Magyar Nyelvőr – 34. évfolyam – 1905.
Értekezések - Kertész Manó: Analógia a mondatszerkesztésben
Megjelenik minden hónap 15-én a nagy vonatat kitért. Szerkesztőségét kiadó hivatal Budapsat IV. Farenai-Jonai-part 17, XXXIV. kötet. 1905. Január 15. I. főzet. MAGYAR NYELVŐR. Szerkeszti SIMÓÍYI ZSIGMOM) AZ IKES RAGOZÁS TÖRTÉNETE. Mióta — száz évvel ezelőtt — Révai és társai föltámasztották a külön ikes ragozást, ez a maiglan is vitás kérdés egész irodalmat termett.* A kérdést többnyire a nyelvművelés szempontjából tárgyalták, azért fajult el a vita sokszor elkeseredett, személyeskedő háborúvá s még máig se jutott egészen dűlőre. De minket, nyelvészekül, különösen a nyelvélet, a nyelvfejlődés szempontjából érdekel mint a nyelvbeli változásoknak egy rendkívül érdekes és tanulságos példája, és még a másik, a nyelvművelést illető oldala is főleg elméleti szempontból érdekel, hogy t. i. mennyiben volt igaza az iskolának s az irodalomnak, mikor a régi ragozást fölélesztette s a hozzá való alkalmazkodást mindenkitől megkövetelte. A kérdésnek tehát két oldala van, mely bizonyos fokig független egymástól. Egyik — mondjuk a történelmi oldala — az, vájjon ha a mai élőbeszédben nincs is határozottan fönntartva a külön ikes ragozás, megvolt-e a régibb nyelvben, mi célra és hogyan keletkezett, és hogyan mosódott el ismét, végre mennyiben és hogyan használja a mai népnyelv ? A kérdésnek másik, gyakorlati oldala: vájjon lehetséges-e és mennyiben lehetséges a mai nyelvszokást határozott szabályokba összefoglalni s ezeket az irodalmi nyelvnek követendő zsinórmértékül átadni ? Foglalkozzunk az elsorolt feladatokkal egyenkint, főleg a történeti fejlődést vizsgálva s azokat a tényezőket elemezve, melyek lassanként aláásták az ikes ragozást. I. Következetesség a régi nyelvben. Megvolt-e határozottan különböztetve egymástól az ikes és iktelen ragozás a régi nyelvben ? Erre a kérdésre Révaival * Magam is foglalkoztam vele az Egy. Philol. Közlöny 11. évfolyamában 1887. s már ott összeállítottam egy csomó nyelvtörténeti adatot s az egész kérdésre vonatkozó irodalmat (ezt A Magyar Nyelv c. kézikönyvemben is). MAGYAR NYELVŐR. XXXIV. 1