Magyar Nyelvőr – 10. évfolyam – 1881.
Szarvas Gábor. A névmagyarosítás kérdése
nevében csak a Wenckheimek, Degenfeldek, Festeticsek, Keglevicsek, Rudicsek, Latinovicsok, Trefortok, Paulerek, Ráthok, Kammermayerek sat. sat. beszéljenek. S ha ehhez még tekintetbe vesszük, hogy mily nagy azon polgártársaink száma, akik még névre és nyelvre nézve idegenek, de testtel-lélekkel magyarok s akik e kettőre nézve is azon vannak, hogy magyarok legyenek, akkor csakugyan nincs okunk a miatt panaszkodni, hogy pusztulunk, veszünk. De nem ez az, amit voltakép mondani akarunk. Azt akarjuk mondani, hogy azok a polgártársaink, akik szívvel vagy ajkkal vagy mind a kettővel magyarok s névvel is azok kívánnak lenni, legyenek rajta, hogy névvel is valóban igaz magyarok legyenek. Mert az eddigi névváltoztatások jó része épen nem mondható igaz magyarnak. Nyelvünkkel közös bajban siütödnek; mind a kettőnek egy a betegsége: a germanizmus és neologizmus. Nézzük a magyar családnevek főbb osztályait. Az elnevezés alapjául is valamely szellemi vagy testi tulajdonság szolgált: Jó, Jámbor, Istenes, Bátor, Szemes, Ravasz, Hosszú, Kis, Nagy, Vastag, Kövér, Vékony, Fekete, Vörös, Barna, Szőke, Kondor, Göndör, Vállas, Melles, Sánta sat. Ebbe az osztályba tartoznak nagyobbrészt azok a régi magyar nevek, amelyeknek származását megfejteni nem, legföljebb némelyikének csak sejteni tudjuk : Bacsó, Balló — Balla, Bedö, Bende, Benkő — Benke, Bod — Bodó — Boda — Bodaj, Csató, Csekő, Kandó — Kanda, Kanyó — Kanya, Kende, Kont, Garzó — Turzó — Gonda sat. 2) Nemzetiség és foglalkozás: Német, Török, Görög, Orosz, Lengyel, Cseh, Rácz, Horvát, Szűcs, Szabó, Molnár, Hegedűs, Dobos, Pap, Kántor, Kertész, Csordás, Szántó sat. 3) Keresztnév és származás: Antal, Bertalan, Diénes, Gáspár, Márton, Sándor, Pálfi, Péterfi, Jakabfi, Jánosfi, Dezsőfi sat. 4) Hely és helység: Mezei, Erdei, Vizi, Mocsári, Szikszai, Makai, Kállai, Jászai, Győri, Földvári, Abonyi, Vecsei sat.