Magyar Népegészségügyi Szemle, 1939 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-15 / 1. szám
róla már a K.e. munkák, Dioscorides és Plinius is. Ez a hiedelem, azt hiszem a keletiek Phallus kultuszából maradt reánk, mert a földből kibúvó vöröshegyü, csupasz növény nagyon hasonlít a Phallushoz. Az indus magtalanok ma is ráfeküsznek a templomokban felállított kőphallusokra, vagy pedig megkaparják azt és porát megisszák. Az 1904-ik évi egyik előkelő orvosi lapban egy falusi orvos több ilyen a nép által alkalmazott érdekes gyógymódot közölt volt, ezek egyike a következő: A falu egyik jobbmódú paraszt férfitagját, akit azelőtt egészségesnek ismertem, egy idő óta legyengültnek találtam. Hosszas kérésemre megvizsgáltatta magát, amikor megdöbbenve tapasztaltam, hogy előrehaladott tuberkulózisban szenved s állapotát reménytelennek tartottam. Csillapíthatatlan köhögése ellen gyógyszert akartam neki rendelni, azonban kitérően azt felelte, hogy gyógyszert már néhány nap óta szed. A beteggel több ízben találkoztam, — mondja az orvos — s meglepőeve tapasztaltam, hogy a köhögés majdnem teljesen megszűnt. Emberemet két év után még jobb állapotban találtam, mint azelőtt. Hosszas kerülő úton megtudtam, hogy a beteg saját frissen kibocsátót vizeletét itta rendszeresen. Így vált érthetővé azután ajánlott gyógyszerem visszautasítása, mert hiszen az övénél olcsóbb gyógyszert, valóban nem rendelhettem volna, megfontolva a dolgot — mondja a cikk írója —■ „Ez a serum kezelés paródiájának tettszik, amennyiben a vizelet a vérsavó átszűrt terméke és így a baktériumok által termelt toxinokat is tartalmazza. Ha ez újra belekerül a szervezetbe, antitoxinokat termel, rontja a tuberkulózis bacillusok talaját s így saját termékeik okozzák a bacillusoknak a pusztítását. Hogy, hogy nem minden gyomor bírja el ezen speciális kúrát, kétséget nem szenved. De kétségbeesett reménytelen állapotban levő paraszt mindenre, még erre az erős kúrára is képes", — fejezte be cikkét az orvos. Nem sokkal később az előbb említett cikk megjelenése után egyik napilapban a következő hír jelent meg: — „A rák gyógyítása ibolyalevéllel". Újabban az a megfigyelés történt, hogy az ibolyalevélből készített tea hatása kitűnő. Ezen a kuruzslóktól eredő gyógykezelésen az emberek eleinte szánalmasan mosolyogtak, de nem lehet tréfa, mert még olyan komoly orvosi kör is, mint a londoni tudós társaság, alapos tanulmány tárgyává tette a kérdést. Gordon tanár számolt be a nagyszámú hallgatóság előtt az új gyógyító mód eddig elért eredményeiről. Végeredményben arra a tapasztalatra jutott, hogy nagyon is érdemes a kérdéssel foglalkozni.