Magyar Népegészségügyi Szemle, 1938 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-15 / 1. szám

a­ gasztaló, költői szárnyalású himnuszt, ami a fenség legújabb győ­zelmére vonatkozik és most hogy ilyen együgyű magyarázatot kaptak, kényszeredetten mosolyogtak és egyikük sem mert az ural­kodó szemébe nézni. Maga a herceg is elrejtette magát és mé­regre lobbanva a bohócra ripakodott: — Ezt be is kell bizonyítanod! — harsogta. Ha három nap alatt döntő bizonyítékot nem tudsz adni arról, hogy országomban minden ember orvos, fejedet veszted ! Mindenki elsápadt a szigorú ítélet hallatára. A bolond remegve húzta nyakába fejét, mint aki meg akar győződni, hogy az még a helyén van- e ? — majd gyorsan távozott. Másnap senki sem látta. Harmadnap hajnalban arcát nagy, vastag rongyokba bugyo­­lálva megjelent a várkapuban. Fájdalmas üvöltözését sokszorosan verték vissza a százados falak. A várőr részvétteljesen érdeklődött: — Mi bajod, bolond ? — Pokolian fáj a fogam! - ordította kínjában a ravasz tréfamester. — Oh hát csak ennyi a baj ? — mosolygott a szolgálatkész őr — hiszen ezen könnyen lehet segíteni! Legjobb szer a fájós fogra a keserű ürömcsepp. — Isten hálálja meg jóságodat! — szorította meg az őr ke­zét a bolond és írástudó lévén, az értékes tanácsot azonnal fel­jegyezte. Ekkor érkezett meg az őrség, élén a kapitánnyal. Ez tudva a bolond magas összeköttetéséről, azonnal melegen érdeklődni kezdett: Mi a bajod bolond ? Az csak bekötött arcára mutatott és eltorzult arccal ordíto­zott. A kapitány örülve, hogy a befolyásos embernek segítségére lehet, sietett tanáccsal ellátni: — Teveganajpakolás azonnal megszünteti kínjaidat! — Az Isten fizesse meg jóságod ! hálálkodott a beteg és ezt a tanácsot is gyorsan felírta magának. Sokáig gunnyasztott a kapuban. Közismert személyiség lévén, amint az udvari személyzet, a kancellárista tisztviselői, idegen követek és mások elhaladtak mel­lette, alig akadt valaki, aki ne igyekezett volna vele beszédbe elegyedni és fogfájása ellen egy-egy tanáccsal szolgálni.

Next