Magyar Nyelv – 49. évfolyam – 1953.

Lakó György: I. V. Sztálin

MAGYAR NYELV XLIX. ÉVF. 1953. OKTÓBER 1—2. SZÁM 1953. március 5-én meghalt Joszif Visszárionovics Sztálin, a szovjet nép nagy vezére. Halála gyászba borította a nagy Szovjetunió népét, a béke­szerető emberek száz meg százmillióit, az egész haladó emberiséget. A szo­cializmus útjára lépett dolgozó magyar nép is megrendülten gyászolja Sztálin elvtársat, akinek felszabadulásunkat, békénket, országunk nagyszerű fejlő­dését és jövőnk ragyogó távlatait köszönhetjük. Sztálin halálával a tudományt is nagy veszteség érte. Különösen mi, magyar nyelvészek, nagy hálával gondolunk vissza Sztálinra, aki sorsdöntő közbelépésével nemcsak a szovjet, hanem a magyar nyelvtudományt is kivezette a tudományunkat megsemmisítéssel fenyegető marxizmus zsák­utcájából. Sztálin visszaadta hitünket a nyelvészetben, mint tudományban, s ezzel visszaadta életünk fő értelmét és célját. A felszabadulás utáni magyar nyelvtudományra ólomsúlyként neheze­dett a ránk erőszakolt marxizmus: előre nem látott akadályt gördített munkás­ságunk útjába, fejlődésünket lehetetlenné tette, a levegő egyre nehezebbé, fojtóbbá vált körülöttünk, s hovatovább többen odajutottunk, hogy tudo­mányunknak, tudományos munkásságunknak alig-alig láttuk értelmét és célját. Sztálin azonban „Marxizmus és nyelvtudomány" című művében (1950.) leleplezte a marxizmust, mint a nyelvi tényekkel teljesen ellenkező, tudomány­talan, nem-marxista nyelvészeti irányzatot. Kimutatta, hogy a marxizmus alaptételei egytől-egyig tarthatatlanok. Műveinek a megjelenése véget vetett a magyar nyelvtudomány terén is évekig uralkodó arakcsejevi rendszernek. Mindezzel Sztálin mintegy második felszabadulást hozott nekünk, magyar nyelvészeknek, akik a marrizmus tanaiban kezdettől fogva a legnagyobb mértékben kételkedtünk, s képtelenek lettünk volna arra, hogy tudomá­nyunkat a marrizmus alapján tovább műveljük. De Sztálinnak a nyelvtudomány terén szerzett érdeme korántsem merül ki a marxizmus cáfolatában. Sztálin nemcsak a fejlődés gátját hárította el a nyelvtudomány útjából, hanem egyben tisztázta a nyelvtudomány legfőbb kérdéseit, s megmutatta azt az utat, amelyen haladnunk kell, ha tudomá­nyunkat továbbfejleszteni és újabb felismerésekkel gazdagítani akarjuk. Amikor kimutatta a nyelv felépítmény- és osztályjellegéről szóló tanítás helytelenségét, ugyanakkor — tudományunk történetében elsőnek — kijelölte a nyelvnek mint társadalmi jelenségnek a többi társadalmi jelenség között elfoglalt helyét. Megvilágította a nyelv legjellemzőbb ismertető jeleit, s meg­határozta a nyelvet mint az emberek érintkezésének eszközét, amely mindig egységes és közös a társadalom számára. Tisztázta a marxizmusnak a nyelv-­ ­ Magyar Nyelv XLIX. 1—2.

Next