Magyar Népegészségügyi Szemle, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-15 / 1. szám
az emberek hajlamait: az apáktól, vagy még visszamenőbb ősöktől átöröklött terheltségeket ? Ki tudhatja azt, hogy ezekkel a megismétlődő borcseppekkel nem oltják-e be gyermekeik életébe a kárhozat mérgét ? Nem ébresztik-e fel a bennük szunnyadó szörnyet, mely már apáikat romlásba vitte, s mely vagyonokat, életexistenciákat és életeket falt fel ? Ti óvó, jó anyák, vegyétek ki gyermekeitek kezéből azt a méregpoharat, mert nem tudhatjátok mivé . . . micsoda vészdagállyá dagadhatnak a benne lévő cseppek ... És ne érjen ehhez a pohárhoz a ti ajkatok se, hogy ne váljon belőle rossz példaadás gyermekeitek számára, mert miként csak tiszta erkölcsű anya képes igazán tisztán megtartani gyermekei lelkét, olyképen képes csupán az önmegtartóztatásban megacélozott anya távol tartani tőlük azt a veszedelmet, melyet ő sem enged magához közel férni Mert senki más nem képes oly nagy mértékben befolyásolni a gyermekek fogékony lelkét és annak fejlődését, mint egyedül az anya, akihez a legbensőbb érzelmi kapocs fűzi. Ám ennek az anyának meggyőző példaadásként kell gyermeke előtt állania, mert a legtöbb gyermek az anyjában — óvó nagy szeretetén keresztül — valami olyan példaadó lényt érez meg, akinek testi és lelki uralma alatt állva, később is beleolvad annak erkölcsi és lelki világába. Ezek az első, beléje rögzített gyermekkori benyomások további életében is befolyásolják erkölcsi felfogásait és jellemét. S éppen ezért kell egy lelkiismeretes anyának mindig résen lennie mert egy gyermekszem hihetetlen éberséggel tud figyelni. Ezzel mindenkor számolnia kell az anyának, és cselekedetei, szokásai mindig olyanok legyenek, hogy a benső kis bíró, saját lelkiismerete nyugodtan rámondhassa : — Ezt bátran figyelheti a gyermekem szeme ... és követheti is. Ez nem akar holmi nevelési episztola lenni. Tudom, hogy a legtöbb anya a saját szent érzése szerint vezetve, nagyobbrészt eltalálja a nevelés helyes módját, mégis van egy dolog, amiben elágazódnak a vélemények: Hogy árt-e vagy nem árt-e az alkohol ? Ez a kérdés, sajnos még a legokosabb anyákat is még mindég bizonytalanságban és tapogatódzásban találja. Ám ma már nemcsak az élet szomorú és elriasztó példái, hanem elsősorban a tudomány mutatja ki pozitíven és figyelmeztetőn, hogy még a csekély menynyiségű, de rendszeres alkoholfogyasztás is kárára van az emberi szervezetnek. Ezt nektek, anyáknak . .. főleg Nektek, kötelességtek tudó