Magyar Nyelvőr – 10. évfolyam – 1881.

Szarvas Gábor. A névmagyarosítás kérdése

nevében csak a Wenckheimek, Degenfeldek, Festeticsek, Keglevicsek, Rudicsek, Latinovicsok, Trefortok, Paulerek, Ráthok, Kammermayerek sat. sat. beszéljenek. S ha ehhez még tekintetbe vesszük, hogy mily nagy azon polgár­társaink száma, a­kik még névre és nyelvre nézve idege­nek, de testtel-lélekkel magyarok s a­kik e kettőre nézve is azon vannak, hogy magyarok legyenek, akkor csakugyan nincs okunk a miatt panaszkodni, hogy pusztulunk, veszünk. De nem ez az, a­mit voltakép mondani akarunk. Azt akarjuk mondani, hogy azok a polgártársaink, a­kik szívvel vagy ajkkal vagy mind a kettővel magyarok s névvel is azok kívánnak lenni, legyenek rajta, hogy névvel is valóban igaz magyarok legyenek. Mert az eddigi névvál­toztatások jó része épen nem mondható igaz magyarnak. Nyelvünkkel közös bajban siütödnek; mind a kettőnek egy a betegsége: a germanizmus és neologizmus. Nézzük a magyar családnevek főbb osztályait. Az elnevezés alapjául is valamely szellemi vagy testi tulajdonság szolgált: Jó, Jámbor, Istenes, Bátor, Szemes, Ravasz, Hosszú, Kis, Nagy, Vastag, Kövér, Vékony, Fekete, Vörös, Barna, Szőke, Kondor, Göndör, Vállas, Melles, Sánta sat. Ebbe az osztályba tartoznak nagyobbrészt azok a régi magyar nevek, a­melyeknek származását megfejteni nem, legföljebb némelyikének csak sejteni tudjuk : Bacsó, Balló — Ball­a, Bedö, Bende, Ben­kő — Ben­ke, Bod — Bodó — Boda — Bodaj, Csató, Csekő, Kandó — Kanda, Kanyó — Kanya, Kende, Kont, Garzó — Turzó — Gonda sat. 2) Nemzetiség és foglalkozás: Német, Török, Görög, Orosz, Lengyel, Cseh, Rácz, Horvát, Szűcs, Szabó, Molnár, Hegedű­s, Dobos, Pap, Kántor, Kertész, Csordás, Szántó sat. 3) Keresztnév és származás: Antal, Bertalan, Diénes, Gáspár, Márton, Sándor, Pá­lfi, Péter­fi, Jak­ab­fi, Jánosfi, Dezsőfi sat. 4) Hely és helység: Mezei, Erdei, Vizi, Mocsári, Szikszai, Makai, Kállai, Jászai, Győri, Földvári, A­b­o­n­y­i, V­e­c­s­e­i sat.

Next