Bartalus István: Magyar népdalok - Egyetemes gyűjtemény VII. (Budapest, 1896)
i a közvetlenséget, mi észlelhető a népéletet minden oldaláról híven festő szöveg s annak dallama közt. De meg kell jegyeznem, hogy ezen közvetlenséget gyűjteményem valódi népies eredetű dalaiban sem találjuk meg kivétel nélkül. Vannak valódi népies szóköltemények, melyek dallamaiból hiányzik a közvetlenség s ezt felismerhetjük részint az össze nem illő hangulatban, részint a szöveg szavalatával ellenkező dallamokban. Ennek a fonákságnak oka a kiválóan kedvelt dallamokhoz mellékelt idegen szókölteményekben keresendő, melyek olykor csakis a mondatszelvényekben, vagy még jobban elferdítve, a szükséges szótag-mennyiségben illenek össze. Ez az eljárás Dávid király óta napjainkig hagyományos s ha a mellékelt idegen szöveggel a kijelölt régi dallam hangulatilag s szavalatilag is összeillik, vakesetnek mondható. A ki gyűjteményem mindenik kötetet végiglapozza, látandja, hogy Arany János után csaknem száz népdalt dolgoztam fel. Nem szabad elhallgatnom, hogy Arany 1871-ben, mikor népdalgyűjtésre indultam, régibb emlékeiből egy egész kötetet írt össze számomra hangjegyekkel és más jegyzetekkel. Ezen dalok összege mintegy 150-re tehető. Arany szintén több eredeti dalt is írt, melyek saját feldolgozásommal 1884-ben jelentek meg. Ezen eredeti dallamokon kívül az éppen említett kéziratok közt találtam még hat szintén eredeti dallamát részint szöveg nélkül, részint szöveggel. Ezúttal ezeket is feldolgoztam a hatodik kötet számára, mégpedig — mint a jegyzetekből kiolvasható — a szöveg nélküli dallamokhoz illő szöveget mellékeltem. Ilyenek a 8-ik számú (mellékelt szöveg) »Kútra megyen a kis lyány«, a 17-ik számú »Hős fiad ha él-e ?« (ezt Arany Bajza versére még a harminczas években írta), 68-ik számú »A toronyban delet harangoznak« (Aranynak második dala ezen szövegre), 69-ik szám »Míg élek, szép lélek, nem felejtiek« (mellékelt szöveggel), 70-ik szám »Búkél velem« (a harminczas évekből), 142-ik szám »Esteledik, szól a gulya kolompja« (mellékelt szöveggel). Kötelességem volt ezek feldolgozása és megmentése az örök feledéstől, mert nem tekintve a nagy költőt, a hangulatos dallamok önmagukban is ezt követelik. A népdalokat tartalmukat illetőleg köztudomásúlag, a szöveggyűjtemények is úgy osztályozzák, hogy azok: hazafias dalok, indulók, bordalok, szerelmi dalok, katonadalok, betyárdalok, tréfás és gúnydalok. Ezeket illetőleg csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a fentebb említett gitárirodalmon kivüit színészetünk első fejlődése alkalmával több hazafias-, bor-, tréfás- és gúnydal jött forgalomba, melyek színpadi függönyök között láttak először világot, mineket a nép nem szokott, nem is tudna költeni. Íme néhány részint gitárirodalmi termény, de legfőkép színpadi bohózat kezdő sora, melyek folytatása gyűjteményem valamelyik kötetében — csekély kivétellel — feltalálható. Itt van minden venni való, jöjjetek. Bús szívemet mardosó gondok. Varázsereje volt édes álmomnak. De, jaj, mit látok? istenek! Én szerettem, szép volt Dette. Panaszimat elegyes óhajtással, óh ! Ifjú, heves vérem vagyon. Európa már elérte az aranyidőket. Az egri kávésnak két leányát ismerek. Adja isten, hogy a magyart. Három veréb, hat kakuk. Meghalt feleségem, satis tarde quidem. A vígjáték rendesen házassággal végződik. Az igazi Messiás eljött. Elindul a szent Péter Rómába. Oszlik, bomlik a gond. Ha visszanéz a bús magyar. Láttam egy fát, ősapáink ültették. Csak hazáját s becsületét. Niemen, Bug s Dwina folyóján. Bécs várostól nyugatról keletre. Minap, amint Debreczenben jártam. Férjhez adnám a lyányomat. Hol jártál te Kató lányom ? Egyszer egy katonát megberotváltam. Szegény embernek születtem Gondoltam, hogy itt kaplak. Jó szerencsét egész háznép. Szép asszony az ácsné. Ki mit szeret, ha nem szép is. Boritalban vén asszonyt, stb. stb. Mint fentebb érintettem, ezek nagy része a színpadokon szerepelt vagy a felvonások közt, vagy mint férezelmény. De mutatványul legyen elég azokból, melyek közvetlen megelőzői voltak a magyar operának. Végül azonban álljon itt egy hasonló egész terjedelmében, mint amely a századunk elején élt szegény vándor színész-dalnok ábrándjait elég híven tolmácsolja. Igyunk, barátim, csendesen, Vágtat az idő sebessen, A pohár hadd kerülgessen, A pohár hadd kerülgessen. Sült lúd járjon az utczában, Uborkát tartson szájában, S ezt kiáltsa: gigágágá ! S ezt kiáltsa : gigágágá ! Az ökör sülve sétáljon, Két csípőjén kulacs álljon, Térdig a borba mászkáljon, Térdig a borba mászkáljon. Könnyitsünk szegény ászokon, Meg lehet, hogy még azokon Sírva viszen ki a rokon, Sírva viszen ki a rokon. Az alábbi három dal kezdősoraiból is felismerhető, hogy az első misztérium, a m másik kettő játékdal. Rózsaágon karácson villán ’ Csókám, csókám hogyha bagoly, Egyenes, görbe, kurta, hosszú. S most még csak egy pár szót, részint eljárásomról, melyet a népdalok feldolgozásában követtem, részint a népdalok eredetét illetőleg. * A nép villája annyi, mint vigília, vagy karácsom virrasztás.