Magyar Nemzet, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

z bátyának 1. és 2. cikkelyével összhangban minden vitás kérdésüket kizárólag békés eszközökkel fogják megoldani. Az európai és nemzetközi biz­tonságot érintő kérdésekben pedig ugyanúgy, mint egymás­­közti kapcsolatukban, tartóz­­­k­odnak az erővel való fenye­getéstől és az erőszak alkal­mazásától. III­­ cikkely: 1. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság továb­bi lépéseket tesznek kapcsola­taik teljes normalizálása és sokoldalú fejlesztése érdeké­ben, aminek szilárd alapját képezi a jelen szerződés. 2. Egyetértenek abban, hogy gazdasági, tudományos, tudo­mányos-műszaki, kulturális együttműködésük kibővítése megfelel kölcsönös érdekeik­nek. IV cikkely: E szerződés nem érinti a két fél által korábban megkötött, vagy rájuk vonat­kozó két vagy több oldalú nemzetközi szerződéseket. V. cikkely: E szerződést ra­tifikálni kell és a ratifikációs okmányok Bonnban történő kicserélésének napján lép ér­vénybe.* A szerződéshez mellékelik az NSZK kormányának a nagyhatalmak kormányaihoz az egyezményről küldött jegy­zéke szövegét. Mint ismeretes, az egyez­ményt a két kormányfő és a két külügyminiszter későbbi időpontban — még ebben az évben — írja alá.* Az MMCK jegyzéke Az MTI bonni jelentése sze­rint az NSZK kormánya no­vember 19-én azonos szövegű jegyzéket juttatott el az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányá­hoz. A jegyzékekben Bonn is­merteti az előző nap parafált lengyel—nyugatnémet szerző­dés szövegét és közli: a len­gyel és a nyugatnémet kor­mány tárgyalásai során az NSZK kormánya kifejtette, hogy a szerződés nem érinti és nem érintheti a négy nagy­hatalom jogait, miként azok az ismert szerződésekből és egyezményekből adódnak, az NSZK kománya azt is tudtul adta a lengyel kormánynál i­, hogy csak az NSZK nevében beszélhet. " A három nyugati nagyha­talom válaszjegyzékei tudomá­sul veszik Bonn közlését és kijelentik: jóváhagyólag tudó­, másul veszik a lengyel—nyu­gatnémet szerződés parafálé­­sít. Osztják azt a véleményt, hogy a szerződés nem érintti és nem érintheti a négy nagyha­talom szerződésekben és egyezményekben lefektetett jogait és felelősségét. Brandl atilatf ussts Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Witly Brandl kancellár percek dél­után rádió- és televízió be­szédben méltatta a Varsóban parafált lengyel—nyugatnémet szerződés jelentőségét. A szer­ződés — hangoztatta — le­zárja az európai történelem egy sötét fejezetét és új feje­zetet nyit. A kancellár kérte az áttele­­pülteket, hogy ne merüljenek keserűségbe, hanem pillantsa­nak a jövőbe. Sokat jelent, hogy a családoknak most re­ményük van családtagjaikkal egyesülni. ..Azért vagyok a szerződés mellett — folytatta a kancel­lár —, mert lerakja egy békés jövő alapjait. A lengyel nép­nek a szerződés biztonságot ad, hogy jelenlegi határai kö­zött élhet. A nyugatnémetek­től senki sem kéri most, hogy áldozatot hozzanak. Ezt már régen meg kellett hozni Hitler bűncselekményeinek következ­tében.­­ A lengyel kormány tájékoz­tatta az NSZK kormányát a humanitárius problémák meg­oldásával kapcsolatos intézke­désekről . Lengyelországban máig is bizonyos számú, kétségtelenül német nemzetiségű személy maradt vissza. A lengyel kor­mány álláspontja szerint, akik ezek közül valamelyik német államba ki akarnak vándorol­ni, ezt a Lengyelországban ér­vényes törvények és rendele­tek tiszteletben tartása mellett megtehetik. Tekintetbe fogják venni a vegyes nemzetiségű családoknak és azoknak a len­gyel nemzetiségű személyek­nek a kívánságát is, akik va­lamelyik német államban élő családjukhoz akarnak kiván­dorolni. Ami a szem­élyforgalmat il­leti, összefüggésben a család­tagok látogatásával, a lengyel —nyugatnémet normalizálási szerződés hatályba lépése után ugyanazokat a jogszabályoka)t kell alkalmazni, amelyek más nyugat-európai államok irá­nyában hatályban vannak. 0 (Varsó, MTI) Tepavac jugoszláv külügyminiszter négynapos hivatalos lengyel­­országi látogatásának befe­jeztével pénteken hazautazott Varsóból. A török kilogrd­miszter pénteki programja Ihasai Sabri Caglayangil tö­rök külügyminiszter — aki Péter János kül­ügyminiszte­r meghívására hivatalos látoga­táson tartózkodik hazánkban — pénteken Egerbe látogatott. Vele együtt érkezett Hollai I­mre kü­lügy­miniszt­er-h­el­y­et­­tes, továbbá Zágor György, hazánk ankarai nagyköv­ete és Ismail Soysal, a Török Köz­társaság budapesti nagyköve­te. A vendégeket érkezésükkor Fekete Gyár Endre, a Heves megyei tanács vb-elnöke kö­szöntötte. A vendégek ezután városnézésre indultak. Első útjuk a történelmi nevezetes­ségű egri várba vezetett, majd az egri Finomszerelvénygyár­­ba mentek. Eger­ városon át­haladva megtekintették a vá­ros központjában álló mina­retet. A török külügyminiszter vi­déki útjáról Budapestre vissza­térve pénteken délután az Eötvös Lőrinci Tudomány­­egyetem bölcsészettudományi karának török tanszékére láto­gatott. Dr. Székely György, a böl­csészettudományi kar dékánja köszöntötte a magas rangú vendéget és tájékoztatta az egyetem oktató-nevelő munká­járól. A török külügyminiszter ezután felkereste a fennállá­sának 100. évfordulóját ünnep­lő török tanszéket, ahol meg­tekintette a jubileum alkalmá­ból megnyílt, páratlan értékű köny­veket bemutató kiállítást. Ezt követően Caglavangil miniszter az egyetem tanács­termében találkozott a kar ok­tatóival és a török tanszék jelenlegi és volt hallgatóival. Caglayangil török külügymi­niszter — vendéglátói társasá­gában — pénteken este a KISZ-művészegyüttes székhá­zában megtekintette a tisztele­tére adott műsort. A szófiai lapok ismertették a bolgár-román szerződést Szófiából jelenti a BT­A. A­­Bulgáriában tartózkodó Nico­­lae Ceausescu és az általa ve­zetett román párt- és kor­mányküldöttség pénteken To­dor Zsivkov és több más hi­vatás személyiség kíséretében Vracába látogatott. A szófiai lapok pénteken közzétették a Bulgária és Ro­mánia­­között csütörtökön alá­írt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés szövegét. A 20 évre szóló szerződés egyebek között rámutat, hogy az, európai biztonság szavato­lásának egyik legfőbb feltéte­le az európai államhatárok sérthetetlensége, § hangoztat­ja: mindkét fél kifejezi szi­lárd eltökéltségét, hogy a ba­rátságról, együttműködés­ről és kölcsönös segélynyújtásról 1955. május 14-én megkötött Varsói Szerződés értelmében biztosítja a szerződésben részt vevő országok határainak sérthetetlenségét és mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza az ag­ressziót az imperializmus, a mi­lt­tarizmus és a revansizmus részéről. Elfogták Weilt Nyugat-Berlinbez jelenti a UPA: Nyugat-Berlinben pén­teken délután elfogták Ekke­­hard­­Weilt, a szovjet hősi emlékmű egyik őrének me­rénylőjét, aki csütörtökön — miközben kihallgatásra ve­zették — megszökött. Szökése után 28 órával Nyugat-Berlin francia öveze­tében egy rendőr főtörzsőr­mester fogta el Weilt. A fő­törzsőrmester szolgálata vé­geztével autóján hazafelé tartott, amikor a járókelők között felfedezt­e a körözött merénylőt. Weil meg sem kí­sérelte az ellenállást. I­mnes az angol fegyverkezési együ­ttm­űködés Párizsból jelenti az AFP. A Lord Carrington angol hadügy­­miniszter és D­ebre francia hadügyi államminiszter párizsi tárgyalásairól kiadott közös közlemény­ szerint a két ország a fegy­verkezés területén kiala­kítandó új egy­üttműködést ta­nulmányozza beleértve egy francia tengerészet irányított rakétarendszert. Az angol ha­ditengerészet 300, Exocet típu­sú, hajók ellen bevethető raké­tát szándékozik vásárolni, eze­ket francia szabadalom alapján Angliában gyártanák. Mint a feim el­adási feliita ,a lengyel gazdaság fejlesz­tésének kérdései évek óta köz­ponti helyein szerepelnek a Lengyel Egyesült Munkáspárt érdeklődési körében, olyany­­nyira, hogy­ az 1968 novembe­ri pártkongresszuson megvá­lasztott Központi Bizottság azóta szinte valamennyi plé­numát a gazdasági problé­máknak szentelte. A viták alapján megszületett egymást követő határozatok összefüggő láncolatot alkotnak, azaz az áttérés az új gazdaságirányí­tási rendszerre Lengyelország­ban a döntések sorozatában, fokozatosan valósul meg. A fokozatosság elvének érvénye­sítése több tényezővel is ma­gyarázható, a döntő ok még­is az, hogy a lengyel gazda­ság nem merítette még ki tel­jesen az extenzív, az új mun­kaerő bevonásával elérhető fejlesztés lehetőségeit. Józef Pajeszka professzor, az állami terv­bizottság alelnö­­ke a Zycie Gospodarcze című lapban közölt tanulmányában egy másik alapvető tényezőre is felhívta a figyelmét. Véle­ménye szerint a szocialista gazdaság működésének prob­lémad­amáját nem szabad csak a pragmatikus oldalról meg­közelíteni, azaz a reform cél­jait nem lehet csak a mecha­nizmus zavartalan működésé­hez szükséges eszközök beve­zetésére korlátozni. A „szo­cialista gazdaság működési rendszerének reformja” — ahogy Pajeszka definiálja — egyben tartalmazza a gazda­sági tevékenység társadalmi, tudati elemeit is: az egyes ember és a kollektíva egymás­ra hatását, a termelési folya­matban változó társadalmi vi­szonyokat is. Tegyük hozzá, a lengyel gazdasági élet min­dig rugalmasan reagált a bel­politikai mozgásra, sőt, a nemzetközi élet eseményeit is számításba vették, amikor az irányítási módszereket kivá­lasztották. .A gazdasági rendszer to­vábbfejlesztésének folyamata tulajdonképpen már az 1936— 57-es években megindult, nem sokkal azután, hogy Len­gyelországban lezárult egy fe­szültségtől terhes belpolitikai időszak. Bár az elkövetkező esztendőben, gyakorlatilag 1964-ig nem történtek válto­zások az irányítási rendszer­ben — sőt, inkább az 1936 októberi intézkedések kisebb méretű revíziójára került sor —• a LEMP és a gazdasági vezető szervek a lassan más­fél évtizede hozott első re­formokat tekintik a most na­pirenden levő ú­j mechaniz­mus kiindulópontjának. Pa­jeszka professzor ezzel­­kap­csolatban leszögezi, az átál­lás időszaka, jóval hosszabbra nyúlt, mint kezdetben gondol­ták, s ez ,­a változásokhoz szükséges feltételek élcelődé­sének fokozatosságával és a végrehajtás közben jelentke­ző különböző , mind elgon­­dolásbeli, mind pedig gya­korlati­­ nehézségekkel füg­gött össze”. 1964-ben határozta el a LEMP a reform újbóli bein­dítását, illetve folytatását. Az intézkedések lényegében egy­beestek a többi szocialista or­szágban is tervbe vett reform­törekvésekkel, de ami a gya­korlati lépések időpontját il­leti, Lengyelország megelőzte akár hazánkat, akár Csehszlo­vákiát. Ekkor a lengyel pénz­ügyi és hitelrendszer módosí­tására került sor, de mii­t­hogy a legtöbb területen a gazdaság rendelkezett még az extenzív, külterjes fejlesztés lehetőségeivel, nem merült még fel a komplex áttérés szükségessége. Elsősorban a lengyel mezőgazdaság dön­tően magán- és kisparcellás jellege biztosított — és kor­látozottan még most is bizto­sít — új munkaerőt az ipar­nak. A nemzetközi helyzet, így a közel-keleti háború, an­nak belső hatása és a vele kapcsolatos átszervezések­ sem könnyítették meg, hogy a szi­gorúan központosított gazdál­kodásról egy decentralizáltabb és hatékonyabb változatra tér­jenek át. .A szakér­tők szerint a korábbi időszak irányítási módszerei és eszközei­­■ figyelembe véve a fejlődés extenzív útját — alapvetően helyesek voltak, bár számos területen már ak­kor is jelentkeztek arányta­lanságok. Az idén befejeződő ötéves terv volumen tényszá­­mait a legtöbb vonatkozásban sikerült nemcsak teljesíteni, hanem túlteljesíteni is. Ugyan­akkor például, a munka ter­melékenységének növekedése elmarad az előirányzatt­ól. (1960-ban a termelés emelke­désének csak 54, 1969-ben pe­dig 38 százaléka származott a termelékenység növekedésé­ből.) A terv telj­esnés így to­vábbra is nagy részben a foglalkoztatottság bővítéséből adódott. (A szocialista szek­torban foglalkoztatottak szá­ma már a múlt évben meg­haladta az ötéves terv, azaz az 1970 végére előirányzott létszámot. Az extenzív mód­szerek alkalmazása, illetve a mun­ka termeléken­ységében, a tervezettnél csekélyebb növe­kedése érthetően kihatott a lengyel árszínvonalra, mind a közszükségleti cikkek, mind a gépek és berendezések vonat­kozásában. A lengyel külke­reskedelem ezt erősen meg­érezte, elsősorban tőkés relá­cióban, a gépek és licencek behozatalát nem tudták meg­felelő mennyiségű és minősé­gű ipari termékkel fedezni. Szintén aránytalanságok lép­tek fel a túlfeszített beruhá­zási politika következtében. A beruházások elhúzódása, il­letve az előirányzatok túllé­pése mind a mai napig prob­lémát okoz, a Zycie Gospo­­darezsi szerint 1969-ben az új létesítményük üzembe helyezé­sénél­ éves tervét csak 70— 75 százalékra teljesítették. A lengyel gazdaság kétség­telenül jelentős eredménye­ket ért el az említett a­­rány­ta­lanságok ellenére. A mosta­ni ötéves terv első négy esz­tendejében az ipari termelés évi átlagban 8,5 százalékkal növekedett, s az ország ipara jelenleg egy hónap alatt töb­bet termel, mint a világhá­borút megelőző bármelyik tel­jes évben. 4,s extenzív fejlődés tarta­lékai viszont egyre inkább kimerülőben vannak, s a tu­dományos és technikai hala­dás mind sürgetőbben veti fel a gazdasági élet fejlesztése intenzív módszereinek előtér­be állítását. A LEMP 1968. novemberi pártkongresszusá­nak szellemében a Központi Bizottság 1969. áprilisi ülé­sén, majd az idei májusi plé­­numon és a KB gazdasági aktívájának november eleji tanácskozásán jelentős hatá­rozatokat hoztak a tervezési rendszer, az irányítási elvek, az anyagi ösztönzés és pré­miumrendszer módosításáról, a gazdasági ágazatok szelek­tív fejlesztéséről, a beruhá­zási politikáról, végül pedig a külkereskedelemről A re­formnak ezt a szakaszát zárja le hamarosan a népgazdaság finanszírozási elveinek, a je­lenlegi árrendszernek a mó­dosítása. A különálló, de egységes rendszert képező reformok egy része már életbe­ is lé­pett, ugyanakkor számos új elv csak január 1-től, a kö­vetkező ötéves terv (1971— 1975) időszakában hat majd a gazdasági életre. Egyes nyugati polgári értékelések szerint az 1956-ban, majd az 1964-ben beindított reformok után valójában 1969 és 1970 jelenti a tényleges előkészí­tő időszakot, s az új gazdaság­­irányítási és anyagi ösztönzé­si rendszer valamennyi ténye­zője a jövőre kezdődő ötéves tervben fejti majd ki egysé­ges hatását. Az új irányítási rendszer lényegét Wladyslaw Gomulka fogalmazta meg az 1968-as pártplánumon. Kijelentette, hogy a tervet alulról felfelé kell elkészíteni, a vállalatok­tól az egyesüléseken keresz­tül, a minisztériumokig, il­letve az Állami Tervbizott­ságig. Nyilvánvaló ugyanis, hogy fejlett gazdasági rend­szerben egyetlen központi tervező szerv sem képes fel­használni minden információt és ezzel egyidejűleg nem le­het tisztában a vállalati szin­tű, legészszerűbb fejlesztési lehetőségekkel. A vállalati eredményeken alapuló tervek­ből végül az Állami Terv­bizottság állítja össze a vég­leges ötéves tervet. Ez egy­ben megváltoztatta a köz­ponti tervező és irányító ap­parátus funkcióját is: a jö­vőben az Állami Tervbizott­ság a tervezés fő arányaival, az ágazatok összehangolásával foglalkozik majd, s mentesül az operatív irányítás felada­taitól. Az­ idei léve annak szelle­mében készült, hogy kiala­kítsák az új irányítási és ösz­tönzési rendszerre való átté­rés feltételeit. A legfontosabb célkitűzések a feszültségek és aránytalanságok megszünte­tésével, a gazdasági fejlődés intenzív módszereinek alkal­mazásával kapcsolatosak. Az ipari termelés növekedésé­nek előirányzata 1,5 százalékkal alacsonyabb, mint az elmúlt évben, s jelentősen csökkent a korábban túlfeszített beru­házási előirányzat is. (Míg 1963-ban még a nemzeti jö­vedelem 28 százalékát tették ki a beruházások, idén nem haladják meg a 20 százalé­kot.) A beruházások területén a másik fontos határozat a szelektív fejlesztés. Az elv lényegében azt jelenti, hogy néhány ágazatban, így a gép­gyártásban és a vegyiparban biztosítják a dinamikus fejlő­dést. A beruházások eldönté­sekor egyrészt a belső fel­­használás szükségleteit, más­részt pedig a külkereskede­lem szempontjait — akár export, akár import helyette­sítési céllal — veszik figye­lembe. A már életbe léptetett in­tézkedések igen kedvező ha­tással voltak a lengyel gazda­ságra, ezt igazolja néhány ágazatnak kimagaslóan jó fél­évi eredménye. Ugyanakkor a lengyel népgazdaság általá­nos helyzetére és így köz­vetve a komplex reform elő­készítésére kedvezőtlenül ha­tott — a szokatlanul rossz időjárás következtében — az­ alacsony mezőgazdasági ter­melés. A gabonafélék és a hús hiánya nagy mennyiségű im­portot tett szükségessé, s ez­zel csökkent az az összeg, amelyet a munkatermelékeny­ség növelése szempontjából elengedhetetlen gépek­ beho­zatalára­­kívántak fordítani. Lovas Gyula Wt, »«vem bei *1 kapott • Kím mégsem foglalhatja el helyét az ENSZ-ben Az ENSZ közgyűlésében először kapott egyszerű többséget az a határozati ja­vaslat, amely a Kínai Nép­­köztársaság törvényes ENSZ- jogainak helyreállítását irá­nyozta elő. A határozat még­sem lép életbe, mert a kér­dést fontos napirendi pont­nak nyilvánították és elfo­gadásához kétharmados többségre lett volna szük­ség. A Reuter és az AP New York-i jelentése szerint az ENSZ-közgyűlésen csütörtök este fejeződött be a vita a Kínai Népköztársaság ENSZ- beli jogainak érvényesítéséről. A vitában Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-képviselője is felszólalt. Azt a tényt, hogy a Kínai Népköztársaság helyét a világszervezetben a tajvani rezsim bitorolja, Malik a kí­nai néppel szembeni kiáltó igazságtalanságnak és az ENSZ-alapokmány megsérté­sének nevezte. A pénteki szavazást nagy érdeklődés előzte meg, mivel a vita azt bizonyította, hogy egyre több ország ismeri fel a jelenlegi helyzet tarthatatlan­ságát. Ennek ellenére már a szavazás előtt valószínűnek látszott, hogy Kína nem fog­lalhatja el az őt megillető he­lyet a világszervezetben, mert az Egyesült Államok vezette tömbnek ismét sikerült úgy­nevezett fontos napirendi pontnak nyilváníttatnia a kér­dést és így az elfogadásához kétharmados többség volt szükséges. A 18 ország által benyújtott határozati javaslat mellett végül 51 ország szava­zott, ellene 49, míg 25 ország tartózkodott a szavazástól. A VP1 jelentése szerint a szavazás eredményét percekig tartó taps köszöntötte. Jarring visszautazott Stockholmba New Yorkból jelenti az AFP. Gunnar Jarring, az ENSZ közel-keleti megbízott­ja csütörtökön este New Yorkból Stockholmba utazott. Jarring hamarosan visszatér a szovjet fővárosba, hogy át­vegye Svédország moszkvai nagykövetségének vezetését. A felügyelete alatt folytatan­dó közvetett béketárgyalások felújításának kilátásairól nem volt hajlandó nyilatkozni, távollétének időtartamára vo­natkozólag közölte az újság­írókkal, hogy az „a fejlemé­nyektől függ"­. Az MTI bonni jelentése szerint a közös piaci orszá­gok külügyminiszterei elő­­portoló müncheni értekezle­tükön elhatározták, hogy ter­vet dolgoznak ki a közel-ke­leti válság megoldására. Ez a nyugat-európai terv főleg Schumann francia külügymi­niszter elgondolásán alapszik. A terv a közel-keleti helyzet öt problémáját érinti: Jeru­zsálem státusát, a Palesztinai menekültek jövőjét, a Jar­­ring-misszió újbóli megkez­déséi, a szabad hajózást a Szuezi-csatornán és az Aka­­bai-öbölben, demilitarizált zó­nák létesítését Izrael és az EAK között. Importkorlátozások az i.e.4-ban W­ashingtonból jelenti a UPI és az AP. Az amerikai törvényhozás ,, kereskedelmi hadüzenetet" küldött a ten­gerentúli partnereknek; csü­törtökön este a képviselőhöz 213:165 arányban új kereske­delmi törvényt szavazott meg, amely — ha a szenátus is el­fogadja — nagyfokú import­­korlátozásokhoz vezethet. Az új kereskedelmi törvény egyebek között kvótákat álla­pít meg egy sor behozatali termékre, így például a cipő­re és a nem pamutból készült textíliára. A jelenleg megle­vő olajbehozatali kvótákat tör­vénnyé rögzíti — ezzel meg­akadályozza az elnököt abban, hogy a kvótarendszer helyett vámtarifarendszert hozzon létre. Huligán tá­m­adat a­z­ISIS/.iroda ellen Washingtonból jelenti a TASZSZ. Pénteken reggel cio­nista suhantok hatoltak be a TASZSZ washingtoni irodájá­ba. Szovjetellenes jelszavakat kiáltoztak, lehetetlenné akar­ták tenni az iroda munkáját, fel akarták forgatni berendezé­sét. A támadást előre kitervel­ték, erre mutat, hogy a huli­gántámadáskor nagy csoport újságíró és fotóriporter gyűlt össze.

Next