Magyar Nyelvőr – 5. évfolyam – 1876.
Idő, év, evez. Simonyi Zsigmond
,.Ev" a finnben Unosi (te vuote* vuode). Ezt és a zűrjén vo „annus" szót Bud. Szóegy. 793. az idő, ildőhöz csatolta. Ez ellen több ok szól: 1) A hangrendi külömbség ; ez még nem bizonyult ugyan a hasonlításnál elengedhetetlen kelléknek, de a „Magyar-ugor szótár"-ban már sokkal inkább el van kerülve, mint a régibb szóegyeztetésekben. 2) Az időnek kimutatható régibb jödő, jede alakjainak szókezdő j-je. 3) Az idő szónak föntebb adott magyarázata. 4) Az a körülmény, hogy a finn vuote (melynek képzése egészen olyan, mint kausi, kaute-é) mégis alig választható el azon mozgást jelentő * vuo- igétől, mely tisztán kiválik a következő finn szavakból: vuo-lta- „Ömleni, áradni" (az öszszetett momentán -Ita- képzővel, mint paina-kapuha-lla); vuo-ta- „folyni" (azon közömbös-értékű továbbképzővel, melyet Budenz Szót. 158. ) a finn jouta- igében is fölvesz); vuo „folyó" (képzője lappang vagy nincs, v. ö. f.joke); vuolas „bőven ömlő, bő" (* vuolasa, úgy képezve vuo-hó\ mint tj'olas „munkás" tjo-ho); vuokse „ár, áradás" (olyan képzés, mint koske- Bud. Szót. 75. 1.). — Továbbá a zürj. vo „annus" is jól összefér a zürj. vo- volt- „venio" s a votj. vu- „kommen" szavakkal. — Még (néhány más finn és zürjén szón kivül) ugyanezen forrásra vihető vissza a vogul vajl- „menni", úgy hogy közös ugor tőnek Pvg„- vehető. Térjünk most vissza a mi jsgr igénkhez, mely a magyarban jőve-jöve-vény, jőni) alakot öltött. Talán nem lesz túlságos merészség ehhez csatolni az eve szót is (frequ. ^-vel mint Öntö%, hinteq). Szókezdő nagyon gyakran elvész a magyarban, ámbár ez által többnyire (de nem mindig) i- színezetet nyer a megmaradt magánhangzó. A jelentés dolgában alig lehet ez összeállítás ellen kifogást tenni, ha megemlítjük, hogy az indogermán rémus, sperixór, ruodar stb. szavak szintén egy mozgást jelentő ar gyökérből származnak; s ha tekintetbe veszszük az evezést jelentő finn, osztják és vátják szavaknak alább megkísértett magyarázatát. — Ehhez járul még az evics kél ige olyan halmozott frequentativ képzéssel, mint fujicská(l), faricská(l) Ny. III. 178, sz apicskál Ny. II. 276., kapricskál Ny. IV. 142., tapicskál Vadr. 398., lubicskol, tarückényi Ny. IV. 566. Bud. Szóegy. 845. az eve szót a finn sor/fa-val és osztják tovott-tal állítja egybe; mind a kettő a. m. evezni. De