Magyar Nemzet, 2013. január (76. évfolyam, 1-30. szám)

2013-01-05 / 4. szám

i F. I. I. J. A T Á­D­Á­M rendszerváltás utáni magyar büntető igazságszolgáltatás egy jelentős mérföldkövéhez érkezett. A mai napon a Budapesti Nyomozó Ügyészség nyomozói őrizetbe vették és gyanúsítottként kihall­gatták Biszku Bélát - jelentette be Ibolya Tibor megbízott fő­városi főügyész 2012. szep­tember 10-én. Az ügyész­ség több ember ellen elkövetett, emberöléssel megva­lósított háborús bűntett elkövetésével gyanúsította meg az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlások egyik kulcsfiguráját. A gyanúsítás szerint Biszku Bélát az MSZMP ideig­lenes intézőbizottságának tagjaként felbujtói minő­ségben felelősség terheli a budapesti Marx (mai nevén Nyugati) téren és a Salgótarjánban leadott sortüzekért (utóbbiról lásd bővebben: Magyar Nemzet Magazin, 2012. november 3.). Az ügyészség azonban nem állt meg itt, hanem azt is kimondta, hogy mivel az ideigle­nes intézőbizottság által irányított katonai tanács ad­ta ki a parancsot a sortüzekre, ezért jóval szélesebb is lehetne a gyanúsítotti kör. Álláspontjuk szerint ha él­nének, akkor az MSZMP ideiglenes intézőbizottságá­nak többi tagját is eljárás alá lehetne vonni. Meglepőnek tűnhet, hogy mindehhez nem kellett a 2011-ben elfogadott úgynevezett lex Biszku (2011. évi CCX. törvény). Az eljárás (nemzetközi) jogi alapja ugyanis eddig is létezett. Az eljárás a sortűzperekben is alkalmazott 1949-es genfi egyezmények alapján fo­lyik. Ám nem csak az eddig is nyitva álló jogi lehető­ség újbóli „felfedezése” miatt tekinthető mérföldkő­nek a szeptemberi bejelentés. Tizennégy évvel ezelőtt ugyanis két hasonló tartal­mú feljelentés is érkezett az ügyészséghez. Akkor és most is magánszemélyek kutatása révén indultak el az ügyészi vizsgálatok - annak ellenére, hogy az Igaz­ságügyi Minisztérium sortüzeket vizsgáló tényfeltáró jelentése már 1993-ban megjelent. A Deport ’56 fá­radhatatlan elnöke, néhai Szerdahelyi Szabolcs és a szervezet jogi képviselője, Róth Miklós ügyvéd éveken keresztül pénzt és energiát nem kímélve próbálta elérni, hogy a hatóságok lefoly­tassák a nyomozásokat. A Nyugati téri vérengzéssel kapcsolat­ban 1998-ban megfogalmazott feljelenté­sükben azt írták, hogy „a háborús bűnö­sök üldözésének elmulasztásáért súlyos felelősség terheli az ügyészi szerveket”. S mindezt megalapozottan állíthatták. Há­rom évvel korábban ugyanis nem más, mint Strausz János bíró fogalmazott meg hasonlókat a salgótarjáni ügyben hozott ítéletében: „bár a vádmonopólium foly­tán az ügyészség jogkörébe tartozik an­nak eldöntése, hogy kivel szemben lát in­dokot vagy alapot a vádemelésre, még­sem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az 1956-os vérontásokért és meg­torlásokért kétségkívül felelős, életben lé­vő politikai és katonai vezetők ellen soha senki nem kezdeményezett törvényes fe­lelősségre vonást, és erre még a jelen ügy kapcsán sem került sor”. A Deport ’56 fel­jelentése Földes Lászlót nevezte meg az egyik ilyen vezetőnek. Őt az ideiglenes in­tézőbizottság 1956. november 21-én dele­gálta összekötőként a hadsereghez, és je­len volt a katonai tanács december 4-i ülésén. Ott, ahol az ügyészség szerint ki­adták a parancsot a sortüzekre. Erőpróba Az 1956. november 7-i kormányülésen döntés született a karhatalom létrehozá­sáról, amely a belső rend fenntartását vélt hivatott fenntartani. A karhatalom erői a Fegyveres Erők Minisztériuma alá tartoztak, irányításukat az Úszta Gyula vezérőrnagy által vezetett katonai tanács látta el. Lényegében három csoportra­­ oszlottak: a forradalmi honvéd karhata­lomra, a rendőri karhatalomra és legvé­gül a belügyi karhatalomra. Ez utóbbi tagjait a köznyelv - orosz vattakabátjuk­ról - pufajkásoknak keresztelte el. A karhatalmistákat irányító katonai tanács december 4-én ült össze. Az ülés­ről készült jegyzőkönyv szerint a jelenlé­vők megállapították, hogy az aznapi nő­tüntetés - négy-öt ezer asszony vonult a Hősök terére - „ellenforradalmi erőpró­ba” volt. Szerintük ez az esemény egy na­gyobb december 6-i, akár fegyveres ese­ménynek az előkészítése volt. Csémi Ká­roly alezredes szerint „sokkal határozot­tabban kell fellépni, mert az ellenforra­dalom nincs megsemmisítve”. Földes László előrevetítette, hogy az „ellenforradalmárok kisebb csoportok-A szerző nemzetközi büntetőjogász­ban fognak tevékenykedni, esetleg el fognak vegyülni a fegyvertelen nép között”. Ilku Pál helyzetértékelése szerint „az ellenforradalom, ahogy az események is mutatják, nincs megsemmisítve”. Ugrai Ferenc ezre­des kifejtette, hogy Lenin útmutatása szerint „a fe­hérterror ellen háromszoros vörösterrort kell alkal­mazni”, és javasolta, hogy a leghatározottabb utasítá­sokat kell kiadni. Úgy vélte, hogy „ha valaki kimegy az utcára a fegyveres harc idején, arra tüzelni kell”. Úszta Gyula vezérőrnagy szerint viszont csak azo­kat kell kímélet nélkül likvidálni, akik lövöldöznek. A december 4-i nőtüntetéssel kapcsolatban megjegyez­te, hogy „nem is lett volna célszerű asszonyokra lőni. Csoportosulást, ha asszonyok is, szét kell zavarni.” Pesti Endre ezredes javasolta, hogy a karhatalmi ezre­­dek parancsnokai kapjanak nagyobb önállóságot. A katonai tanács végül amellett döntött, hogy a követ­kező általános szóbeli parancsot adják ki: „határozot­tan kell fellépni az ellenséggel szemben, gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük”. A Fővárosi Bíró­ság a Nyugati téri sortűz ügyében született elsőfokú ítéletében így írt erről az ülésről: „A feladat az volt, hogy a karhatalomnak le kell törni, ha kell, a tömeg­be lövetéssel a tüntetéseket, a tüzeléssel kapcsolatban pedig érintkezésbe kell lépni a helyi parancsnokok­kal. [...] A további események gyakorlatilag ezeknek az elhatározásoknak a tükrében zajlottak le.” Marx téri sortüzek Az MSZMP ideiglenes központi vezetősége decem­ber 5-én határozott arról, hogy „fasisztaellenes tö­megdemonstrációt” fog szervezni másnapra. A szer­vezéssel Biszku Bélát bízták meg. A demonstrálók az Andrássy úton (akkor Magyar Ifjúság útja) az Okto­gon (akkor November 7. tér) érintésével érkeztek a Nyugati térre (akkor Marx tér). A vörös zászlókkal felvonuló több száz fős tömeget útjuk során felhábo­rodott járókelők szidalmazták a provokációnak tar­tott felvonulás miatt. Cserepekkel, kövekkel dobál­ták meg a menetet. A „vörös zászlós” tüntetést be­szédek zárták a mai Westend üzletház helyén álló egykori Westend-udvarban. Itt többek között felszó­lalt Földes László is. Délután egy órakor már tartott a tüntetés, ami­kor a pályaudvar érkezési oldalán egy negyven-hat­van fős csoportosulás alakult ki, amely füttyel, han­gos közbekiáltással akarta megzavarni a gyűlést. A tüntetést biztosító egyik karhatalmista megpróbálta kiemelni a csoport hangadóját, aki erre kimenekült a pályaudvar csarnokába. A fegyveres utánaszaladt, és több lövésből álló sorozatot adott le a menekülő­re, akit súlyosan meg is sebesített. Az eltévedt go­lyók megöltek egy vonatra várakozó asszonyt is. A feldühödött emberek üldözőbe vették a karhatal­­mistát, aki a pályaudvar homlokzatára, az első eme­leten rögzített lapos üvegtetőre menekült. Néhá­­nyan ide is feljutottak, és lefegyverezték az elköve­tőt. Ebből az eseményből válhatott az akkori kor­mány propagandájává, hogy „a pályaudvar tetejére az ellenforradalmárok géppuskát vittek, hogy be­lénk lőjenek”. Az mindenesetre tény, hogy a karha­­talmisták a helyszínen három személyt elfogtak az­zal, hogy kézigránátokat akartak ledobni a pályaud­var tetejéről, majd minden további vizsgálat nélkül tarkón lőtték őket. A fenti események válthatták ki, hogy délután két és három óra között a Váci út felől a pályaudvar felé érkező, békésen viselkedő civil tömegre tüzet nyitot­tak a helyszínen tartózkodó szovjet páncélozott jár­művek, és három embert megöltek. Négy óra felé újabb karhatalmi csapat érkezett a Nyugati téren még mindig felgyülemlett tömeg oszlatására. A levegőbe leadott figyelmeztető lövések után az egység parancs­noka tűzparancsot adott nyolc-tíz főből álló egységé­nek. Mátai Ottó, a Nyugati téri események miatt egyedül perbe fogott és végül felmentett karhatalmis­ta (egyébként képzett tüzértiszt) elmondása szerint „itt annyi figyelmeztető lövés volt [...], mire mi ide kiértünk [...], meg hat halott, hogy én már a figyel­meztető lövésekben nem bízhattam”. A lövések azonban itt senkit sem találtak el. Az eljárásban a védelem itt is kiemelte, hogy elsősorban nem Mátai Ottónak kel­lene a vádlottak padján ülnie, hanem azoknak, akik az események „legfőbb mozgatói” voltak. A bíróság itt is megje­gyezte, hogy nem tehet semmit, mert kö­ti a vádelv. Érdemes megemlíteni, hogy a kétéves nyomozás során még gyanúsítottként sem hallgatták ki Földes Lászlót, aki vé­gül 2000 májusában elhunyt. A vörös zászlós tüntetést szervező és lebonyolító Biszku Béla két nappal ké­sőbb így számolt be az MSZMP Budapes­ti Pártbizottságnak az eseményekről: „Vannak olyan hangok, hogy a tüntetés megszervezése korai volt, és olaj volt a tűzre. Találkoztunk olyan érveléssel is, hogy jobban meg kellett volna szervezni ezt a tüntetést. Mi erőpróbának szántuk a csütörtöki tüntetést, és ez az erőpróba helyesnek bizonyult, sikeres volt, még akkor is, ha provokáció is előfordult. Ar­ról van szó, hogy ezt folytatni fogjuk, és az utcát ilyen körülmények között is visz­­sza fogjuk hódítani az ellenforradalom­tól. [... ] A karhatalmat jól fel kell készí­teni. Rendet kell teremteni ezen a fron­ton is. A tömeg azt mondja egy karhatal­­mistának, hogy rám lősz, a nép fiára, ilyenkor világos, hogy meghátrál, és nem meri elsütni fegyverét. Ennyit a tüntetés­ről. Mi megvizsgáltuk ezt a kérdést, és ja­vasoljuk az elvtársaknak is, hogy elemez­zék a tüntetést.” Az ülésen egy másik résztvevő szájából az is elhangzott, hogy „feltétlenül szükséges lesz néhány bandi­tát elkapni, jól elbánni vele, és azután nyilvánosságra hozni. Kesztyűs kézzel el­lenforradalmat leverni nem lehet.” 1956 utójátéka a Nyugati téren Mérföldkő Nemcsak a felelősségre vonás, de igazából a feltáró történeti munkák is hiányoznak az 1956-os sortüzek ügyében. A Biszku Béla ellen folyó eljárás tehát a megtorlások alaposabb megismerésében is segíthet. A Nyugati téri sortűz esetében ráadásul nem is lett volna szükség az úgynevezett lex Biszkura, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák. FOTÓ: FORTEPAN Esti felvétel, feltehetően 1956 decemberéből, a Nyugati tér fényeiről. Túl hosszan tartó sötétség 27 Magyar Nem­zet­­ Magazin 2013. január 5., szombat Igazságtétel mai „A sortüzeket vizsgáló tényfeltáró bizott­ság munkája nem vált széles körben is­mertté, jelentései az interneten nem hoz­záférhetőek, ahogy a sortűzperek anyaga sem. Az igazságtétel folyamata, eredmé­nyei és dokumentumai gyakorlatilag szintén nem ismerhetők meg az átlagem­berek számára” - áll Fogarassy Edit nemrég megvédett doktori értekezésé­ben. Ahogy a felelősségre vonás, úgy a történeti feltáró munkák is fájóan hiá­nyoznak a sortüzekkel kapcsolatban. A Biszku Bélával szemben folyó eljárás ta­lán az utolsó lehetőség arra, hogy kide­rüljön, kik és milyen mértékben álltak az 1956-os sortüzek mögött - jó lenne ezt a lehetőséget már nem elszalasztani.

Next