Magyar Nemzet, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

* azt az eltökéltségét, hogy foly­tassa a harcot alapvető nem­zetközi jogaiért" — hangzott a nyilatkozat. Genfből jelenti a TJPI. „A dél-vietnami csalfatok ameri­kai támogatással végrehajtott Laosz elleni inváziója az em­beri jogok vérlázító megsérté­sével egyértelmű” — állapítot­ta meg hétfőn az Egyházak Világtanácsa abban a levélben, amelyet az indokínai konflik­tusba közvetlen vagy közvetve belekeveredett kormányokhoz, valamint a semleges skandi­náv országok kormányaihoz intézett. Az Egyházak Világtanácsá­nak nemzetközi ügyekkel fog­lalkozó bizottsága levelében arra sürgeti az összes érintett kormányokat, hogy vessenek véget az ellenségeskedéseknek. A Tupamarók szabadon engedték Gomido brazil konzult Interwrbto megrattiztették a szabadságjogok korlátozásai Montevideóból jelenti az AFP. Vasárnap Uruguayban, helyi idő szerint 0 órakor, helyreállították az egyéni sza­badságjogokat. A parlament múlt szerdán nem hagyta jó­vá Jorge Pacheco államelnök­nek azt a kérését, hogy hosz­­szabbítsák meg az egyéni sza­badságjogok felfüggesztését. A felfüggesztés 40 napon át volt érvényben. A Tupamaro-ge­­rillák az egyéni szabadságjo­gok helyreállítását szabták meg alapvető feltételéül an­nak, hogy szabadon bocsássák egyik túszukat, Aloysio Dias Gomide brazil konzult, akit 305 nappal előbb túszként ej­tettek fogságba. Gomidét a földalatti harco­sok vasárnap késő este útjára engedték Montevideo előkelő folyóparti negyedében. A szabadulás körülményei­ről a brazil nagykövetség nem nyilatkozott. Diplomáciai for­rások azonban előzőleg elárul­ták, hogy a városi gerillaszer­vezet váltságdíjat kért és ka­pott A gerillák még mindig fog­va tartják Geoffrey Jackson angol nagykövetet és Claude Fly amerikai segélyszolgálati tisztviselőt. A New York Times szerkesztőségi titkára vasárnap levelet kapott Uru­­guayból. Az aláírók, akik a Tu­­pamaro-gerillák megbízottai­­nak vallják magukat, egymil­lió dollár váltságdíjat köve­telnek Fly szabadságáért K­H lifllk­oplárt kér A brit kormány hajlandó a fegyverszállításra Londonból jelenti az MTI. Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter hétfőn az Al­sóházban bejelentette, hogy Anglia kész bizonyos fegyver­­fajtákat szállítani a­ Dél-Afri­kai Köztársaságnak. A minisz­ter elsősorban Westland- WASP típusú helikopterekre utalt. Foyle munkáspárti kép­viselő interpellációjára vála­szolva azt állította, hogy Dél- Afrikától még nem érkezett megrendelés, de az angol kor­mány a legutóbbi Fehér Könyv értelmében az 1955. évi si­­monstowni megállapodás alap­ján „jogilag köteles” eleget tenni a megrendelésnek, amint az beérkezik. Douglas­ ITome bejelentését óriási felháborodás fogadta az ellenzéki padsorokban, míg a toryk üdvrivalgásban törtek ki. Healey, az ellenzéki árnyék­­kormány külügyi szóvivője igen súlyosnak nevezte a mi­niszter bejelentését. Mint mondotta, „különösen elítélen­dő az, hogy a kormány nem várt be a singapore-i Com­­monwealth-csúcsértekezleten felállított nyolctagú nemzetkö­zösségi tanulmányi csoport vizsgálódásainak eredményei a fegyverügylet kérdésében, ha­nem még a csoport legelső ülése előtt meghozta dönté­sét”. (A csoportnak, amely Angliából, Ausztráliából, Ka­nadából, Indiából, Jamaikából, Kenyából, Malaysiából és Ni­gériából áll, márciusban Lon­donban kellett volna összeül­nie.) A parlamenti vita közben érkezett meg az Alsóházba az a­ hír, hogy Dél-Afrikában, a fokvárosi parlamentben Bolha hadügyminiszter bejelentette: Dél-Afrika megrendel Angliá­tól hét WASP-helikoptert. A két bejelentés egyidejűsége ar­ra vall, hogy a Hearst-kormány és a Vorster-klikk egyeztette egymás között a fegyverügylet megindításának időzítését. Feloszlattak a pakisztáni kormányt kívüli állapot megszüntetése és a polgári közigazgatás hely-Karachiból jelenti a Reuter: Jakja Khán pakisztáni elnök feloszlatta tíztagú, polgári sze­mélyekből álló kormányát. A vasárnap este kiadott szűksza­vú kormányközlemény az in­tézkedést „az országban kiala­kult politikai helyzettel’’ indo­kolja. A kormány feloszlatása ki­lenc nappal előzi meg az al­kotmányazó gyűlést, amelynek a tervek szerint Daccában kell összeülnie, hogy tagjai megvi­tassák az elnök által előter­jesztett új alkotmányterveze­tet. Az új alkotmány elfogadá­sa megnyitná az utat az or­szágban érvényben levő rend­reállítása előtt. Politikai megfigyelők sze­rint azonban a decemberben megválasztott alkotmányozó gyűlés sorsa a pakisztáni poli­tikai pártok viszálya miatt tel­jesen bizonytalan. A kelet-pa­kisztáni Arámi Liga elnevezé­sű ellenzéki párt vezetője, Rah­mon sejk ugyanis a tarto­mány­­maximális autonómiája mellett száll síkra. Vele szem­ben áll a nyugat-pakisztáni Pakisztáni Néppárt vezetője, Bhutto volt külügyminiszter, aki az erős központi kormány­zat híve. Tanzánia fok­ozza védelmi készültségét Nyerere elnök Öbölét ismeri el Uganda vezetőjének Dar es Salaambol jelenti a Reuter. Julius Nyerere tanzá­niai elnök vasárnap hivatalo­san bejelentette, hogy tovább­ra is Milton Öbölét ismeri el Uganda törvényes elnökének, s felhívást intézett a tanzániai néphez, hogy készüljön fel az ország védelmére minden kül­ső támadás ellen. Nyerere azon a nagygyűlé­sen mondott beszédet, amelyet a Tanganyikai Afrikai Nem­zeti Unió (TANU) országos végrehajtó bizottságának egy hétig tartó ülése után rendez­tek­­ meg. A j­elnlök hangsú­lyozta, hogy „mostantól kezd­ve a párt, a nép és a hadsereg legfőbb feladata megtanítani harcolni a népet, mindenkinek az a feladata — akár része­sült katonai kiképzésben, akár nem —, hogy megvédje az or­szágot”. Az elnök ezzel egy­idejűleg cáfolta Idi Amin tá­bornok ugandai kormányának azokat az állításait, amelyek szerint Tanzánia invázióra ké­szül Uganda ellen. A Nyerere által elmondot­tak a végrehajtó bizottság ülésszakán kidolgozott nyilat­kozatban szerepeln­ek. Tanzá­niai lapok szerint a párt fel­szólítja Nyerere kormányát, hogy szilárdítsa meg külpoli­tikájának baloldali irányzatait és támogassa a harmadik vi­lág forradalmi mozgalmait. Az okmány a tanzániai és az afrikai forradalom első szá­mú ellenségének minősítette Nagy-Britanniát, s az ellensé­gek közé sorolta Franciaorszá­got, Portugáliát, Belgiumot és Spanyolországot. Az ugandai puccsot összefüggésbe hozta a guineai főváros, Conakry el­leni invázióval és h­angsúlyoz­­ta: parancsolóan szükséges a tanzániai milícia kiképzése, hogy megvédjék az országot hasonló támadástól. 0 (Moszkva, TASZSZ) Ma ünnepük a Szovjetunióban a hadsereg és a hadiflotta nap­ját­ 53 éve, hogy az újonnan megalakult Vörös Hadsereg első egységei Pszkov és Nar­­va alatt a forradalmi Petrog­­rád védelmében megütköztek a német császári hadsereggel.­­­ (Ankara, Reuter) Anka­rában hétfőn fegyveres össze­tűzés zajlott le jobboldali és baloldali diákok között, mi­után félszáz jobboldali diák el akarta foglalni az ankarai egyetem mezőgazdasági fakul­tásának épületét. Madar Nemzet Scheel nyilatkozata Bonnból jelenti az UPI. „Az Egyesült Államok és az NSZK kormánya bízik abban, hogy sikerül haladást elérni a négy nagyhatalom Nyugat- Berlinről tartott tárgyalá­sain” —, mondott vasárnap Scheel nyugatnémet külügy­miniszter, aki vasárnap reg­gel érkezett haza egyhetes Egyesült Államok-beli útjá­ról. A kölni repülőtéren új­ságírók előtt azt a derűlátó véleményét fejezte ki, hogy még az idén­­ rendezik Nyugat- Berlin problémáját. A továbbiakban azt állítot­ta, hogy a nyugat-európai po­litikát hosszú éveken át nem hangolták össze az Egyesült Államokkal olyan jól, mint most. „A bonni kormány ke­leti politikájában nincs né­zeteltérés Bonn és Washing­ton között”­­, mondta. Ki­jelentette: „Az Egyesült Álla­mok nem tart egy európai gazdasági és valutaunió esetleges létrejöttétől sem, sőt, Amerika érdekelt abban, hogy erős partnere legyen Európában. Befejezésül a kül­ügyminiszter síkraszállt az Egyesült Államokkal való fo­kozottabb együttműködésért, s hangoztatta, hogy Nyugat- Európa szerepét fokozni kell a NATO-n belül. A DPA frankfurti jelentése szerint Karl Wienand, az SPD és Werner Kertes, az FDP parlamenti csoportjának ügyvezetője vasárnap, a Szov­jetunióban tett több napos lá­togatása után hazaérkezett az NSZK-ba. A két nyugatnémet politi­kus Moszkvában többek kö­zött találkozott Szemjonov szovjet külügyminiszter-he­lyettessel. Megbeszéléseiken szó volt az NSZK keleti poli­tikájáról és a Nyugat-Berlin problémáról is. A varsói Polityka cikke az életszínvonal javításának lehetőségeiről Varsóból jelenti az MTI. A Polityka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB hetilapja, legutóbbi számában az ország belpolitikai helyzetéről írva megállapította, hogy decem­ber 20-a óta a LEMP új ve­zetősége erejét nem kímélve tevékenykedik a különböző hiányosságok és a helytelen gazdasági és társadalompoli­tika következményeinek fel­számolásán. A Polityka leszögezi: az ország­ jelenlegi helyzete ko­moly. Sok égető gazdasági és társadalmi probléma mielőbbi megoldást követel. A lap a továbbiakban em­lékeztet rá, hogy a problé­mák sok esetben fizetéseme­lési követelésekben jutottak kifejezésre. Ezt a követelést nem szabad lebecsülni. Az életszínvonal emelésének le­hetőségei azonban korlátozot­tak, felső határukat meg­szabják a rendelkezésre álló eszközök, amelyek jelenleg minimálisai­. A Polityka rámutat, hogy a fentiek ellenére a tavaly decemberi élelmiszer-áreme­lések érvénytelenítése helyes, mert ezek kézzelfoghatóan az életszínvonal csökkenését je­lentették, s közvetlenül ezek okozták a tengermelléki vá­rosok munkásainak megmoz­dulásait. Az áremelési rende­let érvénytelenítésére — írja a Polityka — elsősorban a Szovjetunió segítségének ré­vén kerülhetett sor. A hosz­­szú lejáratú szovjet hitel lehe­tővé teszi a hús­os élelmiszer vásárlását. A régi élelmiszer­­árak visszaállításából viszont az következik, hogy az állam­nak most­ nem­ áll módjában teljesíteni a béremelési köve­teléseket, mert az általános áremeléshez és elkerülhetet­lenül inflációhoz vezetne, ami megengedhetetlen — írja a lap. A lap másrészt rámutat, hogy a lakosság nagyobb fo­gyasztását több termeléssel kell biztosítani Ceauscscu beszéde Bukarestből jelenti az MTI. A vasárnapi román lapok közzétették annak a beszédnek a szövegét, amelyet Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az Államtanács elnöke a Ro­mániai Német Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsá­nak pénteken megtartott ple­náris ülésén mondott. Ceausescu beszédében mél­tatta az 1966—70-es ötéves terv során elért eredménye­ket, amelyek a nemzetiségi politikában is megmutatkoz­tak. „Abból indulunk ki — mondotta —, hogy a szocia­lizmus építésének feltételei között a nemzeti kérdés to­vábbra­ is jelentős szerepet játszik. A nemzeti kérdést a marxista-leninista tanítás alapján, megfelelőképpen kell megoldani, biztosítva az igazi jogegyenlőséget. Mi az összes német nemzetiségű állampol­gárt, akárcsak minden más nemzetiségű állampolgárt, a szocialista Románia állam­polgárainak tekintjük, az eb­ből adódó összes jogokkal és kötelességekkel együtt.” A plenáris ülésen elhang­zott, egyes hiányosságokat és hibákat érintő megjegyzések­re reagálva kijelentette, hogy azok javarésze reális és jogos, viszont ,.egyes problémák ál­talánosabb jellegűek és egyenlő mértékben érintik mind a ro­mánokat, mind a német vagy’ magyar nemzetiségű lakossá­got”. Az RKP főtitkára kérdé­sekre válaszolva leszögezte, hogy „a német, illetve a ma­gyar írók valóban sok jó mű­vet alkottak, s azokat le kell fordítani, megfelelő példány­számban ki kell adni. Az együtt lakó nemzetiségek rész­vételét fokozni kell a sajtó, a kiadványok, a folyóiratok tevékenységében”. A külpolitika hírei és (Moszkva, TASZSZ) Hét­főn a Kremlben Brezsnyev, Koszigin, Podgornij és más szovjet vezetők részvételével ünnepi gyűlésen emlékeztek meg arról, hogy 50 évvel ez­előtt alakult meg a Szovjet Állami Tervbizottság. A gyű­lésen részt vettek a szocialis­ta országok, így Magyarország tervhivatalának küldöttségei is. Bajbakov, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke mondott beszédet . (Moszkva, TASZSZ) Va­­lentyin Falint nevezték ki a Szovjetunió új bonni nagykö­vetévé. Carapkin, aki koráb­ban ezt a tisztet betöltötte, más megbízatást kapott. Falin diplomáciai pályán 1950 óta tevékenykedik: a külügymi­nisztériumban töltött be kü­lönböző funkciókat Trpszar Mons Vvab S­tn­ogst Belgrádból jelenti az MTI. Tito jugoszláv elnök hétfőn fogadta Mirko Tepame kül­ügyminisztert. Tepavac ma öt­napos hivatalos baráti látoga­tásra a Szovjetunióba utazik, viszonozva Gromiko külügy­miniszter 1969 szeptemberi ju­goszláviai látogatását Tito hétfőn fogadta Sztyepa­­kovot, a Szovjetunió újonnan kinevezett belgrádi nagyköve­tét, aki átadta megbízólevelét.­­­ (Bécs, TASZSZ) Az oszt­rák fővárosban február 19— 21. között megtartották az európai biztonság kérdésével foglalkozó tudományos konfe­renciát, amelyet a Nemzetközi Béke Intézet szervezett. 0 (Peking, Új Kína) Pe­kingben hétfőn aláírták a VDK-nak 1971-ben nyújtandó kínai gazdasági és katonai pótsegélyről szóló megállapo­dás jegyzőkönyvét. AfP (San Francisco, AP) Az Egyesült Államokban előadó­körúton tartózkodó Bernadette Devlin, vasárnap a kaliforniai Marin járási börtönben meg­látogatta Angela Davist.­­ (Quito, AFP) Ecuador is­mét feltartóztatott egy ameri­kai hajót mert az az ország felségvizein halászott. Idén ez már a 19. amerikai hajó, amely megsérti Ecuador fel­ségvizeit kul­ajattsireiek­BMi káMDíMg Varsabse Varsóból jelenti az MTI. A lengyel külügyminisztérium meghívására Marjai József miniszterhelyettes vezetésével Varsóba érkezett a Külügymi­nisztérium küldöttsége A két­ baráti ország külügyminiszté­riumának képviselői az euró­pai politika időszerű kérdései­ről folytatnak eszmecserét ­­ ed­d, .ISTI, februir 2 3. VILÁGGAZDASÁG Válaszúton a nyugati légitársaságok A Rolls-Royce brit autó- és repülőgépipari monopólium fizetésképtelensége tovább­gyűrűzve veszélyes helyzetbe sodorta a világ egyik legismer­tebb repülőgépgyárát az ame­rikai­ Lockheedet is. Az angol vállalat éppen azért jutott vál­ságba, mert nem tudta teljesí­teni a Lockheed rendelését: 504 hajtóművet kellene leszál­lítania a Tristar légibuszprog­­ramhoz. A felsőház ugyan jó­váhagyta a Rolls-Royce re­­repülőgép-motoripari részlegé­nek államosítási terét ezzel azonban még nem oldódott meg a tényleges probléma. Hosszú tárgyalások­ra lehet számítani most az angol kor­mány és a Lockheed között, hiszen a Rolls-Royce képvise­lői új feltételeket kívánnak, az RB—211 típusú hajtóművek korábban megállapított dara­bonkénti 350 ezer fontos árát szeretnék 100 ezer fonttal megemelni, és a határidőt ki­tolni. Jelenleg viszont nem látszik valószínűnek, hogy a Lock­heed hozzájárulna a szerződés megváltoztatásához. A Rolls-Royce válsága kedvezőtlenül hat az amúgy is súlyos pénzügyi problémákkal küszködő amerikai repülőgép­gyárra. A Tristar-légibuszra, csupán amerikai légitársasá­goktól eddig 180 rendelés ér­kezett, s ha a szállítási határ­idő pontosan nem is volt rög­zítve, az igényeket az év végé­re jelentették be. Nyilvánvaló­nak látszik, hogy ezt a Lock­heed semmiképpen sem tudja kielégíteni, s így elesik jelen­tős bevételtől, amely pedig el­engedhetetlen lett volna a vál­lalat pénzügyi egyensúlyának fenntartásához. A repülőgépipar válságjelei az Egyesült Államokban sajá­tos módon párosulnak a légi­társaságok kedvezőtlen pénz­ügyi eredményeivel. A Tristar légibuszhoz nagy reményeket fűztek a repülőgép-társaságok, hogy ezzel sikerül megváltoz­tatni az elmúlt években kiala­kult tendenciát A U. S. News and World Report egyik múlt évi száma közölt részletes ki­mutatást az amerikai légitár­saságok profitjának alakulásá­ról. A személyszállítási adato­kat összefoglaló táblázat sze­rint 1962-től 1967-ig rohamo­san növekedett a társaságok profitja: a kezdeti 40 millió dollárról több mint 400 millió­ra emelkedett a 12 legnagyobb cég tiszta nyeresége. A négy évvel ezelőtti csúcspont óta azonban megfordult a tenden­cia, és az elmúlt tíz évben elő­ször, tavaly már 50 millió dol­lár veszteséggel zárták az évet. Az amerikai lap számos okkal magyarázza a változás okát, s ezek közül kétségtelenül az a legfontosabb, hogy a hatva­nas évek konjunktúrája alap­ján a repülőgép társaságok — a kapitalista verseny szabályai­nak megfelelően — hatalmas beruházásokba kezdtek, jelen­tősen megnövekedett a gép­park, néhány év alatt elavul­tak a drágán vett típusok. 1967-ben például egyszerre 17 társaság kérte új, a Csendes­óceánt átszelő járat indításá­nak engedélyezését. Az új já­ratokat arra alapozva állítot­ták be, hogy 1963 és 1967 kö­zött évi 17 százalékkal emelke­dett az utasforgalom. Tavaly viszont legfeljebb 2 százalék­kal több amerikai váltotta meg jegyét a repülőgéptársa­ságoknál, mint egy évvel ko­rábban. A szám szerint meg­növekedett géppark így jelen­tősen meghaladta a tényleges szükségletet, s gyakran félig üresen indultak a járatok. A nyugati kontinens „irigy­ségére” Európában egyelőre még nem jelentkezik ilyen mértékben a konjunktúra ha­nyatlása. Az Air France, be­csült adatok szerint, 16 száza­lékkal növelte forgalmát ta­valy, bár ez kétségtelen vissza­esést jelent az 1969-es rekord­hoz, amikor a francia légitár­saság profitja 26 százalékkal emelkedett. Az AUtalia mérle­ge szintén relatív csökkenést mutat a korábbi évekhez ké­pest, s ezt elsősorban a konti­nensek közötti utazások árá­nak emelkedésével, illetve a kisebb utasforgalommal ma­gyarázzák. A Lufthansa, tava­ly­ hétmilliós utasszámával, talán az egyetlen, amelynek nincs oka „panaszra”, 1969- hez képest 19 százalékkal nö­velte személyszállítási forgal­mát. Mind az amerikai, mind az európai helyzetet befolyásolta az új Boeing-gépek, a 747-es jumbo Jetek beállítása. Egyelő­re ugyanis még nem térülhe­tett meg a darabonkénti 20 millió dolláros ár, s ez kedve­zőtlenül hat a repülőgéptársa­ságok üzleti nyereségére. Mint­hogy elsősorban a nagy ameri­kai társaságok vásároltak eb­ből a típusból — mellettük tu­lajdonképpen csak a Lufthansa rendelkezik nagyobb 747-es gépparkkal —­, az Egyesült Ál­lamok szakértői azt jósolták, hogy a náluk már kedvezőtle­nül ható tendenciák hamaro­san továbbgyűrűződnek Euró­pára is. Hiszen a jövő utasszállító gépeit — ami a befogadóképesség nö­velését illeti — éppen a Boeing—747-es jumbo jet, va­lamint a Tristar-légibusz kép­viseli. A Szovjetunió kétségte­lenül megelőzte a nyugati vi­lágot a gázturbina- óriásgépek terén. Míg a Boeing—747-es 1970 januárjában tette meg az első hivatalos utat, az AN—22 prototípusa már több mint öt éve repült először. A hetvenes évtized légi­­közlekedésének másik útját választotta a francia—angol Concorde és a szovjet TU— 144-es, amely a gyorsaság nö­velésével lendít az évente im­már több mint 400 millió utas­forgalom lebonyolításán. Bár az óránként 2200—2800 kilo­méteres sebességgel „szágul­dó” két szuperszónikus típus túl van az első próbautakon, legalább még egy év eltelik majd addig, hogy bekapcso­lódjanak a menetrendszerű légiközlekedésbe. Persze, amint a Boeing—747 esete, úgy a Concorde jövője is felveti a rentabilitás kérdését. Becslések szerint a francia— angol közös program 1 mil­liárd dollárt emészt fel, amely­nek kétharmadát már ki is fi­zették. Ugyanakkor az első gé­peket ez év végén, vagy 1972 elején tudják csak átadni az eddig bejelentett 74 vásárló­nak. Az előzetes számítások alapján viszont még 250 gép eladása után sem térül meg a kutatási és fejlesztési beruhá­zás. A nyugati repülőgépipar és a légitársaságokat fenyegető borús képen egyedül a teher­szállítás kedvező alakulása ad okot optimizmusra. A légi úton történő áruszállítás súlya egyelőre jelentéktelen az egyéb fuvarozási formákhoz képest, annak mindössze egy százalékát teszi ki. A fejlődés viszont rendkívül gyors üte­mű. Tíz évvel ezelőtt még nem haladta meg a régi „cargo” a 2 milliárd „tonna-kilométert”, tavaly pedig már több mint 12 milliárdra növekedett ez a mutató, s a szakértők úgy vé­lik, hogy 1980-ban már 50 mil­liárd „tonna-kilométer” árut szállítanak repülőgépeken a világon. A légi szállítás elő­nyeit nem kell különösebben hangsúlyozni, hiszen a gyorsaság önmagáért beszél. A repülőgép­társaságok azt sem tagadják, hogy az Egyesült Államokban tapasztalt személyszállítás­­üzleti eredményekkel szemben a „cargo” továbbra is jelentős profitot hoz. A legnagyobb amerikai áruszállító légi vál­lalkozás, az Emery Airfreight Corp. adatai ezt egyértelműen bizonyítják. 1969-ben a mint­egy 100 millió dolláros forga­lom után a cég közel 5 millió dollár tiszta nyereségre tett szert A légi áruszállításban is új korszakot nyitnak meg az óriásgépek, minthogy a Boeing—747-esek már alkal­masak a containerek — a nem­zetközi szállítást forradalmasí­tó, egységesített szabványú lá­dák­­ befogadására Ennek el­lenére Európából eddig egye­dül a Lufthansa rendelt spe­cie is jumbo jetet, minthogy a gép, magas ára és üzemben­­tartási költségei miatt, rövi­­debb útra nem kifizetődő, s a két kontinens között is leg­alább 85 tonnát kell szállítani rentábilis fuvar esetén. L, Gjh

Next