Magyar Nép, 1940 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-06 / 1. szám
2. oldal, Őfelsége és Mihály nagyvajda a katonák között. II. Károly király Őfelsége Mihály nagyvajda, trónörökös kíséretében váratlan látogatást tett Nagyváradon és Kolozsváron. Az uralkodó mindkét városban a hadsereget kereste fel. Őfelsége és a nagyvajda ebédjüket a katonák között költötték el. Ebéd alkalmával Őfelsége rövid beszédet mondott. — Katonák! Azok egészségére ürítem poharamat, akik éjjel és nappal az ország határain őrködnek és teljes szivemből kívánok minden jót nekik. Az ebéd alatt a katonák karácsonyi énekeket adtak elő. — A szabadság és ott messze fenn, az örök jég zajlásától morajló tenger partja mellett ma egy hárommilliós kis nép, a finn nemzet vívja élet-halálharcát. Most, amikor itt nálunk még mindig az angyaljárás örömétől hangosak a kunyhók és a paloták egyaránt, s amikor a béke isteni királyának eljövetelét, ha sok életgonddal is, de viszonylagos nyugalomban ülhettük meg itthon a csillogó karácsonyfák alatt: ott messze fenn, a fehér hó és az örökzöld fenyő igazi hazájában fegyverek ropogása, ágyuk bömbölése, repülők berregése rémíti a békességre vágyó lelkeket. A maroknyi Finnország fiai állig fegyverben állottak át betlehemi Kisded születésének éjjelén, vállalván az aránytalan harcot az ellenség megsemmisítő erejével szemben. Mi lehet az a csodálatos valami, ami az ezer tavak hideg, de szép és fehér országának fiait arra sarkallja, hogy piros vérük hullása árán is védjék földjüket, melyen születtek, mely táplálja és majd keblére öleli őket? Ez a csodálatos valami az élethez való jog, s ami vele jár, a haza a becsület hősei, és a becsület szeretete. Minden népnek erre a három nagy érzésre van szüksége, ha fenn akar maradni. Mi nem értünk a magas politikához, nincs is hozzá kedvünk foglalkozni vele. Mi egyszerű, emberi értelmes szemmel csak azt látjuk, hogy hatalmas szomszédja megtámadta a nemzeti önállóságát féltő Finnországot, melynél a szomszéd népessége majdnem hatvanszor nagyobb, s hogy ez a nép, ez a kis Dávid vakmerő bátorsággal, áll ellent a hatalmas Góliátnak. Talán azért küzd, hogy valami keskeny földnyelvet, szigetet, vagy kikötőt megtarthasson a birtokában, amit a hatalmas szomszéd elkíván. Nem ezért küzd. A kis finn nép sokkal többért: nemzeti létéért, szabadságáért és becsületéért küzd. Meg akarja védeni földjét, melyen ősei hitét továbbra is szabadon vallhatja, s amely föld neki életet és biztonságot nyújt. Meg akarja védeni szabadságát, mely a közösségnek ép úgy, mint az egyénnek egyik legdrágább kincse, s amelynek értékét csak akkor ismeri meg az ember, amikor már elvesztette. Meg akarja védeni becsületét, mely az ősi hit megvallásához, s a szabadság szeretetéhez szorosan hozzátartozik. E három nagy érzés nélkül nem érdemes élni. Finnország a múltakból tudja ezt. Éppen azért nem esztelen vakmerőség, hanem csodálatraméltó emberi hősiesség, amit most cselekszik, amikor hazájáért, szabadságáért és nemzeti Mannerheim, a finnek főhadvezére. Finnországi tájkép tavakkal. * MAGYAR NÉP