Magyar Nyelv – 96. évfolyam – 2000.
1. szám - Gósy Mária: Állandóság és változás a beszédben
vissza. Már egyetlen szó ejtésében is óriási különbségeket tapasztalunk, ha összevetjük a gyermek és a felnőtt artikulációjáról készült hangszínképeket (1. ábra). A hangzás egyértelmű különbsége ellenére azonban a szó (az ábrán a csizma) mégis azonosítható, érthető marad, vagyis a konstans tényezők jelentősebbek az eltéréseknél. Az ábrán szereplő két ejtésről készült hangszínképek a teljes frekvenciatartományban eltéréseket mutatnak, ha azonban az egyes beszédhangokra jellemző akusztikai adatokat vetjük össze, már jóval nagyobb mértékű hasonlóságokat, illetőleg azonosságokat látunk. Az [i] magánhangzóra kapott első két formáns értéke a hároméves kisfiú ejtésében 400 Hz és 2700 Hz, a felnőtt férfi ejtésében pedig 300 Hz és 2400 Hz. A szóvégi [o] magánhangzó formánsértékei a gyermeknél 650 Hz és 1200 Hz, a felnőtt ejtésében pedig 580 Hz és 980 Hz. Ha a formánsértékek egymáshoz való viszonyát is elemezzük, a hasonlóság még nagyobb, vagyis az ún. invariáns tényezők — amelyek az észlelést és a megértést biztosítják — egyértelműen kimutathatók. Az anyanyelv-elsajátítás befejeződésével hosszú évtizedeken át az artikulációs mozgások állandósulni látszanak. A felnőttek artikulációs mozgásaiban (ugyanazon személy esetében) lényeges eltéréseket általában nem tapasztalunk. A beszédprodukció — a hangzás alapján — látszólag változatlan. A kísérleti adatok azonban arra utalnak, hogy a kommunikációnkban domináló beszédmegértés elfedi az időben lassan változó artikulációs különbségek akusztikai következményeit. Ez azt jelenti, hogy hosszú éveken át nem „halljuk" a beszéd hangzásának módosulását, változását sem ugyanazon beszélő, sem mások ejtésében. Ennek hasonló okai vannak, mint a gyermek és a felnőtt ejtésében szemléltetett változás és állandóság egysége. Noha a felsőbb frekvenciatartomány bizonyos elemei egyértelműen különböznek az évtizedek elteltével, csökken az elemek intenzitása; a beszédhangokra, azok kapcsolataira jellemző akusztikai szerkezet azonban változatlan (vö. részletesebben GÓSY MÁRIA: A beszéd akusztikai szerkezetének állandóságáról. In: Nyelv, nyelvész, társadalom. Emlékkönyv Szépe György 65. születésnapjára barátaitól, kollégáitól, tanítványaitól. II. Keraban Könyvkiadó, JPTE, Pécs, 1996. 66—75). 1. ábra Hároméves gyermek (bal oldal) és felnőtt férfi (jobb oldal) ejtéséről készült hangszínkép (a csizma szóról)