Magyar Nemzet, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-26 / 72. szám
Iilusr Nemzet .______ _____________________________ ■___________________ * A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A jogalkotásról és a közművelődésről tanácskozott az országgyűlés Parlamenti összefoglaló JOGÉLETÜNK. Az országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján Markuja Imre igazságügy-miniszter a jogalkotásról, Pozsgay Imre művelődési miniszter pedig a közművelődési törvény végrehajtásáról számolt be. Az igazságügy-miniszter a bevezetőben elmondta, hogy a Magyar Népköztársaságban az alkotmányos rend, a törvényesség alapvetően szilárd és állandóan fejlődik. Mindehhez az egyik legfőbb eszköz a szocialista jogrendszer kiépítése, amelynél kiemelkedő az országgyűlés szerepe. A jog akkor tölti be szerepét, ha folyamatosan szinkronban van a társadalmi-gazdasági valósággal. Legutóbb tizenhárom esztendővel ezelőtt számolt be az igazságügy-miniszter az országgyűlésnek, azóta olyan fontos törvények születtek, mint az alkotmánymódosítás, a tanácsokról, az államigazgatási eljárásról, a közérdekű bejelentésekről és panaszokról szóló szabályok. A jövőről szólva Markója Imre elmondta, hogy sor kerül a választási rendszer tökéletesítésére, továbbra is cél a közigazgatás korszerűsítése, egyszerűsítése. A bűnözés elleni harc eredményességéhez több figyelmet érdemel a megelőzés. Itt szükséges a társadalom legszélesebb körű mozgósítása. A jogalkotás talán legjelentősebb célkitűzése a népgazdaság fejlődésének elősegítése. Tökéletesítendő a gazdaságirányítás rendszere úgy, hogy nőjön a gazdálkodó szervezetek önállósága és belső demokráciája. A gazdasági élet törvényes rendjének megszilárdításához egyértelművé kell tenni a szerződési és a felelősségi rendszert, ki kell dolgozni a tisztességtelen gazdálkodás elleni fellépés jogi eszközeit. A miniszter a törvényelőkészítésről szólva kiemelte, hogy előrelépés történt a munka irányításában és koordinálásában, ennek következtében a kodifikáció elméletileg megalapozottabbá és szakszerűbbé vált. Hangsúllyal szólt a miniszter jogéletünk egyik legnagyobb gondjáról, a túlszabályozásról. Megfogalmazása szerint a túlszabályozás azt jelenti, hogy a jog indokolatlanul avatkozik be egyes életviszonyokba, vagy azokból nem vonul ki időben. Következik ebből, hogy a túlszabályozás elleni küzdelemben nem a jogszabályok száma, hanem a helytelen jogalkotói szemlélet ellen kell fellépnünk. KÖZMŰVELŐDÉS. Bevezetőjében a művelődési miniszter arra a kérdésre válaszolt, hogy vajon nem vesztette-e el aktualitását az öt esztendeje megalkotott közművelődési törvény? A felelet egyértelműen: nem. Már csak azért is, mert egyrészt annak idején egy hosszabb időszaknak szánták iránymutatásul a jogalkotók. Másrészt pedig, mert a társadalmi-gazdasági fejlődés előrehaladtával egyre nagyobb szerepet kap a kultúra, öt esztendő nem hosszú idő, ám arra elegendő volt, hogy mérhető legyen a fejlődés, elsősorban minőségben és a lakosság szemléletváltásában. Egyre többen ismerik fel ugyanis a kultúra jelentőségét. Ugyanakkor nem felejthető el, hogy a műveltség, a kulturálódás szerkezetében nincs változás. Magyarán, a miniszter szavaival: nem nőtt kellőképpen a művelődés különböző formáiba bevont rétegek aránya. Kiemelten beszélt az iskola közművelődési szerepéről a miniszter, felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatás feladata, a többi között, az önképzés módszereinek elsajátíttatása is. A beszámoló szólt az értelmiségről. Nálunk az értelmiség népművelő munkájának nagy hagyományai és történelmi gyökerei vannak. Az elmúlt évtizedekben megsokszorozódott a hivatásos közművelődési szakemberek száma. Közülük a népművelőkről szólt hosszan a miniszter, elmondva, hogy a többségük lelkesen, elkötelezetten dolgozik. Sok áldozatot vállalnak, éppen ezért megérdemlik, hogy az arra hivatottak keresetükre, jövedelmükre is figyelve nagyobb gondot fordítsanak környezetükre, társadalmi kapcsolataikra, munkakörülményeikre. Beszámolója végén a politikai kultúra helyzetéről beszélt Pozsgay Imre, hangsúlyozva, hogy fejlesztése alapvető érdek. A VITA. A képviselők először Markója Imre beszámolójához szóltak hozzá. Elmondták, hogy fontos dolog a jogi szabályozás, ám csak a szükséges mértékben. Az is lényeges, hogy emelkedjék a magyar nép jogismerete, jogi kultúrája. Elhangzott a vitában, hogy csak akkor érdemes szabályt alkotni, ha megvannak a végrehajtás anyagi és személyi feltételei. Nem feltétlenül szükséges — mondta az egyik hozzászóló —, hogy az élet minden területét szabályokba gyömöszöljük. Idetartozó gondolat, hogy a most szokásosnál könnyebben lehessen hatályon kívül helyezni azokat a jogszabályokat, amelyekről egyértelműen kiderül: nem váltak be. A közművelődési törvény végrehajtásáról szóló vitában a képviselők elsősorban az intézmény-ellátottsággal, a pedagógusok, a népművelők megbecsülésével és a munkahelyi művelődéssel foglalkoztak. Pozsgay Imre beszámolója fölött a vita ma folytatódik. Politikai Bizottságának más tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság titkárai, valamint az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A budapesti külképviseletek több vezetője és tagja a diplomáciai páholyokban foglalt helyet. Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülésszakot. Bejelentette, hogy az országos választási elnökség benyújtotta az időközi választásról szóló jelentést, amelyet a parlament jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága tudomásul vett, s a — Az elmúlt hónapokban többször emlékeztünk történelmünk legutóbbi negyedszázadának eseményeire — kezdte beszédét dr. Markója Imre. — Köztük arra is, hogy milyen utat tettünk meg a szocialista törvényesség helyreállítása, megszilárdítása és fejlesztése érdekében. — A törvényesség fogalmi körébe tartozó kérdésekben a mai világ — különösen a tőkés világ — nyugtalanító képet mutat. Még olyan országokból is, amelyeknek társadalma a közelmúltig — legalábbis külsőleg — a viszonylagos konszolidáltság jegyeit viselte, nap mint nap érkeznek riasztó hírek, amelyek a jogtalanság, az erőszak eszkalációját bizonyítják. S ezek méretei és megnyilvánulási formái olykor már az irracionalitás hatását súrolják. — Ehhez képest nálunk — a Magyar Népköztársaságban — összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzet, hiszen minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az alkotmányos rend, a törvényesség alapvetően szilárd és állandóan fejlődő. Jóleső érzés, hogy egyéb sikereink mellett ez a vívmányunk is rangot, megbecsülést szerzett hazánkban és hazánknak a nemzetközi közvéleményben. Átfogó rendezés — Szocialista jogrendünk az igazságügyi miniszteri beszámoló óta eltelt több mint egy évtizedben nagyarányú átalakuláson ment keresztül. Ezt mindenekelőtt az a társadalmi fejlődés váltotta ki, amelynek révén célul tűzhettük ki a fejlett szocialista társadalom építését. Ha azt akartuk, hogy jogunk hatékonyan betöltse szolgálati szerepét, hozzá kellett igazítani a társadalmigazdasági valósághoz, a fejlett szocialista társadalom építése által megszabott újszerű és magasabb rendű követelményekhez. Jogrendszerünknek ezt az átfogó reformját természetesen csak igen tervszerű, elméletileg megalapozott és a hazai, valamint a nemzetközi gyakorlat tapasztalatait messzemenően figyelembe vevő munkával lehetett elvégezni. Ezért is hozott 1969-ben a kormány olyan határozatot, amelyben körvonalazta az átfogó jogi rendezés távlati feladatait, s egyben döntött arról is, hogy e távlati feladatokat fokozatosan, a kormány által jóváhagyott középtávú jogalkotási programok alapján kell végrehajtani, így került sor az 1971—1974 közötti, az 1975— választási jegyzőkönyv alapján megvizsgálta a Fejér megyei 1. sz. választókerületben megválasztott Szalai Gyula országgyűlési képviselő megbízólevelét. A bizottság megálla- pította: a megbízólevél a törvényben előírt feltételeknek mindenben megfelel, ezért javasolja a képviselő igazolását. Az országgyűlés az Országos Választási Elnökség jelentését tudomásul vette és Szalai Gyula országgyűlési képviselőt igazoltnak jelentette ki. Ezt követően az országgyűlés tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését a legutóbbi 1980 közötti, majd a XII. kongresszust követően az 1981 —1985-ig terjedő időszak jogalkotási programjának kialakítására. — E jogalkotási programok teljesítése hasznosan segítette és segíti pártunk és kormányunk politikai célkitűzéseinek érvényesülését. Ezek közül az egyik meghatározó jelentőségű célkitűzés az állami élet sokoldalú fejlesztése, demokratizmusának növelése, közigazgatási rendszerünk korszerűsítése és egyszerűsítése volt. Az állami élet fejlesztését szolgáló jogalkotói tevékenységünk természetesen a jövőben is aktív lesz. Ezt az a középtávra szóló tudományos koncepció alapozza meg, melyet a kormány a XII. kongresszust követően elfogadott. Ennek alapján az 1985-ig terjedő időszakban többek között olyan lényeges kérdésekkel kívánunk foglalkozni, mint a választási rendszer tökéletesítése, demokratizmusának elmélyítése, vagy az alkotmányos elvek érvényesülése garanciarendszerének továbbfejlesztése. Tovább folyik a közigazgatás korszerűsítésére és egyszerűsítésére irányuló munka, s az ezzel kapcsolatos jogalkotási teendők felmérése és előkészítése is. A bűnüldözést és igazságszolgáltatást illetően szintén további jelentős témák kerülnek napirendre. Ezek közül külön is kiemelném azt, hogy ma hazánkban még mindig komoly társadalmi probléma a bűnüldözés, valamint a családi kapcsolatok egy részének széthullása, a válások magas száma. A bűnözés elleni hatékonyabb harc érdekében fokozott figyelmet kell hogy fordítsunk a megelőzésre, a társadalom szélesebb körű mozgósítására, s ennek jogi eszközökkel történő aktívabb támogatására is. A gazdálkodás megújításáért — A másik nagy jelentőségű politikai és kodifikációs célkitűzés a népgazdaság további fejlődésének elősegítése, s ezen belül a gazdálkodás jogi kereteinek megújítása volt. Gazdaságpolitikai elveinkkel összhangban a jogszabályalkotók törekvése itt az volt, hogy — a gazdaságirányítás rendszerét tovább tökéletesítsük, — a gazdálkodó szervezetek önállóságát és belső demokráciáját növeljük, a vállalati szervezetet differenciáltabbá, rugalmasabbá tegyük; ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletekről, majd elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. Az igazságügy-miniszter beszámolója a jogalkotás helyzetéről. 2. A művelődési miniszter beszámolója a közművelődésről szóló, 1976. évi V. törvény végrehajtásáról. 3. Interpelláció. A napirendnek megfelelően dr. Markója Imre igazságügyminiszter emelkedett szólásra. Ha szabályozással jobban ösztönözzük a vállalatokat és a szövetkezeteket az aktív és dinamikus tevékenységre, az eszközök, anyagok és a munkaerő hatékonyabb felhasználására, a jövedelmező termelés és értékesítés növelésére, a kereslet kielégítésére; — sokoldalúbban állítsuk az úgynevezett kisegítő tevékenységet, a másodlagos gazdaságot, a magánkezdeményezést és erőforrásokat az össznépgazdasági és a lakossági célok szolgálatába; — és végül, hogy megszilárduljon gazdasági életünkben a törvényesrend és fegyelem. — E munkát természetesen még korántsem fejeztük be. Ilyet állítani már csak azért is képtelenség lenne, mivel gazdaságunk nap mint nap — s ez így helyes — a megújulás állapotában van, s ezt jogunknak is követnie kell. — Engedjék meg, hogy megemlítsek — inkább csak példaszerűen — néhány olyan témát, amellyel a kormányzat foglalkozik, s amelynek természetesen jogi következményei is lesznek. — Változatlanul napirenden levő feladat a gazdaságirányítás komplex továbbfejlesztése. Jelenleg már folyamatban van számos olyan intézkedés előkészítése, így a vállalatirányítás korszerűsítése, ezen belül a felügyeleti ellenőrzés, a felügyelő bizottságok, az igazgató tanácsok szerepének újszerű meghatározása, a vállalati belső mechanizmus fejesztése, a tőkeallokációs folyamatok szabályozása, az ár- és bérrendszer, valamint a munkaerőgazdálkodás továbbfejlesztése, amelyek végső fokon jogi szabályozást is szükségessé tesznek majd. Itt említem meg, hogy e szabályozások közül a legnagyobb volumenű az új Munka Törvénykönyvének előkészítése lesz. Az előzőekben a törvényhozást vezető jogpolitikai célok között említést tettem a gazdasági élet törvényes rendjének megszilárdításáról. Ennek érdekében foglalkozunk a szerződési és a felelősségi rendszer továbbfejlesztésével, az ezekhez, valamint a tisztességtelen gazdálkodás elleni eredményesebb fellépéshez szükséges jogi eszközök kimunkálásával. A Minisztertanács napirendre kívánja tűzni majd a népgazdaságban folyó jogi munka helyzetét is, a jogi tevékenység színvonalának emelése érdekében. Miként az állami élet egészének fejlesztésében, úgy a gazdasági életben is alapvető követelmény a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása. A kormány a szakszervezetekkel együttműködve ennek további lehetőségeit is vizsgálja és azt is elemezzük, hogy e célból milyen jogi megerősítésre van szükség. Az emberi jogok — Az állami és a gazdasági élet fejlesztésének elősegítése mellett jogalkotásunk mindig nagy figyelmet fordított azoknak a kérdéseknek a jogi rendezésére is, amelyek közvetlenül érintik az állampolgári életviszonyokat, illetve az állampolgári jogok érvényesülését. E körben külön is szeretnék röviden szólni az emberi jogok kérdéséről, amelyről oly sokat tárgyalnak és vitatkoznak napjainkban a nemzetközi élet különböző küzdőterein. Nyugodtan kijelenthetem, hogy az elmúlt évtizedben is megkülönböztetett módon foglalkoztunk az emberi jogok érvényesítése garanciarendszerének fejlesztésével. Ma a Magyar Népköztársaság részese minden, az ENSZ égisze alatt kötött emberi jogi nemzetközi szerződésnek, s azokhoz a legtöbb esetben olyan tőkés országokat megelőzve csatlakoztunk, amelyek napjainkban szívesen bírálják és rágalmazzák a szocialista országokat. Ezeket az emberi jogi egyezményeket mi minden esetben kihirdetjük, s ezáltal azok belső jogunk részévé válnak. — Emberi jogi egyezményeink végrehajtásáról időszakonként az ENSZ-nek jelentést adunk, s e témáról más nemzetközi fórumokon is beszámolunk. E jelentésekben, illetve beszámolókban joggal állapíthatjuk meg, hogy hazai jogunk — alkotmányunk alapján — az esetek többségében jóval fejlettebb színvonalon szabályozza az emberi jogok kérdését, mint amilyenek a nemzetközi szabályozások normái. Az emberi jogok érvényesítésének gyakorlata pedig elvszerű és következetes. Az elmondottakból kitűnik talán, hogy a lezajlott és a most folyó nagyarányú kodifikációs reformmunka minden fontos életviszonyt és jogterületet érintett és érint. Ezért is mondhatjuk túlzás nélkül, hogy e programok végrehajtásával megteremtjük a fejlett szocialista társadalom építésének korszerű jogi alapjait. A törvény-előkészítés irányításában és koordinálásában ezekben az években jelentős szerepet kapott az Igazságügyi Minisztérium. A Minisztertanács feladatunkká tette a kormányzati kodifikációs programok előkészítését, ezek végrehajtásának ellenőrzését, s az ellenőrzés tapasztalatainak feldolgozását és jelentését a Minisztertanács számára. Az is kötelességünk lett, hogy a törvény-előkészítés konkrét folyamatait jogpolitikailag és módszertanilag irányítsuk. Az igazságügyi kodifikáció mellett az Igazságügyi Minisztérium vette gondozásába mindazoknak a magas szintű jogszabályoknak az előkészítését is, amelyek össztársadalmi vagy népgazdasági jelentőségűek voltak. Felelősei lettünk a szakminiszterekkel együtt annak a munkának, amely az alacsonyabb szintű joganyag rendezésére, korszerűsítésére és egy Dr. Markója Imre beszámolója Az ülésszak megnyitása Csütörtökön délelőtt 10 órakor a Parlamentben összeült az országgyűlés tavaszi ülésszaka. Legfelső államhatalmi testületünk tanácskozásán részt vett Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elő titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Ott voltak a Magyar Szocialista Munkáspárt