban, ahol néhány száz kilométerrel északra viszonylagos jólétben élnek az emberek. E jólét oka: a termékeny föld, az iparépítés, a szervezett munkásság érdekvédelmi harca. Aligha akad ország, ahol olyan nagy a különbség, mint Olaszország észak és déli része között. Az eredmény az, hogy a munkaképes lakosság fokozatosan vándorol el Vagy az északi országrészbe, ahol háromszor-négyszer annyit keres ugyanazért a munkáért, mint délen, vagy külföldre szerződik vendégmunkásnak. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy éppen az a réteg vesz vándorbotot a kezébe, amely vállalkozó szellemű, szakmailag többnyire képzett, tehát alkalmas volna egy szociális program megvalósítására. Hol van azonban itt olyan szociális program, amely Kalábria vagy Szicília lakosságát maradásra bírná és emberhez méltó életét biztosítaná? A tervek rendszerint papíron maradnak, s az esetleges fejlesztésre szánt összegeket a helyi érdekszövetségek a maguk hasznára fordítják. A tavalyi földrengés hajléktalanná vált áldozatai ma is kunyhókban és sátrakban laknak Szicíliában, noha világméretű volt az adakozás. Legföljebb azzal vigasztalódhatnak, hogy még azokat sem kártalanították (ha még élnek), akik 1908-ban váltak hajléktalanná a messinai földrengés következtében. Az új centro sinistra, az új középbal kormánya egy-két személycserétől eltekintve ugyanaz tehát, mint a régi, s ugyanazokkal a problémákkal is kell megküzdenie. Valószínűleg még a programjában sem fedezhető fel különbség, amelyet hétfőn vitatnak meg az olasz parlamentben. Az elgondolások majdnem minden korábbi kormány programjában szerepeltek. Nyilván azért szerepelnek most is, mert nem valósították meg őket. Ilyen például: az oktatásügy reformja, a szociális nyugdíjak felemelése (anélkül hogy adóemelést kellene végrehajtani), adóreform, a munkásság beleszólási joga az üzemek vezetésébe, a munkanélküliség megszüntetése, a már említett déli országrész fejlesztése. És sorolhatnék tovább az egymást váltó olasz kormányok változatlan programját. Az Olasz Kommunista Párt részvétele a kormányzásban nagymértékben elősegítené a rendezetlen kérdések megoldását, miként a kommunisták 1947-ig sikerrel működtek közre a háború utáni újjáépítés munkájában. (A kereszténydemokraták 1947 májusában kormányválságot provokáltak, hogy kiszorítsák a kormányból a kommunistákat és szocialistákat.) Nemrég rámutattunk, hogy a közös felelősségvállalásnak olyan bel- és főként külpolitikai akadályai vannak (NATO, Közös Piac), amelyek országos szinten kizárják az együttműködést, legalábbis addig, amíg a szövetségi rendszerek politikája fel nem oldódik egy kollektív európai biztonság rendszerében. A tartományokban azonban, ahol a kommunisták vezetésével működik a közigazgatás, máris tapasztalható a népfrontpolitika eredménye: itt a legrendezettebbek a szociális viszonyok, sőt — a második vatikáni zsinat eredeti szellemében — majdhogynem zavartalan az egyházi és világi hatóságok együttműködése. Más alternatívája az olasz belpolitikai életnek nincsen. Egy jobboldali katonai puccs — görög mintára, amelynek tervéről szivárogtak ki hírek — nem vezethet sikerre ott, ahol a kommunista pártnak 1,7 millió tagja van. Soron kívüli választás sem változtatna az erőviszonyokon. Ilyen körülmények között az új olasz kormány csupán elődei válságsorozatának folytatója. Vámos Imre