Magyar Nyelvőr – 17. évfolyam – 1888.

Értekezések - Szinnyei József: A birtokos személyragozásról

Megjelenik minden hónap 15-én három ívnyi tartalommal. MAGYAR N­YELVŐR SZIJl­KRSZTI SZARVAS GÁBO­RVII. kötet. 1888. JANUÁR 15. Szerkesztő s kiadó hivatal Budapest VI. Bulyovszky­ucca 6. sz. I. füzet. A BIRTOKOS SZEMÉLYRAGOZÁSRÓL. (Akadémiai székfoglaló.) I. Ismeretes a magyar nyelvnek azon sajátsága, hogy a birtokviszony kifejezésénél a birtokos személyét megjelöli a birtokon. Nemkülönben tudvalévő dolog az is, hogy a birtok­nak többség­ét szintén kifejezi. Első és második személyű birtokosra (illetőleg birtokosokra) mutató személyragunk egy-egy van f-m, -d, -nk, -tok, -fék, -tök) , ellenben harmadik személyü birtokos (illetőleg birtokosok), valamint a birtok többségének jelölésére többféle jellel rendelkezik a nyelv. Az iskolai grammatikák azt tanítják, hogy a 3. szemé­lyű birtokos személyragjai az egyes számban : -a, -e vagy -ja, je, a többes számban : -ok, -ők vagy -jok, -jök (-uk, -ok v. -juk, -jilk); a birtok többségének jelei pedig: -i, -ai, -ei és -jai, -jei. Mai nyelvtudatunk szerint csakugyan így áll a dolog, s az iskolában be is érhetjük ezen tény constatálásá­val; legföljebb még azt tehetjük hozzá, — a­mennyire meg­állapítható, — hogy az egy célra szolgáló jelek közül milyen jellemű szavakhoz járul az egyik, milyen jelleműek­hez a másik. Azonban a nyelvtudománynak ennyi nem elég. A tudo­mány nem érheti be a tényeknek, jelenségeknek egyszerű constatálásával, hanem tudni akarja mindennek a miértjét is. A jelen esetben is vallatóra fogja at nyelvet, hogy miért van ez a többféleség. Kezdettől fogva megvoltak-e ezen egy célra szolgáló, de alakilag különböző jelek? Miből és hogyan keletkeztek ? Külön-külön tőről fakadtak-e, vagy talán az egyik a másikból lett ? A vallatóra fogott magyar nyelv azt válaszolja ezen k­ér-I­ I. NYELVŐR. XVII.

Next