Bartalus István: Magyar népdalok - Egyetemes gyűjtemény I. (Budapest, 1896)
E - Eleget könyörgék apámnak
1. Is LEGET KÖNYÖRGÖK APÁMNAK, S ANYÁMNAK. Nagy hideg havasra, nagy tüzes tolvajnak, Ki most ee oda van itt ker észt állani, Útkereszt állani, örményt megfosztani, Egy pénzért, kettőért lelkét elveszteni. Mind ajtón hallgassa az nagy tüzes tolvaj, Szóval felfelelé az nagy tüzes tolvaj: „Nyiss ajtót, nyiss ajtót gyenge rácz menyecske.“ Szóval felfefelé gyenge rácz menyecske? „Várj kicsit, várj kicsit, édes jámbor uram, Hadd vessem nyakamba tőd selyem szoknyámat, Tekerjem fejemre gyenge fátyolomat, Hadd húzzam lábamra sárga papucsomat.“ Megrágta az ajtót, mindjárt behasada. „Mé sírtál, mé sírtál, gyenge rácz menyecske?“ „Nem sírtam, nem sírtam, konyhán foglalkoztam Konyhán foglalkoztam, cserefát égettem, Cserefának füstje húzta ki az könyvem.“ Hol vadtok, hol vadtok legjobbik kocsisom? Fogd be egybe mindjárt hat szép paripámat. Lassacskán. E - le - get kö-nyör - gök, a-pám-nak, s a-nyám - nak. Hogy ne ad-jon in - gem nagy hi-deg ha-vas - - ra.