Magyar Nőorvosok Lapja, 2008 (71. évfolyam, 1-6. szám)
2008 / 1. szám - IN MEMORIAM - Gáti István professzor (1922-2007)
IN MEMORIAM Gáti István professzor 1922-2007 Nagy veszteség érte a magyar orvostársadalmat. 85 éves korában elhunyt Dr. Gáti István egyetemi tanár, akadémikus, a magyar szülészet és nőgyógyászat kiemelkedő egyénisége. Eltávozott közülünk a nagy klinikus, a tudós, a kiváló oktató, a nagyformátumú vezető. Emberszeretete, bölcsessége, őszintesége, határozottsága, örök optimizmusa sok-sok évre példaként szolgál a magyar szülészeknek, talán minden orvosnak. Dr. Gáti István 1922. szeptember 5.-én született Bonyhádon. Családi környezetéből és szülőhelyéről magával hozta az egyszerű emberek megbecsülését, egyenes, szókimondó jellemét, a kirekesztés nélküli világszemléletét, a természet és a környező világ szeretetét. A I. világháború zivataros éveit követően, 1948-ban avatták orvosdoktorrá a Pécsi Tudományegyetem orvosi karán. A Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán kezdte meg munkáját díjtalan gyakornokként. Végigjárva a ranglétrát, a díjtalan gyakornokból 1973-ban egyetemi tanár lett. Hamarosan ismertté vált kiemelkedő klinikai adottsága, betegcentrikus magatartása, őszinte kollegialitása, segítőkészsége, egyenes emberi magatartása. Korán kitűnt a tudományhoz való affinitása és kiváló oktatói adottsága. A betegek és kollégái mellett az orvostanhallgatók kedvence lett. 1970-ben egy évet töltött a Zürichi Egyetem Nőgyógyászati Klinikájának endokrin laboratóriumában, és végleg elkötelezte magát a szülészeti és nőgyógyászati endokrinológiával. Élete végéig, sok egyéb tudományos terület mellett, foglalkozott a humán reprodukcióval, a terhességi endokrinológiával, a lepényi elégtelenséggel. 1965-ben az orvostudomány kandidátusa, majd 1975-ben doktora lett. 1976-ban Budapesten az Orvostovábbképző Intézet (később OTE, HIETE) Szülészeti Klinikájának igazgatójává nevezték ki. Rövid időn belül kiváló klinikát teremtett, amely másfél évtizedes munkájának eredményeképpen nemzetközi hírű vezető intézetté nőtte ki magát. Több éven át volt az egyetem általános, majd tudományos rektorhelyettese. Tudományos munkásságának elismeréséül 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, majd ezt követően rendes tag lett. A magyar szülészet és nőgyógyászat történetében rajta kívül mindössze egy professzornak sikerült eddig eljutnia. A MTA-n belül sosem tévesztette szem elől a szülészek érdekeinek képviseletét. Számos akadémiai feladatot látott el: elnöke volt a MTA Doktori Tanács kandidátusi minősítő bizottságának, az ETT Humán Reprodukciós Bizottságának, a MTA Orvos Etikai Bizottságának és tagja az Igazságügyi Bizottságnak. Hat éven át elnöke volt a Magyar Nőorvos Társaságnak és sok éven át főszerkesztője a Magyar Nőorvosok Lapjának. Igazgatói feladatokat látott el az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézetnél és elnöki pozíciót töltött be a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumban. Számos kitüntetése (Érdemes orvos, Semmelweis-emlékérem stb.) mellett életműve elismeréséül a legmagasabb szakmai hivatalos kitüntetést, a Széchenyi-díjat, majd az orvosképzésben és továbbképzésben végzett tevékenységéért, a szülészeti és nőgyógyászati szakma politikai és közéleti munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét kapta meg. Életművének legfontosabb része - amelyre a legbüszkébb volt hogy iskolájából nyolc egyetemi tanár, tizennégy intézetvezető főorvos és harmincegy tudományosan minősített szülész-nőgyógyász került ki. Gáti professzor teljes életet élt, még a halála előtti napon is dolgozott mint a Kaáli Intézet orvosigazgatója. Tervei voltak, vidámnak, kiegyensúlyozottnak és egészségesnek látszott. 2007 októberében csendesen távozott közülünk. Olyan méltósággal halt meg, amilyen méltósággal élt. Kedves Professzor Úr, nyugodt békében, emlékedet a magyar orvostársadalom örökre megőrzi! Szerkesztőség Magyar Nőorvosok Lapja 71 (1) 2008.