Magyar Nyelvőr – 30. évfolyam – 1901.

Értekezések - Kulcsár Endre: Magyar nyelvművészek

Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapest, NewYork palota. XXX. kötet. 1901. Január 15. I. füzet. MAGYAR NYELVŐR. Megjelenik minden hónap 15-én három ívnyi terjedelemben. Szerkeszti SIMONYI ZSIGMOND MAGYAR NYELVMŰVÉSZEK. Faludi Ferenc. Faludi előtt mintegy száz évvel már Pázmánynak is nagy oka volt arra, hogy a magyar nyelv szavajárását megkülönböz­tesse a latinétól. Az ő intő szava az első vészkiáltás nyelvünkért. Tán csak puszta sejtelemből csendült föl, el is hangzott észre­vétlenül. Ha mégis megengedjük, hogy egyik-másik tollforgatónak megütötte a fülét, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy alaposan félre is értették. A nyelv tisztaságát pár szitkokban keresték. Balásfi, Pósaházi és társaik megköpködött markukban már doron­got forgatnak toll helyett. Pázmány is úgy járt tehát, mint minden nagy ember: a jelességeit megbámulták, a hibáit követték. Ez azonban a kisebbik baj volt, nagyobb is következett. A hitviták lezajlása után Róma — legalább szellemével — az irodalom terén is győztes maradt. Régi hívei közül sokat vissza­hódított ; műveltségének félezredes nyomása alól még azok se bírtak szabadulni, kik egyéb bilincseit végkép lerázták volt magukról. Egyetlen egy tudós akadt, aki nemzeti művelődést sürgetett, azt is elhallgattatták. Ellenben sok gyönge főt megszédített Greleji Katona. E nagy tudós a művelődés eszközeit tekintve nagyobb tisztelője volt Rómának, mint előtte maga Pázmány. (A don egy­szerűségével és szárazságával, mint egykor Alvinczi, mintha megvetését fejezné ki mindennemű külső ékesség iránt. Nagy igazságainak belső erejével akart győzedelmeskedni, mikor a nagy közönség tekintete még a külsőségekhez is nagyon tapadt. Az iskolázott eszű közép és felső osztályt tartja népének, mely előtt vallásától megválva még szent a római világ hagyománya. A tanu­latlan köznéppel gáncsolódik; művelődésében hanyatlást sejt s írótársait is mintegy elriasztja a népies magyarosságtól. Sajnálja ugyan, hogy deák betűkkel írnak magyarul, de megszólja kor­társait, hogy »senki a szóknak tulajdonságikat fel nem keresi, sem azokat a több nyelvekhez és ezen nyelvbéli hasonló szóló-MAGYAR NYELVŐR. XXX.

Next