Magyar Nyelvőr – 35. évfolyam – 1906.
Értekezések - Simonyi Zsigmond: A Székelyudvarhelyi kódex
Igen érdekes az a bejegyzés, melyet Judit könyvének végén olvasunk: »Ymé azerthen zerető hvgom nvythody Iudith, az te neveden való zenth azonnak kenve, mel'et en, az te zegen bat'ad, nvythocy fráter andras, meghartham az dyaky betűről, ez magar nelvre, az te hozzad való atyafyvsagos zeretetnek myatta meg gezettetveén, es hog ne lennél az te celladban az te zentednek kenyénelkil, de vallanád ezt az te lelkednek vygaztalasara. Ne nézed kedeg zerető hogom ez grasnak az ő parazt voltat, hanem az ő ygaz ertelmét kyben hamyssat nem lelhecz.« (103. 1.) A kódexnek különböző részei hat kéz írását mutatják (1. 1—232 — II. 233 — 312 — III. 313-321 — IV. 323 — 337 — V. 337—356 — VI. 357—376). Az első és második kéz írta rész a legterjedelmesebb s legértékesebb; az első rész maga majdnem fele az egésznek. A hatodik kéz írta szöveg nagyrészt szorul szóra egyezik a Döbrentei-kódex evangéliumos részével. Minthogy a kódexet csak kinyomtatott alakjában ismerem s a kéziratot nem láttam, a helyesírásáról pontosan nem adhatok számot. De az első s a második kézírta rész úgy látszik sokban hasonlít a Bécsi-kódexéhez és társaiéhoz, pl. az ínyhangok jelölésében (lf, n, de részben ny, ty) s úgy látszik a cs hangéban is (a nyomtatvány c-vel helyettesíti; a c hang részint C£-vel, részint c-vel van írva), továbbá — az első rész — a zárt é és é hangnak é jelében: mégh von minden erősségkéket, azaz megvon minden erősségeket. De ezt a jelt a másoló már legtöbbször elhagyta s viszont nem ritkán a nyilt e jelölésére is alkalmazta, alkalmasint tévedésből, az ilyenkor föltehető eredetibb é betű helyett, mellyel a legrégibb biblia jelölte a nyilt e hangot, azt írja tévekvel, félémenete, ellenében e h. tévékvei, félémének, ellenében. Leggyakrabban mégis a hosszú é jelének veszi (sokszor meg is kettőzteti: éé), s aztán ennek a hasonlóságára a hosszú d-t is ékezettel jelöli: megh gyivytd,zertartás stb. Ezzel a jellel más kódexben még nem igen találkozunk. — De a második kéz helyesírása némely tekintetben eltér az elsőtől: szó végén k helyett c-t ír, többször alkalmazza az se jegyet (resceben, rescenek) stb. A harmadik s a hatodik kéz a cs hangot már ch-val is írja. Annyival föltűnőbb a hatodik kéz írásában, hogy a magánhangzókat igen sokszor a kódexek kora előtti szokás szerint jelöli: hamm, kul, nogy, tymlecz, wanc, fuld, fittség, befvdwzenk stb. A hangtani sajátságok azt bizonyítják, hogy az első s a második rész egymástól független eredetű. Az első résznek