Magyar Nemzet, 1984. május (47. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
II int Nemzet A Magyar Nemzet vitafóruma Hol tart az egykor világhírű magyar kézművesipar? AZ ELMÚLT HETEKBEN rendezték meg Münchenben a 36. nemzetközi kézműves vásárt. A vásáron 761 külföldi és 1704 NSZK-beli kézműves vett részt. Magyaroszágot tizenkilenc diplomás iparművész képviselte, akik babákkal, textíliákkal és kerámiákkal vettek részt a kiállításon. A Magyar Nemzet tájékoztatása szerint Magyarország igen kis helyen szerepelt a kiállított tárgyaival, amelyek nem mutattak kiugró teljesítményt. Románia, Csehszlovákia kétszer, Lengyelország és Jugoszlávia viszont négyszer akkora területen állított ki, mint Magyarország. Ugyanakkor ezek az országok legalább nemzeti jellegű propagandával keltették fel a vásár látogatóinak a figyelmét. A külföldi kritika is igen szegényesnek tartotta a magyar kiállításon bemutatott tárgyakat. Mindez elgondolkodtató. Vajon miért nem szerepelt a kiállításon a magyar kézműipar? Mert létezik magyar élő iparművészet, illetve művészi kézműipar is, nemcsak diplomás iparművészeink vannak. Miért nem szerepelt a vas- és fémipari, továbbá a faipari kézművességünk, amely annyi dicsőséget és elismerést szerzett az egykori nemzetközi kiállításokon. A magyar kézműipar már az előző évszázadban, századunk első felében mind a külföldi, mind pedig a hazai kiállításokon kiváló műszléssel készített alkotásaival tűnt ki. Az elmúlt évszázad nyolcvanas éveiben megindult nagyarányú építkezések széles teret kínáltak az akkori már nemzetközi hírnévnek örvendő kézműiparunknak. Ebben az időben a rohamosan fejlődő Budapestnek csaknem minden nevezetes építkezésénél, lakásainkban és környezetünkben megtaláljuk az egyre nemesedő, finom műízléssel készült használati és díszítő s jól funkcionáló műlakatos, műkovács, ötvös, műbútorasztalos, szobrász, keramikus és egyéb munkákat, melyek ízléses választékosságukkal, a mesterek és segédek ösztönös szépérzékével irányt mutattak az akkori nagy építészeknek és iparművészeknek is. AZ 1900. ÉVI párizsi világkiállításon elhalmozták a magyar kézműveseinket mestermunkáikért polgári és egyéb kitüntetésekkel, köztük számos Grand Prix-vel is. Az 1904. évi amerikai világkiállításon kézműveseink ugyancsak számos kitüntetésben, köztük nagydíjban is részesültek. E kézműipari sikerek folytatódtak és számos dekoratív szépségű művészi kézműves munka készült századunk első felében is. Ezek után önkéntelenül az előző évben a Műcsarnokban rendezett Országos Iparművészeti Kiállításról írt kritika jut eszembe, mely szerint vannak diplomás formatervezőink, vannak diplomás iparművészeink, de nincs iparművészetünk. Ezt kiegészítve a Münchenben rendezett 36. nemzetközi kézműves kiállításon a diplomás iparművészeink részvételével kapcsolatos kritikákkal felmerül a felelősség kérdése. Művelődési politikánk az elmúlt harmincöt év alatt az élő iparművészet, illetve a művészi kézműipar fejlesztése helyett a diplomás iparművészek képzését támogatta. Vajon ez a hivatalos az új társadalmunk építéséhez mennyiben gyakrálja az élő inarműve^^t feladatát, a sokoldalúan fejlett ember kialakítását, nevelését, ízlésének felesztését, az ifjúság mari, kézműipari, kézműves várg iránt vonzalmát? A kérdésre a választ közvetlenül a felszabadulás utáni ipari, kézműipari és iparművészeti hivatalos szakoktatási szemléletben kell keresnünk. Ebben az időben két szemlélet alakult ki ezzel kapcsolatban, az egyik a középfokú szakemberképzést támogatta, a másik a felsőfokú képzést. Az elmúlt, harmincöt esztendő alatt, de napjainkban is az utóbbi szemlélet érvényesül. A technikus, a kézműiparos képzés helyett diplomás mérnököket, továbbá a gyakorlati élettől távol eső iparművészeket képeznek. Ezáltal több mint három évtizede szakadék áll fenn a termelésben, a szakközépiskolát és főiskolát végzett iparművészeink pedig nem tudnak beilleszkedni a mindennapi, a gyakorlati, az ipari életbe. Ugyanakkor napjainkban még mindig megoldásra vár a hatékonyabb termelés, valamint a versenyképes és minőségi munka problémája. Közben az ipari, a műszaki pálya elvesztette jelentőségét, megbecsülését, s így nincs megfelelő utánpótlás, lassan csupán a tanfolyamokon végzett segédmunkásokból pótolhatják az egykori művelt, kiváló, sokoldalú és kezdeményező készséggel rendelkező kisiparosokat és szakmunkásokat. MEGSZÜNTETTÉK a középfokú szakemberképzés, a technikus, a kézműiparos és a művészi kézművesképzés fellegvárait az egykori Állami Felsőipariskolát valamint a Székesfővárosi Községi Iparrajziskolát. Ezáltal a megfelelő adottsággal, tehetséggel, kézügyességgel és művészi érzékkel rendelkező szakembereink számára nem vált lehetővé középfokon a szakmai és művészi képességeiknek a kibontakoztatása, továbbképzése, önképzésre lettek utalva, kiállításokon nem vehettek részt, mert ezt a lehetőséget csupán a diplomás iparművészek részére biztosították. Ennek ellenére az elmúlt több mint három évtized alatt mind az export, mind pedig a hazai élő iparművészeti igényeket napjainkig kézműiparunk, művészi kézműveseink elégítették ki. Mindez elgondolkodtató. Kézműiparunk története a legrégibb időktől napjainkig az emberi művelődés tükre. A kézműves iparból fejlődött ki a gyáripar is. Kézműiparosok készítették az első varró- és írógépeket, Bosch műszerész volt, Zsolnai fazekasmester, Krupp kovácsmester. Az ipar fejlődésének igazi alapja mindig a kézműipar volt, amely a szó igazi értelmében jól képzett szakembereket nevelt. A kézműipar biztosítja szebb és emberibb életünket és fejleszti ipari struktúránkat. A fejlett kézműipar korában ismeretlen fogalmak voltak: a hatékonyabb termelés, a versenyképes és minőségi termelés stb. Ezek a fogalmak bennfoglaltattak a becsületes és jól végzett munkában. A profit nem elsődleges szempont volt. Ebben az időben készült művészi kézműves alkotások formálták, csiszolták a nagyközönség ízlését és nagyban hozzájárultak a mindenkori közízlés, környezetesztétika színvonalának emeléséhez. Talán az akkori rendkívüli erkölcsi és anyagi megbecsülés is hozzájárult ahhoz, hogy ha az ifjúság a kézműves mesterséget választotta életpályájául, azt hivatásérzetből tette. Szabad érvényesülési lehetősége volt minden kimagasló művészi kézműipari teljesítménynek. KORMÁNYZATUNK mindezt felismerve, rendeletet hozott a kis-, közép- és szövetkezeti kézműiparunk fejlesztésére. Napjainkban tehát népgazdaságunk számára ismét fontos tényezővé vált — mint egykor — a kézműipari termelő munka. Elérkeztünk ahhoz a határkőhöz, amelyről visszatekinthetünk a múltba, a közelmúltba és belepillanthatunk a jövőbe. Hazánkban egy új realista társadalom építése folyik, s a jövőben ipari, művelődési politikánknak is ehhez kell alkalmazkodnia. Az eddigi iparművészetünk napjainkban is változatlanul a mítoszok ösvényein bolyong és nem vesz tudomást az eddigi, így a kiállítási sikertelenségeiről és arról, hogy közízlésünk kialakításához, ipari kultúránk és népgazdaságunk érdekeinek kibontakoztatásához vezető út csupán a fejlett élő iparművészeten, a művészi kézműiparon át vezet. A magyar iparművészet nem lehet öncélú, ki kell elégítenie nemcsak az elit társadalmunkat, hanem társadalmunk széles rétegének igényeit is művészi kézműipari alkotásokkal, elfogadható áron. Mindezt siettetik az Országos Iparművészeti Kiállítás, valamint a müncheni kézművesvásár tanulságai. Abban az időben, amikor művészi kézműiparunk fénykorát élte, nem művészeket, hanem kézműveseket képeztek és neveltek. Ugyanakkor szoros kapcsolat állt fenn a diplomás művészek és a kézműiparosok között. Ebben az időben még megbecsülték a múlt értékeit és tapasztalatait, s ezeket felhasználták a kézműipar fejlesztéséhez. Ugyanakkor a régi nemes formákat, technikai eljárásokat továbbfejlesztették, korszerűsítették, esztétikus stílusokat teremtettek, a kézműipari alkotások pedig épületeink, lakásaink és környezetünk díszei, ékességei voltak. Kézműveseinknek voltak mintaképei. Érvényesült Albrecht Dürer megállapítása, útmutatása, hogy a művészet a mesterségben gyökerezik. De ne menjünk olyan messzire. A század elején Rippl Rónai festő- és iparművész hangoztatta, hogy élő iparművészetet, művészi kézműipart kíván. Majd azzal folytatta, hogy új Magyarországot csinálhatnánk, s a művészet, az ipar különösen a magyar műipar révén. EZEK UTÁN felmerül a kérdés, hogyan tovább? A kézműipari termelő munka fokozása céljából szűnjön meg a technikus-, a kézműiparosképzéssel kapcsolatos — már három évtizedes — útkeresés, kísérletezés. A múlt értékeinek és tapasztalatainak felhasználásával egyedül az előzetes műhelygyakorlatra épülő, önálló iskolarendszerben történő korszerű technikus- és kézművesképzés biztosíthatja a termelés fokozását, valamint azt, hogy a kétezredik évi párizsi világkiállításon a magyar ipar, kézműipar és művészi kézműipar olyan sikerrel szerepelhessen, mint az ezerkilencszázadiki párizsi világkiállításon. E célból az egykori Székesfővárosi Községi Iparrajziskola jogutódját, a jelenlegi Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolát adjuk át eredeti rendeltetésének és a jövőben mint Művészi Kézműipari Technikum tevékenykedhessen. Művelődési politikánk pedig az eddigi szakközépiskolások képzésének fejlesztése helyett a művészi kézműves, technikusképzést támogassa. A Kisiparosok OrszágosSzövetségének keretében a Kézműipari Tanács már rendelkezésre áll. A tanács célkitűzései és feladatai között megtaláljuk mindazt, aminek realizálása rövid időn belül hirdetni fogja, hogy hazánkban nemcsak élt, hanem még ma is él egy olyan nép, melynek művészi kézműipara, élő iparművészete van és ez nemcsak kiszolgálja az állami, társadalmi, kereskedelmi, így az exporttal kapcsolatos megbízásoknak, hanem annak aktív részese és a megfelelő képzés birtokában nagyobb művészi kézműves feladatok megoldására is képes. Az Országos Iparegylet lánglelkű megalapítója és első igazgatója, Kossuth Lajos, közel száznegyven év előtt hirdette: „ ... egy oly nép, melynek műipara nincsen, tehát idegen szorgalomnak adózik, valódiságában szabad nem is lehet, s legyen bár óriás, mégis koldus, mert csak félkarú”. Sárádi Kálmán gyémántdiplomás gépészmérnök Kié lett az Aranygyűszű? A Divatcsarnok Lotz-termében egy héten át láthatták az érdeklődők, az arra járó vásárlók a tizedik Aranygyűszű pályázatra beküldött modelleket. Mint minden évben, most is az Ez a Divat szerkesztősége és a Magyar Divat Intézet hirdette a versengést az iparban, a szövetkezetekben dolgozó iparművészek, tervezők, gyártmányfejlesztők részére, s most is rengeteg, szép és jó ötlet került elő a tarsolyukból. Nagyon fontos feltétel volt, hogy a pályázati modellek hazai alapanyagokból készüljenek, s a nagyüzemi vagy szövetkezeti gyártás követelményeinek megfeleljenek. S ennek nemcsak sikerrel tettek eleget, de jó néhány cég a kiállítás helyszínén meg is ígérte: azonnal kezdik a modellek gyártását, amint a kereskedők kérnek belőle. Érdemes lenne mielőbb megrendelni a díjat nyert — és a nem nyert — ruhákat, cipőket is, mert nagyon szépek. A „cipősök” remekeltek az idén, könnyű, divatos, bőrös textiltopánjaikat legszívesebben ott rögtön felhúztuk volna... A fiatalok számára készült modellek többsége olcsón előállítható, s ékes bizonyítékul szolgálnak arra, hogy ha akar, tud iparunk divatos, kelendő ruhákat gyártani. S méltán kaptak dicséretet a felnőtteknek készült „korhatár nélkül” kategóriásnak szánt modellek is. Az idei pályázat egyik Aranygyűszűse: Rexi Erzsi. A Debreceni Ruhagyár budapesti képviseletén dolgozik. Gyerettkori vágya volt, hogy tervező legyen, a sors viszont úgy hozta, hogy „alulról” tanulja meg a szakmát. Nehezen tudott elhelyezkedni, s azt tanácsolták, menjen el női szabónak, s ha kitanulja a mesterséget, majd elvégzi a szükséges iskolákat, így is történt. S a Minta Szövetkezetben, a Május 1. Ruhagyárban, majd a Debreceni Ruhagyárban bizonyította be: érdemes volt elsajátítani ennek a szép szakmának minden részletét. Most tervez, modellanyagokat szerez be, a különböző szezonokra felkészíti a gyár szerkesztő részlegét. Saját modelljei szép sikereket arattak már az ország határain kívül is, legutóbb Japánban vásárolták meg egyik kollekcióját. Kétszer nyertek BNV-díjat munkái s egyszer nívódíjat kapott. Otthon ő varr magának, a kisfiának a fürdőruhától a nagykabátig. Kedvencei a sportos holmik, a nadrág, a dzseki , s talán ezért is sikerült olyan kitűnően az a kollekció, amely megkapta az Aranygyűszűt. A Trópus fantázianevet viselő összeállítás azt a tervezési stílust tükrözi, amiben ő annyira otthon van: a jó minőségű anyagot, jó szabást, fiatalos lendületet és a nyár színeit. — rácz — Szombat, 1984. május 3. KERESZTREJTVÉNY „Táncol az ablak a szélben, / zúg a vihar, vihorászik, / s mindennek tetejében / villám fénye cikázik. Fentiekben FÁBRI PÉTER: VIHAR című versének első szakaszát idéztük, míg a befejező második strófát a rejtvény vízszintes 1. és a 10., valamint a függőleges 41. és a 16. számú sorban nyújtjuk át az olvasónak — Anyák napjára. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: PONS). 16. Sebbel-lábbal. 17. Jómódot fitogtató életmód. 18. Athéni borkereskedő, majd demagóg és végül diktátor volt. 19. Német szín. 20. Sportolók öltözéke. 21. Arab állam. 22. Vékonyabb faág. 23. Harapásnyi étel. 24. Bécsi tyúk. 25. A legrégibb ... folyamán (valamikor). 27. Robbanóanyag. 29. A Honfoglaló. 30. Város Toscanában. 31. Az én részemre. 34. Nálunk is gyakran járt külföldi artistatársulat. 35. Arcfesték. 36. Mezőgazdasági termelőeszközök egyik csoportja. 38. Egykori budapesti sörgyáros. 40. Idegen férfinév. 41. Becézett Ilona. 42. Kitűnő karmester és zeneszerző (Viktor). 43. Katonatiszti rangrövidítés. 44. Ókori birodalom a mai Irán DNY-i részén, fővárosa Susa volt. 45. A szokásosnál előbb történő. 46. Muzsikával kapcsolatos. 47. Berlini édesség. 48. Neves angol író, műfordító és pszichológus (Henry Havelock, 1859—1939). Tudományos munkáinak stílusa is szépirodalmi igényű. 49. A SZU egyik népe (zűrjének). 50. Rövid lírai költemény. 51. Francia harminc. 53. Egyetemi tanár, a nagyfeszültségű technika tudósa (János). 54. Belgrádi napilap. 55. Romantikus művekben az ősmagyarok istene. 57. Utasítást ad (némi népi zamattal). 58. Két szál deszkán csúszkálok. 60. Afrikai folyó (4320 km). 61. Vasútállomása Bácsalmás. 64. Vértanúk városa. 65. ... tiszta vizet a pohárba (felszólítás). 66. Bács-Kiskun megyei község. 67. Férfiak megszólítása a spanyol nyelvű országokban. 68. Nagyon vágyakozik. 70. Két személyes névmásunk. 71. Budapesti Korcsolyázó Egylet. 72. Kitűnő színésznőnk (Márta). 73. Hatósági ember. 74. Régi páncél. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: ÉN. SC. TN. FE. KT. ME). 2. Német dal. 3. Nagyközség (BAZ. megyében). 4. Egykori társadalombiztosító. 5. Oktalan. 6. Japán nagyváros. 7. Éktelenül kék. 3. . .. Island, kis sziget a New York-i kikötőben. 9. Egy szovjet—amerikai tárgyalássorozat ang. nevének röv. 11. Attila legidősebb fia volt. 12. Beszolgáltat. 13. Pálca. 14. Portékának másfajta portékához kifejezett viszonya. 15. Angol férfinév. 17. Ruhaszabás. 18. Részesülni vmiből. 22. Neves költőnk (Gábor). 23. Becézett férfinév. 24. Meg van győződve róla. 26. Lóbaj. 28. Dómjáról híres francia város. 30. ... hadpusztító sereg. 32. Becézett női név. 33. Testrészek. 35. Francia író (Georges). 36. Nagy német bölcselő (Immanuel). 37. Rakja a házát, i Sürgeti a választ, intézkedés. 42. Bársonyszerű szövet. 4. Kikémlel. 45. A gyomor egy’ jelzője. 46. Jugoszláv kikötő város. 49. Feltűzött női hajza 50. Sokat beszél, keveset mond 52. ... kezeket! 54. Színes (Lajos). 55. Kötőszó. 56. Szíszély, rigolya. 59. Vasútállomása Nagykanizsa. 60. Kívül 61. Szántóföld. 62. .. .macsán, önerejéből érvényesü ember. 64. Idegen korszak. 6 Régi paraszt. 68. Angolna, angolul (eel). 69. Vád betűi: Valló Emil Beküldendő a vizsz. 1. és 10., a függ. 41. és a 16. sz. sí megfejtése. Határidő: máji 11. Címzés: Magyar Nemz szerkesztősége, 1392 Budapesf. 276.★ Április 21-i számunk kresztrejtvényének megfejtés Hát segélyt azt egyelőre nn nem adtak, de — micsoda re: van annál a vállalatnál! Tíz-tíz lottószelvényt nyertek Budapestiek: Bánhegyi Káró 1037: Berczes Józsefné. 1075: Heri Péter. 1068: Kormos Rózsa, 11; László Imre. 1126: Németh Ann 1083: Sebestyén Istvánná, 10 Szemery Sándor. 1184: Vajda Ivánné. 1042: Viczkó János. 1149. Vidékiek: Bedő Antal. Nasvkkvpp Bükk Krisztina. Mezőpeter Deseő Béláné. Csorna: Füzes Lázló Úri: Gerényi Judit. Veresei ház: Jakobicz Józsefné. Kéne rés: Jánosi István Szabadszál: Festes Zoltán. Szarvas: Szabó Ivánné. Solt: Vári Imre, Szentes. A nyereményeket postán küldi ANYÁK NAPJÁRA