Bartalus István: Magyar népdalok - Egyetemes gyűjtemény III. (Budapest, 1883)
R - Rákóczy Ferencz imádsága
Sebeidnek nagy voltáért Engedj kedves áldozatért Drága szép piros véredért Kit kiöntél ez világért. Irigyemet zabolázd meg, Szándékában tartoztasd meg, Szegény fejem koronázd meg, Menynyen földön boldogítsd meg. Életemet ostromolják Feszítsd, feszítsd, azt kiáltják, Mind gyilkosom azt kívánják, Es véremet szomjúhozzák. Reád bíztam ez ügyemet, I r / Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szivemet, Es szegény arva fejemet. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura menynek, földnek, Könyörgök csak felségednek, Mint kegyes idvezitömnek. Im, elmegyek országomból, Drága kedves jó hazámból, Eddig való hajlékomból, Költöznöm kell jószágomból. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomra adj jó helyet, Ez életben csendességet Jövendőben idvességet, ol - -tál- - ma-mat tő - - led vá - - rom. A hagyomány szerént ez ének Rákóczy Ferencz erdélyi fejedem imádsága, melyet énekeltek a forradalom leveretése után. Szöveges dallama másoltatott Tarcsafalván, 1974