Magyar Nép, 1927 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-08 / 1. szám

VII. évfolyam I. szám. 486870 Cluj—Kolozsvár, 1927. Jan 8. MAGYAR RIEP c^To^c^t KÉPES­­ ESETN­AP Előfizetési árak: Bármilyen külföldre az évi előfizetés 250 L. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Strada Baron L. Pop (volt Brassai-ucca) 5. szám Egész évre------— —------------160 L. Fél évre------— —---------------- 90 L. Egyes szám­ára — -------------- —- 4 L. Főszerkesztő: GYALLAY DOMOKOS Szerkesztő: PETRES KÁLMÁN Megjelenik minden szombaton. Egész éves előfizető, ha előfizetését teljesen ren­dezte, ingyen megkapja gyönyörű könyvnaptárün­­kat és külön falunaptárunkat is. Hogyan lett naggyá a kicsiny dán nép? A magyar falu népe nem egyszer találkozott már a dán példával. Valahányszor írásban vagy szóban felhívták figyelmét a szövetkezeti mozgalom be­láthatatlan fontosságára, avagy a tejtermelés nagy hasznára, amikor arról volt szó, hogy a falusi egyszerű gaz­dálkodó a művelt­ségnek milyen ma­gas fokára emelked­­hetik és életének ne­héz robotját tudás­sal mennyire meg­könnyítheti, mindig a dán földmives nép­nek élete, kultúrája, lakóháza, gazda­sága, szövetkezetei­nek hatalmas háló­zata volt az, amit követendő például elébe állítottak. S valóban igaz is: nemcsak a ma­gyar falu népe tanul­hat sokat, csaknem mindent ettől a kicsiny északi földmíves néptől, amelynek száma alig másfélszer annyi, mint az er­délyi magyarságé. Tanulhat attól a német, a francia, az erdélyi szász egyformán, mert amit a dán gazda az utóbbi ötven esz­tendő fejlődése alatt elért, az valóban páratlanul áll egész Európában. S épen ez a baj, legalább is a példa gyakorlati alkalmazásának szempontjából. Ezek a dán eredmények ugya­nis olyan csodálatosak, a mi szegényes viszonyaink között annyira elképzelhetetlennek lát­szanak, hogy inkább vagyunk hajlandóak a dán földművest magasabbrendű lénynek elis­merni, semmint lehetségesnek tartani azt, hogy a mi rövid Kopen, Dánia fővárosa, életünk körén belül ezt a fokot mi is elérhessük. Igen, Dánia az más,­­ szokták még a leg­lelkesebbek, a legderüláté­s­­t is közöttünk mondani, pedig alig ötven esztendővel ezelőtt a dán földmíves életének és gazdálkodásának színvonala egyáltalán nem volt más, hanem nagyon is sokban hasonlított a mi falunk mai sok kínlódásá­hoz és sivár nyomorúságához. Ennek az ötven esztendőnek az útját kell felderítenünk, hogy a dán példa ne utólérhetetlen álomnak tűnjék a szemünkben, hanem célt láthassunk benne, amelyet akarattal és munkával mindenki elérhet. Tehát mi is. Az út végén a mai Dánia áll. A tulajdonképeni Dánia, a dán földmívesek és szövetke­zetek mai hazája a fele sincs területre nézve a Romániá­hoz tartozó mai Erdélynek. Lakos­ságának száma csak másfélszer annyi, mint az erdélyi ma­gyarságé és három­ötöde Erdély egész népességének: ösz­­szesen három millió. Az ország fővá­rosa Kopenhága, mintegy harmadfél­­százezer lakossal. Nagyobb város ezenkívül csak öt­venezer lélekszám körüli van. Az ország lakosságának csak­nem a fele földmíves: önálló, műveit kisgazda, aki a maga négy-öt szobás tanyai házában lakik, naponta több újságot is elolvas s a maga fejével gon­dolkozik. Napszámos, zsellér nem sok van: a földmiveléssel foglalkozóknak ötödrészét sem éri el a számuk. Nagybirtokos aránylag még kevesebb: az ország összes birtokai közül csak két és fél százalék nagyobb

Next