Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

~,m‘' Magyar Nwozd­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA­I Egy szelet kenyér Meglehetősen személyes bevezetéssel kezdem, így ta­lán érzékletesebb, amit mon­dani szeretnék. Ülök az étte­remben, kellemes környe­zetben, nézem az üvegtáblán át az utca életét, jól érzem magam. Várom a megren­delt ebédet. Ám kenyeres­lány jön az asztalhoz, csi­nos, fiatal teremtés, és kér­di, kívánok-e kenyeret. Ké­rek egy szeletet, ez negyven fillér lenne, forintossal fize­tek, s valami megnevezhe­tetlen gátlás megakadályoz­za, hogy elfogadjam a visz­­szajárót. Az italos udvarias, az ételes szintúgy, a hús ki­tűnő, a burgonyának nincs mellékíze. Kell ennél több? A főúr számol, én fizetek, hozzáadva a cehhez a szoká­sost. Újabban az ételesnek is „illik” valamit adni, külön­ben is, máskor is jövök ide. A ruhatár szabott ár, ez — pestiesen szólva — be van kalkulálva. De az asztalra helyezett kis kosár kenyér helyett a múltból visszaho­zott kenyereslány nem. Mondhatnám, ez sem vág a földhöz, de — hadd távolod­jam a személyestől — nem rólam, nemcsak rólam van szó. És mindez nem a Ho­tel Interkontinentalban, vagy a Gundelnál esett meg, hanem egy szolid vendéglő­ben. Ahová — noha találni az étlapon néhány egysze­rűbb, viszonylag olcsóbb ételt is — azért nem mer be­térni egy sereg ember, mert túl sok a ráadás, s a legtöb­ben nem szeretik sem a pénztelen, sem a fukar ven­dég szerepét. Igaz, a ruhatáros szükség­letet elégít ki, bizonyos tí­pusú helyeken nélkülözhe­tetlen, de az ügyesen elhe­lyezett fogasok sem rontják feltétlenül a vendéglátóhely összeképét. De hogy a ke­nyereslányt miért kellett új­ra kitalálni, csak azért, hogy egy újabb, jól jövedel­mező vendéglátóipari állást kreáljunk, jórészt a vendég pénzén, annak különösebb haszna nélkül? És korántsem ez az egyet­len haszontalan „státus”, amely hivatkozással a szol­gáltatások törvényszerű szé­lesedésére korunkban — ami általában igaz — megjelenik és helyet kér. S persze pénzt is, fizetést vagy borravalót, lehetőleg mindkettőt, anél­kül, hogy tényleges társa­dalmi szükségletet elégítene ki. Tréfásan szólva, azt hihet­nénk, hogy egy csomó em­ber, aki a szolgáltató szak­mákban dolgozik, fél egye­dül járni, vagy netán unat­kozik. A gázművek sze­relői rendszerint kettes­ben járnak, holott megfi­gyeltem, a munkák túlnyo­mó részét egyetlen szakem­ber is elvégezhetné, és a be­jelentésnél amúgy is be kell mondani , mi a hiba. Persze, őrzik a hagyományt, meg a látszatot s a szakmunkás ké­ri a fogót a segítője pedig kiveszi a táskából és a ke­zébe adja. De nem csupán a gázosok­nál van ez így. Hasonló a helyzet mindenféle szerelő­­iparban. Arról nem is szól­va, hogy nem ritkán az ut­cán vár a harmadik: a gép­kocsivezető. Tudom, voltak, talán vannak is kísérletek, hogy vagy a sofőr tanuljon meg szerelni, vagy még in­kább, a szerelő autót vezet­ni, de sajnos, máig is csak próbálkozásokról beszélhe­tünk. Holott a gépkocsivezető­gond maga is eléggé széles körű, nevezetesen — a sze­mélygépkocsik elterjedésé­vel — sok helyen, legalább részlegesen, fakultatív mó­don, meg lehetne kísérelni, hogy a rendszeresen a vá­rost, vagy a­ vidéken járó munkatársak egyben a ma­guk gépkocsivezetői legye­nek. Sok számítás igazolja, hogy ez viszonylag csekély áldozattal és lényeges meg­takarításokkal jár. Azután vannak, megint­­csak szolgáltató jellegű munkahelyek, ahol a laikus meg sem tudja ítélni, meny­nyi ember dolgozik és meny­nyi adminisztrálja, de hogy nagyon is túlteng az utób­biak száma, az tagadhatat­lan. Itt vannak példának okáért a gépkocsiszervizek, javítóüzemek. Annyi az ilyen, olyan, amolyan ren­dű és rangú átvevő, munka­kiadó, ellenőr, meg külön­féle főnök, hogy azt hinné a megrendelő, itt aztán csak kifogástalan munka lehetsé­ges. Hát igen, lehetséges. És mindez olyan viszo­nyok között, amikor nagyon is sokat hallani munkaerő­­hiányról, és amikor, való­ban, van is — helyenként és szakmánként — munkaerő­­hiány. Az már a dolog kü­lön érdekessége, hogy né­melykor éppen ezeken a he­lyeken és szakmákban ta­pasztalni efféle pazarlást is. Mert bizony nem búslako­­dik a vendéglátóipar kiszol­gálóban, a gázosok és más szerelők tele vannak panasz­­szal, milyen kevesen van­nak, hogy a gépkocsijavítást ne is említsem. És ami to­vábbi furcsaság: számos esetben nem idős, kis nyug­díj­ú, vagy jövedelem nélkü­li embereknek teremtenek valamilyen kis egzisztenciát, mint például a ruhatáros­ság — amit ilyen esetben kár is bolygatni —, hanem életerős, fiatal férfiaknak, nőknek, akiket egy sor, igaz, valószínűleg nehezebb mun­kahelyen, tárt karokkal vár­nak. De hát bolondok volná­nak odamenni, ha van köny­­nyebb, s talán jobban is fi­zető hely számukra. Nem az ő dolguk megítélni, tényle­ges szükségletet elégítenek-e ki, s ha igen, nem oldható-e az meg másként, egyszerűb­ben, a társadalom, a fo­gyasztók szempontjából hasznosabban, olcsóbban. Más szóval: ők nem tudhat­ják, szükség van-e a mun­kájukra. A kenyereslány tehát csak kiindulópont volt, róla ju­tottak eszembe a többiek. De kinek jutott eszébe a kenye­reslány, amikor mi is, ő is kaphatnának másként a ke­nyerest Balog János A tűzszünet­­parancs ellenére Ammanban folytatódik a lövöldözés A külpolitikai helyzet EURÓPA POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI PROBLÉMÁI nagy helyet kaptak az elmúlt 24 óra hírkrónikájában. A diplomáciai eszmecserék egyik középponti és sarkalatos témája a kontinen­sünkön kialakult helyzet volt. Szóba kerültek az európai biz­tonság kérdései Szófiában a bolgár—csehszlovák tárgyalásokon, amelyeken a két küldöttséget Todor Zsivkov, illetve Gustáv Husák vezeti. Moszkvában lezáródtak Gromiko és Winter tanácskozásai és a TASZSZ közleményén kívül — amely arról tájékoztat, hogy a két fél megtárgyalta az egymás számára érdekes kérdéseket — a küldöttségek összetételéből is arra lehet következtetni, hogy a megbeszéléseken elsődlegesen az európai kérdések és ezen belül is a két Németország és Nyugat- Berlin problémái kaptak helyet. Szovjet részről ugyanis Gromiko külügyminiszter mellett részt vett az eszmecseréken Valentyin Falin, akit Moszkvában az említett kérdések egyik fő szakértőjeként ismernek, az NDK képviseletében pedig jelen volt a tárgyalásokon Kohl miniszterelnökségi államtitkár, aki nemrégiben Bahr nyugatnémet államtitkárral tanácskozott. A Berliner Zeitung elemzésében arról írt, hogy a legutóbbi hónapok előnyös változást hoztak az európai területi status quo elismerésének folyamatában. A lap ezzel egyidejűen ismét támadja Brandt kormányát, megállapítva, hogy Bonn „tovább­ra is ki szeretné zárni az NDK-t” ebből a folyamatból. A Ber­liner Zeitung még azt a kérdést is felteszi, hogy vajon „őszin­ték-e” a bonni szándékok. Bonnban egyébként hosszabb eszmecserét folytatott egymás­sal Scheel külügyminiszter és Schröder, a kereszténydemokra­ták parlamenti frakciójának elnöke, aki ma nyolcnapos hiva­talos látogatásra Moszkvába érkezik. Személyében első ízben látogat a szovjet fővárosba nyugatnémet ellenzéki politikus hivatalos minőségben. Mint az MTI bonni tudósítója jelentette, a Rajna-parti fővárosban arra számítanak, hogy esetleg Gromiko is fogadja Schrödert. A Szocialiszticseszkaja Induszt­­rija című szovjet lap éppen most jelentetett meg egy hosz­­szabb beszámolót a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsola­tokról. A szovjet gazdasági lap a többi között arról ír, hogy ille­tékes bonni körökben érdeklődést tanúsítanak a szovjet gazda­ság iránt. Bár vannak olyan nézetek, amelyek­­képviselői erősen tartózkodnak a kooperáció szorosabbra fűzésétől, mégis — írja a szovjet lap — elkerülhetetlen, hogy a jövőben bővül a szov­jet—nyugatnémet gazdasági együttműködés. Az európai biztonság és Bonn viszonyával foglalkozott a Rudé Právo, és bonni tudósítójának elemzése szerint számos pozitív vonás észlelhető, valamint remélhető, hogy Európában is sikerül leküzdeni a hidegháborút, megteremteni a sokoldalú együttműködést. A szovjet—nyugatnémet és a szovjet—lengyel szerződések ratifikálásával összefüggésben a cikkíró rámutat arra a bonni politikai folyamatra, mely ma már világosan ki­rajzolódik, nevezetesen a differenciálódásra a keresztényde­mokrata ellenzék soraiban. A tudósító szerint ebben az évben az NSZK kétoldalú szerződést készül kötni Csehszlovákiával és az NDK-val is. A nyugat-berlini helyzet rendezéséről a cikk­író úgy véli, hogy annak „semmi köze sincs a már eddig is aláírt kétoldalú egyezményekhez”. Ezért a cikkíró érthetetlen­nek nevezi, hogy Brandt és kormánya a reakció feltehető nyo­mására ettől a megnyugtató rendezéstől akarja függővé tenni a ratifikálást. Erről a négy nagyhatalom tanácskozik, s Bonn­ban is tudják­, hogy az eszmecserék kimenetele „nemcsak a Szovjetunión, hanem az Egyesült Államok magatartásán is múlik”. A moszkvai és a varsói egyezmény nagy jelentőségét mél­tatta a Zycie Warszawy című lap abban a cikkben, amely Len­gyelország és az NDK vezetőinek csúcstalálkozóját kommen­tálta. Az eszmecseréken — a varsói napilap szerint — „az ösz­­szes érintett kérdésben” teljes nézetazonosság alakult ki. A magyar jószolgálati küldöttség az EASZ-ban tárgyal Kairóból jelenti az MTI. Abdel Mohszen Abu El Nur, az Arab Szocialista Unió fő­titkára kedd délelőtt az ASZÚ székházában fogadta Puja Fri­gyest, a külügyminiszter első helyettesét, a Kairóban tartóz­kodó magyar jószolgálati kül­döttség vezetőjét. A megbe­szélésen jelen volt dr. Randé Jenő, hazánk kairói nagykö­vete. Kedden délután folytatód­tak a magyar—egyiptomi tár­gyalások Kairóban. Szaad Afra egyiptomi külügyminisz­ter-helyettes a hivatalában fogadta Paja Frigyest. Ladsham londoni villámválogatása Tűzszünet­ parancs Aiuman­ban Ammanból jelenti a MEN­A és a TASZSZ. A jordániai kormány és a Palesztinai el­lenállási szervezetek központi bizottsága kedden délelőtt kö­zös tűzszüneti parancsot adott ki, amely az egész ország te­rületére érvényes. A közle­mény leszögezi, hogy a parancs megszegőit úgy fogják kezel­ni, mint az „arab nemzet és az arab ügy árulóját”. A tűzszüneti parancsot, amely felszólítja a konfliktus­ban szemben álló feleket a „normális helyzet visszaállítá­sára”, Vaszfi Teli miniszter­elnök, illetve Ibrahim Bakr, a Palesztinai ellenállási szerve­zetek központi bizottságának tagja írta alá. A jordániai kormány keddre összehívta a parlament rend­kívüli ülésszakát, amelyen megvitatják az utóbbi öt nap súlyos fejleményeit. Eddig sem a kormánycsapa­tok, sem pedig a gerillák nem adtak ki közleményt arról, hogy a több napos csatározá­sok során milyen vesztesége­ket szenvedtek, de egy Palesz­tinai szóvivő ammani sajtó­értekezletén „rendkívül súlyos emberveszteségekről” tett em­lítést. Jordániában változatlanul feszült a helyzet. Az AP arról adott hírt, hogy egy órával a kormány és a Palesztinai gerillák tűzszüneti parancsának közzététele után újabb lövöldözésre került sor Ammanban. A főváros közép­pontjából heves fegyverropo­gás hallatszott. Azok, akik a tűzszüneti felhívások elhang­zása után az utcára merész­kedtek, a fegyverropogás hal­latára sietve az óvóhelyekre húzódtak. Az utcák elnéptele­nedtek. Az üzleteket bezár­ták. Páncélosok a fővárosban Az AFP tájékozott köröket idézve azt írta, hogy a jordá­niai hadsereg „erősítésként” 18 páncélozott járművet irányított Amman belvárosába. A diplomáciai forrásból kedd délután közölték, hogy hétfő éjszaka több lövedék csapódott be az Egyesült Álla­mok ammani nagykövetségé­nek épületébe is. A hétfői har­cokban hét ember vesztette életét, öten megsebesültek, hárman pedig eltűntek. Az ország más részeiben uralkodó helyzetről egyelőre nem állnak rendelkezésre megbízható jelentések. Az El Fatah gerillaszervezet bejrúti képviselője arról számolt be, hogy a jordániai hadsereg kedd hajnalban Irbid térségé­ben páncélosokat és­ gyalogsági erőket vonultatott fel az ottani gerillaállások ellen. A szóvivő szerint a jordániai kormány­katonaság és a gerillák tűz­­párbajába a kedd reggeli órákban az izraeli tüzérség is beavatkozott. A jordániai helyzet újabb éleződése nyomán élénk dip­lomáciai tevékenység kezdő­dött. Fejszal szaúd-arábiai király kedden felszólította mind a jordániai kormánycsapatokat, mind a Palesztinai gerillákat, hogy azonnal szüntessék be a tüzelést és tartsák tisztelet­ben a kairói megállapodást. A kuvaiti kormány bejelen­tette: mindaddig megvonja Jordániától a pénzügyi támo­gatást, amíg Bahi Ladgham, az arabközi fegyverszüneti el­lenőrző bizottság vezetője nem közli hivatalosan, hogy Jordá­niában a szembenálló felek „maradéktalanul betartják a kairói megállapodást”. Bahi Ladgham egyébként kedd délután villámlátogatás­ra Londonba érkezett Célja az, hogy tájékoztassa a brit fővárosban orvosi kezelésben részesülő Husszein királyt a legújabb jordániai fejlemé­nyekről, s ugyanakkor ,,szemé­lyes közbelépését" kérje a fegyvernyugvás helyreállításá­ra Ami a jordániai király ma­gatartását illeti, Husszein, aki „szívműködési rendellenessé­ge” miatt vonult kórházba, teljes támogatásáról biztosítot­ta a jordán hatóságok maga­tartását. A jordániai helyzetről nyi­latkozott kedden Abu Jusszef, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet központi bizottságá­nak libanoni képviselője is. „Ami Jordániában történik — mondotta —, az összeeskü­vés nemcsak a Palesztinai el­lenállás, hanem a Palesztinai nép és az arab nemzet ellen is.” Azzal a felhívással for­dult az arab országokhoz, első­sorban azokhoz, amelyek pénz­ügyi támogatást nyújtanak Jordániának, hogy támogassák a Palesztinai ellenállók akció­ját. Elsősorban a kormány ellen Abu Jusszef végül bejelen­tette, hogy a palesztinai ellen­állási mozgalom nemcsak Iz­rael ellen fog harcolni, hanem „egyidejűleg és elsősorban az áruló jordániai rezsim ellen is”. Vaszfi Teli jordániai minisz­terelnök a parlament keddi rendkívüli ülésén aláhúzta: „A jordániai helyzet rendezése csak a rend helyreállításán és a törvényesség biztosításán alapulhat... olyan kormány, amely képtelen garantálni a biztonságot, a nyugalmat és a stabilitást­­ bukott kormány." A kairói és az ammani meg­állapodásról szólva a kor­mányfő rámutatott: „Arab testvéreink segítségével „nagy lépést tettünk előre e megál­lapodások végrehajtásában , vannak még problémák, ame­lyeket türelmesen kell rendez­nünk, de türelmünknek is van határa”. A kormányfő közölte azt is, hogy Jordánia északi részében a kormány „ura a helyzetnek". De Ammanban még elszigetelt harcok folynak. Damaszkuszból jelenti az AFP. Hafez Asszad tábornok, szíriai államelnök hétfőn be­szédet mondott az ország észa­ki részében tett látogatása fo­lyamán, s egyben azzal vádol­ta a jordániai kormányt, hogy a palesztinai ellenállás, mi több, a jordániai hadsereg fel­számolásához vezető politikát folytat. Asszad szerint az ara­bok számára a palesztinai el­lenállási mozgalom elengedhe­tetlenül szükséges az ellenség­gel vívott közös harcban. Ami a két ország viszonyát illeti, a kapcsolatok rendezését Asz­­szad Jordánia belső helyzeté­nek normalizálásától tette füg­gővé. Szadat: Az EAK kész mindent megtenni az újabb vérontás megelőzésére Kairóból jelenti a MENA és a DPA. Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke kedden Kairóban egyiptomi jogászok előtt mon­dott beszédet. Kijelentette, hogy az újabb vérontás meg­előzésére kész minden erőfe­szítést megtenni. Az arab— izraeli közvetett tárgyalások­ra utalva azonban hozzáfűz­te, hogy ha ezeken feltétele­ket diktálnának, avagy Iz­rael követeléseit teljesítenék, akkor az EAK, erejében bíz­va, s barátainak szolidaritá­sára támaszkodva ismét fel­veszi a harcot. A jelenlegi tűzszünetet nem fogjuk meg­­hosszabbítani, ha csak a Jar­­ring-féle tárgyalások nem ve­zetnek komoly eredményekre A DPA kairói tudósítója szerint az egyiptomi államfő a Szuezi-csatorna mentén megvalósított fegyvernyugvás meghosszabbításának feltéte­leként azt követelte az ENSZ Biztonsági Tanácsától, illetve a nagyhatalmaktól, hogy ad­janak biztosítékokat a közel­­keleti konfliktus politikai megoldását célzó „döntő lé­pések” megtételére, és a Biz­tonsági Tanács 1967. évi ha­tározatának végrehajtási sza­kaszait rögzítő „időrendi terv” kidolgozására.

Next