Magyar Nemzet, 1987. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-26 / 72. szám
Népfrontbizottságok melléklete: ÉLET ÉS KÖRNYEZET Jflapromw*i b A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Tanuló tanárok Az évezredes bölcselet, miszerint nincs befejezett tudás, századunkban, s főleg az utóbbi évtizedekben már nem szónoki fordulat csupán, hanem az oktatásügy legelevenebb gondja. Az iskolának — legyen az általános vagy középiskola, szakmunkásképző vagy éppenséggel egyetem — ma az lenne a legfőbb feladata, hogy megtanítson tanulni. Ám amióta ez az „egész életen át tartó tanulás” gyakorlati kérdéssé vált, azóta folyik róla a vita. Gondoljunk csak az iskolai tananyagok, tankönyvek újabb és újabb reformjára, a fél- és negyedmegoldású törzs- és kiegészítő anyagok címkéjű felosztásokra, a túlterheltség fogalma körül dúló nyilvános csetepatékra. S miközben — talán éppen a viták eredményeként is — a magyar oktatásügyben tért nyert a holtig tanulni, a „permanens képzés” szemlélete, valaki vagy valakik egyszercsak halkan megemlítették, hogy miközben a tanítványokat az örök tudásszomjra kívánjuk nevelni, aközben a pedagógusok „egész életen át tartó tanulásáról” alig-alig esik szó. Mi több: az értelmiségi pályák közül hovatovább a pedagógusoké maradt az egyetlen, ahol a szervezett és komoly továbbképzés hiányzott. Mert a különböző szakmai, 3—4—5 alkalommal megtartott „szakmai” tanfolyamocskák — elnézést a szabályt erősítő kivételiektől — mindennek mondhatók voltak, csak érdemlegesnek nem. Megtartandó és kipipálandó feladatként kezelte az irányítás, muszájból látogatandó kötelességként a pedagógus. Mármint azok, akiket paranccsal vagy ígérettel rá lehetett venni arra, hogy az amúgy is kevés szabadidejükből áldozzanak havonta, kéthavonta néhány órát. Itt és most jöhetne a zsurnaliszta fordulat: bezzeg most már másképp van, vagy legalábbis: másképp lesz. S megemlíthetnénk a művelődési miniszter másfél esztendővel ezelőtt kelt rendeletét, amely újraszabályozza a pedagógusok továbbképzésének rendszerét. . De ujjongó „bezzegetésre” nincs ok. Egyrészt az eltelt idő nagyon rövid, másrészt e másfél esztendő nem kevés ellentmondást hozott a felszínre. Az alábbiakban a pedagógusok intenzív továbbképzésének tapasztalatairól szólunk. Arról a továbbképzési formáról, amely a legígéretesebbnek látszott, és látszik ma is. Az első ilyen tanfolyam az 1985—86-os tanévben indult. Más kérdés, bár egyáltalán nem mellékes, hogy a szakmai irányelvek ehhez csak 1986 márciusában fogalmazódtak meg. Tegyük hozzá, hogy a sietségnek, vagyis annak, hogy a szakmai irányelvek közreadása előtt már beindították a tanfolyamokat, jó oka, pénzügyi oka volt. A szokatlanul nagy igyekezetből is látni, hogy az oktatásügy, mint saját gyermekét kezeli az intenzív továbbképzés ügyét. Szeretné elérni, hogy a pedagógusok is, az iskolákat irányító tanácsok is elfogadják, komolyan vegyék. Így hát a mintegy százhúsz órás tanfolyamok végeztével a résztvevőknek záródolgozatot kell írniük, s vizsgázniok is kell. Az intenzív továbbképzés sikeres elvégzéséről okirat tanúskodik, s a már említett miniszteri rendelet egy paragrafusa így fogalmaz: „Az intenzív továbbképzésben kiváló és jó minősítést szerzett pedagógus — amennyiben a megszerzett ismereteket nevelő-oktató munkájában eredményesen hasznosítja — a továbbképzés befejezését követő második naptári év kezdetétől 500—800 forint rendkívüli béremelésben részesíthető.” Legyünk őszinték: két esztendővel ezelőtt talán a legnagyobb csáberő ez az 5—800 forint volt. Hiszen egyébként a pedagógusoknak — az érvényes rendelkezések értelmében — csak háromévenként emelik az alapbérét — 250 forinttal ... így viszont egyévi tanulással 6—8 esztendei tanítási idő után járó béremelés szerezhető meg... S ha ehhez még hozzátesszük, hogy szinte nincs olyan oktatással foglalkozó tanácskozás, amelyen a tanítók és a tanárok ne kérnének, ne várnának szakmai segítséget, nos, akkor az oktatásügyben kevésbé jártas olvasó azt gondolhatná, hogy a pedagógusok özöne jelentkezett az intenzív továbbképzésre. Nem így történt. Az első, a kísérleti 1985—86-os esztendőben a 2500 fős országos beiskolázási keretszámot betöltötték, mi több, az óvónők és a tanítók körében még túljelentkezés is volt. A második, éppen most folyó tanfolyamon — a Művelődési Minisztérium elkülönített költségvetésből — ötezer pedagógus intenzív továbbképzésre lett volna lehetőség. Az első határidőre alig több mint kétezer jelentkező akadt, a gyors szervezési kampány során ezt a létszámot sikerült 3200-ra feltornászni. Mi lehet az oka az érdektelenségnek? Erre keresett választ egy minisztériumi vizsgálat. Kiderült, hogy sok iskolában az igazgatók nem ismertették a pedagógusokkal a jelentkezési felhívást — s mert a tanárok nem mindig olvassák a köznevelést —, így sokan egyáltalán nem is tudtak erről a lehetőségről. Az igazgatók titkolózása persze meg is érthető. Égető a pedagógushiány, egyes tantestületekben már olyan mérvű a túlóráztatás, hogy egyre több az olyan pedagógus, aki tíz-tizenkét órát tölt el az iskolában, így hát nem ritkán maguk az igazgatók azok, akik hiába kapják is meg a helyettesítés költségeit, inkább lebeszélik kollégájukat a továbbképzésről. Hiszen valakit azért be kell küldeni az órákra ... A tapasztalatok szerint a másik visszatartó erő az volt, hogy a pedagógusok féltek a szerepcserétől, attól, hogy nekik kelljen felelniök, vizsgázniuk. A harmadik ok pedig egy — a minisztérium által többször is cáfolt — rémhír. A továbbképzés résztvevői, de az iskolák igazgatói között is elterjedt, hogy a rendeletben szereplő rendkívüli béremelésre nem lesz pénz, mert az amúgy is csak adható. A rémhírt táplálta az a tény, hogy ugyanennek a miniszteri rendeletnek az értelmében a doktori vagy magasabb tudományos fokozatot szerzett pedagógusok ugyancsak 5 800 forintos rendkívüli béremelésben részesíthetők. Ám ezt a pénzt a március végéig tartó bérstop miatt az érintettek csak áprilistól kaphatják meg, noha az ehhez szükséges pénz megvan. A már többször idézett rendelet értelmében az intenzív továbbképzés utáni esztendőben a pedagógusnak még azt is bizonyítani kell, hogy a megszerzett ismereteket eredményesen hasznosítja. Ezért a tavaly végzettek csak 1988., az idén végzők pedig csak 1989 januárjától részesülhetnek a rendkívüli fizetésemelésben. Szeptemberben újra indítják az intenzív továbbképzőt. A jelentkezés határideje április 3-a. A feltételek változatlanok. Murányi Gábor Az eurorakéta-megegyezést követően a Varsói Szerződés készen állovábbi leszerelési lépésekre Dokumentumok a moszkvai külügyminiszteri tanácskozásról A külpolitikai helyzet MEGÁLLAPÍTOTTAK Moszkvában a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának részvevői: tovább erősödnek a világban a szocialista közösség nemzetközi pozíciói. Az ezekben az országokban végbemenő belső változások is hozzájárulnak ehhez, de a következetes külpolitikai irányvonal is e folyamatot erősíti. Mint a hírügynökségek beszámoltak a találkozó legfontosabb napirendi pontjairól, a külügyminiszterek egyöntetűen síkraszálltak azért, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok haladéktalanul írjon alá egyezményt az Európában telepített közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről. Nyugaton a különböző jelentésekből, valamint a Pradisev szóvivő sajtóértekezletén elhangzott szavakból többnyire kiemelték, hogy a részvevők támogatták a moszkvai reformfolyamatot; az első nyugati értékelések a liberalizálódás hatását elemezték a közös külpolitikára. A találkozón úgy vélekedtek, hogy Washington „mesterséges akadályokat" emel a megegyezés útjába azzal, hogy megpróbálja bevonni a tárgyalásokba a rövid hatótávolságú rakétákat. Ezért is különleges fontosságú, hogy a külügyminiszteri bizottság úgy döntött, az eurorakéta-egyezmény aláírása után a Varsói Szerződés kész arra, hogy az NDK-ból és Csehszlovákiából kivonják a megnövelt hatótávolságú harci eszközöket. Fontos eleme még a VSZ külügyminiszteri tanácskozásának, hogy ott szót emeltek a vegyi fegyverek betiltásának, felszámolásának a meggyorsításáért, azonkívül megvizsgálták a bécsi találkozó menetét, megállapítván, hogy az osztrák fővárosban a felelős döntések kidolgozásának a szakasza következik. A hírforrások arra is rámutatnak, hogy két nyugati politikus, Margaret Thatcher brit kormányfő és Schultz amerikai külügyminiszter moszkvai látogatása is beszédtéma volt a mostani értekezleten. A részvevőket egyébként fogadta Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára, majd a moszkvai megbeszélésekről közleményt adtak ki. MEGVÁDOLTÁK Thatcher asszonyt a brit alsóház szerda hajnalig tartó ülésén, hogy az elmúlt évben két alkalommal fogadta az iránibotrány középpontjában álló North amerikai alezredest, ezzel mintegy áldását adván a nicaraguai kontráknak szánt angol fegyverek szállítására. Tovább gyűrűznek tehát Nyugaton az immár hosszú ideje tartó fegyverszállítási viták. A BBC televízióban megszólaltatott Eggar külügyi államtitkár teljesen megalapozatlannak nevezte ezeket a szavakat, legalábbis azok „lényegét" illetően. Hangoztatta, London nem adott felhatalmazást a szállításokra, nem tagadta viszont, hogy az Egyesült Államoknak adtak el Blowpipe típusú rakétákat. A politikus ugyanakkor nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem cáfolni a munkáspárti szóvivőnek azt az állítását, hogy Thatcher asszony hivatalában kétszer is fogadta North alezredest. Nem dolgozhatott önállóan a nicaraguai ellenforradalmárok titkos felfegyverzését végrehajtó Oliver North — írta a The New York Times. A lap szerint minden bizonnyal William Casey, a CIA volt igazgatója dolgozta ki a nagy port felkavart terveket, s cikkében az újság kongresszusi forrásokra hivatkozik. Természetesen nehéz lesz valamit is megtudni a hírszerzés egykori vezetőjétől, hiszen Caseyt még decemberben rákos agydaganattal operálták, azóta ismét kórházi kezelés alatt áll, s több mint valószínű, már sohasem lesz kihallgatható állapotban. Az ügy hátterében az áll, hogy a kongresszus akkoriban törvényben tiltotta meg a CIA részvételét a kontrák irányításában, és ennek végrehajtását igyekeztek ellenőrizni is, így a szervezet vezetése North alezredest bízta meg az eredetileg általuk készített tervek végrehajtásával — tűnik ki az amerikai lap írásából. ÍR. M.) Ma hazánkba érkezik a bolgár miniszterelnök Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására csütörtökön hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Georgi Atanaszov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke.* Georgi Atanaszov 1933-ban született a Plovdiv megyei Pravoszlávért faluban. Középiskolai tanulmányait a partomaji gimnáziumban végezte, majd a szófiai Kliment Ohridszki Egyetem hallgatójaként történelem szakon diplomázott. Az ifjúsági szervezetben végzett munkáját követően Georgi Atanas 20v fontos párt- és állami tisztségeket töltött be. 1968-tól 1977-ig a BKP Központi Bizottságának különböző osztályait vezette, majd a KB titkárává választották. 1980 októberétől az Állami Tervbizottság első elnökhelyettesi, majd 1981 és 1984 között a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnökhelyettesi és az Állami Népi Ellenőrzési Bizottság elnöki posztját töltötte be. Georgi Atanaszovot 1981-ben, a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusán újra a Központi Bizottság titkárává választották, s megbízták a KB szervezési osztályának irányításával. 1984-ben a Politikai Bizottság póttagjává, 1986-ban pedig a PB tagjává választották. Georgi Atanaszovot 1986 márciusában nevezték ki a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökévé. Közleményükben a VSZ tagállamai szovjet-amerikai kétoldalú különmegállapodást szorgalmaznak A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagállamainak Külügyminiszteri Bizottsága 1987. március 24—25-én Moszkvában megtartotta soronkövetkező ülését. Az ülésen részt vett Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere is. A külügyminiszterek véleménycserét folytattak az európai és világhelyzetről. A fő figyelmet korunk alapvető kérdéseire — a nukleáris veszély elhárítására, az emberiségnek a nukleáris és egyéb fegyverektől való, megszabadítására, az európai és általános biztonság megerősítésére, a nemzetközi együttműködés fejlesztésére— fordították. ímrgközelítés Az ülésen megállapították, hogy a Szovjetunió Reykjavíkban tett nagy horderejű javaslatai a leszerelés problémáinak minőségileg új megközelítését jelentik, továbbfejlesztik az SZKP KB főtitkárának 1986. január 15-i nyilatkozatában az atomfegyvermentes világ létrehozásáról kifejtett programot. A Varsói Szerződés tagállamai teljes határozottsággal fellépnek az izlandi fővárosban elért eredmények valóra váltásáért a nukleáris fegyverek jelentős, radikális csökkentéséért és megsemmisítésükért, az űrfegyverkezés megakadályozásáért az ABM-szerződés szigorú betartásáért. Mindent meg kell tenni azért hogy a kirajzolódott megállapodások konkrét egyezményekké váljanak. Ezzel kapcsolatban ismételten síkraszálltak az államok közötti politikai párbeszéd folytatásáért és elmélyítéséért Az ülésen képviselt államok hangsúlyozták, hogy késedelem nélkül alá kell írni a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti különmegállapodást, amelynek értelmében az amerikai és szovjet középhatótávolságú rakétákat teljesen felszámolnák Európában. Támogatják a Szovjetunió ezzel kapcsolatos javaslatát és üdvözlik készségét hogy e szerződés aláírását követően azonnal kivonja az NDK-ból és Csehszlovákiából — egyeztetve ezeknek az országoknak kormányával — megnövelt hatótávolságú harcászatihadműveleti rakétáit. A többi harcászati-hadműveleti rakétát illetően a Szovjetunió kész azonnal tárgyalásokat kezdeni azok csökkentéséről és teljes felszámolásáról. Aközép-hatótávolságú rakétákról szóló megállapodás mielőbbi megkötése megnyitná az utat Európa teljes atomfegyvermentesítése előtt. Az ülésen részletesen áttekintették a Varsói Szerződés tagállamai budapesti felhívásában szereplő javaslatok továbbvitelével kapcsolatos kérdéseket. Megerősítették: határozott szándékuk az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet jelentős csökkentése oly mértékben, hogy a két katonai-politikai szövetség vonatkozásában már a 90-es évek elején 25 százalékos csökkentést érjenek el a jelenlegi szinthez képest, s ennek megfelelően csökkenjenek az államok katonai kiadásai, továbbá, hogy e folyamat később is folytatódjék. A határok sérthetetlenek A szövetséges szocialista országok síkraszállnak az európai katonai szembenállás szintjének szakaszos, a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten való fenntartásával történő csökkentéséért Úgy vélik: azokon a területeken, ahol bizonyos összetevők tekintetében aránytalanság áll fenn, arra van szükség, hogy azt megfelelő csökkentésekkel egyenlítsék ki. A Varsói Szerződés tagállamai nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a katonai szembenállás szintjének csökkentését olyan intézkedések kísérjék, mindenekelőtt a fegyverzetcsökkentés területén, amelyek, ha nem is zárnák ki teljesen, de csökkentenék a meglepetésszerű támadás lehetőségét. Az ülés résztvevői hangsúlyozták, hogy a szilárd európai béke megőrzésének szükséges, feltétele a határok sérthetetlenségének, a létrejött területi-politikai realitásoknak tiszteletben tartása. A revansista erők tevékenysége, mindenekelőtt az NSZK-ban, és a revansizmus ösztönzése — bárhol történik is az — veszélyezteti a békét és a nemzetközi biztonságot. Az ülés résztvevői ismét hangsúlyozták annak szükségességét, hogy minden állam szigorúan tartsa tiszteletben a nemzeti függetlenség és szuverenitás, az erőszak alkalmazásától vagy az azzal való fenyegetéstől történő tartózkodás, a határok sérthetetlensége és a területi integritás, a viták békés rendezése, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyenjogúság elveit, valamint az ENSZ Alapokmány, a helsinki záróokmány többi elvét és céljait, a nemzetközi kapcsolatok egyéb, általánosan elfogadott normáit. Falytatás Prágában Az ülés résztvevői áttekintették a vegyi fegyverek betiltásának kérdését és nyilatkozatot fogadtak el róla. A miniszterek áttekintettek és egyeztettek olyan konkrét intézkedéseket, amelyek a Varsói Szerződés tagállamainak egységét és összeforrtttságát, a tagországok közötti baráti és szövetséges kapcsolatok erősítését, továbbá egyeztetett politikájuk megvalósításában való együttműködésüknek a leszerelés, a béke megszilárdítása és a széles körű nemzetközi együttműködés érdekében történő fejlesztését szolgálják. A Külügyminiszteri Bizottság ülése a barátság és az elvtársi együttműködés légkörében zajlott le. A soron következő ülést Prágában tartják. Kilatkozt Felhívás Moszkvából a bécsi találkozó sikeres befejezéséért A jelenlegi körülmények között a VSZ külügyminiszterei a bécsi találkozó legfőbb feladatát abban látják, hogy az minőségileg új szintre emelje, dinamikusabbá tegye az összeurópai folyamatot, hozzájáruljon az együttműködés fejlesztéséhez a biztonság kérdésében, politikai, gazdasági és humanitárius téren. Az európai leszerelés, a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentése elősegítésének különleges szükségességéből kiindulva a miniszterek megállapították, hogy az Európai Bizalom- és biztonságerősítő Intézkedésekkel és Leszereléssel foglalkozó Konferencia első szakaszában elért megállapodások a részt -