Magyar Nyelvőr – 51. évfolyam – 1922.
Értekezések, önálló cikkek - Spitzer Leó: Schuchardt 80-ik születése napjára
Megjelenik havonként ! Szerkeszti és kiadja a nagy szünetet kivéve. BALASSA JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, IV. Ferenc József rakpart 27. LI. év. 1922 január—február. I—II. füzet. MAGYAR NYELVŐR SZARVAS GÁBOR ÉS SIMONYI ZSIGMOND FOLYÓIRATA. SCHUCHARDT HUGO. Ez évben, február 4-én tölti be Schuchardt Hugó, a gráci egyetem nyugtanára, a román nyelvészetnek és az általános nyelvtudománynak egyik legkiválóbb munkása, életének 80-ik esztendejét. Schuchardtot évtizedek hosszú sora óta annyi szál fűzi a magyar nyelvtudományhoz és a Magyar Nyelvőrhöz, hogy némileg a miénknek is vallhatjuk őt s joggal kérünk helyet az őt ünneplő tanítványok és tisztelők sorában. Legméltóbb módja az ünneplésnek, ha tudós munkásságának jellemzésével mutatjuk őt be ez alkalommal a Nyelvőr olvasóinak. I. Schuchardt 80-ik születése napjára. írta Spitzer Leó. Senki sem tagadhatja, hogy Schuchardt a nyelvtudomány egyik klasszikusa, ha ezen az elnevezésen az olyan írót értjük, aki az élet minden helyzetében meg tudja nekünk mondani a helyes, szót, akinek írásaiban lapozunk, ha egy probléma megoldhatatlannak látszik, akit idézünk, ha tudományos állításaink támogatásra szorulnak. Hiszen Schuchardt jeligéje: „Das Kleinste nicht verachten und nach dem Grössten trachten" (Dolgozatainak jegyzéke, 3. 1.). Sch. összeköti a mikroszkópiát a makroszkópiával; az ég felé tekint, miután minden szótárt és értekezést példátlan akribiával végig szántott. Azonban, sajnos, ő maga is lemondott arról, hogy megmutassa nekünk azt, ami az ő törekvésének igazi célja, t. i. „hogy a sok szétszórt, eldarabolt, töredékes részletből egy egységes és sajátos stílusú szerény épület körvonalait felismertesse." (uo.) Ezt a gondolatépületet a részletek, vagy mint ma mondjuk, a pozitivizmus útvesztőjéből kiemelni, a távolba és a mélybe néző szempontokat megnyitni, anélkül, hogy az olvasó kénytelen legyen még egyszer megtenni az odavezető utat, ez a Hugó Schuchardt-Brevier szerkesztőjének nem könnyű, de pontosan megszabott feladata. Erre az útbaigazításra szüksége van annak, aki Schuchardt műveihez kellő előkészület nélkül közeledik, mert a bennük rejlő. Ez a megemlékezés néhol megrövidített részlet a Hugo Schuchardt-Brevier (Ein Vademecum der allgemeinen Sprachwissenschaft) c. ünnepi kiadvány bevezetéséből. (Halle, Niemeyer, 1922.)