Magyar Nőorvosok Lapja, 2008 (71. évfolyam, 1-6. szám)

2008 / 1. szám - IN MEMORIAM - Gáti István professzor (1922-2007)

IN MEMORIAM Gáti István professzor 1922-2007 Nagy veszteség érte a magyar orvostársadalmat. 85 éves korában elhunyt Dr. Gáti Ist­ván egyetemi tanár, akadémikus, a magyar szülészet és nőgyógyászat kiemelkedő egyénisége. Eltávozott közülünk a nagy klinikus, a tudós, a kiváló oktató, a nagyfor­mátumú vezető. Emberszeretete, bölcsessége, őszintesége, határozottsága, örök optimizmusa sok-sok évre példaként szolgál a magyar szülészeknek, talán minden orvosnak. Dr. Gáti István 1922. szeptember 5.-én született Bonyhádon. Családi környezetéből és szülőhelyéről magával hozta az egyszerű emberek megbecsülését, egyenes, szókimondó jellemét, a kirekesztés nélküli világszemléletét, a termé­szet és a környező világ szeretetét. A I. világháború zivataros éveit követően, 1948-ban avatták orvosdoktorrá a Pécsi Tudományegyetem orvosi karán. A Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán kezdte meg munkáját díjtalan gyakornokként. Végigjárva a ranglétrát, a díj­talan gyakornokból 1973-ban egyetemi tanár lett. Hamarosan ismertté vált kiemelkedő klinikai adottsága, betegcent­rikus magatartása, őszinte kollegialitása, segítőkészsége, egyenes emberi magatartása. Korán kitűnt a tudományhoz való affinitása és kiváló oktatói adottsága. A betegek és kollégái mellett az orvostanhallgatók kedvence lett. 1970-ben egy évet töltött a Zürichi Egyetem Nőgyógyászati Klinikájának endokrin laboratóriumában, és végleg el­kötelezte magát a szülészeti és nőgyógyászati endokrinológiával. Élete végéig, sok egyéb tudományos terület mellett, foglalkozott a humán reprodukcióval, a terhességi endokrinológiával, a lepényi elégtelenséggel. 1965-ben az orvos­­tudomány kandidátusa, majd 1975-ben doktora lett. 1976-ban Budapesten az Orvostovábbképző Intézet (később OTE, HIETE) Szülészeti Klinikájának igazgatójává ne­vezték ki. Rövid időn belül kiváló klinikát teremtett, amely másfél évtizedes munkájának eredményeképpen nemzet­közi hírű vezető intézetté nőtte ki magát. Több éven át volt az egyetem általános, majd tudományos rektorhelyettese. Tudományos munkásságának elismeréséül 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választot­ták, majd ezt követően rendes tag lett. A magyar szülészet és nőgyógyászat történetében rajta kívül mindössze egy professzornak sikerült eddig eljutnia. A MTA-n belül sosem tévesztette szem elől a szülészek érdekeinek képvisele­tét. Számos akadémiai feladatot látott el: elnöke volt a MTA Doktori Tanács kandidátusi minősítő bizottságának, az ETT Humán Reprodukciós Bizottságának, a MTA Orvos Etikai Bizottságának és tagja az Igazságügyi Bizottságnak. Hat éven át elnöke volt a Magyar Nőorvos Társaságnak és sok éven át főszerkesztője a Magyar Nőorvosok Lapjá­nak. Igazgatói feladatokat látott el az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézetnél és elnöki pozíciót töltött be a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumban. Számos kitüntetése (Érdemes orvos, Semmelweis-emlékérem stb.) mellett életműve elismeréséül a legmagasabb szakmai hivatalos kitüntetést, a Széchenyi-díjat, majd az orvoskép­zésben és továbbképzésben végzett tevékenységéért, a szülészeti és nőgyógyászati szakma politikai és közéleti mun­kásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét kapta meg. Életművének legfontosabb része - amelyre a legbüszkébb volt hogy iskolájából nyolc egyetemi tanár, tizennégy intézetvezető főorvos és harmincegy tudomá­nyosan minősített szülész-nőgyógyász került ki. Gáti professzor teljes életet élt, még a halála előtti napon is dolgozott mint a Kaáli Intézet orvosigazgatója. Tervei vol­tak, vidámnak, kiegyensúlyozottnak és egészségesnek látszott. 2007 októberében csendesen távozott közülünk. Olyan méltósággal halt meg, amilyen méltósággal élt. Kedves Professzor Úr, nyugodt békében, emlékedet a magyar orvostársadalom örökre megőrzi! Szerkesztőség Magyar Nőorvosok Lapja 71 (1) 2008.

Next