Magyar Nyelv – 95. évfolyam – 1999.

1. szám - Sebestyén Árpád: Egy nyelvészeti tartozásunk – tudománytörténeti háttérrel

MAGYAR NYELV XCV. ÉVF. 1999. MÁRCIUS 1. SZÁM Egy nyelvészeti tartozásunk — tudománytörténeti háttérrel* (Gondolatok egy magyar népnyelvi hangtárról) Mindenekelőtt köszönetet mondok a megtisztelő felkérésért, hogy mostani köz­gyűlésünkön felszólalhatok. De mindjárt mentegetőznöm is kell, hogy az ilyenkor szoká­sos fontos elméleti, tudományos kérdés helyett a meghívóban jelzett gyakorlati gonddal hozakodom elő. Mentségem lehetne a nyelvjáráskutatáshoz való kötődésem: Csűry Bá­lint földijeként a szatmári Szamoshátról érkezve lettem Debrecenben Bárczi Géza hall­gatója, ahol már elsőéves koromban bekapcsolódtam az Új magyar táj­szótár adatgyűjté­sébe, másodéves koromban megjelent első nyelvjárási szöveggyűjtésem. Bárcziék Pestre távozása után Kálmán Bélánál írtam szakdolgozatomat, szülőfalum földrajzi neveinek feldolgozását, és azóta is vissza-visszatérek a vidék nyelvének kutatásához. Mégsem ez van tárgyválasztásom hátterében, hanem két, viszonylag friss esemény. Az első egy augusztus végi értesítés arról, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetében elkészült a Budapesti Szociolingvisztikai Interjúk (BUSZI) magnetofonos adattárának első digitalizált feldolgozása: egy interjú hanganyagát és kódolt átiratait tartalmazó CD­ROM, amelyet némi pénz átutalása fejében az oktatási intézetek kutatási és oktatási célokra megrendelhetnek. A hírnek őszintén megörültem. Magam ugyan már aligha fo­gok az interneten szörfözve belebotlani ebbe az anyagba, de el kell ismerni: ez a jövő útja, a számítógépes lehetőségeket a tudomány érdekében a hozzáértőknek ki kell hasz­nálniuk. (Egy OTKA Hírlevélből azt is megtudtam, hogy a téma 1998—2001-ben mint­egy négy milliós támogatásban részesül, ami további feldolgozásokat tesz lehetővé.­ A fenti értesüléssel csaknem egyszerre került kezembe egy másik irat; ugyanannak az intézetnek egy nyugalmazott munkatársa OTKA-támogatásért folyamodik az intézet magnetofonos nyelvjárási hangfelvételeinek CD-lemezre vitele céljából. Mint az indok­lásból megtudhatjuk: „Az MTA Nyelvtudományi Intézetében az 1960-as évektől napja­inkig mintegy 800—1000 órányi hangfelvétel gyűlt össze, nagyrészt A magyar nyelvjá­rások atlaszának terepmunkálatai során... Nyilvánvaló, hogy az adattárolás igen nagy veszélyekkel jár, mert az idő előrehaladtával nemcsak minőségromlás következik be, de a teljes megsemmisülés veszélye is fönnáll. Éppen ezért sürgősen el kell kezdenünk az anyagnak korszerű adathordozóra való átvitelét..." (OTKA T-030123. kódjelű pályázat). Bizonyára felelőtlen demagógia lenne tőlem, ha most azt kérdezném: felelős gaz­dája volt-e az intézet évtizedeken keresztül ennek a hatalmas mennyiségű, pótolhatatlan . Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1998. december 8-i közgyűlésén.

Next