Magyar Nyelv – 79. évfolyam – 1983.
Lőrincze Lajos: Kodály Zoltán és a magyar nyelv
MAGYAR NYELV LXXIX. ÉVF. 1983. SZEPTEMBER 3. SZÁM A Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia Anyanyelvi Bizottsága 1982. október 20-án Kodály Zoltán születésének centenáriumára emlékülést rendezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában. Benkő Loránd elnöki megnyitója után Lőrincze Lajos ,,Kodály Zoltán és a magyar nyelv", Vargyas Lajos ,,Kodály Zoltán a tudós és tudós-nevelő" címen tartott előadást, majd az egyetem Bartók Béla énekkara Baross Gábor vezetésével Kodály-műveket adott elő. A következő két közlemény a megemlékező előadásokat tartalmazza. Kodály Zoltán és a magyar nyelv . Negyvenöt évvel ezelőtt, 1937. december 9-én tartotta meg KODÁLY ZOLTÁN a ,,Magyar kiejtés romlásá"-ról szóló nevezetes előadását a Kollégium volt tagjai szövetségének közgyűlésén. Ebben az előadásban, melyet Kodály ,,riadó "-jaként is szoktunk emlegetni, s amely több alkalommal meg is jelent (először a Szövetség 1936—37. évi Évkönyvében, majd ,,A jó magyar ejtés aktái" című kötetben, 1941-ben, továbbá a Kodály különféle írásait összefoglaló Visszatekintés című kötetben, 1964-ben), bemutatja kiejtésünk általa észlelt romlásának tüneteit, számba veszi a romlást előidéző okokat, s javaslatot tesz a feladatokra nézve is, mit kellene tennie a tudományos kutatásnak, az iskolai oktatásnak, az egész népre kiható nyelvi nevelésnek. Kodály gondolatai ma már jelen vannak, termékenyítő erővel hatnak életünkben, nyelvművelő munkánkban. Több gondolatát szállóigeként idézzük, emlegetjük. Azt például, amelyben szárnyaló szavakkal ecsetelte, milyen lényeges vonása egy nyelvnek a betűvel le nem írható, csak füllel hallható része. „Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük. Minden nyelvnek megvan a maga hangszíne, tempója, ritmusa, dallama, egyszóval zenéje. A magyarét egyre többen fújják hamisan." Kiadója után Kodály szinte egyenlő arányban osztotta meg idejét s erejét a magyar zene nyelvének s a magyar nyelv zenéjének gondjai között. Nem volt nyelvész. Más szempontból, magasabb szintről szemlélte nyelvünket: népben, nemzetben gondolkodott. Méltó és méltányos hát, ha mesterünkre — születésének századik évfordulóján — mi is megemlékezünk. 2. Talán nem leszek ünneprontó, ha ezt az ünnepi alkalmat Kodály egykori fogadtatásával kezdem, amely — enyhe szót használva — nem volt egyértelműen elismerő. De úgy gondolom, hogy Kodály szelleme, egyénisége nem.