Magyar Nemzet, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-28 / 73. szám
Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1974. március 28 XXX. évfolyam 73. szám Munkaerő vagy ember Köznapi szóhasználatban a munkaerő a dolgozó emberrel azonos. Nem munkásban, dolgozóban van hiány, hanem munkaerőben, mint ahogy nem gépírót és adminisztrátort, hanem irodai munkaerőt keres a hirdetés is. A munkaerő megbízható, stabil, mozog és hullámzik. S ha vándorol, a munkás is vele megy? A kérdés gyerekes, de vajon az nem bizarr, hogy az embert egy képességére redukálják? Igaz, nem akármilyenre. A munkaerő — e szellemi, fizikai képesség — kifejtésével vált ki az ember az állatvilágból, céltudatos ténykedésével átalakította a környezetét és szakadt ki a föld vonzásköréből. Olvasóink mondhatnák, minek ez a szőrszálhasogatás, sok más szónak is két jelentése van. A munkaerő a dolgozó ember és annak egy képessége, az „egész és a rész” is. Valóban. Csakhogy ez esetben az egyik jelentés kompromittálja a másikat. A résztől nem látni az egészt. Az iskolában is tanulják, hogy a tőkés a munkás munkaerejét vásárolja meg. József Attila szép megfogalmazása is emlékezetünkben él: „A munkabér a munkaerő ára / cincog zsebünkben, ...” A kapitalista vevőt nem érdekli az ember teljessége, csupán az, amit a munkaereje fiadzik. Lényegében képességet tart karban szociálpolitikájával vagy fejleszt oktatáspolitikájával, addig, ameddig a profit megköveteli és az államrezon megengedi. Vitathatatlan, hogy egyetlen képesség alakítása is befolyással van az egész személyiségre. Nem szólva ezúttal érdemben a kizsákmányolás elleni lázadás, az üzemi szervezettség emberformáló hatásáról. De ez a változás a tőkés akaratától függetlenül, annak ellenére megy végbe. A munkaerő elválasztása az embertől — anatómiai kipreparálása — a tőkés társadalomra jellemző. Mi ezt csak a tudományos elvonatkoztatás szintjén tehetjük. A gyakorlat amúgy is más, mert az üzem politikai és gazdasági vezetői egyre inkább a teljes ember felé fordulnak, a munkahelyen belül és kívül is — elsősorban az életkörülmények vonatkozásában. A központi bérintézkedéseken túl is sokat tettek, javítják a munkakörülményeket, lakásokat, gyermekintézményeket építenek és a nagycsaládosokat, az egyedülálló szülőket a kormány szociálpolitikai juttatásain kívül számos kedvezményben részesítik. Párthatározatokat és saját tapasztalataikat megszívlelve tudomásul vették, hogy nemcsak munkaerő-különbségek vannak, hanem a jellemek, vérmérsékletek sem azonosak és az előéletek, a családi helyzetek is eltérőek. A nő sajátos munkaerő, ezért „kivételezni” kell vele, hogy egyenlő lehessen és a fiatalok beilleszkedése, pályafutása sem automatikus folyamat. Kevésbé látták viszont, hogy a munkaképesség a pillanat, s az adott üzem követelményeinél tovább fejleszthető és a közművelődés s a közélet kapuja is nyitva áll a munkások előtt. Ha időt, módot, teret és ösztönzést kapnak, ők átlépik a küszöböt. A munkásosztály társadalmi szerepéről szóló központi bizottsági irányelvek a munkás személyiségének kibontakoztatásáról is szólnak. Remélhetőleg, hogy az üzemek „előtanulmányai”, amelyek közepette megismerkedtek az egyedi körülményekkel, hasznosak lesznek a képzés és továbbképzés megtervezésekor, megszervezésekor. Két élő probléma. A munkásnők szakképzettsége igen elmarad a férfiakétól. A nők bekerültek ugyan a vezető osztályba, részt vesznek a termelőmunkában, bérhelyzetük, munkakörülményeik javulnak, gondolat- és érzésviláguk gazdagodik. Közösségi emberekké válnak. Ám jobbára a munkásság tanulatlan rétegeihez tartoznak. S e vonatkozásban nem egyenjogúak. Ez hosszabb ideig nem tartható állapot. Minthogy családanyák is egyben, akár a szakmai, akár az iskolai tanulás sajátos formáit kell kialakítani a számukra. A közéleti megbízatáskor sem térhetünk napirendre időbeosztásuk, kettős szerepük felett. Az ifjúmunkások olykor nem vállalták annak idején a továbbtanulást, mert keresetükre odahaza szükség volt, vagy még nem nőtt be a fejük lágya, nem fejlődött ki meghatározott érdeklődésük. Felnőttsorban azonban pótolni akarják a mulasztottakat. Ki a munkakörében, szakmájában óhajt nagyobb megbecsülést elérni, ki úgy érzi, hogy közéleti elfoglaltságát műveltséggel kell megalapozni, ki a maga kedvtelésére tanul, mert szeret festegetni, zenélni. Ki úgy ítéli meg, hogy többre telik képességeiből, érvényesülni akar. Néha pályamódosítással, és így tanulmányai az üzemben nem hasznosíthatnak. Az irányelvek útmutatására hallgatva ezt is méltányolni kell. „Az üzemi demokrácia a szocialista demokrácia része” hangsúlyozza az idézett pártokmány, ami azt is jelenti, hogy kölcsönösen erősítik egymást, de azt is, hogy az alkotó részvétel az üzemi közéletben alkalmassá teheti a munkást, hogy más fórumokon — például a lakóterületen — vagy a politika magasabban fekvő színterein is szóljon, cselekedjék. Mi nyitott társadalmat építünk, amelyben nemcsak a munkás gyereke, a közép- és főiskolát kijárva kerülhet más társadalmi rétegbe, mint az anyja, apja volt, hanem a szülők is oda juthatnak a munka melletti tanulás fáradtságát vállalva. S e nyitott társadalomban egyre kevésbé érvényesül majd a paradoxon — amely a kispolgáriság egyik forrása is —, hogy a szellemi dolgozók süllyedésként fogják fel, ha gyermekeik a vezető osztály tagjai sorába emelkednek. A paradoxon eltüntetésének lényeges feltétele, hogy elérjük azt a célt, amit az irányelvek így jelölnek meg: „A munkáspálya egész életre szóló érdekeltséget, vonzerőt, megbecsülést és előrejutási lehetőséget biztosítson.” Kovács Judit A szovjet vezetők és az amerikai külügyminiszter újabb megbeszélése A külpolitikai helyzet AZ ARAB LIGA külügyminiszteri tanácsának tuniszi ülésén a politikai munkabizottság áttekintette a közel-keleti helyzetet. A külügyminiszteri tanács erről szóló ajánlása rámutat, hogy erősíteni kell az arab országok szolidaritását, illetve az Izraellel való konfliktusban közvetlenül érintett államok támogatásának hatékonyságát. A közel-keleti diplomáciai tevékenység más színterein változatlanul a Szíriáig izraeli csapatszétválasztásra irányuló erőfeszítések játsszák a főszerepet. Eközben szerdán is súlyos tüzérségi és páncélos összecsapás robbant ki a Golan-magaslatok térségében. Dajan izraeli hadügyminiszter kifejezte azt a reményét, hogy a csapatok szétválasztásáról a hét végén Washingtonban folytatandó tárgyalásai eredményesek lesznek. A Tel Aviv-i lapok ezzel egyidőben ismertették azt az izraeli javaslatot, amelyet Dajan e közvetett megbeszélésekre magával visz. E szerint az izraeli kormány körülbelül 15 kilométernyire hajlandó lenne visszavonulni abból a 20 kilométeres sávból, amelyet csapatai az októberi háború óta tartanak megszállva. A kiürített területen részben szír, részben ENSZ-erők helyezkednének el. A lapokban közölt Dajan-terv negatív, szó sem esik ugyanis az 1967-ben megszállt területekről. A BONNBAN hivatalosan is megerősítették, hogy „halasztást szenved” Pompidou francia elnök április elejére tervezett látogatása. A nyugatnémet kormányszóvivő nem közölte ugyan, hogy melyik fél kérte a halasztást, csupán érzékeltette: Párizs volt a kezdeményező. A francia fővárosban ezután minden bizonnyal még több találgatás lát majd napvilágot az államfő egészségi állapotával, esetleges utódlásával, általában pedig a francia elnöki rendszer politikai szempontból kockázatosnak minősíthető oldalaival kapcsolatban. Szintén a nyugatnémet fővárosban hangzottak el figyelmet érdemlő megállapítások az „atlanti vita” minőségéről. A szövetségi gyűlésben Leber hadügyminiszter kijelentette, hogy véleménye szerint a NATO „érintetlen és cselekvőképes”, noha terheket róttak rá a szövetségesek közt támadt ellentétek. A miniszter „pótolhatatlannak” nevezte az amerikai csapatok nyugat-európai jelenlétét, de közölte, az Észak-atlanti Szövetségben folytatódnak a tárgyalások a „terhek megosztásáról”. Szavaiból kitűnt az a bonni vélemény, hogy az NSZK nem kíván mindent magára vállalni, tehát a többi nyugat-európai államra is nagyobb rész esik a közös katonai terhekből. A Közös Piacról szólva, Leber azt fejtegette: „a tagállamok döntéseikben teljesen függetlenek, s nem fogadhatnak el másoktól utasításokat”. Mint kiderült, bírálatát nem Washingtonnak címezte, hanem Párizsnak. Úgy vélte, Franciaország a jelek szerint meg akarja szabni a többi közös piaci állam politikáját, s helytelenítette azokat a párizsi hangokat, amelyek szerint haladás lenne Nyugat-Európa eltávolodása az Egyesült Államoktól. A vitában felszólaló Warner ellenzéki hadügyi szóvivő Lebernél sötétebb színekkel ecsetelte a „nyugat—nyugati” bizalmi válságot, amelynek elmélyüléséért a jelenlegi bonni kormánykoalíciót is felelőssé tette. Kissinger moszkvai tárgyalásai Moszkvából jelenti az MTI. Újabb megbeszélést tartott szerdán este Moszkvában Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Andrej Gromiko külügyminiszter és Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Kissinger vasárnap este érkezett a szovjet fővárosba, s az eddig közzétett hivatalos jelentések szerint az amerikai —szovjet kapcsolatok áttekintésén kívül több fontos nemzetközi kérdésről tárgyalt a szovjet vezetőkkel. Leonyid Brezsnyevvel és Andrej Gromikóval tartott hétfői és keddi eszmecseréi alkalmával megvitatta az európai biztonsági konferenciával kapcsolatos időszerű kérdéseket, valamint a többi európai témát, beleértve a haderőcsökkentési tárgyalások helyzetét is. Brezsnyev, Gromiko és Kissinger eddigi, mintegy húsz óra tiszta tárgyalási idejű megbeszélésein szóba került a stratégiai fegyverzetkorlátozási tárgyalások helyzete és kilátásai, valamint a közelkeleti helyzet. Mint a TASZSZ jelenti, Henry Kissinger szerdán ebédet adott Andrej Gromiko tiszteletére. Kissinger pohárköszöntőjében kifejezte azt a reményét, hogy „lényeges haladás következik be a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak fejlődésében”. „A fő dolog az — mondta Kissinger —, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kész tovább javítani a két ország közötti kapcsolatokat. Az ilyen megközelítés elősegíti majd a béke ügyének erősödését.” Andrej Gromiko pohárköszöntőjében megjegyezte, hogy jelentős pozitív változások mutatkoznak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban. Ezek a változások mindenekelőtt az előrelépés megbízható bázisául szolgáló szovjet— amerikai csúcstalálkozók eredményeképpen jöttek létre. Gromiko üdvözölte az Egyesült Államok kormányának az amerikai külügyminiszter által megerősített szándékát, hogy folytatja a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítását és elmélyítését. A Szovjetunió külügyminisztere hangsúlyozta: az SZKP Központi Bizottsága, Politikai Bizottsága és személy szerint Leonyid Brezsnyev, a KB főtitkára következetesen megvalósítja a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításának irányvonalát, amely kifejezi a szovjet nép és kommunista pártja akaratát. „A feladat az, hogy mindkét fél új, konkrét lépéseket tegyen a már kijelölt irányban. Mi úgy gondoljuk, hogy éppen ezt kell szolgálnia az új csúcstalálkozónak” — mondotta Andrej Gromiko. Moszkvában úgy tudják, hogy a most folyó szovjet— amerikai tárgyalások ma délelőtt fejeződnek be. Kissinger még csütörtökön Londonba utazik, ahol Wilson miniszterelnök fogadja. A moszkvai tárgyalások eredményeiről előreláthatólag közleményt adnak ki. Belpolitikai küzdelem Washingtonban Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Miközben Kissinger külügyminiszter Moszkvában tárgyal Nixon elnök második szovjetunióbeli látogatásának előkészítéséről, a Fehér Ház ellen irányuló belpolitikai össztűz egyre inkább kiterjed a Nixon —Kissinger-diplomácia területére is, amelyet az elnök hívei és ellenfelei egyaránt ötéves kormányzása legfőbb erősségének tekintettek. Minthogy Moszkvában a republikánus kormányzat külpolitikájának tengelyét alkotó szovjet—amerikai kapcsolatok időszerű kérdései kerültek napirendre, ezzel összefüggésben az amerikai lapok és hetilapok terjedelmes elemzésekben mérlegelik az elnök egész „külpolitikai bizonyítványát”. Az elnök ellen felsorakozó koalíció liberális szárnyának irányzatát követő Newsweek és Time magazin e heti számában Kissinger külügyminisztert „szupersztár diplomataként” ábrázolja, s mintegy „menlevelet” állít ki számára arra az esetre, ha a kormányzat csúcsán személyi változás következne be. A Fehér Házhoz politikailag legközelebb álló hírmagazin, a US News and World Report viszont e heti számában „Kissinger tűz alatt — miért a hirtelen fordulat?” címmel közöl elemzést. Ebben — az atlanti lobby nézeteinek hangot adva — a cikkíró azzal magyarázza a „fordulat” elsődleges okát, hogy az Egyesült Államok „szükségtelenül” magas árat fizet a Szovjetunióval való enyhülésért, ugyanakkor oly módon kezeli a NATO-partnereit, ami „az atlanti szövetségben uralkodó egyenetlenség kiszámított fokozására, nem pedig a sebek begyógyítására látszik mutatni”. A konzervatív Washington Star News „Az enyhülés szétmállása?” című fejtegetésében rámutat, hogy az amerikai közvélemény túlnyomó többsége által helyeselt enyhülési politika egyre inkább a belpolitikai hatalmi küzdelem gyújtópontjába került és ily módon verődik össze az a furcsa koalíció, amelyben az enyhülési politikát „elvileg helyeslő”, de a kormányzat gyakorlatát bíráló „liberális” és „mérsékelt” érdekcsoportok találkoznak az elnök konzervatív belpolitikáját helyeslő, de a szovjet—amerikai kapcsolatok javítását és a „pekingi nyitást” kezdettől fogva a legnagyobb gyanakvással szemlélő javíthatatlan „vörösfalókkal”. Az Arab Liga külügyminiszteri konferenciája Tuniszból jelenti a UPI. Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter, aki szerdán reggel érkezett az Arab Liga tagországai külügyminisztereinek konferenciájára Tuniszba, a nap folyamán részt vett a politikai bizottság ülésén. A bizottság a legutóbbi arab csúcstalálkozó határozatainak végrehajtásáról tárgyalt — különös tekintettel a gazdasági kérdésekre, valamint az arab—afrikai együttműködésre. Az egyiptomi külügyminiszter találkozott a szaúdi, a marokkói, a Szíriai, a tunéziai és a kuvaiti külügyminiszterrel is. A politikai bizottság tanácskozásán egyébként olyan javaslat született, hogy az arab országok tájékoztassák a liga titkárságát a szárazság sújtotta afrikai országoknak nyújtandó segélyekről. A résztvevők felszólították azokat az arab országokat, amelyek még nem juttatták el megajánlásaikat az afrikai országok segélyalapjába, hogy ezt haladéktalanul tegyék meg. A politikai bizottság délutáni ülésének témája — hírügynökségi jelentések szerint — az újabb arab csúcstalálkozó időpontjának megvitatása volt. Annak idején Egyiptom kérte az áprilisra tervezett csúcstalálkozó elhalasztását szeptemberre. Ezt — a tuniszi külügyminiszteri értekezletről kiszivárgott nem hivatalos értesülések szerint — néhány arab ország, közöttük Szíria, ellenzi. Bagdadi rendelet a kurd területek törvényhozó nemzetgyűléséről Bagdadból jelenti a UPI. Az iraki forradalmi parancsnokság tanácsa szerdán rendeletet adott ki arról, hogy az autonómiát kapott kurd területek törvényhozó nemzetgyűlést állítsanak fel. A központi kormány és a kurd autonóm hatóságok közti érintkezés hivatalos nyelvévé az arabot tette. Az Al Bakr iraki elnök által rádióbeszédben ismertetett rendelet ezenkívül amnesztiát biztosít mindazoknak, akik Barzani kurd vezető híveiként korábban fegyveres harcban vettek részt — amenynyiben egy hónapon belül bekapcsolódnak a termelő munkába. Az elnöki rendelet nyilvánosságra hozatala egybeesik a kurdoknak adott 15 napos határidő lejártával. Ezalatt kellett volna az ország északi területén élő kurdoknak dönteniük arról, csatlakoznak-e a központi kormánynak a kurd autonómiáról hozott törvényéhez. Az erre vonatkozó felhívást azonban a jelek szerint nem fogadták el, így a forradalmi parancsnokság tanácsa egyoldalú döntést hozott.