Magyar Nép, 1927 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-08 / 1. szám
VII. évfolyam I. szám. 486870 Cluj—Kolozsvár, 1927. Jan 8. MAGYAR RIEP c^To^c^t KÉPES ESETNAP Előfizetési árak: Bármilyen külföldre az évi előfizetés 250 L. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Strada Baron L. Pop (volt Brassai-ucca) 5. szám Egész évre------— —------------160 L. Fél évre------— —---------------- 90 L. Egyes számára — -------------- —- 4 L. Főszerkesztő: GYALLAY DOMOKOS Szerkesztő: PETRES KÁLMÁN Megjelenik minden szombaton. Egész éves előfizető, ha előfizetését teljesen rendezte, ingyen megkapja gyönyörű könyvnaptárünkat és külön falunaptárunkat is. Hogyan lett naggyá a kicsiny dán nép? A magyar falu népe nem egyszer találkozott már a dán példával. Valahányszor írásban vagy szóban felhívták figyelmét a szövetkezeti mozgalom beláthatatlan fontosságára, avagy a tejtermelés nagy hasznára, amikor arról volt szó, hogy a falusi egyszerű gazdálkodó a műveltségnek milyen magas fokára emelkedhetik és életének nehéz robotját tudással mennyire megkönnyítheti, mindig a dán földmives népnek élete, kultúrája, lakóháza, gazdasága, szövetkezeteinek hatalmas hálózata volt az, amit követendő például elébe állítottak. S valóban igaz is: nemcsak a magyar falu népe tanulhat sokat, csaknem mindent ettől a kicsiny északi földmíves néptől, amelynek száma alig másfélszer annyi, mint az erdélyi magyarságé. Tanulhat attól a német, a francia, az erdélyi szász egyformán, mert amit a dán gazda az utóbbi ötven esztendő fejlődése alatt elért, az valóban páratlanul áll egész Európában. S épen ez a baj, legalább is a példa gyakorlati alkalmazásának szempontjából. Ezek a dán eredmények ugyanis olyan csodálatosak, a mi szegényes viszonyaink között annyira elképzelhetetlennek látszanak, hogy inkább vagyunk hajlandóak a dán földművest magasabbrendű lénynek elismerni, semmint lehetségesnek tartani azt, hogy a mi rövid Kopen, Dánia fővárosa, életünk körén belül ezt a fokot mi is elérhessük. Igen, Dánia az más, szokták még a leglelkesebbek, a legderülátést is közöttünk mondani, pedig alig ötven esztendővel ezelőtt a dán földmíves életének és gazdálkodásának színvonala egyáltalán nem volt más, hanem nagyon is sokban hasonlított a mi falunk mai sok kínlódásához és sivár nyomorúságához. Ennek az ötven esztendőnek az útját kell felderítenünk, hogy a dán példa ne utólérhetetlen álomnak tűnjék a szemünkben, hanem célt láthassunk benne, amelyet akarattal és munkával mindenki elérhet. Tehát mi is. Az út végén a mai Dánia áll. A tulajdonképeni Dánia, a dán földmívesek és szövetkezetek mai hazája a fele sincs területre nézve a Romániához tartozó mai Erdélynek. Lakosságának száma csak másfélszer annyi, mint az erdélyi magyarságé és háromötöde Erdély egész népességének: öszszesen három millió. Az ország fővárosa Kopenhága, mintegy harmadfélszázezer lakossal. Nagyobb város ezenkívül csak ötvenezer lélekszám körüli van. Az ország lakosságának csaknem a fele földmíves: önálló, műveit kisgazda, aki a maga négy-öt szobás tanyai házában lakik, naponta több újságot is elolvas s a maga fejével gondolkozik. Napszámos, zsellér nem sok van: a földmiveléssel foglalkozóknak ötödrészét sem éri el a számuk. Nagybirtokos aránylag még kevesebb: az ország összes birtokai közül csak két és fél százalék nagyobb