Magyar Nemzet, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-16 / 296. szám

Szombat, 1978. december 16. Pethő Tibor köszöntése Pethő Tibort, a Magyar Nemzet főszerkesztőjét, 60. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága nevében Győri Imre, a Köz­ponti Bizottság titkára kö­szöntötte, és átadta neki a KB ajándékát. Jelen volt Grósz Károly, a Központi Bizottság osztályvezetője is. Tanácselnöki értekezlet Papp Lajos államtitkárnak, a Miniszter­tanács Tanácsi Hi­vatala elnökének vezetésével pénteken értekezletet tartot­tak a Parlamentben a fővá­rosi, megyei és megyei városi tanácselnökök. Bálint József államtitkár, a Központi Sta­tisztikai Hivatal elnöke adott tájékoztatót a személyi szá­mokról, majd Papp Lajos a tanácsok káderhelyzetéről és személyzeti munkájáról szá­molt be. " Vöröskeresztes együttműködési megállapodás Együttműködési megállapo­dást­ írta­k alá pénteken a Magyar Vöröskereszt Orszá­gos Központjában. Az ok­mányt Hantos János, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkára és dr. Valerij A. Baltyijszkij, a Szovjet Vöröskeresztes és Vö­rös Félhold Társaságok Szö­vetségének elnöke látta el kézjegyével. Dr. Valerij A. Baltyijszkij — aki egyben a Vöröskeresz­tes Társaságok Világszövetsé­gének az alelnöke is — el­mondotta: a testvérszerveze­tek hatékonyabb munkájához nyújt segítséget az öt évre szóló megállapodás. A Bajtársi találkozó a Belügyminisztérium Központi Klubjában z 1956-os ellenforradalom leverésében részt vett, vala­mint a koreai nép felszabadí­tó harcát egykor segítő tagjai, számára rendezett bajtársi ta-­­lálkozót­ pénteken a Magyar Partizán­ Szövetség a Belügy­minisztérium Központi Klub­jában. A megjelenteket Úszta Gyu­la, a szövetség főtitkára kö­szöntötte, majd Tihanyi Sán­dor, a szövetség országos vá­lasztmányának tagja mondott beszédet. A találkozón a Ma­gyar Néphadsereg Művész­­együttese adott műsort. Tiltakozó távirat A Magyar Partizán Szövet­ség pénteken tiltakozó távira­tot intézett Hágába, a holland igazságügy-miniszterhez. A távirat hangsúlyozza a mély felháborodást Pieter Menten volt SS-Sonderführer szabad­lábra helyezésével kapcsolat­ban. Magyar csuklós buszok Varsóban D­ecember 15-től a lengyel főváros, Varsó lakói is utaz­hatnak az Ikarus nagy befo­gadóképességű, 280-as típusú csuklós autóbuszain. Régi vi­ta dőlt el ezzel: a lengyel főváros közlekedésfejleszté­séért felelős szakemberek hosszú időn át elzárkóztak ezeknek a magyar járművek­nek a megvásárlásától, üzem­beállításától — annak elle­nére, hogy az elmúlt negyed­század során a Mogürt Kül­kereskedelmi Vállalat több mint négyezer autóbuszt ex­portált a lengyel piacra, s így a baráti ország szakemberei megismerhették a magyar járműveket. 1978 végéig összesen 50 csuklós autóbuszt állítanak üzembe. A magyar gépjármű­­külkereskedelmi vállalat elő­rehaladott tárgyalásokat foly­tat lengyel partnerével újabb 400 darab jármű szállításáról. Moszkva, Berlin, Szófia után tehát Varsó utcáin is minden­napossá válnak majd a csuk­lós járművek. Problémamen­tes üzemeltetésükhöz a ma­gyar gyártó vállalat megfe­lelő szervizellátást, kellő mennyiségű alkatrészt bizto­sít. K­érdezzünk csak meg egy guberálót, mennyit keres üvegvisszaváltással. Napi át­lagban 300 forintot! Ennyit nem fizetnek a közért-eladónak. Valami ürüggyel, ha csak lehet, mégis elküld minket, ami­kor lerakjuk előtte tele tás­kánkat. Úgy gondolná, hogy maradjon a guberálónak is valami? ... Az üzletben, ahol vásáro­lok — és ahol visszaváltani szeretnék —, legutóbb azzal intézték el az üvegekkel sorbaállókat, hogy „nem küld a söripar elég rekeszt.” Göngyöleg hiányában pedig nem szabad átvenni üres palackokat és ha mégis megtennék, a központ „ko­moly büntetésben részesíte­né” őket. H­ívjuk hát a „központ” számait. A Szent István kör­úti közért-egység igazgatója új üzlet avatásán van ép­pen (reméljük, ott lesz zök­kenőmentes üvegvisszavál­tó). Helyettese azonban pontos és lelkiismeretes ma­gyarázattal szolgál. Az üres sörösüvegek visszavétele majdhogynem megoldhatat­lan gond. Hiába kérik ugyanis a söripart, illetve annak Kartács utcai kiren­deltségét, nem kapnak elég üres rekeszt, így nincs ho­vá tenniük az üvegeket. Rakhatnak ugyan papírzsá­­kokba is, de miután ez balesetveszélyes, a szállító­­munkások nem vállalják a felelősséget. Pedig nem len­ne baj a számítással, hiszen a közért-vállalat, gyatra ko­csiparkja ellenére még au­tót is hajlandó adni. Csak a rekesz... A­z „illetékes söripari ki­­rendeltség” vezetője a­­ Kar­tács utcában megdöbbenve fogadja közléseimet. • — Érthetetlen! — mond­ja. — Mi ugyanis, ha kell, akár Sopronból hozatunk rekeszeket, hogy a főváros üvegvisszaváltási igényeit kielégítsük. Képzelheti, hogy ez mi pénzbe kerül. Ma is van 500 üres ládánk, sen­kinek sem kell. Magam is felhábo­rí­tónak tartom a kö­zönyt, ahogyan egyes bol­tokban vásárlókkal bánnak, írja meg végre: az üzletek vezetői ilyen esetben egy­szerűen lusták használni a ceruzájukat. Lusták meg­rendelni tőlünk az üvegtá­roló ládákat. Nekünk pedig fizetni kell a palackok új­­ra­beszerzéséért is, mégpe­dig nem is keveset. írja meg, hogy képesek vagyunk korlátlan mennyiségben re­keszt szállítani, kocsira nincs szükségünk. Most pe­dig azonnal telefonálok és személyesen is megkérdem, miért nincs elég rekeszük. M­ásnap. Az ismét hiába visszavitt üvegeket, már nem akarván hazacipelni őket, továbbá, mert tömött szatyraimat ki kellett üríte­ni, hogy bevásárolhassak — bevágtam a közért melletti kukába. Mert előbb unja meg a vásárló az örökös hadakozást, mintsem ébred rá a kereskedelem az ő kö­telességére. G. P. Van vagy nincs elég ü­vegrek Maayar Nemzet Autó az árokban A ,,jó öreg Moszkvics” Érd határában egy élesebb ka­nyarban — a deres, zúzma­­nás úton — jobbra, majd balra vágta a farát, aztán kettőt-hármat­ sasszézott, és kikötött a sekély árokban. Hárman ültek benne, senki nem sérült meg. A kíván­csiskodók­­ és a nézelődők nyomban gyűrűt alkottak körülötte és fennhangon nyugtázták: olcsóm megúsz­ták a­z utasok, mert ha borul a kocsi, ak­kor az árok mel­letti szakadék alján találják magukat. Egy arrafelé portyázó rendőrautó is megállt. Már ment is volna tovább, mivel intézkedésre ok­ nem volt, amikor a törzsőrmester a Moszkvics gumijára pillan­tott: „Mikor volt ez a kocsi műszaki vizsgán?” — kérde­zi. ..Három hónapja” — hangzik a határozott válasz. ...Ezekkel a gumikkal?” Fe­lelet erre a kérdésre már nem érkezik. A tulajdonos széttárja bűnbánóan és meg­­adóan a karját. Nem is rek­lamál, amikor a rendőr kéri tőle a forgalmit. Ilyen gu­mikkal nem vehet részt a forgalomban. A­z ott ácsorgókban is fel­vetődhetett talán a gondo­lat: a műszaki vizsgán ilyen elnézőek lettek volna? Szó sincs erről. A Moszkvics tulajdonosa arra az egy nap­ra valamelyik ismerősétől kölcsön kért keveset hasz­nált gumiköpenyeket, és mi­után átengedték a vizsgán, azokat visszaadta a gazdá­juknak, így újra felkerültek a kerekekre a régi, csaknem tükörsima gumiköpenyek. A­mikor a rendőrautó el­hajtott, a Moszkvics tulajdo­­nos­a még védekezően meg­jegyezte: „Mások is ki­cserél­getnek ezt-azt öregebb ko­csijukon, a műszaki vizsga előtt. Általános gyakorlat ez. . .” Sajnos, valóban az. Gya­kori, hogy kölcsön kérnek fényszórókat, ki­fakult hátsó lámpaburákat, de még az is előfordult, hogy gömbcsukló­kat, kormányműveke­t „ül­tetnek át” a vizsga idejére, hogy azután majd vissza­szereljék ismét a rossz, az életveszélyes alkatrészeket. A­kiknek a kocsiját az ilyen manipulációk után a forgalomba engedik, való­színű, elégedetten dörzsölik a kezüiket, mondván: jól át­vertük őket. Csak nehogy saját vagy m­ások életével fizessenek érte.K . E. Budapest Tourist Száznegyven utazási ajánlat Pénteken a Budapest Tou­­rist, a főváros idegenforgalmi vállalata jövő évi feladatairól tartott tájékoztatót dr. Kada István igazgató. Elmondotta: ebben az évben több mint fél­millió külföldi és mintegy 130 ezer magyar turistának nyúj­tottak valamilyen idegenfor­galmi szolgáltatást, és forgal­muk már meghaladja a fél­­milliárd forintot. Az ötéves terv elmúlt három évében éves átlagban 58 százalékkal nőtt a vállalat utaztatási for­galma és most elérte az 1975-ös teljesítmény négysze­resét. A Budapest Touristnak három szállodája, két főváro­si kempingje van. A fizető­vendég-szolgálat keretében mintegy kilencezer férőhely felett rendelkezik. A fősze­zonban azonban mindez ke­vésnek bizonyult. Jövőre az ideinél is gazda­gabb programot kínál az iroda a külföldre utazók számára: 140-féle program közül vá­laszthatnak a turisták. Újdon­ság, hogy a júliusi és az augusztusi kü­lföldi programo­kon részt vevők gyermekeinek elhelyezésére kedvezményes áron nyaralást szervez a Bu­dapest Tourist a bánkúti tu­ristaházban. Az igazgató­ szólt az idegen­­forgalom gondjairól is, így többek között megemlítette, hogy ha megfelelő hatósági intézkedés nem történik, a városnéző autóbuszjáratokat meg kell szüntetni. Budapes­ten ugyanis egyre kevesebb helyen állhatnak meg az ide­genforgalmi autóbuszok, a be­mutatási programban szerep­lő látványosságok megtekinté­séhez sokat kellene gyalogol­ni. Bakonyi vizek Veszprém megyében a föld m­élyében rejlő ásványi kincse­ken kívül óriási tömegű, kitűnő minőségű karsztvíz van. Ás­ványi sókban gazdag, kristály­­tiszta, tehát semmiféle utóke­zelést nem igényel. A bakonyi karsztvíz bőven fedezi a Veszprém megyei igényeket. Az elmondottak ellenére nyaranta, a nagy kánikulák idején, néhány Veszprém me­gyei városban vízkorlátozást kell elrendelni, sőt, egyes te­lepüléseken állandó vízhiány­­nyal küszködnek. Miközben a hóolvadás után és a nyári eső­zések idején a hegyekből le­zúduló víz komoly károkat okoz a mezőgazdaságnak, a hegyi falvakban elapadnak a kutak. A­z ellentmondások feloldá­sa mind sürgetőbb feladat. A tervek elkészültek, megvaló­sításukon a sor. A Veszprém megyei tanács végrehajtó bi­zottsága legutóbbi ülésén két, vízzel kapcsolatos témát is na­pirendre tűzött, hogy megha­tározzák a legfontosabb tenni­valókat. Hosszú távra A kutak elapadásában gya­korta ludas a bauxitbányászat. A tröszt dicséretes gyorsaság­gal siet a bajbajutott falvak segítségére. A MÁT jóvoltából több bakonyi kis település ju­tott már törpevíziműhöz, víz­vezetékhez. A Bakonyi Bau­xitbánya Vállalat évente száz millió forint értékű karsztvi­zet értékesít. Az aktív víz­­szint-süllyesztésnél kitermelt karsztvíz egy része így nem megy veszendőbe. Az igazság­hoz tartozik viszont, hogy a bányavíz nagyobb hányada a Marcalon keresztül még min­dig a Dunát táplálja. Óriási kár. A karsztvíz megmentése rendkívül beruházásigényes, s csak fokozatosan történhet. Jelenleg Nyirádról kapja tel­­jes ellátását Ajka városa és a környező falvak. Rövidesen megkezdődik Nyirádról Veszp­rém felé egy napi harminc ezer köbméter kapacitású táv­vezeték építése, amely első­sorban a megyeszékhely jó vízellátását hivatott szolgálni. Elkészül a márkói tározó, amely húszezer köbméter ivó­vizet adhat naponta. Ezzel hosszú távra megoldott Veszp­rém biztonságos és jó minősé­gű vízellátása. Egy nyirádi üzemzavar sem okozhat víz­hiányt. Bővítették a Laczkó- és aranyosvölgyi forrásokat, a vízműtelepen rekonstrukciót hajtottak végre. A kiskúti fúrt kutat is bekapcsolják a háló­zatba. A tervidőszakban elké­szül a Séd­völgyi, és csatári kutak rendszere: az­ északi víz­telep. A beruházás költsége 120 millió forint. Eredménye: a mi életünkben már aligha lehet Veszprémben vízhiány. tenkét település kap vezetékes vizet. Az ivóvízhálózat a megyé­ben jelenleg 782 kilométer, a területre vonatkoztatva jobb az országos átlagnál. A vízter­melés ma naponta több mint hatvanezer köbméter, amit az említett beruházásokkal a tervidőszak végére jelentősen növelnek. Tisztítás és rendezés K­orántsem annyira ígéretes a szennyvíztisztítás és elveze­tés. A veszprémi telep idén elkészül, kapacitása napi 17 500 köbméter lesz. Ez most elegendő, 1980 után azonban ismét fejleszteni kell Folyik az ajkai telep bővítése. A szá­mítások szerint a beruházás legfeljebb 1983-ig oldja meg a gondokat. A pápai helyzet elképesztő. A telep többszörö­sen túlterhelt, a húsgyár és a textilgyár szennyvizének nagy része tisztítatlanul a pápai Ba­­konyérbe és más vízfolyások­ba jut. A helyzet legfeljebb a következő tervidőszakban változhat. S addig? A pápai Bakonyér vize még öntözésre is alkalmatlan. Egy jellemző szám: jelenleg a szennyvíztisztító kapacitás a Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Vállalat területén naponta mindössze 17 200 köb­méter. H­asonlóképpen vontatottan haladnak a vízrendezési mun­kák. Meglepő, de éppen a nagyfokú gépesítettség csök­kenti a vízfolyások medrének a rendezését. Nincs mód ugyanis a korábban oly sok segítséget jelentő társadalmi munkára, s a beruházási költ­ség többszörösre nőtt. A köz­ségek általában 100—150 ezer forint támogatást kaptak víz­rendezésre. A kis összegből végzett munka néhány év alatt tönkrement. Százezrek­ből így akár százmilliókat el le­het pocsékolni, merő „takaré­kosságból”. A rendelkezésre álló pénzösszeget ezután kon­centráltan használják fel. Van viszont olyan község, ahol emiatt még egy évtizedig a ta­lajvíz időnként elönti a termő­földek egy részét. M­ég a Veszprém megyei vá­rosok sincsenek rózsás hely­zetben. A megyeszékhelyen a Séd patak városon áthaladó szakaszának a rendezése 23 millióba kerül. Pápán a Ba­konyér medrének a mélyítése negyvenmilliót emészt föl. A rendezést a következő tervidő­szakra halasztották. Idén be­fejezik a Torna rendezését Devecsernél, a­ Kéki patak medrének rendbehozását Ba­­latonfüreden, s nem okoz gon­dot többé a Burnót patak Áb­rahámhegyen. Ajkán a Torna rendezetlensége már gátja a város további fejlesztésének. A belterületi részt sürgősen alkalmassá kell tenni nagyobb mennyiségű talajvíz elvezeté­sére. K­öztudott, hogy a Balaton­ból évek óta költséges mód­szerrel távolít­ják el a meder­be rakódott iszapot. Leginkább a Keszthelyi öböl veszélyezte­tett. Az iszapot a patakok és erek viszik a tóba. Az eróziós hatásnak erősen kitett része­ken sokkal olcsóbb lenne a vízfolyások rendezése, mint a Balaton kotrása. A tervek szerint rendezik Alsóörs, Balatonarács, Lovas és Vörösberény patakjait. Fgnn nemcsak a termőföldek, ha­­nem a Balaton is nyer majd. K. P. Regionális rendszerek N­agyon valószínű, hogy a napi harmincezer köbméter kapacitású ■ nyirádi távvezeté­ket nagyobb átmérőjűre kel­lett volna tervezni. Ha nő az igény, új vezetéket kell majd építeni, mint ahogy a Tapolca­i és Pápa távvezetéket is ki kel­lett cserélni nagyobb kereszt­metszetűre, mert az iparválla­latok mind több vizet követel­nek, s a tapolcaiéi vízterme­lést kétszeresre növelik. M­átyusházán rövidesen fel­épül a megye legnagyobb sza­kosított sertéstelepe. Vízigé­nyét a Rábáról kiépítendő vízműrendszer szolgálja. Ugyanez a vízműrendszer biz­tonságot ad majd Pápának és környékének, ha elromlana a tapolcaiéi vezeték. V­égleges megoldás: kialakít­ják a Nyirád—Ajka—Pápa— M­arcaltő regionális rendszert. Ha elkészül, a fél megyében nem lehet szó többé vízhiány­ról. Várpalotán is szükség van új vízlelőhelyek bekapcsolásá­ra. Zirc és a környező közsé­gek a dudari szénbányáktól kapnak ivóvizet. A szénbá­nyák körzetében szintén ki­sebb­ területi vízműveket ala­­kítanak ki. A terv csaknem mindent megold, de azért, például De­­vecserben továbbra is súlyos a vízhiány, és orvoslásáról ke­vés szó esik. Ugyancsak jó mi­nőségű víz nélkül van még vagy tucatnyi falu, a vízmű­vek megépítése fokozatosan történik. A tervidőszakban is­ .Bölcsődés,­ kisiparosok M­eglepődve hallottam a hírt, bár társadalmi munkát mindenki vállalhat, hogy Pest­­lőrincen­­a Tátrafüred téri bölcsődét, önkéntes felaján­lásként, kisiparosok hozzák tető alá. Kisiparosok? Miért? Nincs elég munkájuk? — Kevesen tudják — mond­ja Gélei László, a KIOSZ bu­dapesti titkára —, hogy a kis­iparosok évek óta sokat dol­goznak a közösségért, minden ellenszolgáltatás nélkül. De még itt nálunk a központban is hiányosak voltak az ada­tok a társadalmi munka való­di mértékéről. Tavaly a bu­dapesti választmány ülésén javaslatot terjesztettünk elő, lényege: a sok elaprózott tár­sadalmi munka helyett fog­junk össze. Minden kisiparos kétnapi munkájának ellen­értékét ajánlotta fel valami­lyen iskola, óvoda vagy böl­csőde javára. A központi számlára beérkezett összegből néhány építőmestert megbí­zunk majd a kivitelezéssel — szólt a határozat, így került sor a lőrinci vállalásra. Kocsis Jánosné, a HNF pestlőrinci bizottságának tit­kára elmondta: — Kerületünkben is nyo­m­asztó a bölcsődék hiánya. Jó néhány éven át minden anyagi erőforrást az óvodákra fordítottak. A múlt évben vég­re ott tartottunk, hogy már egyetlen jogos felvételi kérel­met sem utasítottak vissza az óvodák. A bölcsődékre csak ezután kerülhetett sor.­­ Kerületi összefogást hir­dettünk: a gyárak és üze­m­ek szabad szombatjaik el­lenértékét utalták át, a Vö­röskereszt pártoló bélyeget bocsátott ki mintegy egymil­lió forint értékben, s ezt a népfront aktivistái terjesztet­ték. A tanács soron kívül adott közművesített telket. Az építőanyag ára már együtt volt, várospolitikai bizottsá­gunk műszaki csoportja, szin­tén ingyen, elkészítette a böl­csőde terveit. Már csak kivi­telezőt kerestünk . . . 1977 végén elkezdték a be­tonozást. Háromnegyed év­vel később Hevesi László épí­tésvezető végigvezet az épít­kezésen : — Ez, kérem, igazi kisipari m­unka! Épp csak azt nem mondja, hogy ..békebeli”. De aztán a szervezési gondokról beszél, hogy nehéz fürdőkádat sze­rezni, hogy hiába keres ablak­üveget hetek óta. — Ha a kerületi tanács nem segítene a beszerzésben, nem is tudom, mit csinálnánk. Az építkezésen a kisiparos mesterek közül csak Tóth Bertalant találom. Két segéd­del dolgozik. Kérdem, kifize­tődő-e? — Éppen csak nem fizetek rá. De ha egyszer van egy ilyen felajánlás ... s K­iderül, hogy a belső vako­lási muszkát, amit Tóth Berta­lan vállalt, így egymagában senki fia sem csinálná meg. Időt rabló, aprólékos munka; más esetekben az építőmeste­rek — amit itt elvesztenek a réven, azt megnyerik a vá­mon,­­ a külső vakoláson „hozzák be". Ezt azonban a Tátrafüred téri építkezésen most más végzi, mert az idő szorít. A XVIII. kerületi tanács és a KIOSZ szerződést is kötött együttmunkálkodásuk megpe­­csételésére. A szerződés igen­­csak eltért a megszokottól. N­em volt szó benne a szerző­désszegés esetén alkalmazható szankciókról, anyagiakról ,s csak annyiban, hogy ki mit fizet: a tanács fedezi zé­í­­tőanyagot és a bölcső­d rendezését, a KTOSZ do­c-b­énítés. A szerződésben az el­adás határideje: 1979 szep­tember 1. Ha minden jól megy, a böl­csőde már május elsejétől gyerekzsivajtól lesz hangos. M. G. Az élelmiszertörvény végrehajtásáért A Hazafias Népfront agrár­politikai albizottságának ülé­se a Belgrád rakparti szék­házban az élelmiszertörvény végrehajtásával kapcsolatos feladatokat elemezte. Az élelmiszeripari termé­kek minőségének javítása, vá­lasztékának bővítése változat­lanul a legfontosabb teendők közé tartozik, e célok el­érése azonban az iparban követke­zetes, összehangolt műszaki és termelésfejlesztési intézke­­­­déseket sürget. A tanácskozáson — ame­lyen a termelőüzemek, a MÉM és a Hazafias Népfront szakemberei vettek részt — megjelölték azokat a tenniva­lókat, amelyek az élelm gazdaságban tévéké '■ 'va­ló mezőgazdasági, illetve éle­mi­szeripari üzemek előtt állnak.

Next