Magyar Nemzet, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

Pénte­k, MTI, feb­ruár 28. Quo vadis Afrika? Port­ugál egyháziakat tartóztat­tak le a minap, azzal vádol­ván őket, hogy támogatják az afrikai portugál gyarmatokon folyó szabadságharcot. Mozam­­bique, Angola és Portugál- Guinea dzsungelei évek óta rejtekhelyet nyújtanak azok­nak, akik a portugál gyarmati hadsereg egységei ellen küzde­nek. A mai Afrika egyik leg­súlyosabb ballasztja, hogy az utolsó európai gyarmattartó hatalom szövetségest talált a fekete földrészen: a Dél-afri­kai Köztársaságot. Kettejük szövetsége adja a „fehér Afri­ka” magját. Az apartheiden, az „elkülönített fejlődés” el­vén alapuló pretoriai rendszer súlyosan sérti az afrikai népek öntudatát, s általában úgy te­kintenek Dél-Afrikára, mint a nemzeti elnyomás, az új típusú gyarmatosítás előretolt afrikai bástyájára. Mert az afrikai kontinens még ma is harcol a nemzeti függetlenségért, annak ellené­re, hogy a közvetlen elnyomás — a gyarmatokat és a Dél­afrikai Köztársaságot leszá­mítva — megszűnt, s a föld­rész lakosainak túlnyomó többsége ma már független ál­lami keretek között él. Általá­nosabban véve azt is mond­hatjuk, hogy az 1971-es esz­tendőben , a függetlenség „második évtizede” kezdődött meg a kontinensen: a nagy át­törés évének 1960-at tekinthet­jük, amikor is 17 ország nyerte el a függetlenségét. Az Afrikai Egységszervezetnek ma már negyvenegy önálló tagállama van. A felgyorsult tempójú, rohanó eseményekkel zsúfolt világpolitikai folyamatban a fiatal Afrika szinte helyzeté­­­lél fogva a haladás, a nemzeti függetlenség, a gyarmatosítás­­ellenesség felé kereste az utat. Ez a „helyzeti energia" termé­szetesen ma sem fogyott ki, noha az egyes országok esemé­nyei időről időre azt a látsza­tot keltik, hogy a kezdeti len­dület valamelyest megtört. A januári ugandai államcsíny Obote elnök megbuktatásával egy határozottan progresszív rendszer helyébe jóval konzer­vatívabb rezsimet hozott. ■Amin tábornok és az őt támo­gató tisztek politikai irányvo­nalát a kezdeti bizonytalanság után feltehetően a gyarmatosí­­tásellenesség szabja majd meg, amint erre korábban több ha­sonló fordulat is példaként szolgált. A Nkrumah elnököt eltávolító ghánai államcsíny Idán Accra jószerivel határo­zottan jobbra tolódott, ám a jelenlegi vezetés, ha nem is követi Nkrumah baloldali poli­tikáját, mégsem fordult a ko­­lonializmus felé. Az ugandai eseményeknek má­sik, ugyancsak általánosítható vonása is van. A zürichi Die Tat írta annak idején a „Ne­hézségek Afrikában” című cikkében, hogy az egyes törzsek gyakran a széttagoltság, (a dezintegrálódás) irányába hat­nak az állami-nemzeti keretek között Az afrikai országokban ugyanis többnyire különböző nyelvű és vallású törzsek él­nek egymás mellett, s az em­berek jó része a nemzeti öntu­dat viszonylag alacsonyabb fo­kán inkább a törzs tagjának, mint állampolgárnak érzi ön­magát. A tavaly befejeződött nigériai polgárháború a füg­getlen Afrikának az elmúlt évtizedben talán a legnagyobb megpróbáltatásokat okozta, s a 30 hónapos harc egyik magya­rázó és kiváltó oka ugyancsak a törzsek széthúzása volt. Nigéria egyúttal példázta azt is, hogy az országok egyes cso­portjai idegen érdekeknek, a volt gyarmattartók befolyásá­nak is áldozatul eshetnek, s az eltérő érdekeltségek bonyolult viszonylataiban időnként ne­hezen találják meg a kielégítő megoldásokat. Említett cikkében a zürichi lap az afrikai nehézségekhez sorolta a guineai rendszer bel­ső ellentmondásait is, anélkül azonban, hogy a rendszer elle­ni korábbi támadásokat elítél­te volna. A cikk írója párhu­zamba állította Nkrumaht, Keita volt mali elnököt és Sékou Tourét. Az összehason­lításban annyi racionális elem kétségtelenül található, hogy a haladó rendszerek vezetői idő­ről időre elkövetnek bizonyos túlkapásokat, amelyek vég­eredményben a gyarmatosítók­nak, vagy mai utódaiknak ked­veznek. Az Izvesztyija joggal írta a közelmúltban: ..Egy sor afrikai állam meghirdette a fejlődés nem kapitalista útját, a szocialista alternatíva mel­lett foglalt állást. Természete­sen ebben a kérdésben néhány afrikai közéleti személyiség né­zetei néha következetlenek és ellentmondásosak.” A nem kapitalista út igen vál­tozatos formákat mutathat fel Afrikában. A kontinens össz­képét tekintve is megállapít­ható, a fiatal államok felet­tébb eltérő módon próbálják politikai rendszerüket kiala­kítani. Hiszen jó néhány álla­mot szívélyes viszony fűz a volt gyarmattartókhoz — el­sősorban Franciaországhoz és Nagy-Britanniához — és min­den vonatkozásban azok poli­tikájához igazodik. A Párizs­ban megjelenő Jeune Afrique nemrégiben viszont arról írt, hogy az afrikai országok egy részében megtalálható a pe­kingi orientáció néhány voná­sa is, igaz, nem egy helyütt nőtt az elégedetlenség Kíná­val szemben. A kínai segély­­nyújtás összafrikai méretek­ben viszonylag nem számot­tevő, a befolyás megerősödé­sét eredményezheti viszont a tervbe vett tanzániai—zam­biai vasútvonal megépítése. Zambiának ez a vasútvonal azért annyira fontos, mert az ország egyik első számú ás­ványkincse, a réz elszállítása így jóval egyszerűbbé válik: a tengerre egy baráti állam­tól kap kijáratot Zambia. Ám a terv még nem valóság, s a vasútépítés az első komolyabb beruházás, amely kínai se­gítséggel épülne fel. Függetlenségüket éppen gazdasági síkon tudják az af­rikai államok a legnehezeb­ben érvényesíteni. A hatal­mas ásványkincsek jó részét nyugati monopóliumok birto­kolják, s ez természetesen csorbíthatja a politikai önálló­ságot is. Az arany-, a man­gán-, a kobalt-, a réz-, a gyé­mánt- az urániumlelőhelyek sokasága mind azt bizonyítja, hogy Afrika szegénysége el­maradottságában, nem pedig lehetőségeiben és tartalékai­ban rejlik. Teljesen érthető, az országok túlnyomó több­sége nem hajlandó belenyu­godni abba, hogy a nagy ér­tékek mások tulajdonában le­gyenek. Az államosítás ezért szüntelen, megszakítás nélküli folyamat Afrikában. Másfelől a fiatal államok sok tekintet­ben ráutaltak a beruházások­ra, amelyek lehetővé teszik az ásványkincsek értékesíté­sét — enélkül gazdaságuk igen nagy károkat szenvedne. A New York Times ezt a kettősséget így fogalmazta meg: „Az 1970- ben tapasztalt egyik legfon­tosabb jel az, hogy az álla­mosítás nem szegi szükség­szerűen a külföldi beruházók kedvét”. Kétségtelen, hogy ez nem minden országban van így, hiszen az egyolda­lúan Nyugat-barát rendszerek (Gabon, Elefántcsontpart) még csak nem is gondolnak arra, hogy állami tulajdonba vegyék a vállalatokat. A nyugati monopóliumok kény­telenek elfogadni ezt a mód­szert, mert akár belátják, akár nem — ismét az ame­rikai lapot idézzük —, „az államosítási hadjárat az af­rikai kormányoknak azon az érzésén alapul, hogy nem en­gedhetik meg a külföldiek­nek gazdasági életük irányí­tását”. A államosítás egyik jele annak, hogy a gazdasági ön­állóság megszerzése a legfon­tosabb afrikai törekvések kö­zé tartozik. Ez az önállóság a politikai szuverenitás fontos eleme. A kérdésre — quo vadis Afrika — megnyugta­tóan csak akkor felelhetünk, ha a második független évti­­­zedébe lépő kontinensnek meglesznek mindazok a fel­tételei, amelyek biztosítják a politikai és gazdasági önálló­ságot Az ENSZ újabb fej­lesztési évtizede segítheti eb­ben Afrikát, s pozitív irányban érvényesülhet a ha­ladó erők támogatása is. Martin József 0 (Új Delhi, TASZSZ) India kilép abból a nemzetközösségi bizottságból, amely a dél-afri­kai brit fegyverszállítások kérdéskörét vizsgálja, ha Nagy-Britannia megkezdi a fegyverek eladását Pretoriá­nak. Elítélte a legutóbbi lon­doni határozatot Zambia és Pakisztán is. Magyar Nemzet Kádár János látogatása a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen Kádár János,­­ a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára csütörtökön látogatást tett a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen. A látogatáson részt vett Cservenka Fe­­rencné, a Központi Bizottság tagja, a Pest megyei pártbi­zottság első titkára, Nagy Miklós, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, köz­oktatási és kulturális osztá­lyának vezetője, és dr. Di­­mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Dr. Nagy Sándor, a gödöllői városi pártbizottság titkára, valamint az egyetem tanácsa és pártbizottsága képviseleté­ben dr. Pethő György rektor és dr. Lökös László docens, a pártbizottság titkára fogadta a vendégeket. Az egyetem tanácstermében a rektor ismertette a felsőok­tatási intézmény fejlődését, a mezőgazdasági szakemberkép­zés érdekében több mint ne­gyedszázadon át kifejtett tevé­kenységét. A látogatók és a házigazdák — az egyetem ve­zetői, a mozgalmi szervek és a hallgatók képviselői — között kialakult eszmecserén az ok­tató-nevelőmunka eredményei­ről és a további feladatokról is szó esett. A Központi Bizott­ság első titkára ezután a talaj­tani tanszéket kereste fel. Itt dr. Stefanovits Pál tanszékve­zető egyetemi tanár kalauzol­ta a vendégeket, ismertette a tudományos kutatásban elért sikereket. A gépjavítási tan­szék tanműhelyét dr. Beer György docens, a tanszék ve­zetője mutatta be, a mezőgaz­dasági villamosítási tanszék laboratóriumáról dr. Mik­ecz István egyetemi tanár adott, tá­jékoztatást a vendégeknek. Délben az egyetem vezetői ebéden látták vendégül Kádár Jánost és a társaságában levő személyeket. Délután az 1200 személyes Nyisztor György Kollégiumot kereste fel Kádár János, akit az egyetemi fiata­lok nevében Szarvas Imre, a kollégiumi diákönkormányzat titkára üdvözölt. A párt első titkára megtekintette a kollé­gium korszerűen berendezett helyiségeit, majd az intézmény társalgójában találkozott az oktatói kar és az egyetemi if­júság képviselőivel, s válaszolt a fiatalok kérdéseire. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tóth Györgyné Sze­rényi Borbálának, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete tár­sadalmi munkatársának a munkásmozgalomban kifejtett több mint öt évtizedes mun­kássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A ki­tüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen voltak a kitüntetés át­adásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Vass Henrik, a Párttörténeti Inté­zet igazgatója. Az Elnöki Tanács dr. Baint­­ner Károlynak, a gödöllői Agrártudományi Egyetem ta­karmányozástani és tejgazda­­ságtani tanszéke egyetemi ta­nárának, Bíró Lajosnak, a Kaposvári Ruhagyár műszaki szaktanácsadójának, Di Gleria Jánosnak, a mezőgazdasági tu­dományok doktorának, a Ma­gyar Tudományos Akadémia talajtani és Agrokémiai Ku­tató Intézete tudományos fő­­munkatársának, Krajcsir Jó­zsefnek, a fővárosi fürdőigaz­gatóság vezetőjének, dr. Szath­­máry Józsefnek, a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet igazgató-helyettesének, Sziklai Dezsőnek, a Magyar Távirati Iroda fotóművészé­nek eredményes munkásságuk elismeréséül nyugállományba vonulásuk alkalmából. Bence Gyulának, a Magyar Képző­művészeti Főiskola főigazgató­­helyettesének eredményes munkássága elismeréséül 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetéseket Losonczi Pál adta át. Jelen volt a kitüntetések átadásánál Cseterki Lajos. MINISZTERTANÁCS A szocialista országokkal folytatott tárgyalásokról, az államközi megállapodásokról szóló jelentések a kam­án eláll A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kor­mányt dr. Lubomir Strougal­­lal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormá­nyának elnökével­­ folytatott hivatalos tárgyalásairól. A tár­gyalások szívélyes, meleg ba­ráti légkörben folytak, és hoz­zájárultak a két szomszédos, szocialista ország közötti test­véri kapcsolatok elmélyítésé­hez. A Minisztertanács a je­lentést tudomásul vette, és fel­hívta az illetékes miniszterek figyelmét, hogy a kétoldalú kapcsolatok konkrét kérdései­ben a szükséges intézkedése­ket tegyék meg. Dr. Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese be­számolt Alekszandar Grlics­­kovval, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyet­tesével folytatott tárgyalások­ról. A kormány a két ország gazdasági és idegenforgalmi kapcsolatainak további fejlesz­tését szolgáló megbeszéléseket hasznosnak ítélte, s az erről szóló jelentést jóváhagyólag tudoméul vette. A Minisztertanács ugyan­csak tudomásul vette a kül­ügyminiszter jelentését a Var­sói Szerződés tagállamai kül­ügyminisztereinek február 18— 19-én megtartott bukaresti ta­nácskozásáról. A kormány megállapította, hogy a minisz­teri megbeszélés összehívása hasznos volt, elősegítette a szo­cialista országok összehangol­tabb fellépését az európai biz­tonsági értekezlet előkészítésé­ben­ szükséges fejlesztési és mun­kaügyi intézkedésekről. A ko­rábbi kormányhatározatok végrehajtásáról szóló jelentés tartalmazza az országgyűlés 1970 szeptemberi ülésszakán a szénbányászattal kapcsolat­ban elhangzott képviselői fel­szólalások és javaslatok vizs­gálatát is. Bár a szénhidro­gének aránya az energia fel­­használásában 1960-tól 1970-ig a kétszeresére nőtt, hazánkban a szénbányászat előtt nagy fel­adatok állnak. Ezek sikeres megoldására a kormány ha­tározatot hozott. Másodállások A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság elnöke jelentést terjesztett elő a főálláson kí­vüli foglalkoztatások helyzeté­ről. A másodállások, a mel­lékfoglalkozások, a szakértői és egyéb megbízatások válla­lásáról folytatott vizsgálat megállapította, hogy a munka­vállalásnak ez a formája sok tekintetben előnyös, viszont a különböző intézkedések elle­nére évek óta nagy számban fordulnak elő jogilag és er­kölcsileg kifogásolható esetek, visszaélések. A Miniszterta­nács a jelentést elfogadta és határozatot hozott a főálláson kívüli foglalkoztatásokkal kap­csolatos jogszabályok felül­vizsgálatára, illetve azok szük­ség szerinti korszerűsítésére. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A szocialista árucsere A kormány megtárgyalta a külkereskedelmi miniszter je­lentését a szocialista országok­kal kötött 1971—1975. évi hosz­­szú lejáratú árucsere-forgal­mi megállapodásokról, vala­mint az 1971. évi árucsere­forgalmi jegyzőkönyvek meg­kötéséről. A megállapodások­ban előirányzott forgalom és áruszerkezet megfelel a IV. öt­éves terv előirányzatának és elősegíti a terv végrehajtását. Az új hosszú lejáratú állam­közi megállapodások a koráb­biakhoz képest mintegy 68 százalékos növekedést irá­nyoznak elő. A kivitel és a behozatal aránya és áruösz­­szetétele egyaránt szolgálja termékeink kedvező elhelye­zését, valamint a belföldi áru­készlet bővítését és nyers­­anyagigényeink jelentős részé­nek fedezetét. Mind a kivi­telben, mind a behozatalban a korábbinál több gépipari termék szerepel. Az árucsere­forgalom növekedésében ki­fejezésre jutnak az országaink közötti két- és többoldalú együttműködésből — a szako­sításból és a kooperációból — eredő kölcsönös szállítások. Az 1971. évi árucsere-forgalomra vonatkozó jegyzőkönyvek át­lagosan 12 százalékos forga­lomnövekedést irányoznak elő. A Minisztertanács az előter­jesztést jóváhagyólag tudomá­sul vette. BNV A kormány megvitatta és elfogadta a külkereskedelmi miniszter jelentését a Buda­pesti Nemzetközi Vásár előké­szítéséről. A május 21—31. kö­zött sorra kerülő vásárra hi­vatalos kiállítással 27 ország, egyéni kiállítókkal pedig to­vábbi öt ország jelentkezett. A kormányhatározat értelmé­ben a magyar rendező szer­veknek és a kiállító vállala­tok vezetőinek arra kell töre­kedniük, hogy a vásár új üz­leti lehetőségek feltárásával tovább bővítse nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat. Szénbányászat A nehézipari miniszter je­lentést tett a szénbányászat helyzetéről, valamint a szén­igények kielégítése érdekében 5 A KNEB-vizsgálat tapasztalatai A főálláson kívüli foglalkoztatásokra szükség van De: útját kell állni az ügyeskedésnek, a harácsolásnak és a fegyelemsértésnek A népi ellenőrök az 1970-ben közérdekből tett bejelentések alapján megvizsgálták nyolc megyében és a fővárosban, összesen 520 gazdasági egység­nél, intézménynél a másodál­lások és mellékfoglalkozások helyzetét. Bebizonyosodott — a vizsgá­lat során is —, hogy a főállá­son kívüli foglalkoztatás intéz­ménye alapján pozitív és cél­szerű, tehát az ilyen lehetősé­gek fenntartása továbbra is in­dokolt. Kézenfekvő, hogy a másodállásban, vagy mellék­­foglalkozásban­ -történő mun­káltatás­­ gazdaságos módját válasszák olyan esetekben, amikor különleges szakértel­met igénylő munka elvégzésé­ről van szó, vagy ha az el­végzendő feladat egy dolgozó teljes napi munkaidejét nem töltené ki. Ugyanilyen nyoma­tékkal jelentkezik azonban az az igény is, hogy útját kell áll­ni az ügyeskedésnek, harácso­lásnak. Sok esetben a munkáltatók nem mérlegelik az ilyen mun­kaviszonyok gazdaságosságát, s így szükségességük sem meg­győző. Elegendő például arra utalni, hogy a vizsgálat során és azt követően a főálláson kí­vüli foglalkoztatások közül 800-at — 10 százalék! — meg­szüntettek. Kitűnt az is, hogy az eseteknek körülbelül 20 szá­zalékában a másodállásokról és mellékfoglalkozásokról a fő munkaadónak nem volt tudo­mása. Ennek híján nem lehet elejét venni az összeférhetet­len foglalkoztatásoknak, ame­lyek skálája a csupán etikailag kifogásolható esetektől a bűn­­cselekménybe torkolló vissza­élésekig terjed. Sarkalatos megállapítása volt a vizsgálatnak, hogy a főállá­son kívüli foglalkoztatások az esetek túlnyomó többségében formai és tartalmi tekintetben egyaránt kifogásolhatók. Gyak­ran nincs hitelt érdemlő iga­zolása az elvégzett munkának, illetőleg az derül ki, hogy a díjazás nem ál­l arányban a munkával. Ilyen lazaságok te­szik lehetővé a könnyű­­ pénz­szerzést,­ és — nemegyszer — osztatlan felháborodást kelte­nek, károsan befolyásolják a közhangulatot. A vizsgálat nyomán 25 eset­ben indult bűnvádi, illetve szabálysértési eljárás, 39 fe­gyelmi felelősségrevonás tör­­­tént, körülbelül félmillió fo­rint jogtalanul felvett pénzt fizettek vissza és ugyancsak több esetben pótlólagos jöve­delemadó kivetésére, kártérí­tésre került sor. A központi népi ellenőrzési bizottság javaslatai a vizsgá­lat kapcsán egyrészt azt szor­galmazták, hogy teremtsenek rendet a már meglevő pótlóla­gos foglalkoztatásoknál, más­részt állják útját az újabb szabálytalanságok keletkezé­sének. Ugyanakkor kerüljenek a másodállások és mellékfog­lalkozások a vállalati és társa­dalmi ellenőrzés figyelemkö­rébe. Írország és Dánia is kiállít az idei BNV-n Az 1971. évi budapesti gaz­dasági találkozó, a Budapesti Nemzetközi Vásár iránt vál­tozatlanul nagy a hazai és a külföldi kiállítók érdeklődése. Külföldi kiállítók 32 országból jelentkeztek, közülük 27 or­szág hivatalosan, nemzeti pa­vilonnal, illetve információs irodával vesz részt. Az új hi­vatalos kiállítók közé tartozik Írország és Dánia. Hosszabb szünet után ismét önálló pa­vilonnal rendelkezik az Egye­sült Arab Köztársaság és In­dia. A tavalyinál nagyobb te­rületen vesz részt Franciaor­szág és Románia. A BNV-n részt vevő több mint ezer hazai kiállító már összeállította a bemutatásra szánt termékeinek listáját. Le Hun Van búcsúfogadása Le Hun Van, a Dél-Vietna­mi Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője csütörtök este foga­dást adott abból az alkalom­ból, hogy a közeljövőben vég­leg távozik Magyarországról. A fogadáson megjelent Gyenes András külügyminiszter-he­lyettes, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, dr. Jávor Ervin, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese, dr. Rosta Endre, a KKI elnöke, továbbá a politi­kai, a gazdasági és a társadal­mi élet számos más ismert személyisége. Ott volt a Buda­pesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. ■ Az Apollo—­15 programja A houstoni űrközpont köz­zétette az Apollo—15 ameri­kai űrhajó módosított, de még mindig csak ideiglenes programját. A program szerint a Apollo —15 július 26-án indul a Hold felé, fedélzetén David Scott, Alfred Worden és Ja­mes Irwin űrhajósokkal. Két űrhajós száll le a Holdon, ahol összesen 67 órát tölt. Az Apollo—15 augusztus 8-án érkezik vissza a Csendes­óceánon kijelölt leszállási he­lyére. A program eszerint az Apollo-utazások történetében a leghosszabb ideig, 12 napig fog tartani.

Next