Magyar Nemzet, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

Szerda, 1979. október 31." Szerzői jogi per száz évvel ezelőtt Petőfi Sándor összes mű­veinek a kiadását 1879 októ­berében Aigner Lajos könyv­kiadó és könyvkereskedő kör­levelében hirdette meg. Ebben írja: „Ez év július 31-én ültük meg gyászos halálának 30-dik évfor­dulóját. Ez alkalomból határoz­ta el alulírott kiadó, hogy Pe­tőfi összes műveit hozzáférhe­tővé teszi a nemzet minden ré­tegeire nézve. Eddigelé csupán költeményei terjedtek el széle­sebb körökben. Pedig olyan köl­tőnek, mint Petőfinek, minden sora, minden írott betűje erek­lye az érte rajongó magyar nemzetre nézve. Petőfi Sándornak összes mű­vei, minden költeményein kívül tartalmazni fogják eredeti s for­dított drámáit, regényeit, nap­lóját­­­és leveleit stb.; szóval mindazt, amit tőle leírunk. Petőfi összes műveinek az első teljes kiadása 35—40 ötíves füzetben jelenik meg. A füzet ára 30 kr. E füzetes kiadás mindenkire nézve lehetségessé teszi, Petőfi összes műveit megszerezhetni.’* Petőfi összes műveinek ter­vezett kiadása ellen az Athe­naeum Irodalmi és Nyomdai részvény­társulat Aignerhez intézett levélben tiltakozott, mert „Petőfi Sándor összes műveinek nagy része az Athe­naeum társulat örökáron megvett tulajdonát képezi”. Válaszul Aigner — Dr. Ko­­váts Gyula ügyvéd útján — 1879. november 26-án kerese­tet nyújtott be a budapesti Királyi Törvényszék polgári jogi osztályához és abban az Athenaeumot arra kérte kö­telezni, hogy indítson ellene keresetet jogai érvényesítése végett, ha pedig ezt elmulasz­taná, az általa vitatott jogok őt többé ne illessék meg. "Az Athenaeum válasziratá­ban egy szerződésre hivatko­zott, amelyet Petőfi 1847. jú­nius 26-án kötött Emsch Gusz­táv könyvkiadóval. A szerző­dés eredetije, amely jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumban van, 1907-ben került az Athe­­naetyntól a Petőfi Társaság birtokába. Ebben a szerződés­ben, amelynek a szövegét Pe­tőfi sajátkezűleg írta, a köl­tő „örökre” eladta összes köl­teményeit, amelyeket­­ Emich Gusztáv 1847-ben egy kötet­ben kiadott, „minek következ­tében a föntebbi kötet ezen­túl az ő” (t. i. Emich) „ki­zárólagos sajátja.” A vételár 1500 pengő forint volt, ezt az összeget Petőfi három egyen­lő részletben felvette (az utol­só felvételét a szerződésre ve­zetett nyugtákkal igazolta. A szerződés 3. pontja szerint „Én, Petőfi Sándor ezen szer­ződés következtében egyszers­mind kötelezem magamat, az ezentúl írandó költeményeimet egyes kisebb darabokban vagy kötetekben ki nem­ adni, hanem azokat összegyűjteni, míg ollyan kötetet képeznek, mint ezen el­ső nagy kötet s ezen második folyamatot nem másnak adni el, mint Emich Gusztáv kiadó könyvárusnak, az előre megha­tározott díjért: egyszer minden­korra (semes pro semper) 2000 pengő forintért.” Ezt a 2000 pengő forintot Emich 1848 és 1851 között fi­zette ki, mégpedig az ugyan­csak a szerződésre vezetett nyugták tanúsága szerint hét részletet Petőfinek (a tőle származó utolsó nyugta kelte 1849. június 15.), további hat részletet (az utolsót 1851. ja­nuár 9-én) pedig Petőfi öz­vegyének. A szóban forgó szerződés egy záradékot is tartalmaz a következő szöveggel: „Jelen okmányt minden jogok és kötelezettségekkel az Ath­e­­naema Társaságra átruházom, kezeskedve ezen okmányon ol­vasható aláírások valódiságáért, de egyebekben minden más kö­telezettség nélkül. Pest, 1868. július 7-én Ifjabb Emich Gusztáv, mint atyám, id. Emich Gusztáv meghatalmazottja.” A jogátruházás indokát megvilágítja az a körülmény, hogy az 1868-ban alakult Athenaeumnak hosszú ideig vezérigazgatója, majd elnöke ifjabb Emich Gusztáv volt, id. Emich Gusztáv pedig még a jogátruházó nyilatkozat kelté­nek évében elhunyt. Az Athe­naeum az Emich cégből ala­kult ki. Az Aigner Lajos és az Athe­naeum között több mint két évig folyt pereskedésnek az Országos Levéltárban őrzött iratai érdekes adatokat tartal­maznak. Ezek lényege akörül forog, hogy lehet-e egy költő összes műveit (még a jövő­ben alkotandó verseit is!) ör­ökre és örökáron megven­ni. Aigner ügyvédje a többi között így érvelt: „tudvalevő dolog, hogy a szerzői jogok a művelt világban sehol örök­ké nem tarthatnak”, továbbá, hogy „Ahol nincs olyan tör­vény, amely a szerző műveit halála után is mint tulajdont megvédené, ott a szerző elhal­­tával a szerzői jog megszűnik. Íga­ volt ez mindenütt a vilá­gon, Franciaországban, Auszt­riában, Poroszországban és a szerző művei köztulajdonná váltak. Miért lenne ez nálunk másképp?” Magyarországom 1879-ben ugyanis még nem volt szer­zői jogi törvény. Egyedül az Ideiglenes Törvénykezési Sza­bályok egyik szakaszára ala­pították a bíróságok az iro­dalmi művek védelmét az il­letéktelen felhasználással szemben. Ez a szakasz pedig nagyon lakonikus volt: „Az ész szüleményei is olyan tu­lajdont képeznek, amely a törvény oltalma alatt áll.” A peres felek nemcsak, a jogi kérdésekben, hanem a per eldöntésének alapjául szolgáló ténykérdésekben is ádáz csatát vívtak. Aigner még a szerződés valódiságát és Petőfi aláírásának a hite­lességét is kétségbe vonta. A bíróság erre vonatkozólag több tanút hallgatott ki, közöttük volt Arany János és Jókai Mór. A tanúk szerint az Athe­naeum által bemutatott szer­ződés egész terjedelmében Petőfi saját kezű írása és az aláírások is tőle származnak. Mind egyhangúlag vallották azt is, hogy magától Petőfitől hallották, miszerint összes költeményeit örökre eladta. Aigner keresetét mind a törvényszék, mind a budapesti királyi ítélőtábla elutasította. Különösen figyelemre méltó az ítélőtábla határozata, amelynek indoklása leszögezi a következőket: ,, . . . a jelen perben nem ké­pezhetvén elbírálás tárgyát azon kérdések: fennáll-e még jelen­leg is a szerződésben kitett jo­goknak a hatálya és mely mű­vekre terjed ki az eredetileg­, csak azt lehetett jelen perben megállapítani, hogy az Athe­naeum olyan okiratnak lévén birtokában, melyben Petőfi Sándor költeményeinek kiadói jogát az Athenaeum jogelődjé­nek átadja, részben pedig el­adni ígéri, az Athenaeum azért, mert ezen szerződésre jogokat alapít, nem kötelezhető arra, hogy ezen jogokat az érvényes jogszabályokban meghatározott módon és következmények ter­he mellett érvényesítse, annál kevésbé pedig, mert a felhívó fél ki nem mutatta, hogy Pe­tőfi Sándornak halála hitelt ér­­demlőleg bizonyítva lenne vagy holttá nyilváníttatása bírói ha­tározat által megtörtént és hogy annálfogva, mert könyv­kiadói üzletet folytat, szemben az Ideiglenes Törvénykezési Szabályoknak azon intézkedésé­vel, mely szerint az ész szüle­ményei a törvény oltalma alá helyeztetnek, jogosítva lenne Petőfi Sándor költeményeinek kiadására . . .** Aigner semmiségi panaszát a magyar Királyi Curia kizá­rólag jogi indokokkal 1881. február 22-én „elvetette”. Dr. Kováts Gyula ügyvéd, Aigner perbeli jogi képvise­lője helyesen mutatott rá egyik periratában: „A bírósági gyakorlat a szerzői jog terén mindenütt előkészíti a törvényhozást.” Három évvel a Petőfi művei­nek kiadása körül folyt per befejezése után megszületett az 1884. évi XVI. törvény, az első részletes magyar szerzői jogi szabályozás. Előkészíté­sében jelentős szerepet ját­szott dr. Kováts Gyula ügy­véd, egyetemi tanár, akit 1884- ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választottak. Később, 1899-ben pedig a király „a törvények előkészítése terén teljesített szolgálatai elismeréséül” az ud­vari tanácsosi címet adomá­nyozta neki. Az első magyar szerzői jogi törvény egyik érdekessége, hogy Jókai Mór felszólalására a szerző halála utáni védelmi időt a javasolt 30 évről a képviselőház 50 évre emelte fel. I­r. Tímár István Torinóban megkezdték an­nak a filmnek a forgatását, amely Antonio Gramscinak, az Olasz Kommunista Párt ala­pítójának életét mutatja be. A film rendezője Raffaele Maiello. Gramsci szerepét egy fiatal tehetséges színész, Mat­­tia Sbraglia alakítja. Mann Nemzet A fővárosi tanács napirendjén Budapest egészségügyének fejlesztése Budapest egészségügyi táv­lati fejlesztési koncepcióját tárgyalta meg és fogadta el Szépvölgyi Zoltán elnökleté­vel megtartott keddi ülésén a fővárosi tanács. A kétmilliós lakosságot több mint 10 500 orvos­­gyógyítja. Az ország orvosainak 37,1 százaléka dol­gozik a fővárosban. Budapes­ten a rendelőintézet­ hálózati kiépítésével teljes körű a szakorvosi ellátás. Az egyik legfőbb tennivaló a fekvő- és a járóbeteg-ellátás egységének erősítése. Nagyon fontos, hogy a főváros egészségügyét úgy szervezzék és irányítsák, hogy az összes intézményben — le­gyen az kórház vagy klinika — azonos elvek érvényesül­jenek. E törekvés csak az in­tegráció továbbfejlesztésével valósítható meg. A nyomasztó kórházi ágy­hiány miatt több helyütt már­­már elviselhetetlen a zsúfolt­ság, ami veszélyezteti az el­látás elért színvonalát. A fel­szólalók elmondták: a kórhá­zak felszereltsége jó, az orvo­sok jól ismerik és alkalmaz­zák­­a legkorszerűbb és legha­tékonyabb gyógyítási módo­kat. Az épületek többsége azonban felújításra, külső és belső tatarozásra, szorul. Jó ütemben épül a nyolcszáz ágyas dél-pesti kórház, en­nek átadásával azonban csak enyhülnek, de nem szűnnek meg a gondok. A fővárosi koncepció válto­zatlan célként jelöli meg — s erre az integráció szélesítése lehetőséget ad —, hogy érde­mibbé és folyamatossá váljék a körzeti orvosok, a szakor­vosok és a fekvőbeteg-osztá­lyokon dolgozók kapcsolata. Már a következő néhány év­ben el kell érni, hogy az alap­ellátás szervezettebbé tételé­vel a betegek a rendelőkben kapjanak teljes értékű keze­lést, annál inkább, mivel az ehhez szükséges feltételek megvannak. A koncepció célul tűzi az üzemorvosi szolgálat fejleszté­sét is. Az üzemek nagyságá­tól, az ott dolgozóik számától függően üzemorvosi szolgála­tot, szakrendelést, illetve ren­delést kell megvalósítani a munkahelyeken. Ahol lehetsé­ges, az érd­emi szakorvosi ren­delést célszerű a kerületi el­látásba bekapcsolni. Az ülésen szóvá tették, hogy ige­n alacsony az egészségkul­túra színvonala. A korszerűt­len táplálkozás, a mértéktelen italozás és dohányzás miatt nőttön-nő a magas vérnyo­másban és a vérkeringési za­varokban szenvedők száma. A felnövekvő nemzedék egész­ségkultúrája otthon és tágabb környezetében formálódik. A szülők és a nevelők együttes feladata kell legyen — hang­súlyozták a tanácstagok —, hogy a gyerekekben meggyö­kerezzenek a tisz­tálkodás sza­bályai. Egyszerűsödik a gépjárművek időszaki műszaki vizsgájának adminisztrációja A gépjárművek időszaki vizsgáztatásának egyszerűsí­tett adminisztrációjáról, vala­mint a hatósági és­­ ellenőrzési tevékenység továbbfejlesztésé­ről tartott kedden­­sajtótájé­koztatót dr. Cseh Lajos, a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium osztályvezetője, valamint­­dr. Ágér Vilmos, a KPM Autófelügyelet igazgató­ja. Bevezetőben elmondták: az a cél, hogy a gépkocsivezetők kiszolgáltatottsága kisebb le­gyen, mint ma, és ezért az Au­tófelügyelet igyekszik egysze­rűsíteni a hatósági intézkedé­seket, s csak olyanokat ír elő, amelyek a közlekedésbiztonság szempontjából elengedhetetle­nek. A postahivatalokban kapha­tó nyolcforintos egységcsoma­gok 1971 óta vannak érvény­ben, s mindaddig fölhasznál­hatók, amíg a készletek el nem fogynak. De máris lehe­tőség van az egyszerűbb ügy­intézésre: a gépjárművek üzembentartói ezentúl a terü­letileg illetékes közlekedésfel­ügyeletnél személyesen, tele­fonon, vagy írásban is beje­lentkezhetnek vizsgálatra. Az írásos jelentkezéshez szüksé­ges bejelentőlapot és átutalási postautalványt díjmentesen le­het a rendőrségen, az autó­klubnál, a biztosítónál, az AFIT-nál és a Volán-telephe­lyeken a szervizekben és az Autófelügyeletnél beszerezni. Néhány éven belül sor ke­rülhet a vizsgáztatási jegyző­könyv megszüntetésére is. Általános tapasztalat egyéb­ként, hogy az utóbbi időkben országszerte szigorodott az el­lenőrzés, és egyúttal a fele­lősségre vonás is. Az ellenőr­zések célja elsősorban nem a feketefuvarok leleplezése, ha­nem a közületi járműveknél az eszközmegválasztás és -kihasz­nálás is. Új helységbéreket állapítottak meg A rendelkezés lakásokra nem vonatkozik A Minisztertanács rendele­tet adott ki, a nem lakás cél­jára szolgáló helyiségek béré­ről. Az eddig érvényben levő rendelkezések a következő­képpen módosulnak: 1971. július 1. napján vagy azt megelőzően létesített, 1980. január 1-én még fennálló bérleti jogviszony esetében az állami tulajdonban levő he­lyiségek bérét a most kiadott új­ rendelet szerint kell meg­állapítani. A nem állami tu­lajdonban­­— nem állami szer­vek és állampolgárok, továb­bá részben állami, részben más tulajdonban­­ álló he­lyiségek bérét az alábbiaknak megfelelően lehet megállapí­tani. A rendelet a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket 5 bérleménycsoportba sorolja és négyzetméterenként határozza meg különböző település-ka­tegóriák szerint ezek évi bé­rét. Az állami tulajdonban álló B, C. D. E bérlemény­csoportba tartozó helyiségek bérét a rendelet előírása sze­­rint kell megállapítani. A nem állami tulajdonban álló helyiségek, továbbá az állami tulajdonban álló helyiségek közül az „A” bérleménycso­portba tartozó helyiségek bé­rét a bérbeadó és a bérlő megállapodása határozza meg. A bér mértéke azonban­­ a rendelet szerint megállapítha­tó bér mértékének kétszeresét nem haladhatja meg. A bérbeadó a fennálló bér­letjogviszony esetében köteles a bér új összegét megállapíta­ni és azt a bérlővel legkésőbb 1979. december 31-ig írásban közölni. Az állami és szövet­kezeti bérlők 1980. január 1-től már ezt a közölt új bért tartoznak megfizetni. Az álla­mi tulajdonban álló helyisé­gek egyéb bérlőinek, továbbá a nem állami tulajdonban ál­ló helyiségek bérlőinek új bér­fizetési kötelezettsége fokoza­tosan, két ütemben lép életbe. 1980. január 1-től a bérlőknek a teljes béremelés felével nö­velt korábbi bért. 1981. január 1-től pedig az emelés teljes összegével növelt bért kell fi­zetniük. A rendeletben említett új bérek összege település-kate­góriák szerint, négyzetméte­renként évente a következő: Budapest: „A” 1000, „B” 700, „C” 600, „D” 500, „E” 210 fo­rint. Megyeszékhely városok­ban 900, 630, 540, 450, 180, a többi városokban, országos je­lentőségű üdülőhelyeken, más kiemelt helységekben 800, 560, 480, 400, 150, háromezer feletti lakosú községekben 700, 490, 420, 350, 120, 500,3000 lakosú községekben 600, 420, 360, 300, 100. 500 lakos alatti községek­ben 500, 350, 300, 250, 80 fo­rint. Mire használják Az OTP, mint minden bank, takarékpénztár, az összegyűj­tött pénzt hasznosítja, forgat­ja. Hiteleket nyújt, segíti a lakosságot törekvései sikerre vitelében. Az OTP-hitelek zöme pél­dául a lakásgondok megoldá­sát szolgálja. Csak az idén, la­kásértékesítésre 4,2 milliár­­dot, lakásépítésre 6,5 milliár­­dot, korszerűsítésre, tatarozás­ra 1,5 milliárdot adtak ki. Más megközelítésben: az országban évente átlag kilencezer új la­kás készül el. Valamilyen for­mában ezek 85—90 százalék­ban érdekelt az OTP. Finan­szíroznak állami lakásépítke­zéseket, hitelezik a magánla­kások költségeit, s mint isme­retes, a takarékpénztár maga is építtet házakat. A kiadott összegekkel követni kell a vál­tozásokat, az igényeket. Így Fáy András-emléktábla Ajkán A világtakarékossági nap alkalmából kedden Fáy And­rásról, a hazai takarékossági mozgalom megteremtőjéről ne­vezték el Ajka egyik új lakó­telepét. Az egyik ház falán Szirm Jenő, az OTP vezérigazgató leplezte le Fáy András em­léktábláját, Csúcs Ferer szobrászművész alkotását. 5 Világtakarékossági Nap A lakosság bankja A világ takarékpénztárai 55 éve, milánói értekezletükön határozták el, hogy október utolsó munkanapján megren­dezik a Világtakarékosság Napját. A több mint 140 éves magyar takarékpénztári moz­galom­­ születését az Első Hazai Takarékpénztár meg­alakulásától számítjuk — csatlakozott a kezdeményezés­hez. Az államosítások után létrehozott OTP szintén ma­gáévá tette a gondolatot. A takarékosságot természe­tesen nem lehet az év egy napjához kötni. A takarék­­pénztári munka folyamat, a gazdaság része. Lehetőségeit, céljait, üzletpolitikáját meg­határozzák az ország, a lakos­ság anyagi körülményei. A betétállomány helyzete, a hi­telezések mennyisége és for­mái jól tükrözik helyzetünket é­s gondjainkat is. A Világ­takarékossági Nap egyben le­hetőséget kínál a takarékpénz­tári munka értékelésére, s eb­ben, mint objektív tükörben, gazdasági életünk áttekintésé­re. 137 milliárd Abban, hogy egy ország né­pe mennyire érzi stabilnak a­­helyzetet, mennyire bízik az ország gazdálkodásában, pén­zének vásárlóerejében, jó tá­jékoztatást ad a betétállo­mány helyzete, növekedése, csökkenése. Jellemzően végig­követhető például az idei gaz­dasági változások hatása az OTP betétforgalmán is. Tavaly, az év végén a tel­jes megtakarított összeg meg­közelítette a 125 milliárd fo­rintot. Az év első tíz hónap­jában ez további mintegy hét­­milliárddal növekedett. De nem eryen­let­esen! Emlékezetes, hogy június, júliusban, a várható áremelé­sek hírére a lakosság egy ré­sze megkezdte a felvásárláso­kat. Igyekezett tartalékokat gyűjteni mindabból, aminek áremeléséről „holtbiztos érte­sülései” voltak. Évek óta nem fordult elő az, ami ebben a két hónapban, a betétállo­mány csaknem egymilliárd forinttal csökkent! Miután napvilágot láttak az árintézkedések, ismét nőni kezdett a betétállomány. A szakemberek becslése szerint az év végéig további ötmil­liárdos növekedés várható, s így 1979 december végén a la­kosságnak mintegy 137 mil­liárd forintja lesz a takarék­ban. Az idei növekmény ugyan 25 százalékkal elmarad az 1978-as rekordtól, de az OTP harmincéves fennállása óta ez a harmadik legnagyobb állo­­mmány növekedés. Ma hazánkban az egy főre eső betétösszeg 12,5 ezer fo­rint, az érvényes betétkönyvek száma mintegy hat és fél mil­lió. Az adatok azt bizonyítják, hogy az emberek többsége bí­zik a gazdasági helyzet stabi­litásában, egyéni céljai meg­valósításában, lehetőségeihez mérten növeli betétösszegét lakásra, gépkocsira, más érté­kesebb áru megvásárlására, például az idén augusztustól — az építőanyagárak emelkedése miatt — felemelték az igé­nyelhető hitelek felső határát Ugyancsak ide tartozik, hog ebben az évben már eddig mintegy négyezer házhely ér­tékesítésével és több mint eze házhely tartós használatba adásával segítették telekbe az építkezni szándékozókat. A másik nagy tétel az áru­kölcsön. Idén október végéig egymillió kétszázezer tételt több mint tízmilliárd forint) biztosítottak erre. A mezőgazdasági termelés hitelek forgalma is évről évr­­ő. Ezeket általában a kister­melők, a háztáji gazdaság­ veszik igénybe. Beruházás céljaik: gyümölcstelepítés állat- és takarmányvásárló mezőgazdasági kisgépek be­szerzése. Az idei adatok: hat­vanezer kisgazdának hatszáz millió forint hitel. Az összes lakossági betét­állomány ma meghaladja kilencvenmilliárdot. Az OTP teljes betétállománynak mint­egy kétharmadát helyezi­­ ebben a formában. A fennma­radó összeget a Magyar Nem­­zeti Bank kezeli. Így a beté­gyűjtés nemcsak a lakosság igények kielégítését szolgál, hanem hozzájárul a közpon fejlesztési programok — első­sorban a jobb ellátást szolgál tervek megvalósításához is. Kommunális beruházások S itt eljutottunk az OTP jö­vendő céljainak a területén ez fokozott bekapcsolódás kommunális fejlesztésbe, a ta­nácsok munkájának a segíté­sébe. Különböző formákba eddig is részt vett a takarói pénztár a tanácsi pénzalap­ kezelésében, de most egy­ több konstrukcióval igyeksz, közvetlenül is részt vállal a tanácsi feladatok megoldásá­bólAnnak idején hírt adtunk a­ról, hogy a Takarékpénztára Nemzetközi Intézetének ja­vaslatára szeptember 12-13-án az OTP Székesfehérvá­rott nemzetközi tanácskozó rendezett. Itt 29 ország min­egy száz takarékpénztár pénzügyi szakembere előtt . Szirmai Jenő, az OTP vezé­igazgatója ezeket mondott „Kommunális banktevékeny­ségünkben fő feladat az infra­struktúra fejlesztésével, a­­ kásépítéssel, a kommunás ellátással, a környezetvéd­lemmel kapcsolatos tanác­sunka elősegítése. Ennek é­dekében többek között te­vezzük a vállalatok és inté­mények, valamint a lakossá pénzeszközeinek fokozott le­vonását a terület- és telep­lésfejlesztés, a szociális, egős­ségügyi, kulturális ellát problémáinak megoldását út-, víz-, csatorna-, bölcsőde­óvoda- és iskolaépítésbe, hasonló feladatokba.” A tervek között szerep olyan kommunális kötvén konstrukció kidolgozás amelynek bevételeiből kieg­szítik a közcélú létesítmény finanszírozási alapját, így lakossági takarékosságnak az új formája közvetlenül s­éíti majd a tanácsi pénzga­dálkodást, beruházásokat. Az idei Világtakarékossá Nap magyar mérlege így p­zitív egyenleggel zárható:­­ eddigi formákban — a kam­­ozó- és nyerem­én­y- beti könyvekben, KST-kben, ifjúsági betétekben — egy több pénzt gyűjt össze saj jövendő szükségleteire a­­­kosság. E területen a tová­biakban az említett komu­nális kötvényeken túl tervez a zsirószámla és a lakossá csekk széles körű elterjeszt­sét, s most dolgoznak ki oly­ takarékossági formákat, am­lyekben a részt vevők aki munkavá­lalóként betett ös­szegeiket idős korukban nyu­díjkiegészítés formájában ka­ják vissza. Mint az elmondottakból­­ derül, az így összegyűlt fele­tős pénzeszközökkel az Ol gondos gazda módján bánik. Faludi András

Next