Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Szerda, 1910. szeptember 16.' 1- Magvar Nemzet Amerikai—szovjet vita A szexről, a szexuális filmekről, a szépségkirálynő-választásokról A Time és a Lityeratumaja Gazéin polémiája Nem mindegy, mit eszünk „jMicsoda talajba képesek elvetni Nyugaton az antikom- munizmus magját!” Ezzel a csodálkozó mondat­tal kezdi cikkét a Lityenatur- naja Gazetában A. Harcsev professzor, amikor válaszol a Time egyik írására. Az ameri­kai lap az inkriminált cikk­ben egyebek közt ezt írta: „A Szovjetunió szinte soha­sem tér el az általa választott vonaltól, különösen nem a sze­xualitást illetően. Kineveti a nyugati stílusú szexuális regé­nyeket, a kapitalista dekaden­cia szimbólumának tekinti azokat. A kommunisták rá­kényszerítik országukra a szinte viktoriánus szégyenlős- séget. Prostitúció és pornográ­fia — törvényen kívül áll ná­luk. A szovjet film és a tévé általában úgy ábrázolja a sze­relmet, mint a vonzalmat, amely csupán abban fejeződik ki, hogy a férfi és a nő meg­fogja egymás kezét A külföl­di szexuális filmek bemutatá­sa tilos a Szovjetunióban. És nincs náluk sem szépségver­seny, mint ahogy nem lehet fellelni ott a csábos vonzó női fényképeket (a pin-up görlö- ket), sem pedig a csak fér­fiak számára készülő illuszt­rált lapokat. A nemi felvilágo­sítás szinte csak egyetlen ki­fejezésből áll: tilos. És íme, most előttünk áll egy felfedezés. A 20-as évek óta Oroszországban először je­lentkezik a szociológiai kuta­tás a szexuális szokások és a szovjet polgárok magatartása területén. Megjelent egy cikk »Az ifjúság és a házasság« címmel, amely summázta két leningrádi szociológus tudós, A. Harcsev és Sz. Golod ku­tatásait. ... Harcsev és Golod azt kö­veteli, hogy javítsák a »-szo- cialista erkölcsöt*, szabadítsák meg a jelenlegi kettősségétől, mert ma van egy kódex a fér­fiak és egy másik a nők ré­szére. Azt követelik, hogy fo­gadjanak el egy reális új kó­dexet, amely mindkét nemnek egyenlő jogokat biztosítana és egyforma felelősséget háríta­na rájuk. A két szociológus ta­nulmányában megkritizál egy nemrégiben bemutatott filmet, amelyben egy fiatalember ve­szekszik a menyasszonyával, akiről megállapította, hogy nem volt ártatlan. Ehhez a fiúnak semmi köze — mond­ják a szociológusok —, és ja­vasolják, hogy a nőkre is ter­jesszék ki a házasság előtti és házasságon kívüli nemi élet jogát.” A Time cikkének ezt a ré­szét A. Harcsev professzor tel­jes egészében idézi a Lityera- turnaja Gazetában közzétett válaszában. Először megdöb­benésének ad kifejezést afe­lett, hogy micsoda logikával dolgoznak az amerikai újság­írók, mert az ő okfejtésük sze­rint, ha valamilyen irányban nem folyik kutatás, ez azt je­lenti: tilos. Ha pedig kutatni kezdenek a szovjet tudósok, ez már azt jelenti: eltérnek a megválasztott vonaltól. De van ennek a logikának egy még különösebb, furcsább vonása — mondja Harcsev —: a Time úgy tekinti a szexuális filme­ket és regényket, a prostitú­ciót és a pornográfiát, mintha csak a demokrácia szimbólu­mai lennének; a szerelem, mint vonzalom, a szégyenlős- ség pedig szerintük a „kom­munista tilalmak” következ­ménye. Tudomásul kell venniük a Time szerkesztőségében, hogy a kommunizmust emberek te­remtik meg az emberek érde­kében, legmagasabb szimbólu­ma a személyiség általános és harmonikus kifejlődése. An­nak érdekében, hogy az ember megtisztuljon a visszataszító rútságoktól, amelyek az évez­redes rabság során rakódtak rá, mi nemhogy elnéznénk eze­ket a rútságokat, hanem gyó­gyítjuk őket, és e célból néha olyan eszközöket is igénybe veszünk, mint a tilalom. Igen — hangsúlyozza cikké­ben A. Harcsev professzor —, nálunk tilos a prostitúció, mert az a kapcsolat, amit ez a szó kifejez, méltatlan az em­berhez. Igen, mi megmosolyogjuk a kapitalista dekadenciát, ehhez tartoznak az úgynevezett sze­xuális regények és filmek is. Ennek pedig az az oka, hogy a mi számunkra nagyon drága a művészet, nagyon drága az ember, akihez a művészet szól. A művészet pedig a mi felfo­gásunk szerint az emberi lé­leknek és képzelőerőnek olyan alkotása, amelynek fel­fogásánál az esztétikán kívül minden más érzés és szükség­let elnémul. Amikor a mű­vész tevékenysége már nem az esztétikai felfogás és átélés fe­lé orientálódik, hanem egészen más szükségletre apellál, pél­dául arra, hogy bekukkantson a női budoárok kulcslyukán, sőt, részesévé váljék a nemi aktusnak, akkor már egyálta­lán nem művészeti tevékeny­ség. Íme, ez a magyarázata annak, hogy a mi vélemé­nyünk szerint miért nincs lét­jogosultsága az erotikus regé­nyeknek, az erotikus filmek­nek, mint művészeti jelensé­geknek. Mi elfogadjuk a „mez­telen természetet”, de csak azt, amely nem a bujaságot váltja ki, hanem azt a kívánságot, hogy az ember felkiáltson: „milyen csodálatosan szép vagy te, ember”. Ez a hagyo­mánya a világ művészetének, az orosz és a szovjet művé­szetnek. A burzsoá film eroti­kus „őszintesége” valóban szemben áll a mi nevelési cél­jainkkal, de — hangsúlyozza a leningrádi professzor a félre­értések elkerülése végett — az Egy férfi és egy nő című fil­met például milliók és milliók nézték meg a Szovjetunióban, azért, mert ez művészet. Igaz, nálunk nincs szépség- királynő-választás, mert az ember szépségét mi nem for­mákban, proporciókban fejez­zük ki. Az ember szépsége az ember belső világában van. A butaságoknak abból a hal- mazatából, amelyek a Time cikkében fellelhetők, kiemel­kedik az a tételük, hogy a kommunisták rákényszerítet- ték az országra a szinte vik­toriánus szégyenlősséget. Hát először is a viktoriánus puri­tánizmus egyáltalán nem azo­nos a szégyenlősséggel, mint társadalmi normával. Másod­sorban pedig: ha így állítják fel a tételt, ez azt jelentené, hogy feltételezhető, az orosz népnek veleszületett tulajdon­sága volt a szégyentelenség, amely azután „a kommuniz­mus áldozatául” esett. De hi­szen egészen a legutóbbi idő­kig a mi burzsoá „leleple- zőink” teljesen mást inkrimi­náltak a kommunizmusnál, mégpedig azt, hogy szétzúzta a nemek közötti hagyományos kapcsolatokat, elültette a szé­gyentelenséget —, amelynek éppen a hiánya felett kesereg most a Time. Megdöbbentő, hogy egy jelentős folyóirat ennyire ne becsülje a tradíció­kat! Nem logikus-e annak felté­telezése, hogy a kommunisták nem erőszakolták rá az ország­ra sem ezt, sem amazt Min­den normális ember arra tö­rekszik, hogy eltakarja a ma­ga intim életét a külső szem­lélők elől. És miután népünk túlnyomó többségében normá­lis emberekből áll, egész né­pünk erre törekszik. Akármit mondanak is a szégyenlősség történelmi keletkezésének szakemberei, a civilizált tár­sadalomban a szégyenlősség mindig szerves és általános eleme volt a kultúrának. Ép­pen ellenkezőleg a szégyente­lenség a nemek között, csupán a kultúrától való elidegenedés, sőt a kultúra szétrombolásá- nak következménye. Miután pedig ez a jelenség nagyon is jellemző a mai kapitalista tár­sadalomra, ennek védelmezői (akik között a Time nem az utolsó sorban áll) úgy igye­keznek beállítani a normális szexuális kapcsolatoktól való eltévelyedést, mint — az ész­szerűség és a demokratizmus normáját. Megfordítva a dol­got: a történelmileg kialakult általános emberi kapcsolatok normáját úgy tekintik, mint „kommunista anomáliát”. Harcsev professzor cikkét egy jelentéktelen apró mo­mentum korrigálásával fejezi be, de éppen ez a jelentékte­len apró momentum egy kicsit megmutatja, milyen felülete­sen és felelőtlenül írnak igen gyakran az amerikai sajtóban. Az a vita, amely a vőlegény és a menyasszony között zaj­lott le, és amelyet a Time úgy állít be, hogy azt Harcsev pro­fesszor és tudós szociológus társa egy nemrégiben bemuta­tott szovjet filmmel kapcsolat­ban említette, valójában N. Jefremov regényének egyik epizódja... így is említették a szovjet tudósok, csupán a Time fordítás helyett — fer­dített ... (A Lityeratumaja Gazeta cikke nyomán.) A bevásárló háziasszony ritkán gondol arra, hogy a húsok, felvágottak minőségét szigorú előírások szabályoz­zák. Amikor elindul beszerző kőrútjára, arra ügyel, hogy szép, friss-e az áru; ez a két tulajdonság alapvető követel­ménye minden élelmiszeripa­ri szabványnak. Szabványos hús, felvágott? — különösen hangzik a köz­napi nyelvben. De természe­tes és nagyon fontos ott, ahol kivizsgálják a panaszokat; a Fővárosi Vegyészeti és Élel­miszervizsgáló Intézetben. Ez az intézmény az utóbbi idő­ben megnövekedett hatáskör­rel dolgozik: az élelmiszerek minőségét rontó üzemekkel szemben szabálysértési eljá­rást indíthat. — Élnek-e ezzel a joguk­kal? — kérdezem dr. Ojtózy Kristófné osztályvezető fő­mérnöktől. — Igen. A szabványelőírá­sokat sorozatosan megsértő üzemekkel szemben megindít­juk a szabálysértési eljárást, bár azt is meg kell monda­nom, hogy ez csak a legvégső eszköz. Kezdetben figyelmez­tetünk, esetleg javaslatot te­szünk a gyártási technológia megváltoztatására. — Arra a kérdésre, hogy milyen húsokat eszünk mos­tanában, csak azt felelhetem, hogy nem jobbat és nem rosszabbat, mint az elmúlt években; a nem megfelelő minőségű húsfélék aránya 4— 5 százalék. Kétféle kifogás S miközben azon töprengek, hogy ez úgy általában sok-e vagy kevés, hogy adott eset­ben, amikor csak otthon de­rül ki, nem jó ízű, esetleg úgy ahogy van eldobható — örök háziasszonyi panasz! — a mindig szűkösen mért ház­tartási pénzből vásárolt fel­vágott, mennyi is az a 4—5 százalék, a főmémökasszony már konkrét példákat mond. — Alapvetően kétféle kifo­gás merülhet fel a húsáruk­kal kapcsolatban. Az egyik az érzékszervi hiba, a másik — és ez a súlyosabb —, a nem megfelelő összetétel. Ér­zékszervi hiba merült fel pél­dául a Ceglédi Húsipari Vál­lalat virslijével kapcsolatban. Úgynevezett huzat nélküli virslit gyártanak. A műanyag­belet, amibe a masszát töltik, nem szedték le, az áru így került a kereskedelembe. A vállalat a technológiai fe­gyelmet sértette meg. A szab­vány előírja, hogy a rugal­matlan műanyaghuzatot le kell szedni az áruról, mert a massza nem tud szellőzni, a kicsapódó nedvességtől hama­rabb romlik. A vállalat azzal védekezett, hogy a kereske­delem műanyagbélben ren­delte a virslit. Kifogásukat nem fogadtuk el, erre felhív­tuk a felettes szerv figyelmét is. A ceglédi vállalat megúsz­ta figyelmeztetéssel. A Buda­pesti Húsipari Vállalat újpes­ti gyáregységét azonban a szabálysértési eljárás lefoly­tatása után pénzbüntetésre ítélték. A gyár a szabvány­előírásoknak nem megfelelő, féhérjehiányos terméket ho­zott forgalomba. Gyakori a kifogás az angol szalonna minősége ellen. Az előírás 50—50 százalékos hús— szalonna réteget követel. Nemcsak a minőséget rontja az, aki keskenyebb húsréteg­gel gyártja ezt az egyébként kedvelt árut, hanem meg nem engedett haszonra is szert tesz, mivel a szalonna fele annyiba kerül, mint a hús. — Nyerészkedési szándék láttán nem figyelmeztetünk, azonnal megindítjuk a sza­bálysértési eljárást. Legutóbb a Tolbuhin körúti csarnok­ban három szövetkezeti el­árusítóhelyen tapasztaltuk ezt. A minősítés A figyelmeztetett vagy megbírságolt vállalatok gyak­ran hivatkoznak arra, hogy azért romlik árujuk minősége, mert nem megfelelő a nyers­anyag, nem homogén elosz­lású a gyártási alapanyag. Ezt a védekezést nem fogadja el az intézet, minden árut há­rom minta alapján minősíte­nek. Másféle, de a vásárlókat közelről érintő probléma, ha két, majdnem azonos minősé­gű áru kerül forgalomba nagy árkülönbséggel. Példaként az olasz és a soproni elnevezésű felvágottat említi a főmér­nökasszony. — A két termék között még a szakemberek is nehezen tesznek különbséget. Az ár­ban azonban nagy az eltérés: az olasz felvágott kilója 48, a sopronié 42 forint. Sajnos, ez­zel a két áruval kapcsolatban nagy a visszaélés lehetősége is. Á szállítás folyamán vagy a szeleteléskor leszakad a címke, így az olcsóbb sopro­ni könyen eladható olasz fel­vágottként Az intézet felhívta a gyár­tó figyelmét erre az eshető­ségre, hozzátéve még azt, hogy a kétféle felvágott való­jában nem jelent választék- bővítést, mert a vásárlók nem éreznek közöttük minőségi különbséget. Furcsa választ kaptak. Azt ugyanis, hogy nem merik megszüntetni az olcsóbb áru gyártását, mert az kedvezőtlenül hatna a vá­sárlókra. Az újabb kérdésre, miért nem szüntetik meg a drágább felvágott gyártását, azt felelték, a későbbiekben még visszatérnek a témára. Addig is az intézet állásfog­lalása: ha be is bizonyosodik a két termék szükségessége, jól látható jellel különböztes­sék meg egymástól, hogy ki­küszöböljék a visszaélés lehe­tőségét. Beszélgetésünket az intézet egyik munkatársának rövid beszámolója szakítja félbe. A magyar—csehszlovák kö­zös műszaki bizottság értékel­te a határmenti folyók szabá­lyozásánál végzett közös mun­kákat és meghatározta az újabb feladatokat. A Felső- Dunán, Rajka és Szob között, de elsősorban Rajkától Gö- nyűig a nemzetközi vízi út fenntartásában, korszerűsíté­sében dolgoznak együtt a két ország szakemberei. Évente általában 500—600 ezer köb­méter kavics kikotrásával mélyítik ezt a Duna-szakaszt. A folyószabályozás egyik fontos célja, hogy a sok ág­ra szakadó Duna mellékágait lezárják, s így a folyó úgy­szólván teljes vízmennyiségét Ritka eset, hogy szabálysér­tési eljárásra tanúként idéz­zenek meg közülük valakit, most mégis ez történt. Romlott csirke Az Üllői út 112. alatt levő 9432. számú tanuló üzletből panasz érkezett, hogy a hűtő­pultban tárolt baromfiáru büdös. Az ellenőrzésre kiment munkatársról a személyzet csak hosszas huzavona után volt hajlandó elismerni, hogy hivatalos minőségben van je­len. Végül is az árut az ösz- szes tanuló segítségével két órán keresztül válogatták, 28 kiló csirkét és 12,5 kiló halat kellett megsemmisíteni. Az üzletbe érkezett csúcsvezető végül elmondta, hogy meg­előzően ők egyszer már kivá­logatták a romlott árut Az üzlet személyzete a hűtőpultot nem tisztította ki, a régi ba­romfit összekeverték a fris­sel és így nemcsak a további romlást nem akadályozták meg, hanem a vásárlókat is súlyosan megkárosították. A Fővárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézet körzetébe tartozik a budapes­ti üzemeken kívül Pest és Nógrád megye. A fővárosi üzemeket hetenként, a vidé­kieket havonta egy alkalom­mal ellenőrzik. Ezenkívül va­lahányszor bejelentés érkezik, kimennek az üzletekbe is. Nehézséget elsősorban a kis üzemek ellenőrzése jelent. Sokfelé, szétszórtan termel­nek, némelyik csak most, a megszigorított rendelkezések életbe lépése után kért és ka­pott gyártási engedélyt. — Nemegyszer valóságos nyomozást kellett folytat­nunk, hogy kiderítsük, hol, merre vannak — mondja az osztályvezető — és bizony ta­lálkoztunk nem megfelelő hi­giénés körülmények között történő gyártássaL — Mindez szükségessé teszi a fokozott ellenőrzést. Ma még nincs olyan árubőség, hogy a kereslet-kínálat törvénye sza­bályozóként lépjen fel. & rossz minőséget gyártókkal szem­ben. Az élelmiszeripar — ez vonatkozik a kis és nagy üzemekre egyaránt — mono­polhelyzetben van a piacon. Enni mindenkinek kell. De nem mindegy, hogy mit eszünk. A Fővárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézet munkájának központjában mindannyiunk érdekében ez a „mit” áll. Sárvári Márta a főmederben, tehát a hajó- úton vezessék le. Körülbelül egymillió köbméter követ kell beépíteni a szabályozó mű­vekbe és 5—6 millió köbmé­ter kavicsot kell kikotomi ahhoz, hogy 2,5 méter mély és 120 méter széles, kifogás­talan hajóutat alakítsanak ki a Rajka—Gönyű Duna-szaka- szon. A magyar—csehszlovák kö­zös műszaki bizottság az Ipoly völgyére is újabb ármentesí­tési és folyószabályozási terv- javaslatot fogadott eL Elha­tározták, hogy a Budapest és a Duna-kanyar ivóvizének minőségét veszélyeztető szeny- nyeződések miatt rövidesen kiterjesztik a vizsgálatokat a különféle biológiai és mikro- szennyezőkre. Csehszlová­kia megszigorítja a sturovói új papírgyár szennyvizének ellenőrzését, s magyar kérés­re intézkedéseket tesz a Sa­jó szennyeződésének csökken­tésére is. 15. SZ. AKÖV AUTÓBÖRZÉT TART 1970. szeptember 26-án, 10 órakor Veszprém, Pápai u. 28. sz. alatt. TRABANT 601, MOSZKVICS 403, WARSZAYVA 20. (KARAMBOLOS) GÉPKOCSIKRA ÉRTESÍTJÜK T. ÜGYFELEINKET, hogy MUSZERSZAKÜZLETEINKET LELTÁROZÁS MIATT 1970. SZEPTEMBER 20—30-IG Z.4RVA TARTJUK A LELTÁROZÁST RAKTÁRAINKBAN XIII., Tömöri utca 33. és IX, Dimitrov tér 14. OKTÓBER 1—15-IG VÉGEZZÜK. Szakosztályainknál az ügyfélforgalom, raktárainknál az áru be- és kiszállítása október 1—15-ig szünetel. MŰSZER­ES IRODAGÉPÉRTÉKESfTÖ VALLALAT Budapest, VI., Népköztársaság útja 2. DECEMBERI NAGY AUKCIÓNKRA TOVÁBBRA IS FELVESZÜNK antik és stílbútorokat, keleti és magyar szőnyegeket, francia és flamand aubussonokat, elefántcsont faragványokat, márkás porcelánokat, üveg és dísztárgyakat, festményeket, régiségeket Értékesebb tárgyakra előleget folyósítunk Budapest, V„ Kossuth Lajos utca 1. Budapest, V„ Szent István körút 3. Budapest, V., Vitkovics Mihály utca 10. Magyar-csehszlovák közös tervek a határmenti folyók szabályozására Lakcímeket felveszünk IX., Kinizsi utca 12. szám alatti központunkban. Telefon: 189—646, 181—940. BIZOMÁNYI áruház VALLALAT

Next

/
Thumbnails
Contents