Magyar Nyelvőr – 5. évfolyam – 1876.
Idő, év, evez. Simonyi Zsigmond
Sslegjelenik. MAGYAR SZERKESZTŐ minden hónap la fVTI V HR KIADÓ HIVATAL 15-én ÍNI VILIY UJA. Budapest. három ivnyi SZERKESZTI II. k(T. FŐ-ut CZa. tartalommal. SZARVAS GÁBOR. 57'58 V. kötet. 1876. JANUAR 15. I. filcet. IDŐ. ÉV. EVEZ. „Időt" jelentő szavak rendesen mozgást jelentő gyökérből származnak. Ezen az észleleten alapszik az a magyarázat, melyet Budenz Ny. IV. 57. az ipad, évad szóról ad. Az ott idézett finn kausi-n kívül említhető például a szanszkrit járus „iuő", mely szó szerint menést, járást tesz (Curtius, Et. 522. sz.). A latin aevum „kor" sa görög auór „életkor, idő" szavakat szintén menést jelentő gyökérből magyarázzák (u. o.). — Innen kiindulva, kisértsük meg néhány ugor szónak magyarázatát adni. Mindenek előtt a magyar idő ötlik szemünkbe. Ez a szó véleményem szerint azon ugor jsgs' gyökérből fejthető meg, melyet legegyszerűbb alakban a magyar (/o), vogul, osztják őrzött meg, a többi ugor nyelv csak tovább képezve különféle képzőkkel (1. Budenz ossz. szót. 176. sz.). Idő a régibb nyelvben még megőrizte a szókezdőt és jede, jede alakban mutatkozik (Ny. III. ig4). Idő e szerint egyszerűen igenév ; töve az ugor jsgs- (jő) ige, még pedig tartósságot jelölő -d képzővel, mely itt nagyon is helyén van s az ivad szóban is megjelenik. Idő tehát eredeti *jegedő-féle alakból hangtanilag egészen úgy fejlődött, mint híd az eredeti * kogodó-ból (Budenz szerint, 1. össz. szót. 124. sz.), csak hogy amabban még megvan a névszóképző is, melyet a híd szó elvesztett. Szintén ez a gyökér szolgáltathatta a finn ikán kor, életidő, határtalan idő11 szót is. Ez tehát épen olyan képzőtelen névszó volna, amilyen ugyancsak a finnben joke(am. jó „fluvius") az ugor„ga „fluere" igéből. Alkává „lassú, unalmas" olyan képzés, mint verevá „véres" a vere ti. NYELVŐR. V. 1