Magyar Nemzet, 2013. január (76. évfolyam, 1-30. szám)
2013-01-05 / 4. szám
i F. I. I. J. A T ÁDÁM rendszerváltás utáni magyar büntető igazságszolgáltatás egy jelentős mérföldkövéhez érkezett. A mai napon a Budapesti Nyomozó Ügyészség nyomozói őrizetbe vették és gyanúsítottként kihallgatták Biszku Bélát - jelentette be Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész 2012. szeptember 10-én. Az ügyészség több ember ellen elkövetett, emberöléssel megvalósított háborús bűntett elkövetésével gyanúsította meg az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlások egyik kulcsfiguráját. A gyanúsítás szerint Biszku Bélát az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának tagjaként felbujtói minőségben felelősség terheli a budapesti Marx (mai nevén Nyugati) téren és a Salgótarjánban leadott sortüzekért (utóbbiról lásd bővebben: Magyar Nemzet Magazin, 2012. november 3.). Az ügyészség azonban nem állt meg itt, hanem azt is kimondta, hogy mivel az ideiglenes intézőbizottság által irányított katonai tanács adta ki a parancsot a sortüzekre, ezért jóval szélesebb is lehetne a gyanúsítotti kör. Álláspontjuk szerint ha élnének, akkor az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának többi tagját is eljárás alá lehetne vonni. Meglepőnek tűnhet, hogy mindehhez nem kellett a 2011-ben elfogadott úgynevezett lex Biszku (2011. évi CCX. törvény). Az eljárás (nemzetközi) jogi alapja ugyanis eddig is létezett. Az eljárás a sortűzperekben is alkalmazott 1949-es genfi egyezmények alapján folyik. Ám nem csak az eddig is nyitva álló jogi lehetőség újbóli „felfedezése” miatt tekinthető mérföldkőnek a szeptemberi bejelentés. Tizennégy évvel ezelőtt ugyanis két hasonló tartalmú feljelentés is érkezett az ügyészséghez. Akkor és most is magánszemélyek kutatása révén indultak el az ügyészi vizsgálatok - annak ellenére, hogy az Igazságügyi Minisztérium sortüzeket vizsgáló tényfeltáró jelentése már 1993-ban megjelent. A Deport ’56 fáradhatatlan elnöke, néhai Szerdahelyi Szabolcs és a szervezet jogi képviselője, Róth Miklós ügyvéd éveken keresztül pénzt és energiát nem kímélve próbálta elérni, hogy a hatóságok lefolytassák a nyomozásokat. A Nyugati téri vérengzéssel kapcsolatban 1998-ban megfogalmazott feljelentésükben azt írták, hogy „a háborús bűnösök üldözésének elmulasztásáért súlyos felelősség terheli az ügyészi szerveket”. S mindezt megalapozottan állíthatták. Három évvel korábban ugyanis nem más, mint Strausz János bíró fogalmazott meg hasonlókat a salgótarjáni ügyben hozott ítéletében: „bár a vádmonopólium folytán az ügyészség jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy kivel szemben lát indokot vagy alapot a vádemelésre, mégsem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az 1956-os vérontásokért és megtorlásokért kétségkívül felelős, életben lévő politikai és katonai vezetők ellen soha senki nem kezdeményezett törvényes felelősségre vonást, és erre még a jelen ügy kapcsán sem került sor”. A Deport ’56 feljelentése Földes Lászlót nevezte meg az egyik ilyen vezetőnek. Őt az ideiglenes intézőbizottság 1956. november 21-én delegálta összekötőként a hadsereghez, és jelen volt a katonai tanács december 4-i ülésén. Ott, ahol az ügyészség szerint kiadták a parancsot a sortüzekre. Erőpróba Az 1956. november 7-i kormányülésen döntés született a karhatalom létrehozásáról, amely a belső rend fenntartását vélt hivatott fenntartani. A karhatalom erői a Fegyveres Erők Minisztériuma alá tartoztak, irányításukat az Úszta Gyula vezérőrnagy által vezetett katonai tanács látta el. Lényegében három csoportra oszlottak: a forradalmi honvéd karhatalomra, a rendőri karhatalomra és legvégül a belügyi karhatalomra. Ez utóbbi tagjait a köznyelv - orosz vattakabátjukról - pufajkásoknak keresztelte el. A karhatalmistákat irányító katonai tanács december 4-én ült össze. Az ülésről készült jegyzőkönyv szerint a jelenlévők megállapították, hogy az aznapi nőtüntetés - négy-öt ezer asszony vonult a Hősök terére - „ellenforradalmi erőpróba” volt. Szerintük ez az esemény egy nagyobb december 6-i, akár fegyveres eseménynek az előkészítése volt. Csémi Károly alezredes szerint „sokkal határozottabban kell fellépni, mert az ellenforradalom nincs megsemmisítve”. Földes László előrevetítette, hogy az „ellenforradalmárok kisebb csoportok-A szerző nemzetközi büntetőjogászban fognak tevékenykedni, esetleg el fognak vegyülni a fegyvertelen nép között”. Ilku Pál helyzetértékelése szerint „az ellenforradalom, ahogy az események is mutatják, nincs megsemmisítve”. Ugrai Ferenc ezredes kifejtette, hogy Lenin útmutatása szerint „a fehérterror ellen háromszoros vörösterrort kell alkalmazni”, és javasolta, hogy a leghatározottabb utasításokat kell kiadni. Úgy vélte, hogy „ha valaki kimegy az utcára a fegyveres harc idején, arra tüzelni kell”. Úszta Gyula vezérőrnagy szerint viszont csak azokat kell kímélet nélkül likvidálni, akik lövöldöznek. A december 4-i nőtüntetéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy „nem is lett volna célszerű asszonyokra lőni. Csoportosulást, ha asszonyok is, szét kell zavarni.” Pesti Endre ezredes javasolta, hogy a karhatalmi ezredek parancsnokai kapjanak nagyobb önállóságot. A katonai tanács végül amellett döntött, hogy a következő általános szóbeli parancsot adják ki: „határozottan kell fellépni az ellenséggel szemben, gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük”. A Fővárosi Bíróság a Nyugati téri sortűz ügyében született elsőfokú ítéletében így írt erről az ülésről: „A feladat az volt, hogy a karhatalomnak le kell törni, ha kell, a tömegbe lövetéssel a tüntetéseket, a tüzeléssel kapcsolatban pedig érintkezésbe kell lépni a helyi parancsnokokkal. [...] A további események gyakorlatilag ezeknek az elhatározásoknak a tükrében zajlottak le.” Marx téri sortüzek Az MSZMP ideiglenes központi vezetősége december 5-én határozott arról, hogy „fasisztaellenes tömegdemonstrációt” fog szervezni másnapra. A szervezéssel Biszku Bélát bízták meg. A demonstrálók az Andrássy úton (akkor Magyar Ifjúság útja) az Oktogon (akkor November 7. tér) érintésével érkeztek a Nyugati térre (akkor Marx tér). A vörös zászlókkal felvonuló több száz fős tömeget útjuk során felháborodott járókelők szidalmazták a provokációnak tartott felvonulás miatt. Cserepekkel, kövekkel dobálták meg a menetet. A „vörös zászlós” tüntetést beszédek zárták a mai Westend üzletház helyén álló egykori Westend-udvarban. Itt többek között felszólalt Földes László is. Délután egy órakor már tartott a tüntetés, amikor a pályaudvar érkezési oldalán egy negyven-hatvan fős csoportosulás alakult ki, amely füttyel, hangos közbekiáltással akarta megzavarni a gyűlést. A tüntetést biztosító egyik karhatalmista megpróbálta kiemelni a csoport hangadóját, aki erre kimenekült a pályaudvar csarnokába. A fegyveres utánaszaladt, és több lövésből álló sorozatot adott le a menekülőre, akit súlyosan meg is sebesített. Az eltévedt golyók megöltek egy vonatra várakozó asszonyt is. A feldühödött emberek üldözőbe vették a karhatalmistát, aki a pályaudvar homlokzatára, az első emeleten rögzített lapos üvegtetőre menekült. Néhányan ide is feljutottak, és lefegyverezték az elkövetőt. Ebből az eseményből válhatott az akkori kormány propagandájává, hogy „a pályaudvar tetejére az ellenforradalmárok géppuskát vittek, hogy belénk lőjenek”. Az mindenesetre tény, hogy a karhatalmisták a helyszínen három személyt elfogtak azzal, hogy kézigránátokat akartak ledobni a pályaudvar tetejéről, majd minden további vizsgálat nélkül tarkón lőtték őket. A fenti események válthatták ki, hogy délután két és három óra között a Váci út felől a pályaudvar felé érkező, békésen viselkedő civil tömegre tüzet nyitottak a helyszínen tartózkodó szovjet páncélozott járművek, és három embert megöltek. Négy óra felé újabb karhatalmi csapat érkezett a Nyugati téren még mindig felgyülemlett tömeg oszlatására. A levegőbe leadott figyelmeztető lövések után az egység parancsnoka tűzparancsot adott nyolc-tíz főből álló egységének. Mátai Ottó, a Nyugati téri események miatt egyedül perbe fogott és végül felmentett karhatalmista (egyébként képzett tüzértiszt) elmondása szerint „itt annyi figyelmeztető lövés volt [...], mire mi ide kiértünk [...], meg hat halott, hogy én már a figyelmeztető lövésekben nem bízhattam”. A lövések azonban itt senkit sem találtak el. Az eljárásban a védelem itt is kiemelte, hogy elsősorban nem Mátai Ottónak kellene a vádlottak padján ülnie, hanem azoknak, akik az események „legfőbb mozgatói” voltak. A bíróság itt is megjegyezte, hogy nem tehet semmit, mert köti a vádelv. Érdemes megemlíteni, hogy a kétéves nyomozás során még gyanúsítottként sem hallgatták ki Földes Lászlót, aki végül 2000 májusában elhunyt. A vörös zászlós tüntetést szervező és lebonyolító Biszku Béla két nappal később így számolt be az MSZMP Budapesti Pártbizottságnak az eseményekről: „Vannak olyan hangok, hogy a tüntetés megszervezése korai volt, és olaj volt a tűzre. Találkoztunk olyan érveléssel is, hogy jobban meg kellett volna szervezni ezt a tüntetést. Mi erőpróbának szántuk a csütörtöki tüntetést, és ez az erőpróba helyesnek bizonyult, sikeres volt, még akkor is, ha provokáció is előfordult. Arról van szó, hogy ezt folytatni fogjuk, és az utcát ilyen körülmények között is viszsza fogjuk hódítani az ellenforradalomtól. [... ] A karhatalmat jól fel kell készíteni. Rendet kell teremteni ezen a fronton is. A tömeg azt mondja egy karhatalmistának, hogy rám lősz, a nép fiára, ilyenkor világos, hogy meghátrál, és nem meri elsütni fegyverét. Ennyit a tüntetésről. Mi megvizsgáltuk ezt a kérdést, és javasoljuk az elvtársaknak is, hogy elemezzék a tüntetést.” Az ülésen egy másik résztvevő szájából az is elhangzott, hogy „feltétlenül szükséges lesz néhány banditát elkapni, jól elbánni vele, és azután nyilvánosságra hozni. Kesztyűs kézzel ellenforradalmat leverni nem lehet.” 1956 utójátéka a Nyugati téren Mérföldkő Nemcsak a felelősségre vonás, de igazából a feltáró történeti munkák is hiányoznak az 1956-os sortüzek ügyében. A Biszku Béla ellen folyó eljárás tehát a megtorlások alaposabb megismerésében is segíthet. A Nyugati téri sortűz esetében ráadásul nem is lett volna szükség az úgynevezett lex Biszkura, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák. FOTÓ: FORTEPAN Esti felvétel, feltehetően 1956 decemberéből, a Nyugati tér fényeiről. Túl hosszan tartó sötétség 27 Magyar Nemzet Magazin 2013. január 5., szombat Igazságtétel mai „A sortüzeket vizsgáló tényfeltáró bizottság munkája nem vált széles körben ismertté, jelentései az interneten nem hozzáférhetőek, ahogy a sortűzperek anyaga sem. Az igazságtétel folyamata, eredményei és dokumentumai gyakorlatilag szintén nem ismerhetők meg az átlagemberek számára” - áll Fogarassy Edit nemrég megvédett doktori értekezésében. Ahogy a felelősségre vonás, úgy a történeti feltáró munkák is fájóan hiányoznak a sortüzekkel kapcsolatban. A Biszku Bélával szemben folyó eljárás talán az utolsó lehetőség arra, hogy kiderüljön, kik és milyen mértékben álltak az 1956-os sortüzek mögött - jó lenne ezt a lehetőséget már nem elszalasztani.