Magyar Nyelvőr – 19. évfolyam – 1890.

Értekezések - Szinnyei József: Szómagyarázatok

Megjelenik minden hónap 15-ikén három ívnyi tartalommal. MAGYAR Szerkesztő NYELVŐR s kiadó hivatal Budapest VI. Bulyovssky­ucca 6. sz. XIX. kötet. 1890. JANUÁR 15 I. füzet. SZARVAS GÁBOR: SZÓMAGYARÁZATOK. Leány. A nemzetségi nevek legnagyobb részének ismerjük az eredetét; többnyire a közös ugor szókincshez tartoznak, csak egynehányat vettünk át idegen nyelvből. Vájjon a leány eredeti szó-e, vagy idegen ? A szónak hangalakjában föltűnő, hogy a hangrend törvényé­vel ellenkezik, mert első tagja magas­, a második pedig mélyhangú. Ez oly jelenség, mely magyarázatot követel. A magyarázat pedig háromféle lehet: vagy idegen eredetű a szó, vagy összetétel, vagy pedig valami hangváltozás ment benne végbe, s úgy csapott át az egyik szótag magánhangzója a másik hangsorba. Vizsgáljuk rendre e három lehetőséget. Idegen szó-e? Nincsen benne lehetetlenség, mert vannak a családi és rokonsági elnevezések között idegen eredetűek is, mint pl. maga a család, aztán déd, koma, unoka (szláv szavak), néne (szláv vagy török), sógor (német). De, mint mondtam, a nemzet­ségi elnevezések legnagyobb része a magyar nyelv eredeti szó­kincséhez tartozik ; így pl. az anya (anyó, anyós), apa (apó, após), atya, asszony, angy, férj, fiú, gyermek, ifjú, ip, meny, napa, nő, Öcs, ős, rokon, vö mind ugor szavak. Valószínű tehát, hogy a leány szó is ugor és nem idegen eredetű; annál is valószínűbb, minthogy tudtommal azon nyelvek közül, melyekből szavakat vettünk át, egyben sincs olyan szó, melyet a magyar leány eredeti­jének lehetne tekinteni. A második lehetőség az, hogy a leány szó összetétel. Az összetételek részint teljesen világosak, részint félig, részint egészen elhomályosultak. A teljesen világos összetételekben az alkotó részek magánhangzói tudvalevőleg nem szoktak egymáshoz illeszkedni, pl. fej­fa, kertajtó, könyvárus. — A félig elhomályosult összetételek­­ ig NYKt.VÖR. XIX. 1

Next